Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-02-04 / 767. szám
YY Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság, évfolyam. Előfizetése egy évre 1000 kor., félévre 500 kor. Egy szám: 20 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 767. szám. I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: ViRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 20 korona. 20 mm. magas hirdetés 400 K. Nyilttér sora 100 korona. Szöveg után 150, szöveg között 300 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923. február 4-én. Farsangi tréfának válna be a mi közéletünk s ennek miniatűr tükre : Buda. A szélsőségek harca az egész vonalon, ami ma még egészen természetes. Világégéseket kiheverni, forradalmakat befejezni egy-két év alatt nem lehet. Csakhogy mindenki ezt másképen képzeli." Mindenki más alapot keres hozzá: — keresztény, liberális, kisgazda, polgári, demokrata, vagy szociális alapot. Közvetlenül a diktatúra után a keresztény irányzat volt az egyetlen, mely egyesiteni tudta a nemzet zömét és csak akkor jelentkeztek a többiek, amikor ez már valamelyes rendet teremtett. Ennek a gyümölcsét most már minden párt szeretné learatni. A vezérek ismerik ezt a történelmi folyamatot, számolnak vele s éppen ezért a szélsőségeket küldik harcba. A spadasszino- kat, a desperádókat. És itt van a nagy tévedés. Azt hitték, hogy Bethlen gróf ezekkel szemben keztyüs kézzel áll ki a porondra, holott ezek ellen ő is a szélsőségek szárnyát vetette. Szélsőségek harcolnak szélsőségek ellen. El sem képzelhető logikusan máskép. Azok ellen, akik az internáló táborokba zárt turbulens, romboló elemeket akarják ismét a békés polgárságra uszítani, ott keresnek fegyvertársakat a hatalom elnyeréséhez, — azok ellen nem állíthatott a kormányzat másokat, mint ismét olyanokat, akik még azokat is az internáló táborokba szeretnék zárni, akik ilyen célzatokért küzdenek. Az ország sorsát nem ezek a harcok döntik el. Minél élesebb és elkeseredettebb ezeknek a mérkőzése, annál közelebb jutunk a belső megnyugváshoz. Az ország érdeke senkitől sem követeli a maga elveinek, hitének a megtagadását, de azt se kívánja, hogy egymás rovására érvényesüljenek. A zsidóság sem juthat addig megfelelő szerephez, amig el nem ismeri a keresztény irányzat -jogosultságát, úgy az országban, mint a városházán. Viszont a kereszténység sem jut addig békéhez, amig ezekből kizárja a zsidóságot. Ezt percentekben megállapítani nehéz és kínos,^ ezt csak a gazdasági élet szükséglete, a hazafiság, rátermettség, a tudás, a jóság és az emberszeretet állapítja meg. A szocializmus gazdasági elvei még nem eléggé érettek, eléggé még nem tisztultak a a kormányzáshoz, mely nagy tudást és szakképzettséget igényel. A szakmában való gyakorlati közreműködés még nem jogosít a vezetésre, azaz hogy nem minden vitéz közkatonából válhat jó tábornok, nem minden színész direktornak és nem minden utcaseprő való a köztisztasági hivatal igazgatójának. Csak a diktatúra nevezte ki ezeket ezredeseknek e vörös hadseregbe, de hídépítő mérnököt még Garami sem mert közülük választani. A demokrácia mögött a keresztény társadalom ma is még zsidó irányzatokat sejt s a liberalizmus leple alatt a régi korrupt rendszert. Jön a nagyböjt és minden álarcot le kellene vetni. A két szélsőség harcában folyton fogynak a katonák és újakat toborzani mind nehezebb feladattá válik. A békét kereső, nyugodt golgári front folyton gyarapodik és ide kell beállania mindenkinek, aki nem politikai babérokra vágyik, aki nem törekszik