Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-07-14 / 784. szám
XX évfolyam. 784. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 3200 kor., félévre 1600 kor. Egy szám 80 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 korona. 20 mm. magas hirdetés 1000 K. Nyilttér sora 1000 korona. Szöveg után 2000, szöveg között 4000 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923. julius 14 én. Árpád sirja Valóra válik az Árpád legenda — Biztos alap Fejéregyháza felkutatására Az ős magyar kit azt tartja, hogy Árpád apánk akkor lép ki sírjából, mikor a legnagyobb veszedelemben lesz a magyarság. Az osztrákok az absolutizmus alatt nem engedték a sir felkutatását, sőt az utána kutatókat be is zárták. Nemzeti létiiuk akkori súlyos, válságos időszakában mégis az Árpádot kereső egységes szellem segített meg bennünket. Mai megcsoukulásunkban, keserves meg- alázottságunkban, már csak a csodákban bizhatunk. És a csoda megindult ... az uj irány Árpád sírjának megtalálására reménnyel kecsegtet... Árpád visszatér közénk, hogy egységbe forrassza, a veszedelemből kivezesse letiport népét. Óriási hatással lenne a magyarságra a demarkáción innen és túl is Árpád szent hamvának feltalálása, de megdöbbentené a külföldet is, mely éppen Árpád hon- foglalási nagy művét zúzta romokba. Fejéregyháza a Szent István korá ban épült Álba Mária semmi esetre sem állhatott az óbudai Bécsi-úti volt Viktória (most Bohn) téglagyár telkén — állapítja meg Fuerk Ernő tanár, Óbuda régiségeinek lelkes kutatója, a Műemlékek Orsz. Bizottságának tagja. A téglagyárat 1911-ben modern alapokra fektették és ezért szükséges volt a telek szintjének 2—27-2 méterrel való lesülyesztése. Ezt a leásást állandóan ellenőrizte kullur*történeti szempontból Foerk Ernő és a leletek és felvett vázlatok alapjáu most végérvényesen eldönti első fejedelmünk nyugvó helyének eddigi téves elméletét. Az előző ásatások alkalmával (1869- 1877) még templom romokat találtak, amik azonban már 1911-ben nem — voltak meg, sőt azok alapjai sem, de találtak középkori falrészleteket góth bástyafok alakjában és ettől délre húzódó 15—16 m. hosszú falat, mely az eltűnt templom védő fala lehetett. Az összes középkori falak alapozása 50 cm. reí a mostani talaj- szín fölött ért végett. Alsó része körülbelül egy méternyire terméskő v és fölötte téglából készült a falazat, néhol római tégla is van berakva. Azonban ezek a falak és igy az egykor itt állt templom is csak a XIV. század közepén épült, amit a régebben és most Í3 talált Zsigmond király, Hunyadi kormányzó, V. László és Mátyás király korából származó érmek bizonyítanak. Megállapítást nyert, hogy ez a góth-femplom s a többi középkori fal is egy római és népvándorláskor! temető romjain épült olyan formán, hogy a középkori falak alapjai csak a római Icuiturréteg fölött kezdődnek abban a talajban, amit a. lerohanó hegyi vizek 1000 év leforgása alatt az elpusztult temetőre leraktak — átlag egy meter magasságban. Ebben a rétegben kellett volna Álba Máriáuak lenni a római mauzóleumok és a góth-templom között és itt kellett volna a föld nagy felforgatása után románkori leletre bukkani, hogy Árpád sírját is meglelhessük. De sem Szt. István korabeli falrészletet, sem egyetlenegy románkori leletet nem találtak, bál előző római és népvándorlás kori és a következő góth és barokk korszak jellegzetesen van képviselve a kiásott emlékekben. Itt tehát nem volt Árpád sírja. A nagy kérdés azonban még mindig nincs megoldva. Némi világosságot dérit erre is Foerk Ernő az óbudai római vízvezetékről Írott másik tanulmányában, itt kifejti, hogy a vízvezeték a mai Római fürdő vendéglőtől kiindulva haladt 2300 ni. hosszúságban pillérsort alkotva a mai Óbuda határáig, ahol vizeíosztó cas- tellum állt — utolsó pillér — ahonnan földalatti csatornákban történt az elosztás az egyes közfürdőkbe, közkutakba és lakásokba. Ez a pilléi sor a Szentendrei- utón befelé még ma is áll, jelenlegi, de nem a tényleges utolsó pillére a Mária kő (a szentendrei-uti iskola és vámépület közötti útrészen), amelyen csodatevő Mária kép van. A pillérek túlélték a népvándorlás viszontagságait, a hunok és magyarok honfoglalását, az Árpádházi királyok dicsőségét, a török hódoltság és a mostani országcaonkitás alázatát — és hirdetik még ma is építőjük nagy tudását. Sajnos, ezt a római mester művet az emberek nagyon pusztították, hogy építő anyaghoz jussanak (az óbudai plébánia templom és a Szentendrei országút kizárólag ezekből a kövekből épültek). Nagy Lajos korában a romokban heverő pillérek és fairószek határjelzőül szolgáltak s róluk az 1355 ben keit határjáró levélben történik említés. Ekkor szállt ki egy bizottság, mely a „királynői várost“ kijelölte. „Visszafordulva Me- gyer határától keletre, átjőve azon a réten elérkezett a bizottság ahoz az áttört, átlyukgatott kőhöz, amely a Szentlélek kereszteseinek (János lovagok) malma mellett fekszik (a mai római fürdő vendéglő helyén, amelyről Oláh Miklós esztergomi érsek is mondja, hogy ott volta fürdővel kapcsolatos Szentlélek kórház) s innen ismét dólfelé az omlottfelek, azutolsópillérig határjelzőíil szolgáltak—vonta a határt. A bizottság innen (az utolsó pillértől) bizonyos földhanyás mentén a Ferencesek (s nem minoritákjkuriájáiiak faláig jut, amelynek kapuja Fejéregyház temploma felé tekint és a Ferencesek kapujától kezdve áthaladva az utcán a királyné udvar- nokának háza körül vonta meg tovább a határt, amely ház allodium, hűbéri kötelezettségtől mentes, szabad birtok volt.“ Tehát az utolsó római vizveze téki pillér közelében volt a Ferencesek zárdája, melynek kapuja szembe volt az Árpád sírját rejtő Alba Beate Virginisszel. (Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy Hollós Mátyás Fejéregyházát a pálos rendnek adományozta (Karácsonyi) s azoknak okmánytárát ebből a szempontból meg keliene vizsgálni). De mivel a város határán lehetett csak az utolsó pillér (külföldi analógiák alapján) az a kérdés, hol volt Akvinkmn határa? A mai Filatori gáton túl lévő részeken már temetőromokat találtak, sőt a Szentendreiutca végén most épült cukorgyár helyén is szarkofágokat ástak ki, ami azt mutatja, hogy ezek a helyek a városon kívül voltak már. A Szent- endrei-ut baloldalán a mai Matróz- utcától befelé eső részen pedig az 1880 — 89 iki ásatások alkalmával , lakóház homlokzatok a szokásos bolthelyiségekkel kerültek elő. Tehát Akvinkum város határa — szerény véleményem szerint — a mai Májláth utca és Szent endrei ut összefolyásánál lehetett. Ezt a feltevést némileg megerősíti az a tény is, hogy idáig több ut is vezet, innen azonban csak egy folytatódik: az'országút (Szentendreiül, mely mindig ilyen jellegű volt. Viszont Havas 1889 iki kutatásai alkalmával, amelyeket a főváros megbízásából végzett, megtalálta az utolsó pillért Mária kőtől befelé a többi pillér irányában körülbelül 200 méternyire a Grunwald-fóle mai Leipziger szeszgyár fölött. Ez sokkal tömörebb volt az eddig ismert pilléreknél s a vezeték kétfelé: délnek (Flórián-téri fürdő) és elágazó&u délkeletnek (a zsidó temető helyén levő és a hajógyári fürdő) osztotta a vizet. De tovább azt állapítja meg, hogy a Majláth utcában levő református temetővel szemben nyiló legszélső utca (Raktár utca) közepe táján egy ölnyi széles falakból álló, négyszögü épit mény alapjaira bukkant, mely szerinte vagy az állandó tábor bástyája vagy a város szélén álló vizeíosztó medence is lehetett. Foerk Ernő tanulmányában tovább a római vizvézeíék berendezésével és a víz vezetésével foglalkozik igen szemléltetően és Akvinkum végét a mostani tengerész kaszárnya irányában hiszi s szerinte itt, a Miklós tér irányában, a város északi oldalán állott az Árpád sírjára mutató utolsó vizeíosztó pillér. Ezzel az uj alappal hisszük, hogy közelebb jutunk honfoglaló Árpád szent nyugvó helyéhez. R. Réw Sándor. A Budai Dalárdát ünnepelte legutóbb a főváros közgyűlése Joáno- vich Pál lelkes bevezető szavai után zajos éljenzés és taps kiséretében elhatározta, hogy a „Budai Dalárda“ által az amsterdami nemzetközi dalosversenyen 60 éves múltjához méltóan kifejtett szereplése felett legteljesebb elismerését, a nemzeti és fővárosi szempontokból megbecsülhetetlen diadala felett, mellyel a nemzetközi dalesvereeny első dijára magát érdemessé tette, igaz örömének jegyző könyvi kifejezést ad és erről a nevezett dalosegyesületet jegyzőkönyvi kivonattal értesíti. A Budai Dalárda hollandiai programját bemutatja e hó 14-én este 728 órakor a pesti Vigadóban, mely hangversenyt megelőzi az utat lehetővé tevő ügybuzgó elnök dr. Ripka Ferenc ünneplése. A jövő héten Gödöllőn tart hangversenyt^ kormányzó őfőméltósága tiszteletére. Leclmer Jenő dr. lapunk illusztris munkatársa, a Hollós Mátyás Társaság tagjának a kormányzó a kultuszminiszter előterjesztésére a műegyetemi rendkívüli tanári címet adományozta. A Hollós Mátyás Tűi saság e hó 9-én este 6 órára hívta meg tagjait a III. közgyűlésre, melyet választmányt ülés előzött meg. A választmány tudomásul vette a titkár jelentését, mely szerint ez év folyamán fölvétettek rendes tagokul: Ajtay Dezső, Buday Gyula, Konrad Otto, Drehr Imre, Henszelmann Béla, Hevesi József, Gordon András, Hubert Vilmos, Kapcza Imre, Merényi Richard, Ródey Miklós, Sas Ede, Szacs- vay Károly, Temunovich Zoltán, Vértessy Gyula, Ziegler Géza — tiszteletbeli tagokul: Grill Lola szavaló- müvósznő, továbbá a Budai Dalárda hollandiai diadalának elismeréséül kiváló karigazgatója: Szeghő Sándor és buzgó segítőtársa: Zöld Károiy karnagy, — alapitó tagul pedig Kri- voss Árpád dr. — A választmány elé terjeszti azt az inditványt, hogy az 1923. évre tervezett évkönyvét Budáról, mely Budai Almanach > s Budai Nagy Naptár címén jelenik meg, ez év szeptemberében jelenteti meg, de az 1924-ik évre, biztosítva a hirdetők és előfizetők szerzett jogait. Indokolttá tette ezt az a nem várt nehézség, mely a budai iparosok és kereskedők címtárának gondos összeállítását késleltette. Felhatalmazta az évkönyv szerkesztőjét, hogy ezt a változtatást ez évkönyv előfizetőivel és hirdetőivel külön körlevélben is tudassa. Elhatározta továbbá, hogy ameny- nyiben a tagok határozatképes számban nem jelennének meg. a közgyűlést 1923. szeptember 17-éré újból összehívja, amikor a megjelentek számára való tekintet nélkül tartja meg a közgyűlést. A közgyűlés megnyitásakor 50 tag helyett csak 37 jelent meg s igy az elnök a közgyűlést berekesztette és a tagokat szeptember 17-re újból meghívta.
