Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)

1923-03-18 / 773. szám

BUDAI NAPLÓ 3 . A MÁRCIUSI nagy napokról írja az akkor még diáksorban levő Ágai Adolf a következőket : Havas eső esett. Az emberek er­nyő alatt álltak s az akkor még csak kétemeletes városháza abla­kában megjelenő fiatal szónoknak buzdító beszédét hallgatták. Ez Rot- tenbillervoh, akkori polgármester. Fe- ketehaju s szakálu, olajszin arcú, szi­kár ember. Lelkesedve hallgattuk mi is, mert persze, hogy eszünkbe se jutott a főtisztelendő atyai inté­séhez képest szépen haza menni. A téren épült sátor-város zöld­séges és gyümölcsös kofái versenyt kiáltoztak mindnyájunkkal. Alig hangzott el az emeleti szózat s a nyomán kelt viharos tetszés, midőn közel hozzám egy sörtehaju, gyér szakálu, ősztövér ifjú, szó nélkül söpörte le a kirakodott egyik kofa polcáról a masáncki-almából s tö- pödt, ráncos, fekete körtéből össze­rakott gúlákat, felugrott a deszkára s harsány beszéddel oktatott ki ben­nünket, hogy itt az ékes szóval nem sokra megyünk. „Onnan szerezzünk erőt!“ — harsogá s a budavári fegyvertár felé nyújtotta ki karját. „Ott a sok puska, dárda, pisztoly, kard. Azokat szerezzük meg. Csak akkor lészen nyomatéka a beszéd­nek, ha kard, puska, pisztoly és dárda lesz a kezünkben! Előre! Fel Budára! Vajda János volt. Amely vitézi tettéről tudtommal az egykorú történetírók egyike sem emlékezik meg. Utána indultunk mind a há­nyán. Budavár ellen indított első ezen roham azonban kissé csúfo­san végződött. Ottí. i. Lederer báró cs. és kir. főparancsnok intésére szu­ronyszegezve állta el utunkat az őr­ség. S amint megtette az első lé­pést előre : hanyatt-homlok futamo- dott meg az ostromló sereg. Mégis — akkor nap történt-e még, vagy a következőn, már nem igen tudom — diadalmasan hur­coltuk át Táncsis (még akkor Stán- csics) Mihályt, Budáról persze. A hosszas börtöntől megrogyott em­ber már alig látott s hegyébe még omló könyeivel is rontotta a szemét. Prófétailag kiterjesztett karjait áldva emelgette fölibénk s mozgott a szája is, ám a zugó éljenzésbe oda- íült a hangja. Még azon a héten szörnyű jele­netnek voltam szemlélője a hid kö­rül, ahol folyton ácsorogtunk. Egy osztrák generálisnak szétroncsolt tetemén táncolt az ádáz tömeg. Leg­dühösebben főkép az asszonyok rugdosták és taposták a már fölis- merhetetlen cafatokká foszlott bol­dogtalan tábornokot: Lamberg grófot. A NORMA-FÁNÁL cirkált Buda­vár 1849-iki ostromának ide­jén hű csatlósaival Remellay Gusztáv, aki nagy on kapós novella- író volt hajdanán, különösen a „báj- dus“ hölgyek köréhen. Pedig mi­lyen^ elhanyagolt volt a külseje. A kabátja pecsétes, nadrágja rojtos, haja fésületlen, szakálla kócos, arca- keze mosdatlan. Hogy ezen a vidéken járt a mel­léje rendelt legényekkel, nem-e bujkál erre valahol ^gyanús ember: egy alakot vesz észre, aki egy jó­kora csomagot hordott. Mi van a batyuban förmedt rá a parancsnok. A boldogtalan házaló kiejti a cso­magját : galand, cérna, ólom-gyürü volt benne. Csak egy külön zacs­kót tolt félre nagy remegve. — Hát abban mit dugdos ? harsog a csapatvezető. Ide vele ! — Kérem ... ebben imádság van. — Miféle imád­ság? — Olyan . . . bőr imádság. — Bőr-imádság? Kihallott valaha bőr-imádságról? Mutassa! A há­zaló habozva huzza széjjel a zacskó száját . , . hát amolyan tefillin volt benne: a zsidó ember imád- ságos szijja, melyet reggelenkint a fejére húz s a bal karjára csavar. A parancsnok megforgatja s ke­ményen a házaló szeme közé néz :- Maga spion ! Ne tagadja! Eb­ben a kockában vagy titkos hadi­tervek vannak elrejtve, s ha nincse­nek benne most, hát már voltak vagy lesznek! Á szegény ember kapkodva szabadkozik. — Ejh, sose cifrázzuk! kiállt a tiszt. Húz­zátok fel! Nincs érkezésünk hosz- szas vizsgálgatásra. Int és a házalót felkötötték a Norma-fának legalsó ágára. A jelentés, melyet a fő-hadi parancsnokságnak benyújtott igy szólt: „A Norma-fa környékén egy erősen gyanús, magát házalónak mondó kémet fogtam el, akit utó­lagos jóváhagyás reményében fel­akasztattam.