hatalomra. A polgári front, a munka frontja. A munka pedig a nemzet meg- mentője. Az állandó színház ügyében tar- ] tott fontos választmányi ülést e héten | a Hollós Mátyás Társaság az érdé- | kelt színigazgatók fölkeresésére. E jj kulturális kérdés ügyében a kezde- jj ményezést és a meginditandó nagy- | arányú mozgalom szervezését szive- » sen vállalta a társaság és igyekszik j abba belevonni Buda minden egye- j sületét, mely kulturális célokat kö- j vet. E hó 5-én este 6 órakor ez ügyben ismét gyűlést tart a társaság a krisztinavárosi kaszinóban, (I. Bors-u. 2.) és a tárgy fontosságára való tekintettel meghívja ezúton a társaság minden tagját. Különleges álláspontot képvisel a forgalmi adó terén a III-ik kerület, amely az egyedüli, ahol az Íróktól is követelik a forgalmi adót. A többi kilenc kerületben eddig ezt nem tették. A forgalmi adó beszedése céljából kopogtatott be a túlbuzgó J ellenőr a Margitszigeten telelő Krúdy Gyula, | Szép Ernő, Lestyán Sándor és Egyed j Zoltán írókhoz s azután az Esplanadeban j felkereste Szalai Oszkár mesemondót és irót, azonban kevés szerencsével, mert ma a napilapok kurtított terjedelme fényűzéssé tette a tárcát s ezzel elvonta azt a forgalmi alapot, melyet oly buzgón keresnek Óbudán, éppen a szegény iróembereknél. Főhercegnő a népkonyhán. Váratlanul jelent meg az I. kerületi közjótékonysági Egyesület helyiségében Izabella főhercegnő legidősebb leányával, akit gróf Apponyi Albertné, Karátsony Lajosné, báró Hazay Sa- muné, Jauernik Nándor igazgató és ügybuzgó neje, Martin János titkár és a személyzet fogadott.Először a népkonyhát és melegedőt tekintette meg, ahol a főhercegasszony 8 személyesen osztott ki néhány tál f ételt. A polgári étkezdében asztal- f hoz ült és jóízűen fogyasztotta el a I babfőzeléket hús nélkül és a káposz- jj tás tésztát, elismerését fejezve ki az I ételek jósága felöl. Szívesen megszóli- 5 tott néhány ott ebédelő egyet, haliga- f tót,nyugdíjas tisztviselőt és munkást ki- jj látásba helyezve hathatós támogatását, ü Pompéry Elemért a szabadalmi biróság elnökét az igazgatóságba választotta meg az Országos Iparegyesület. A Jézus Szive temploma a városmajorban (Csaba-utca) már tető alatt van, azonban a teljes felépítéshez és berendezéshez még öt millió korona szükséges. A Városmajori egyházközség, élén szeretett lelkészével, Kriegs Au Emillel társadalmi utón kívánja ezt a nagy ősz- szeget előteremteni, hogy Istennek már a nyáron méltó házban szolgálhassanak. Nagy a sár és sárga csizmás Miska sárban jár a Fény-utcában is, ahol fény helyett sár van. Átlábolhatatlan sár. Mert a Fény-utcát megnyitotta ugyan a város, de ebben nincs köszönet, csak boszuság. Mert aki ezen a részen át igyekszik a Lövöház-ut- cából a Dékány-utcába, az boszusan fordul vissza és kerül a Lövőház-utcán és körúton át a — nagy sár miatt. Ebbe jobban bele kellene feküdnie az illetékes hivatalnak, hogy néhány fuvar salakkal járhatóvá tegye. így panaszolja nekünk egy Fény-utcai lakos. A Várszínház kitűnő igazgatója Czakó Pál, Budán alig képzelt pompás műsorral tudja a lanyha budai közönség érdeklődését állandóan ébrentartani. Érdekes daljátékot mutat be febrár hó elején, amelynek címe ,,Levendula“és melyben a magyar vándorszínészek élete támad fel romantikus mese keretében. A darab szövegkönyvét Szilágyi László irta, zenéjét Friedl Frigyes a Városi Színház karmestere állította össze Schubert és más akkori zeneszerzők műveiből. A fő női szereplője a daljátéknak Détyné, akit a premiéren Harmath Hilda a Fővárosi Operettszinház tagja személyesíti. A második újdonság febr. 3-án lesz, amikor Móra Zoltán darabjának „Az egérfogónak“ van a bemutatója. A Várszínház teljes ambícióval készül a fiatal talentu- mos iró munkájára, kinek bemutatkozását irodalmi körökben is nagy érdeklődéssel várják. A testnevelés és az iskola címen tartott érdekes felolvasást Quint József állami tanitóképző-intézeti igazgató jan. 21-én a Budapesti (Budai) Torna Egylet szénatéri klubcsarnokában, melyet hálás közönség hallgatott meg, sok elismeréssel adózva a felolvasónak. Patkánytanya a krisztinavárosi piac és környéke és a templom körüli elrendezés nemcsak díszte- leniti a szent helyet, hanem valóságos életveszedelem is ott közlekedni. Ezeket állapította meg Ba- ranski Gyula, a főváros legutóbbi közgyűlésén, hangsúlyozva, hogy minél később kerül rendezés alá a piac, annál nehezebb és költségesebb lesz. E kérdés fontosságát Joánovics Pál és Stadler Nándor felszólalásaikkal szintén megerősítették, az utóbbi mélabusan jelentette be azt, hogy már kétizben is terjesztett elő indítványt és interpellációt is, hogy a főváros tanácsa a Krisztina-téri piacot valamiképen rendezze, azonban sajnos, mindez- ideig eredménytelenül. A tanácsbéliek most már nem bújhattak ki a válaszadás alól és tájékoztatásukban leszögezték, hogy ezt a kérdést az ügyosztály állandóan napirenden tartja és a legradikálisabban és a legalaposabban kívánja megoldani. A Krisztinaváros fejlődésben levő kerület, tehát a piac is olyképpen oldandó meg, hogy a városrész fejlődésével ennek a piacnak a fejlődése is lépést tarthasson. Ebből a célból fel is merült a terv, hogy a Krisztina-téri piacot a Vérmező déli oldalán kívánják majd annak idején elhelyezni. Ez olyan terület, ahol a piac továbbfejlődése bizto- sitvavan a Mikó-utca kiszélesítésével. Mihelyt a Vérmező dolga tisztázva lesz, akkor a tanács, haladéktalanul megfogja tenni ebben az ügyben előterjesztését. A legdrágább ingatlanok Budán a legutóbbi forgalmi kimutatás szerint a II. Margit krt. 17 sz., mely 9 millió koronáért Franki Artúrról Fodor Jenő és nejére, az I. Halmi-u. 32 sz. ugyanannyiért dr. Zsőgön Béláról özv. Kégly Károlynéra; az I. Országház-u. 15 sz. 6 és fél millió koronáért Szántó Jenőről dr. Szabó Sándorra; a III. Zsigmond-u. 39 sz. 3 millió 900 ezer koronáért Barabás Istvánról Szegő Vil- mosnéra; az I. Kutvölgyi-u. 83—85—87 sz. két és fél millióért Pilon Vilmosról Kulcsár Richárd és nejére; a III. Kiscelli-u. 23 sz. Hambach Sándornéról egy és fél millió koronáért Fenyő József tanító óbudai kávéház tulajdonosra íratott át. A gázgyári kápolnát szenteli föl e hó Sagmüiler József apátplébános s azünnepen részt vesz: Buzáth János dr. alpolgármester, Ripka Ferenc dr. vezérigazgató és neje, az igazgatóság és meghívott vendégek. A kápolna ügyét buzgón szolgálta Légrádi Károly, a római fürdő-telep lelkésze, az oltárképét Tőke Károly festőművész alkotta. A dalárda bálja szép volt az idén is, mint ahogy budai leánygenerációk emlékében él. A Budai Dalárdának varázslatos neve van Budán, fogalma ez a szép, kedves, derült együttlétnek, ahonnan nem szívesen megy el senki. Bevezetője egy kapitális zenei tréfa volt: a Pillangó kisasszony opera-paródiája, Szeghő j Sándor, a zseniális karnagy műve, • melyben részt vett a dalárda szine- j java. Az előadást tánc követte, az l ifjúság óhaja szerint úgy, hogy tán- | colni is lehetett. Az elismerésre- j méltó rendezés nehéz munkáját Baranski Gyula dr. és Starker Károly < alelnökök végezték közmegelégedésre. A névsort a jövő számban közöljük.
