Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-03-04 / 771. szám
XX. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 25 korona. 20 1923. évfolyam. Előfizetése egy évre 1000 kor., félévre 500 kor. Egy szám 20 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon : 129—96. VÍRAÁG BÉLA. mm. magas hirdetés 500 K. Nyilttér sora 200 korona. március 771. szám. Szöveg után 150, szöveg között 300 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 4-én. fl budai állandó színház R jelenlegi szégyenletes helyzetet meg kell szüntetni. — Hetven budai egyesület nagygyűlése. — H Hollós IlZátyds Társaság nagyhatású mozgalma. Minden budai polgár érezte eddig is azt aviszás, mondhatnánk szégyenletes helyzetet, hogy az ország székes- fővárosának jobbparti része a vidéki városok kulturális magaslatának van alárendelve és nem Buda, az ősi Buda sugározik ki kulturátavidékre, hanem fordítva — vidéki színigazgatók, mint közvetítők hozzák kerülő utón a vidéki nívóra leszállított pesti kultúrát — Budára. A budai nyári színház nem volt más mint hizlaló állomás a lesoványodott vidéki színtársulatok számára, egy-két primitívebb kasszadarabbal, amelyek szoros összeköttetésben állottak a pesti szalmaözvegyek rántott csirkés vacsoráival. Évek hosz- szu során át már nem művész-csarnok volta nyári színkör, hanem a szalma- lört feltűnés nélküli találkozóhelye, ahova egyenkint jöttek át Pestről az emberek és párosán osontak ki onnan a készakarva rosszul világított nyári vendéglők oleánderes udvarára. Ezeknek a nyári színház szállította a jó vendégeket. Ez ellen pedig fnég a jóhiszemű igazgató sem tehetett semmit, hanem kénytelen volt ezt a különös konjunktúrát kihasználni. A régi kedves emlékű Várszínház busán nézte ezt a hegyről. Nyáron zárva volt, télen alig járt bele valaki, mióta ott nem a Nemzeti és nem az Opera művészei szerepeltek. Ezt a csúf állapotot megkell szüntetni és erre egyedül hivatott a Hollós Mátyás Társaság, mely n inden egyéni és személyes érdekeltség nélkül keresi a kivezető utat és az egészséges állapot megteremtésének módját. Buda társadalmának kell impozáns módon megnyilatkoznia s ennek legalkalmasabb módja, hogy Buda hetven egyesületének, • kaszinójának és társaskörének vezéreit és a budai társadalom vezérembereit nagy gyűlésre hívja meg, hogy a Társaság által gondosan előkészített határozatokat megvitassa és az illetékes tényezők elé terjessze. Kapcsolja pedig e kérdéshez az óbudai Kisfaludy színház kibővítésének tervét is, mert a valószínűség a mellett szól, hogy csakis a három színháznak: várbeli,krisztina és óbudai színháznak egy kézben való vezetése teszi lehetővé oly magas színvonalú színtársulat szervezését, foglalkoztatását és fenntartását, aminőt Buda kulturális magaslata és kívánalma megkövetel. Hetek óta tárgyalja és készíti elő ■ezt a kérdést a Hollós Mátyás Társaság és legjobban megvilágítjuk azt, ha közöljük legutóbbi február hó 26-án tartott választmányi ülésnek jegyzőkönyvét. Elnök: dr. Morvay Győző. Jelenvoltak : Haspelné Balázsy Luiza Írónő, Pintér Jenő tísztb. elnök képviseletében Sulyok János tanár, dr. Barthos Andor nyug. államtitkár, dr. Lechner Jenő műegyetemi tanár, Medgyaszay István, Neuschloss-Knusli Kornél,» Bene György építőművészek, Ungh- váry Sándor, Czölder Dezső és Kampis János festőművészek, Istók János és Lantay Lajos szobrász művészek, Aggházy Kamii őrnagy, hadtörténelmi