“ Az akkori harcias idők magya­rázzák ezt a sommás eljárást, ha teljesen ki nem mentik is. Hej, ha az a gyöngédlelkü, bájdus hölgy ezt is olvasta volna kerevetének dagadó párnáin. S akik nyaranta ott hü- selnek most a Norma-fa alatt, de­hogy is sejtik, hogy milyen gyü­mölcs is lógott egykor rajta. nagy hatással és az estét a III. kér. Keresztény Iparosok és Kereskedők Ifjú­sági Énekkara fejezte be kedveden elő­adott Petőfi dalokkal, amiket Zöld Károly karnagy vezényelt. Ezüst jubileuma után is telt házat vonz minden este a Várszínház kiváló Levendula előadása, melynek kedves dallamait már minden budai leányka dúdolja. A színház kiváló igazgatója, Czakö Pál legutóbb nagyobb számú kedvezményes jegyet bocsájtott az I. Kér. Iparosok és Kereskedők Köre és a II. kér. Iparos Kör rendelkezésére — tagjai között való szétosztás céljából. A magyar ifjúságnak gyűjtöttek március 14-én és 15-én Budán is nagy eredmény­nyel, A nyomorban, Ínségben, súlyos vál­ságban élő tanuló ifjúság megmentésére sietett minden nemesen érző budai is, amit az útvonalakon felállított telt urnák bizonyítottak. Mindkét nap bővelkedett a kedves és jellemző epizódokban, amelyek közül az egyiket idejegyezzük: A Gellért- szálló éttermébe betér az egyik diáklány, hogy a vendégek között gyűjtést rendez­zen. Alighogy megjelenik, köréje sereg­lenek a szálló pincérei és kisebb-nagyobb adományaikkal sietnek segítségére a nyo­morgó diákoknak. Utolsónak marad egy pöttömnyi pikoló. Ö sem akar elmaradni és ötven koronát ad az Ínséges magyar diákok felsegélyezésére. Függő kérdések. Kinek volt olyan nagyon sürgős a Széna-téri vásár- felügyelő iroda építésének a meg­kezdése és ki huzza-halasztja most már hónapok óta annak befejezé­sét? — Hol van az Eris almája s melyik egyesülés kinálgatja titokban, bomlasztóan az óbudai szövetkezett keresztény pártoknak, hogy az egy­ség nem tud sehogyan sem meg­születni? — Miért állítanak össze statisztikát szorgalmas lelkek éppen a budai bizottsági tagok városházi működéséről, a közgyűlés termében elhangzott szavaik számáról és só­hajaik hőmérsékletéről ? Hármas ünnepe volt a III. kerületi szö­vetkezett keresztény pártoknak március 14-én este, amikor Petőfi emlékének adóz­lak nagy kegyelettel, március idusának nagy tanulságait élesztették lelkes magyar­sággal és a nyilvánosság előtti nagy kéz­fogóval ülték meg egységbe tömörülésü­ket, A nagyhatású megnyitó beszédet Hilberth Vimos mondotta, mely után Kesztler Ede kir. ügyész szavalta Váradi Antalnak Petőfihez Írott versét hatalmas kifejező erővel. Zathureczky Ferenc mű­vészi hegedüjátéka után Pröhle Vilmos egyetemi tanár mondott Petőfi jelentősé­géről mély gondolatokkal telitett ünnepi beszédet. Dezsewffy Izabella, az opera­ház tagja magas művészi élvezetet adott mesterien kifinomodott, ereje teljében lévő énekével, amit a közönség percekig tap­solt, Grill Lola régen elismert kiváló tehetségét csillogtatta Petőfi versek el- szavalásával, Pusztay Sándor, az opera­ház tagja énekelt, Harsányi Kálmán, az Ellák nagynevű szerzője két nagyon szép életképet olvasott fel az egyfelé néző varjakról és a harangról. Műsoron kívül Scheíly Károly népszónók beszélt igen Gyökeret ver sokszor egy-egy gondolatmag, amit lapunk hasáb­jairól vetünk a budai, néha nagyon szives társadalomba. Nemrégen fa­iskola és szőlészeti anyatelep léte­sítését sürgettük, melynek legalkal­masabb helye Óbuda lenne, mert most csak messze vidékről tudnak csemetefát és szőllőoltványokat szerezni, ami megnehezíti, sőt ne­hézkessége és kockázatos volta miatt megakadályozza az intenzi­vebb gyümölcstermelést. Most arról értesülünk, hogy van vállalkozó, aki a főváros segítségével a Mo­csaras dűlőben, a szentendrei vicinális közelében, a Péterhegy aljában (a Római fürdőn kívül) hajlandó az elvetett gondolatot valóra váltani, ami bizonyára nagy anyagi előnyöket is fog jelenteni, mert Budapest és környéke itt fogja szükségleteit biztosítani. — Itt említjük meg azt a csúnya szo­kást. ami már súlyos betegségnek, bűnnek minősül: a fák iránti sze- retetlenséget, az egészséges fa­törzsek bevágását, a gyümölcsfák virágzó ágainak letörését, pusztítá­sát. Lelketlen gonosztevő, aki a fákat szánt szándékkal rongálja és bűntárs mindenki, aki elnézi, tűri, j hogy ez megtörténhessen, ahelyett, I hogy a rendőrség segítségét venné ! igénybe. I Versenytárgyalást hirdet a főváros az ^ egyes kerületek kövezési munkáira. Az i ajánlatok beadásának határideje márc. 21. j (11. ügyosztály. Központi városháza.) Az ) előreláthatólag felmerülő szükséglethez 5 képest a tanács az egyes kerületekben \ végzendő munkákhoz átlag 10 ezer darab * uj kocsiutkövet, 6000 darab uj gyalogút- ^ követ fog kerületenkint kiutalni. Bánat­pénzül : az I. kerületi munkákra 50.000, a II. kerületi munkákra 30.000. a III. kerületi munkákra 25.000 koronát kell letenni az elöljáróság pénztárába. A Budai Polgári Kör néhány nap­pal ezelőtt tartott közgyűlésén megválasztotta elnökké: Kollár Lajost, társelnökké : Alpár Ignácot, alelnökké: dr. Fináczy Bélát, dr. Hennyey Vitmost, dr. Németh Imrét, Okányi Imrét, főtitkárrá: dr. Fertsek Gyulát, igazgatóvá: dr. Kruck Elemért, ügyésszé: dr. Divényi Károlyt, pénztárossá: Kozma De­zsőt és könyvtárossá: dr. Jalso- viczky Károlyt. Zengjetek dalt cimü pályanyertes müvet, melyet Farkas Nándor, az óbudai róm. kath. templom nagytehetségü karnagya irt a Lyra dalkör 25 éves jubileumára, március 18-án este V26 órakor mutatják be a Zeneművészeti főiskolán. Megalakult a Budai Gazdál­kodók Egyesülete március 15-én. Elnökké dr. Purébl Győző városi tanácsnokot, társelnökké Märcz Károly törvényhatósági bizottsági tagot, alelnökké Ács Károlyt, Pu- chardt Károlyt és Jauernik Nándor gazdálkodót választották meg. Az egyesület megalakításának az a célja, hogy a fővárosnak 42.000 katasztrális holdon dolgozó 12.000 gazdáját egy táborba hozzák össze a budapesti mezőgazdálkodást fo­kozzák, a budai szőlővidéknt újra felvirágoztassák, a budai világhírű gyümölcstermelést újból meghono­sítsák, az állattenyésztést fellendít­sék, a tejellátást részben biztosít­sák és a gazdasági hitel kérdését megoldják stb. Óbudai nyelvemléknek (per analogiam „Halotti beszéd“) tekintik az alábbi 1855- ben készült „Ének a Svábhegyről“ cimü költeményt, mely a 68 év előtti magasan szárnyaló gondolkodást és zengzetes ma­gyarságot örökíti meg : Oh de Jönörü Svábhedt, Kinek dedejére sok ember fel is metd De ott mást nem dehed, Hanem fogja magát lejöhed. Nagyszabású estét rendez saját alapja javára a II. Kér. Iparos Kör Dalárdája április hó 28-án a Budai Vigadóban. Az érdekes műsorral biró estét tánc fejezi be. A II. kér. Iparoskor legutóbbi közgyűlé­sén megválasztott uj tisztikar a következő : Diszelnök: Tóth András, elnök: Szabó Gyula, ügyvezető elnök: Németh József, társelnökök: Farkas Elek, Simon Ferenc, Váli Gábor, Demkó Jakab. A további tisztségek a következők: Schinogl Alajos titkár, BerényiJános pénztáros, dr. Szőts Aurél ügyész, Flieger Nándor, Láczay Tivadar jegyzők, Dörnbach Jakab gazda, Kiss László. Vass Gyula ellenőrök, Tóth Elemér könyvtáros, Tóth Árpád, Schlotter Mátyás számvizsgálók. Ezeken kívül a 30 tagú választmány és 10 póttag. DIVATOS ESTÉLYI RUHÁK : II., Szász Károly-utca 4. szám 11.5. Margit-szalón. A temetkezés óriási terhén akart segíteni az a törekvés, melye Pápay Lajos indítványozott és Berényi János terjesztett a II. kér. Iparoskor közgyűlése elé. Meg is alakult ott az Önsegélyző temetke­zési csoport, melynek tagjai minden halálesetkor 50 koronát fizetnek a hátramaradottak javára. Beiratási dij 100 kor. és első járulék 50 kor. Akkor lép életbe, amikor 200 tagja lesz, de tag lehet az iparos­köri tagok családtagja is. így az első segély 10.000 korona lesz. Óbudai zsidó templom. Részlet a Budai Nagy Naptárból. Rajzolta: Palóczy Viktor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom