Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-05-10 / 779. szám
YY j Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, íárAA. | sakálom, művészet és sport terén szolgáló újság, évfolyam. { Előfizetése egy évre 2000 kor., félévre 1000 kor. 6 Egy szám 40 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 779. szám. j ‘ j>( gors-utca 24. Telefon: 129—96. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter 1923. Felelős szerkesztő: magas sor, egyszeri közlésénél 30 korona. 20 mm. magas hirdetés 600 K. Nyilttér sora 400 korona. Szöveg után 600, szöveg között 1000 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő.VíRAÁG BÉLA. május 10-én. SzíBlsáz nélkül. Egy évtized óta minden tavasszal megismétlődik az a jelenet, hogy a szinházvizsgáló bizottság a tüzoltó- íőparancsnok szakvéleménye alapján megtagadja a krisztinavárosi Nyári Színház megnyitási engedélyének kiadását s végül a tanács a saját szakállára adja azt ki. Ez idén komolyabb a helyzet. Ez év őszén járnak le a várbeli és horváthkeríbeli színházak szerződései és végre is döntenie kell a városnak az állandó színház építése ügyében, ami évről-évre képtelenebb kérdéssé válik. A Hollós Mátyás Társaság és az I. kér. Iparosok és Kereskedők Köre küldöttsegileg kereste meg a polgármestert, aki kedvesen kilátásba helyezte a tanács részéről a nyári színház megnyitását, de már az átépítésre nézve lemondóiag még vagy tízévi türelmet ajánlott a küldöttség figyelmébe. Tiz esztendő ! Pedig most gyorsan él a világ. Mindent máról-holnapra kell megcsinálni és végre is ez a nyári színház igazán rozoga, holott nagy szükség van rá nem csak kulturális szempontokból. Nyolcvan év óta a Krisztinaváros polgársága arra van berendezve, hogy nyáron a színkör révén éljen. A színkör hozza át a pestieket, azok eszik meg a libákat a vendéglőkben, azok vásárolnak apró csecsebecséket előadás előtt a szalniaözvegyek vigasztalására és „járva-kelve“ sok ember keresi meg a kenyerét, virágot, gyufát, anzichtot és más egyebet árulva. A rozoga nyári színkör a budai idegenforgalom biztos alapja. Színház nélkül csődbe jutna a Krisztina. Ámde évről-évre halasztani a színkör átépítését még sem lehet, mert ennek a halogatásnak valahol határa van. Egyszer mégis csak katasztrófára vezethet ez az évről- évre a jó sors kegyeire való apel- lálás. De kinek van pénze színházépítésre? Se az államnak, se a városnak. Csak a franciáknak van egy milliárd frankjuk, ha engedélyt kapnak egy játékbank felállítására. Ebből a milliárdból megveszik a Császár- és Lukácsíüidőt, a Rózsahegy elejét, ahová a •• szálloda tetejéről vezetnek hidat és ott a hegyen építik föl a szükséges parkot és villákat, — hidat építenek a Margitszigetre és azonkívül jutna színházakra, stadionra, sőt talán a Rudasfürdő fölépítésére is. Exner Kornél ny. pénzügyi államtitkár, e francia pénzcsoport bizalmasa, előadást is tartott erről, de nem tudunk róla, hogy bármely fórum érdeklődött volna nála eziránt. Inkább jöjjön a csőd, a pusztulás a Krisztinavárosra, ha majd egy szép nyáron szinház nélkül marad. A régi I. kér. Iparoskor, mely 1902-ben alakult, de a háború kitörése óta: amikor tagjainak mintegy 70 százaléka bevonult, működést nem fejtett ki, április hó 29-ikére közgyűlésre hívta 290 volt tagját. : Mintegy harmincán jelentek meg s a régi elnök TUáté István megnyitó : beszédében megállapította azt a i tényt, hogy saját ügyük iránt csekély érdeklődést tanúsítanak a kerület | iparosai. Foglalkozott az iparoskor I múltjával, vázolta a jelent és a jövő : teendőit és fölhatalmazást kért, hogy i a