iró, Peterdy Sándor iró, ügyvezető titkár, dr. Sziklay János iró, Géczy István színműíró, Magyary Béla és dr. Massány Ernő szerkesztők, dr. Horcher Martion vegyész, dr. Hódy Lajos gazda, Éliás Jenő szakiró, Czakó Pál színigazgató, Viraág Béla háznagy mint előadó és Réw Sándor szerkesztő mint jegyző. Elmaradásukat kimentették: Becsey A., dr. Exner Kornél, dr. Hennyey V., j Kertész K. Róbert, Nemes A. püspök, dr. Kiszka Ferenc és Szávay Gyula. Kultur-botrány. Morvay Győző elnök tájékoztató j bevezetése után Viraág Béla előadó ismertette az állandó színház kérdésének egész komplekszumát; azt a szégyenteljes helyzetet, hogy Buda, a koronázó főváros az alacsonyabb nívójú vidékhez van kapcsolva e színházzal s nyáron sem Budának játszottak itt, hanem a vacsorázni át- J járó pestieknek, tehát nem budai I szinház volt; a sok sikertelen pró- I bálkozást és a vállalkozók elgáncso- j lását. Legutóbb Vágó István, a Nyári Színkör h. igazgatója vetette fel a j gondolatot, hogy a Nemzeti Szin- j ház felépítésével kapcsolatban, melyet sorsjáték jövedelme utján terveznek, építsék fel a budai állandó színházat is! Ennek a kérdésnek ilyen módon való megoldásához a H. M. T. erkölcsi erejét hívta kezdeményezés céljából segítségül. A j társaság körében ezviszhangot keltett, de közben Czakó Pál, a Várszínház igazgatója ugyancsak színházépítési tervvel kereste fel a társaságot, rá- ! mutatva a sokkal reálisabb és köny- nyebben kivihető megoldásra. Czakó Pál ismertette a helyzetet, mely szerint a budai színházak (a j Színkör és a Várszínház) a főváros j tulajdonát képezik, de az állam bérli j őket, mint főbérlő és albérletbe adja vidéki színházigazgatóknak. Ezt a bérletet a főváros 1923. év szeptemberére felmondta azzal, hogy í ezentúl is csak egy kézbe adja a ; színházakat, de a fenntartásukba sem- j miképen bele nem folyik, hanem j mint bérleti objektumot Üzletszerűig hasznosítja. Tehát ezentúl a főváros nem akar támogató lenni, hanem a bevételeit fokozni. Az állam beadta ajánlatát, amelyikben a szinház fenntartását leveszi a főváros nyakáról, de az albérletben levő színházigazgatók rovására. Elismeri, hogy Budához nem méltó a nyáron itt vendégszereplő vidéki szinház és annak vidéki nívója, de a jelenlegi helyzetben ez nem lehet máskép, mer: nincs tőke, mely a mostani viszás „főváros—állami“ viszonylatban budapesti nívót adhatna. Az egész szinház vállalkozásnak igy ahogy ma van, nincs üzleti alapja. Az építmények is nivótlanok, ami már gerincében tör ketté minden tervet. Uj színházat kell tehát építeni! De ez is csak a messze jövőben valósítható meg, mert ahoz súlyos száz milliók kellenek. A főváros küzkö- dik, az állam is képtelen erre, mert a vidéki színházaknak is alig egy pár ezer koronát juttat. A rozoga aréna. Sorsjáték utján talán megvalósítható a budai állandó szinház, de az irányadó körök semmiesetre sem engedik azt a Nemzeti Színházzal kapcsolni, mert ez a szinház az egész országé — a nemzeté, amíg a budai szinház csak helyi érdekű. Ezért olyan megoldást kell találni, mely az adott körülményekhez képest eredményt is jelent. A tény az, hogy 1923 szeptemberében a budai színházakban nincs bérlő. Az Aréna olyan korhadt és rozoga, hogy a tűzoltó parancsnoknak az a véleménye, hogy egy-két évnél tovább már nem engedheti meg ott az előadást. A Várszínház, mint budai szinház pedig egyáltalában nem jöhet tekintetbe. Ha nem is végleges, hanem csak hosszabb időre szóló ideiglenes megoldást találhatunk, ez csak a mai helyen lévő színkör átépítése, füthetővé tétele. Ennél a helynél a fő ellenérv az, hogy a szabályozási vonalba esik, de egész biztos, hogy költségek hiányában városrendezés belátható időn belül nem lesz, hisz a fővárosnak utcák kövezésére, hidak faburkolatára sincs pénze. Tehát ezen a helyen egész nyugodtan lehetne az állandó színházat fölállítani, anélkül, hogy a többi kiszemelt hely környékének érdekeltségeit mozgolódásra késztenék. S van magántőke csoport, mely hajlandó lenne a jelenlegi helyen, vagy közvetlen közelben télinyári színházat építeni, (amikor is a Várszínház csak kölöncképen maradna meg : mint irodalmi szinház) természetesen hosszabb lejáratú hasznosításnak a biztositása mellett. A H. M. T. feladata, személyhez nem kötötten teljes erkölcsi erejével harcolni a budai állandó színházért, megmozgatva annak érdekében minden tényezőt. Ezután Massányi Ernő dr. szólal fel, aki megdöbbenését fejezi ki afölött, hogy a budaiak két év múlva — esetleg előbb is. ha a szinház előbb roskad össze — szinház nélkül maradnak. A Várszínház nincs jó helyen, tehát mint színház nem is számba vehető. Nagyon is elérkezett az idő, hogy a szinház-ügy tárgyalását napirendre tűzzük s addig le ne vegyük, amig valami megoldást nem nyer és a Hollós Mátyás Társaság megalakítása óta ápolt ideál meg nem valósul. Fontosnak tartja az összes kulturális intézmények bekapcsolását és egy nagy ankét összehivását. Viraág Béla bejelenti, hogy az egyesületek összehívása elhatározott dolog, a meghívó szövege is megvan, amit felolvas — csak a hely és idő kérdése kétséges még. Medgyasszay István a legnagyobb lelkesedéssel üdvözli Czakó igazgató indítványát és a legokosabbnak tartja a meglévő aréna átalakítását. Azután későbbi teendő lehet egy teljesen uj épület felépítése, mely körülbelül fél milliárdot jelent ma. A múltban dolgozott már ebben a kérdésben és akkor a legnagyobb nehézség az volt, hogy a főváros sokalta a magántőke által kért húsz éves szerződést. A színpadi részt úgy lehetne megoldani, hogy az ne essék a szabályozási vonalba és ha a színházat le is bontják, ez a rész megmaradhat s mint hangverseny, előadó, vagy más célú terem hasznosítható. A legfőbb szükség, hogy Czakó igazgató indítványa el ne aludjon az asztalfiókokban. Lechner Jenő dr. a következő felszólaló, aki illetékes faktorokkal való megbeszélései alapján megállapítja, I hogy a budai színházat a Nemzeti I Színházzal kapcsolva soha sem fog- I ják felépíteni. Csak magántőke csinálhatja ezt meg, még pedig üzletszerűen, de a kulturális nivó fenntartása mellett. Erre pedig egyik hely sem alkalmasabb, mint a mai, amelynek a legszerencsésebb a fekvése. Fontosabb azonban a politikai szempont és a tőke minemüsége, mert ezek döntik el jobbra, vagy gáncsolják el a kérdést. Régi tervek. j Neuschloss Kornél visszaidézi a | múltat, amikor egy kerületközi határozat alapján a Il-ik kerületnek jutott a Vigadó,, az I. kerületnek pedig a budai szinház, amely azonban békeidőben olcsó pénzen azért nem épült, mert a budaiak nem követelték erélyesen. Később egy magánvállalkozás Herczeg Ferenc el- i nöklésével a Széna-tér— Retek—Lö- j vőház-utca sarkán akart a Vigszin- ' házhoz hasonló színházat építeni, de | mivel az idő múlott, a telek mögött 1 felépült az Okányi-féle szalámi gyár,
