Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)

1923-08-09 / 786. szám

XX. évfolyam. 786. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 6000 kor., félévre 3000 kor. Egy szám 130 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 100 korona. 20 mm. magas hirdetés 2000 K. Nyilttér sora 3000 korona. Szöveg után 4000, szöveg között 5000 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923. augusztus 9 én. Bolond ez az élet és viszás minden megnyilat­kozása. Még a legelvontabb vonat­kozásaiban is homlokegyenest ellen­kezője annak, aminek lennie kellene. Itt van a szinház és a mozi. A szín­házban a poéta fantáziáját alakítják cselekménnyé festett emberek és igyekeznek a való életet megközelí­teni, — a moziban a való eleven életről adnak fotográfiákat és a leg­hihetetlenebb, az életben soha elő nem forduló jelenetek kerülnek a vászonra a néző elé. Ha már a festett világban ilyen bolondul viszás a helyzet, milyen lehet a hétköznapi életben, ahol az emberek ezekkel a fejtetőre állított helyzetekkel kiizködnek napról napra. A legtöbb embernek fogalma sincs a tőzsdejátékról, soha egy hatost nem kockáztatott és most egész va­gyonával — úszik a tőzsdén. Jóra- való polgárok, akik azelőtt szolid anyagi viszonyok közt éltek és min­denre meg volt a pénzük, — ma a tőzsdén nyernek ugyan, de pénzük nincs. A társadalmi szervezkedés terén épen ilyen az élet. A polgári front egységére törekszik mindenki és ezen a címen tördelik szót a frontot. Az I. kerületben most öt iparos kör van, holott azelőtt kettő sem tudott meg­élni. Minden politikai pártnak külön iparosköre van és még a szociál­demokratapárt is beleszólhat e címen a polgárság szervezkedésébe. A Vízivárosban eddig egységes volt az iparosság és a II. kerület iparoskör volt a látható képviselője. A múlt héten ott is ily iparoskör alakult a szociáldemokrata párt égisze alatt. A város politikában Óbudán volt a legerősebb ellenzék. A többi kerü­letben szelidebb volt a hangulat és amikor most sor került arra, hogy a bizottsági tagságról lemondjanak, épen Óbudán akadt meg ez, ahol a legmarkánsabb ellenzéki képviselők nem mondottak le. És ezek a vitás kérdések egymást kergetik mindenhol. A városmajor környékén lakó katholikusok adako­zásból pompás templomot épitettek nehány millióból és freskóit, amiket Unghváry Sándor fest, megcsodálja majd az idegen is. A város pedig sokszorta több pénzből, hódaljszerü, mozikhoz hasonló két olyan uj templomot épít, hogy szinte fáj a jóizlésü embereknek. Azt szeretnők kérdezni, hogy hol vagyunk hát ? — az erdőben ? — vagy Budán ? Várjuk, kivánjik azt az erőskezü embert, aki itt a rend létesíté­sére vállalkozik, — aki össze tudja forrasztani a magyar polgárságot és maga mellett talál párt- és vallás- külömbség nélkül minden budai embert. Budai erkölcs legyen az uj rend alapja. Akik nem mondottak le a törvényha­tóság bizottsági tagságáról: Szilágyi Ká­roly, dr. Stern József, dr. Vörösváry Mik­lós és Bartók Béla eddig még nein okol­ták meg álláspontjukat. .Most S/itá+ryi Károly, akihez ez ügyben kérdést intéz­tünk az alábbiakban íejtette ki a maga felfogását: Nem mondottam le azért mert: Ellenkezik alkotmányos fel­fogásommal, hogy ne respektáljam a többség természetes jogát, amely szerint azt választja meg, akitakar. Mi sem kérdeztük meg az ellenzé­ket — amikor többség voltunk. — hogy kire szavazzunk. Másodszor: Akármennyire mar­káns egyéniség is Zilahy-Kiss Jenő még sem lehet elég ok az ö meg­választása arra, hogy én közjogi jelentőségű lépésre határozzam el magain miatta. Mióta tagja vagyok a törvény- hatóságnak, mindig ostoroztam a többség inparlamentáris eljárását, mindig ellentétek tompításán dol­goztam és semmi okot nem látok arra, hogy én ugyanabba a hibába essek, mint amelyet a túloldalnál nehézmónyezek. A pártszolidárításnál nálam fon­tosabb az elveimmel való szoli­daritás ! Vázsonyi megértést, összefogást hirdet a nemzetgyűlésen, ez kétség­telenül a helyes bibliai hang. Nem találom helyesnek, hogy ugyan­akkor