Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-03-18 / 773. szám
/* XX. évfolyam. 773. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság Előfizetése egy évre 1000 kor., félévre 500 kor Egy szám 20 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal I„ Bors-utca 24. Telefon : 129—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 25 korona. 20 mm. magas hirdetés 500 K. Nyilttér sora 2Ö0 korona. Szöveg után 150, szöveg között 300 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. Í923. március 18-án. U] társadalmi élet Budán Kaszinók és társaskörök akciója — Budai blokk— Társadalmi föllendülés. — Tehetségek érvényesülése. A tespedő Budát, mely polgári módon nyugodott bele eddig sorsának idegenek által való intézésébe, — a föllendült nemzeti érzések öntudatra keltegetik. A társaskörökben sok szó esik most a közelgő községi vá’aszíásokról és általános az az óhajtás, hogy az eddig személyeskedő, pártoskodó rendszer helyett, az itt Budán élő tehetségeket és szaktekintélyeket kell beküldeni elsősorban a városházára, azután az országgyűlésbe. Az országnak és a városnak sohasem volt oly szüksége okos, képzett, nagvtehetségü szaktekintélyekre mint ma, ezekben a válságos időkben, amikor a békés idők hétköznapivá lett életrendszerei halomra dőltek és az egész életrendet másképen keli berendezni, kezdv^ a kunyhó építésén végig a parlamenti rendig. A kunyhóra nincs fánk, nincs téglánk, a ruhához hiányzik a gyapjufeldolgozó gyár, a kórházban a gyógyszer. És beteg minden körülöttünk: a pénz, a tőzsde, a bank, a részvény. S mint a pusztító tűz a lepkét, ezek rántják magukkal az élettel megbirkózni alig tudó, de a spekulációhoz sem értő polgárságot, aminek rettenetes gazdasági összeomlás lesz a vége. Ezt akarják megelőzni azok, akik a budai társadalom élén állanak és számítanak minden polgári és társadalmi szervezkedés közreműködésére. Próbaköve ennek az a mozgalom, amelyet a Holló^ Mátyás Társaság indított a budai állandó színház ügyében és közreműködésre szólította föl a budai társasköröket és kulturális célokat szolgáló egyesületeket. Mindenesetre megindult a szervezkedés a társadalmat megrontó bajok ellen és ebből részt követel az egyetlen budai újság : a Budai Napló. A kellő nyilvánosság nélkül minden mozgalom lassan terjed, kicsinyes intrikák gátolják terjedését és lassitja azt az érintkezés nehézsége. Az újság a leggyorsabb levélhordó, a leghivebb tanácsadó, és az egyszer megirt levelet ezer meg ezer példányban viszi szét. Az újság a jó barát, aki véd az orvtámadás ellen, s az újság a pajzs, mely felfogja a mérgezettvégü nyilat. Ez a nemes küzdelem porondja, ez a gyönge palánták melegágya, ahonnan megerősödve átültethetők az élet földjébe. A Budai Napló eddig 31 egyesületnek volt a hivatalos lapja, ám Budán 200 egyesülés van, mindegyik él, de élete olyan elzárt, hogy a polgárság alig vesz róla tudomást. Itt van a hiba, ez nincs jól. Ezen kell segíteni. Most folynak a tárgyalások több vezető kaszinó és egyesülés részéről, hogy amit körlevelekre, értesítésekre, nyomtatványokra költ a legtöbb egyesület, — mindezt megtakarítsa és minden, a tagoknak szánt hirt a Budai Napló utján közölje, aminek révén ez a- lap a budai társadalmi élet valóságos tükrévé, és az erős társadalmi életet élők számára nélkülözhetetlen útmutatóvá válna. Ezt minden társas egyesülésnek a maga részéről erősen kellene támogatnia, nem kényszeredve bevárni az újság közeledését, hanem eléje sietni, a kellő áldozatkészséggel. A budai polgárság pedig siessen az őt váró őrhelyekre, ne legyen iparos és kereskedő Budán, aki nem tagja valamely szervezetnek, akár szakszerű, akár társadalmi hivatást tölt be. A budai polgári fronthoz most kell toborozni a meggyőződéses katonákat, és gyáván ne álljon félre senki akkor, amikor e válságos időben megszólal a kürtszó: — Talpra magyar! Aranylakodalmat ül ez évben az ötven évvel ezelőtt egyesült Buda, Óbuda és Pest. Az első egyesülést már 1849 jun. 24-én rendelte el a független Magyarország belügyminisztere, de a hadiszerencse for- gandósága, a főváros elvesztése a tervet meghiúsította. A császári kormány csak Óbuda bekebelézését valósította meg 1849 nov. 8-án, bár életbeléptetett olyan intézkedéseket, amelyek az egyesülést előkészítették. Pl. az 1850 nov. 23-iki rendelet, mely Budát és Pestet egy közigazgatási kerületté tette, majd zárt városoknak jelentette ki; az 1853 febr. 24-iki pénzügyigazgatósági rendelet a legnagyobb részletességgel állapított meg fogyasztási adóvonalat, melyen belül a három város egységet képezett. A legjelentősebb lépés az alkotmány visszaállítása után 1868-ban történt, amikor Buda és Pest külön tankerületté lett és közös iskolatanácsot állítottak fel, melynek 34 tagját a városi képviselőtestületek — a lakosság számaránya szerint választották. Valóságos közös hatóság lett az 1870-ben felállított Közmunkák Tanácsa, mely az egyesülés tényleges pionírja volt s amelyet érthetetlen módon éppen az ötvenéves jubileumkor akarnak feloszlatni. A fővárosi Közmunkák Tanácsa a szabályozás, városfejlesztés, építésügy legfelsőbb intézője volt és hatásköre kiterjedt Budára és Pestre egyaránt és működésében mindkét város képviselőtestülete részt vett. Végre a lányleges egyesítés kívánsága az 1870 julius 16-án tartott országgyűlésen hangzott el Wahrmann Mór indítványában, melynek alapján a képviselő ház utasította a minisztériumot, hogy Buda és Pest városokkal értekezzék az egyesítésről és még azon évben erre vonatkozólag törvényt terjesszen elő. Erre Tóth Vilmos akkori belügyminiszter 1871 márc. 4-ére szaktanácsot hivott egybe a két város közéletében résztvevő és érdekeit a szivén hordozó férfiakból. Az egyesítés eszméjét azonban sem ez a szaktanács, sem az érdekelt törvényhatóságok nem fogadták jóindulattal. — Itt említjük meg gr. Andrássy Gyulának 1867 febr. 24-én a budavárosi küldöttséghez intézett beszédét, melyben Peregrini Elek üdvözlését köszönte meg miniszterelnökké való kinevezése alkalmából. Rövid beszéde közepén igy szólt: „Én azt hiszem, a Duna nem azért foly Pest és Buda között, hogy e két várost elválasz- sza, hanem azért, hogy azokat egyesítse, és amint Buda képviseli Magyarország történeti fényét, úgy képviseli Pest az ipar és kereskedelem terén történt haladást; a kettő kiegészíti egymást és képezi Magyar- ország fővárosát“. Az oázisok nyáron a parkok lennének, de mig más városokban ezek gyönyörűséges pihenői az elfáradt, eltikkadt, megizzadt embereknek, nálunk portengerben sínylődnek és veszedelmei az egészségne k Brunekker Lajos és Joánovics Pál főv. bizottsági tagok a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén vázolták régi szép parkjaink nagy lerojmlottságát, ahol nem elegendő csak az ültetés, megfelelő gondozás is szükséges. Budapest talajviszonyai mellett nem elegendő az öntözést a jó Istenre bízni. A vízvezeték ma a lakók igényeit sem elégítik ki és ez az állapot még sokáig ethuzedhatik. Kérik a tanácsot, keresse a módját annak, hogy a parkokat megfelelően locsolják, vagy ha ez a vízmüvek mai helyzetében ' nem lehetséges, furassanak uj kutakat a vízben gazdag budai talajból, de ne engedjék az elhanyagolt budai parkokat teljesen elpusztulniRákfenéje az agyonhajszolt, keservesen megkínzott életünknek az állandóan súlyosbodó lakásmizéria. Majdnem minden lakbérnegyedkor egy-egy uj lakástörvénnyel ostorozzák a kétségbeesésig az emberek idegzetét, de a nagy lakásszükségletet megszüntetni ezekkel a paragrafusokkal még csöppnyire sem sikerült. S ezért nem törvény kell, hanem lakástermelés! Ezt célozza Kollár Lajosnak a főváros közgyűlésén helyesléssel fogadott indítványa, melyben kifejti, hogy a főváros írjon fel a kormánynak, hogy az állami hivatalokat sürgősen költöztesse ki a lakásokból, a hivatalok számára pedig egy esztendőn belül építsen hivatal-házakat. Láng József gazdasági főtanácsost, a budai társadalom egyik vezető egyéniségét a Biztositó Intézetek Országos Szövetsége alelnökké választotta meg. A szeretet sugára, a helyesen alkalmazott szociális érzés gyógyítja az I. kerület nagyszámú szegényeinek keserves sorsát a Horthy-Sipőcz akció segitségével. Az elöljáróság a szegények részéről egész ostromnak van kitéve ebből az alkalomból és az utcára is lehuzódó hatalmas embertömeg folyton meghallgatást könyörög, de nem is távozhat el onnan egy ember sem igaz panaszának orvoslása nélkül. Badál Ede, a fáradhatatlan elöljáró irányítása mellett Hribál Kálmánná, az akció lelkiismeretes technikai vezetője'buzgólkodik több hivatalnokkal a nagy uyomor enyhítésén. Ennek a körültekintő, jól végzett munkának eredménye, hogy eddig 1050 embernek adtak ruhát és cipőt, 1344-nek fát, 435 személy kapott szenet, 957 burgonyát, 765 ebédet (a Váli-uti iskolában, a Szarvas-téren és a Városmajorban a Szociális Missió Társulat házában), 324 kedvezményes élelmiszer csomagot és körülbelül 600 ember 180 ezer korona készpénzt. Farkas Elek a Barosszövetség igazgatója ismertette e hó 15-én este az uj munkás- biztositó és betegsegélyző javaslatot a II. kér. Iparoskörben, hozzáfűzve a maga alapos tanulmányát és gyakorlati utasításokat. Az uj dalos év első és fontos mozzanata a Budai Dalárda márc. 9-iki választmányi ülése volt Ripka Ferenc dr. elnöklésével, ahol Véssey Ede igazgatósági tag bejelentette a kultuszminiszternek azt a felhívását, hogy a Budai Dalárda a júniusban Amsterdamban tartandó nemzetközi dalosversenyen vegyen részt. Ez a vállalkozás rendkívül nagy költségekkel jár és a dalárda számit a magyar dalt és művészetet pártoló budai társadalom áldozatkész segítségére. — A legutóbbi közgyűlésén választás alá került választmány tagjai lettek: Borús Endre, Borús Pál, dr. Csányi Antal, Cservenka Károly, Dunka Béla, Glasel József, Kovács Jakab, Kovács Sándor, Kulcsár Richárd, Ligeti Imre, Martin János, Pék Béla, Pilát Pál, Sallay Nándor, Sváb János, dr. Schreiner Rezső, dr. Véssei Ede, Vlaszák István, Vörös Kálmán, Wichman Ede. Póttagok: Santhó István, Knapp Antal, Wit- kowsky Sándor, Kerekes Kálmán, Königseder Zsigmond és Barako- vics József.