régi elnökség nevében összehiv- : hassa a választmányt s a rendes 1 közgyűlést, mely a kör uj vezetőségét megválasztaná, amihez a közgyűlés hozzájárult. Ezzel a gyűlést be is zárta az elnök, tudomására hozva a megjelenteknek, hogy a kör uj helyisége a Szabadpolgári körben van I., Attila-körutr 37. sz. Ülés után megjelent Bénárd Ágoston dr. volt miniszter, aki hosszabb beszédet intézett az iparosokhoz és fajvédelmi szempontból erős összetartásra és lankadatlan munkára hivia föl a megjelenteket. — Az I. kerületi iparosságnak ez a megmozdulása kérdéseket vet felszínre és gondolatokat ébreszt, mert a megjelentek között a kerületbeli iparosság régi oszlopos tagjai közül nagyon kevesen jelentek meg. Talán azért, meri nem tartják szükségesnek, hogy az I. kerületben három iparoskor is legyen, ami az erők szétforgácsolására, az egységes polgári front megtörésére vezet. — Esetleg azért, mert elkésettnek tartják ezt az akciót, amennyiben az I. kerületnek Gellérthegyen innen eső részén már megtörtént az iparosság szervezkedése az „I. kerületi Iparosok és Kereskedők Köre“ címén, s a hegyentuli részben szintén régen megújították a „Kelenföldi Iparoskört“ s mindkét körben erős lüktető élet folyik. — De talán azért is, mert az Iparosok és Kereskedők Köre sietett lekötni maga mellé azokat a budai tényezőket, amelyek állásfoglalását mérvadónak tekinti az iparosság. — Végül pedig valószínűnek azért is, mert nem tartják az iparosság érdekében állónak, ha kiélezett politikai irányzatok mellé szegődik. — Ezekre a kérdésekre ad majd választ a régi I. kerületi Iparoskor legközelebb összehívandó közgyűlése. A lágymányosi kápolna alapkőleté- teli ünnepét április 20-án tartották meg, mintegy 10 ezer ember jelenlétében. Az uj kápolna a Villányi-ut elején épül serényen, a főváros tervei szerint és hozzájárulásával az egyházközség vezetésével. Mészáros János érseki helynök a cisztercita rend tagjainak segédletével végezte a megható szertartásokat, melyek után meleg szavakkal méltatta az uj templom építésének jelentőségét, majd Purébl Győző fővárosi tanácsnok a főváros nevében tett ígéretet, hogy a hitélet fejlesztését első kötelességének ismeri. Az ünnepi szónok dr. Brisits Frigyes ciszt. tanár volt, aki monumentális beszédben mutatott rá, a zirci erdőkből jövő kövek symbolumára, melyek itt a Szent Gellérthegy alatt, a régi magyar hithüségnek és hazaszeretetnek várává válnak. A szent mise alatt a Szent Imre főgymnásium énnekkara régi magyar egyházi énekeket adott elő Bitter Illés főigazgató vezetése mellett. A lélekemelő ünnepélyt a Hymnusz akkordjai zárták be. Lechner Jenő dr. műegyetemi s. tanár évtizedes tanulmányai eredményét szórja most két kézzel az érdeklődő közönség közé. A Magyar Mérnök és Építész Egyesületben előkelő közönség hálás elismerése mellett mutatta be és ismertette a reneszánsz és a török világ műemlékeit Magyarországon. Azonkívül [folytatta előadás sorozatát az Omniában, amelyet örömmel látogat a közönség. A dunapart dísze, a Várkert bazár ma szomorú képet mutat. Falairól hull a vakolat, elhanyagolt, piszkos, a külseje és a kitört ablakokon kimeredő kályhacsövek nyomán csúnya fekete sávok jelzik a füst útját — teljesen eiéktelenitve a magyar építőművészeinek ezt az elegáns, nemes stilusu alkotását. S ebben a lezüllött, félig-meddig romban dolgoznak a magyar szobrászművészet legkiválóbb képviselői: Berán Lajos, Damkó József, Fülöp Elemér, Istók János, Lux Elek, Markup Béla, Lukácsy Lajos, Orbán Antal, Rápoiíhy Lajos, Szamosi Soós Vilmos, Székely Károly, Tóth István és egy régi kiváló piktor is : Deák Ébner Lajos. A magyar alkotó génius legszebb munkái kerültek ki innen s mégis a műtermeket is az illetékes tényezők a legfájdalmasabb leromlottságban hagyják. A falak egészen nedvesek és a nyirkos levegő beteggé, munkaképtelenné tetté ezen a télen a legtöbb művészt. Ahol nem hullott le a vakolat, ott salétrom fehérük. Esős időben olyan bőségesen szivárog be a víz, hogy edénybe kell fölfogni. A falon több a viz, mintsem kívánatos lenne, ellenben vízvezeték egyáltalán nincs a műtermekben. A szobrásznak sok vízre van szüksége munkaközben, aki télen-nyáron a Dunáról hordja a vizet. Senkinek sem jutott eszébe eddig, hogy a műtermekbe bevezessék a vizvezeíéket. Kémény sincs a műtermekben, mert földalatti útja van ugyan a füstnek, csakhogy el van dugulva. Azért kénytelenek a művészek, ha fűteni akarnak, az utcára vezetni a füstöt. Mellékhelyiség sincs a műtermekhez. Ezeknek a hibáknak a javitását a legsürgőji sebben végre kellene hajtani, mert í ellenkező esetben csak a magyar ‘ kultúra vallja ennek kárát. Nem ; lehet ellenérv a kultuszminisztérium- jj nak az az álláspontja, hogy „a műíj vészek nem kívánhatnak semmit, 5 mert nem fizetnek lakbért.“ S « Horváth Elek zongoraművész hang- i versenye a Budai Vigadóban Wachtel Gabi 1 delénekesnő közreműködésével művészeti I esemény lesz és a műsoron Mozart, Grieg, Rubinstein, Chopin, Mascagni, Puccini, ’ Beethoven, Liszt, Rékai. Csiky, Strauss j szerzeményei vannak. Május 14-én este 8 “ órakor lesz, jegyek ára;: 100—500 korona. I Közjótékonyság. Az 1. kerületi \ Általános Közjótékonysági Egyesület április hó 28-án tartotta meg gróf j Apponyi Albertné elnöklése alatt j évi rendes közgyűlését, akinek üdvözlő szavai után dr. Rottenbiller ij Fülöp ügyvezető elnök terjesztette | elő az egyesület 1922. évi működéséről szóló jelentést, amely részletes tájékozást nyújtott arról a lankadatlan munkásságról, amelyet az egyesület különösen a népétkeztetés és a polgári konyha fenntartása körül kifejtett. Rámutatott azután | arra a gyűjtési akcióra, amelyet j Badál Ede elüljáró a polgári konyha í felsegitésére megindított, s amely a j polgárság lelkes adó mányait juttatta \ az egyesületnek és lehetővé tette \ immár az áldásos munka zavartalan l további folytatását. Bemutatta a i Budai Napló-ban megjelent s az f akciót méltató cikket, melyet a f jegyzőkönyvhöz csatoltak. Mély hálával tolmácsolta az egyesület köszönetét gróf Apponyi Albertné l elnöknőnek, aki az egyesületben I í lankadatlanul dolgozó gárda élén jár, nemkülönben Hadál Ede eiül- járónak, Jauernik Nándorné úrnőnek, Jauernik Nándor gazdasági ■ elnöknek, akik annyi odaadással j vették ki részüket a munkából. \ Badál Ede elüljáró beszámolt az f állami inségakcióról és részletes j ismertetésében különösen vázolta i azt a szerepet, amelyet az egyesület j a kerületi jótékonyság terén kifejt. | Szintén hálásan emlékezett meg I gróf Apponyiné szerepéről, aki egy- l ben a kerületi segitőbizotíság tagja : és a maga részére juttatott köszö- j netet és elismerést kiterjeszteni 5 kérte a gárda többi tagjaira is. \ Nagy elismeréssel domborította ki 5 dr. Rottenbiller Fülöp államtitkár i ügyvezető elnök érdemeit, s a ■ Jauernik házaspáron kívül meleg \ elismeréssel nyilatkozott Kormut 5 Gizella konyhavezetőnőről, Takács \ Sarolta polgári iskolai tanítónőről, j továbbá Erdélyi Jolán, Hanaschek i Lujza, Tóth Lászlóné, Kása Teréz, i Jancsó Janka tanítónőkről, mint | akik az adminisztrációban és az í étkeztetés lebonyolítása körül buzgó I és önzetlen munkásságukkal az * elismerésre méltán rászolgáltak.