a. liberális ellenzék a város­házán Ézsau kezével dolgozik. A konszolidáció alapfeltétele .bi­zonyos fokú megértés, törvénytisz­telet és közéleti nyugalom. A lemon­dás egyik célt sem szolgálja, sót — alkalmas a zavart, a nyugtalansá­got fokozni, amiből pedig már éppen elég volt . . . Szalay Zoltán dr. e hó 1-én megnyi­totta ügyvédi irodáját, I., Krisztina-körút 155. sz. alatt. Reménysugár a sivár jelenben az a kedves kép, amit a zugligeti Angol kisasszonyok és a Tárogató-uti Assisi szent Ferenc leányai működéséből láttunk. A kedves nővérek maguk mennek a azántóföldre dolgozni, fehér apáca főkötőjük ütemesen hajlik a föld felé, sápadt, nemes arcólükön a boldogság sugárzik: aratnak, ma­rokot szednek, kévét kötnek, vagy a konyhakertben verejtékes munkával szerzik meg a betevő falatot. Bátran, példátadón munkálkodnak ebben a nehéz hivatásban is. A nagy szünidőt a fizikai munkával töltik el, hogy őszkor újra istenfélő, hazaszerető nemzedéket neveljenek, vagy télen a betegeket látogathassák felfrissült testtel. A mezőkön végig cseng a dallamuk, Istenhez száll hálaadón. Majd bánatos zúgással tör fel az égbe az ősrégi magyar ének: Boldogasszony Anyánk . .. Ne feledkezzél meg Szegény magyarokról. Zug az ének, a hegyet, völgyet betölti és az arra sietök kalaplevéve, ájtatos szívvel dúdolják tovább. És beviszik a városba, a napi munkájukba a feledhetetlen, szivet-lelket emelő képet- Nem kegyeletes és az emberi műveltség és felebaráti szeretet megcsúfolása az a mód, ahogy a halottakkal bánnak a kór­házakban — panaszolta a főváros köz­gyűlésén Mohr Henrik. Általános gyakor­lat, hogy az ingyen kezelt és ingyen te­metésre szorulót csak akkor áldja meg és küldi utolsó útjára vallási szertartás, ha véletlenül jelen van a lelkész is, de akkor is mezítelenül fektetik a koporsóba. Sőt az illetőnek a ruháit, a rongyait ame­lyekben bejött a kórházba, eladják, hogy az ingyen temetés költsége fedezve le­gyen. Ez csúnya visszásság és ha egy ember oda jut, hogy nincsen már sen­kije aki őt ápolná, vagy olyan szegény a családja, hogy nem bírja otthon kezelni és kórházba kerül, akkor az volna a ren­deltetése a kórháznak, hogy őt nemcsak életében, de halálában is szeretettel vegye körül. Ez is egyik oka annak a félelem­nek, rettegésnek, ami a szegény embert elfogja, ha kórházba kell mennie. Rokkant daráló néven jellemez­ték a közlekedési bizottság ülésén a legutóbbi tarifa emeléssel kapcsolat­ban a svábhegyi fogaskerekű vas­utat. Ezzel az újabb emeléssel a tisztviselő és a munkástársadalom ré­szére jóformán most már elérhetetlenné lesz Budapestnek ez a leggyönyö­rűbb vidéke. Mikor a fogaskerekű annak idején koncessziót kapott a várostól, akkor a Svábhegy elhanya­golt dzsungel volt és az engedélyes részvénytársaság a vasút környékén potom pénzért összevásárolta a tel­keket, amelyek ma milliárdokat érnek és e telkek birtokában a részvény- társaság egyebet sem csinál, mint folyton újabb tarifaemelést kér. Tart­hatatlan állapot, hogy a részvény- társaság a jó nyári szezonban a folyton emelkedő tarifával zsebre- rakja a jövedelmet, a deficites téli üzemet pedig a főváros kénytelen folytatni, illetőleg az üzem költségeit fedezni, mert különben a vállalat egyszerűen becsukja a boltot és be­szünteti az tizemet és akkor a Sváb­hegynek állandóan ott lakó páriái hóban-fagyban járhatnak gyalog. Fedezze tehát a részvénytársaság a deficitet a telkeiből, a közönségre pedig ne hárítsanak még súlyosabb terheket. Uj poatahiratal létesült aug. 1-én „Ke- Ienvölgy“ elnevezéssel a közigazgatásilag Budafok községhez tartozó kelenvölgyi te­lepen a jelenleg működő postaügynökség egyidejű megszüntetése mellett. Az uj hi­vatal a teijes postai ügykört bonyolítja le és a Budapest II. számú postahivatal­lal van járati összeköttetésben és kézbe- sitési kerületébe csupán Kelenvölgy telep tartozik. Az aananapi búcsú a felsővizivárosi plébánia templom környékén a hagyomá­nyos szokások jegyében folyt le, de keve­sebb vigassággal és a sátrak között to­longó népnek az árak fölött való gyakori fejcsóválásával. Eltűnt a „khiritagok“ ked­ves hangulata, a ringlspielek és csoda­sátrak jóiző kacagásra gerjesztő ereje, a humoros vásári kikiáltók „hat és tizen­három“ jeligéjű rimelése, a mézeskalá- csos szivek kelendősége, a főzokanalak- kal való pajzán jókedv ............mind el­tű nt — elvitte a háború és a mai nagy nyomorúság. Sok ember járt-kett ott a búcsún, de mintha egy uagy, sötét felhő terpeszkedett volna mindegyiknek a szi­vén és a lelkén .... Délelőtt az Anna- templomban a védőszent tiszteletére Mol­nár László plébános fényes segédlettel ünnepi misét pontifikáit, amely után Ma­darász István dr. érseki titkár mondott ünnepi beszédet. A körmenetet pedig a Iegméltóságpsabb Oltári szentséggel Sag- müller József esperes, apátplébános ve­zette. A szegénység borzalma fojtogatja a Lenkeuti volt katonai barak lakóit. Ez a szükséglakás-tömb mintegy 800 szoba-konyhás lakásból áli, a lakók nagy része gyáriiirnnkás, napszámos s egy-két közalkalmazott. Kátrány burkolja a hosszú épületeket, a kát­rányos fedőlap azonban rongyokban lóg az oldalfalakon, úgy hogy a la­kások nagyrészébe bárom év óta be­esik az eső. De a legvisszataszitóbb a vízvezeték elhelyezése. Tiz-tizenkét vízcsap jut mindössze a közel kétezer főnyi lakosságra s a vízcsapok egy tető alatt, egy épületben vannak az illemhelyekkel. Itt íiz méternyi kör­zetben dögletes a levegő s megdöb­bentő szenny és penetráns bűz ter­jeng ezen a helyen. A helyiség ajtóit régen feltüzelték, a fülkék víz­levezető csapjai sincsenek meg. Ezek­ben a lakásokban élve az állat is a legcsunyább nyavalyában pusztulna el. Ideg korbácsoló, hogy mindezek­ről az illetékes hatóságoknak is van tudomásuk s az orvoslás mégis késik. A nyolc boHlojjság: a Hegyi Beszéd örökszóp bevezető tanításának illusztrá­ciója lesz az uj városmajori templom mű­vészi ékessége. A , parkban álló remek stilusu templom — Árkay Aladár terve­zése — építészeti része már elkészült és most dolgozik művészi ihletsége teljes érvényesítésével a fent említett nyolc képen üngli v á r y Sándor. A baloldali négy kép már elkészült. Az oltárfelőli első kép Szent Gellért mártiriumát ábrá­zolja; a másodikon: Szent István előtt le­teszik a pogány magyarok a kardot és a háttérben a fák közül büszkén emelkedik ki a Csaba-utcai uj templom ; a harmadik : Jézus Krisztust a kisdedek között mutatja be és a negyediken : magyarországi Szent Erzsébetet látjuk a betegek és szenvedők között. Unghváry hatalmas tehetség® önt a képekbe szint, meleg ragyogást, életet. A hivőlc már most is nagy számmal kere­sik fel a templomot és áhitatos szivvel figyelik a nagy művész munkáját. Csil­logó szemük, örömmel telt lelkűk a leg­szebb dicséret, mely a legjobb kritikánál is szebben beszél. Az üveg ablakok terve­zése Majoros Károly festőművészt vallja hivatott mesterének. Az uj templom, mely valódi kis drágaköve lesz Budapest templom sorozatának a K i s e g i t ő K á- p o 1 n a Egyesület nemes magvából nőtt naggyá. Előreláthatólag hat héten belül szenteli majd fel Csernoch János hercegprímás. Most már csak a városon múlik, hogy a templom környékét ízlés­sel rendezze. Hat hét alatt a legszebb virágágyakat és a leggyönyörűbb gyepet lelret nevelni. A hegyvidék fejlődése várható attól a nagyarányú ingatlan forga lomtól, mely legutóbb történt s mely hatalmas tömegénél és összegeinél fogva is figyelemreméltó. A legna­gyobb összeggel a Vadorzó u. 5. sz. ház Günther Pálról a kaíh. vallás- alapra 40 millió K-órt, a Znhatag-u. 5/a sz. 15 millióért Wilbeim Gaszton- ról dr. Iványi Lászlóra, az Istenhegy 9348/1. sz. hétnyolcad része 21 mil­lióért Weisz Károlyról Baron Jó­zsefre, a Dániel-ut 38—40. sz. 20 millióért Henk Gyulánéról dr. Re­ményi Schneller Lajosra, a Zubatag u. 19. sz. 18 millióért Blumenthal Ká­rolyról Molnár Gyulára, a Tóth Lő- rinc-u. 25. sz. 30 millióért Hoffmann Béláról Szász Lászlóra, a Diana u. 16/8. sz. nyolc millióért Gunszt Máriáról Tarr Gézára Íratott át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom