Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)

1923-12-24 / 795. szám

2 budai: napló Propaganda-est Óbudán. A Hollós Mátyás Társaság iro­dalmi és művészeti estje január 6-án este fél 6 órakor a 111. Kis- eelli utcai elemi isk. nagytermében. Műsor: 1. Dalkoszoru-Dalfüzér egyesült dalárda magyar dalokat ad elő Zöld Károly karnagy a H. M. T. tb. disztagjának vezénylésével. 2. Hollós Mátyás. Ünnepi beszéd, mondja: dr. Morvay Győző főigaz­gató, a H. M. T. elnöke. 3. a) Aggházy: Magyar elégia, b) Moskovszky: Etincelle. Zongo­rán előadja: Aggházy Hédinger Kata művésznő. 4. Óbuda múltja. Történelmi visszapillantás. Elmondja: Foerk Ernő a Műemlékek Orsz. Bizott­ságának és a H. M. T. tagja. 5. a) Obertühr: Sorrow and Relief, b) Haselmanus: Serenade melancholique. Hárfán előadja: Füzeséryné-Szebeny Margit mű­vésznő. 6. Költeményeket szava!: Grill Lola a H. M. T. tagja. tb. 7. A nők ellensége. Tréfás elbe­szélés. Elmondja: Peterdy Sándor, a H. M. T. titkára. 8. a) Hindu ima. b) Anitra, orien- ialis táncok. — Előadja: Viraág Ilonka előadó táncművésznő. 9. Zenekari szám. Viraág Béla konferál: Jegyek 3000, 2000 és 1000 K-ás árban a Budai Napló szerkesztő­ségében és este a pénztárnál vált­hatók. A kelenföldi iparoskor e hó 29-én szombaton este 8 órakor az ipari és kereskedelmi érdekeltségek, továbbá a közéletben szerepet játszó ipari és | kereskedelmi notabilitások bevonásával társasvacsorát rendez, hogy egyrészt elösegitse igy az ismerkedést, más, részt a vezéregyéniségek felszólalása révén tisztázza a követendő együttes eljárást. Tagfölvétel. A Hollós Mátyás Társaság e hó harmadikán tartott választmányi ülésén egyhangúlag hozott határozata alapján tagjai sorába meghívta dr. Dréhr Imre nemzgy. képviselőt, kormányfő­tanácsost, a Lloyd Bank igazgató­ját, aki nemcsak gazdasági téren, de mint publicista is országos nevű. Dréhr Imre nemzgy. képviselő, a Lloyd Bank ügyy. igazgatója, főtanácsos, törzsö- kös budai és a Várban született 1889 február 18-án ma tehát 84 esztendős és a kivételes karrierhez kivételes értékek és képességek kellettek. Elzászból bevándo­rolt családból származik, mely Nagyszent- miklóson telepedett le, ahol két évszáza­don át élt, de francia eredetét bizonyítva, el­hagyta a második e betűt. Dréhr Imre édes­atyja János az Államnyomda igazgatója. Wekerle Sándor a szentmiklósi előnévvel szerezte meg számára a magyar nemes­séget. Fiát, a bankvezért, képviselőt és méltóságos urat ma is Imrének szóllitják az Államnyomda öreg betűszedői, akiknok kedvence volt. Mint jogász az Egyetemi tör elnöke és diákvezér. A 10-es huszá­roknál szolgált, mint önkéntes, de ki- szuperálták lassú vérkeringése miatt. A világháború kitörésekor önként jelentke­zett. Bún József meghívására került a Leszámítoló bankhoz, ahol végigdolgozott minden szakmát s igy lett pénztárfőnök. 1920 ban igazgatónak hívták meg az akkor alakult Lloyd Bankhoz, amelynek most ügyvezetője. Mint politikus az egy­séges párt tagja és Bethlen István gróf hive. Mint szellemileg, erkölcsileg és anyagilag független embernek önállóan kialakult politikai és gazdasági nézetei vannak s azokért nyílt sisakkal küzd beosületesen. A hasonlóan gondolkozók csoportjának ö a vezére. A Várban saját kis palotájában lakik a bankdirektor és politikus, akinek semmi más szenvedélye nincs. A kártyát nem ismeri, lóversenyen soha nem volt, színházba, társaságba nem jár. Egyetlen kislánya halála óta csak a köznek él és szabad idejében fel frünést keltő politikai és gazdasági cikke­ket ir. Nagy passziója a festmény. A müórtő szenvedélyével és a maecénás áldozatkészségével gyűjti. Barátai vannak és ellenségei vannak. Lassú vérkeringése igazán az istenek ajándéka, szerencsés ember, tud nemtörödni az ellenségeivel. Sokan irigylik, ennélfogva sokan gyűlölik, ő mindenkit szeret. Szent Gellért szobor. Budai munkáspárt, Talán az angol vá­lasztások egy Budáig vert hulláma, hogy azok az iparosok és kereskedők, akik ré­gebben a szociáldemokrata párt szakszer­vezeteibe tartoztak, de már változott az életnézetük, talán éppen nehezen szerzstt vagyonkájuk révén s ma már a magán tulajdon alapán állanak s igy szociális elveik dacára sem kapcsolódhatnak a szociáldemokrata párt szakszervezeteibe, — mint külön munkáspárt óhajtanak szer­vezkedni. Több ily irányú asztaltársaság értekezletre kívánja összehívni tagjait, hogy megalakítsák a pártot és a szervez­kedést megkezdhessék. A jégpálya megnyílt! és már e hó 23-án vasárnap zsúfoltan megtelt a szénatéri korcsolyázó tér, ahol vidám katonazene mellett hódoltak e kedves szórakozásnak az emberek, a legapróbbtól a nagyobig A kék postakocsi a Várszínház poéti- kusan szép, nagy sikert arató darabja, mely a múlt évben színre került Leven­dula cimü darab folytatása, van e héten műsoron. Az elbányászott kocsiuíak miatt sok a panasz az óbudai hegyvi­déken, ahol az egyik téglagyár ásatási engedélyt kapott s ezzel ismét veszedelem fenyegeti az egyik fontos kocsiutat. Nemcsak a város, de a kereskedelemügyi minisztérium is utasította a tégla­gyárat. hogy uj utakat építsen, sőt az ásatási engedély előfelté­teléül volt ez kikötve. A boloogult „Viktória téglagyár“ rendszertelen bányászata idézte elő a nagy károkat okozó földcsuszamláso­kat s éppen azért kötötte minden hatóság az újabb ásatási engedé­lyeket bizonyos előfeltételekhez, melyek között legfontosabb volt a lépcsőzetes alakban való bá­nyászat és a vízlevezető árkok kiépítése. Tiz év óta ez irányban nem történt semmi s most mégis uj bányászati engedélyt adott ki a város. Ez ellen tiltakozik a hegy­vidék lakossága, amelynek alkal­ma sem volt, hogy a helyszíni szemlén tilíakozhassék az enge­dély megadása ellen, mert nem értesítették az érdekelteket. A ta- nácshoz fordultak a Táborhegy és Remetehegy lakó! segítségért, mert az agyagbányászat miatt ezen a két hegyen építkezni nem lehet, sőt gyümülcsös kerteket sem lehet létesíteni, a meglevőket pedig csak nagy anyagi áldozatokkal tudják fenntartani, mert a téglagyárak az utakat eíbányásszák, a vizet a kutakból nagyrészt elvezették, folytonos csuszamlásokaí idéznek elő, a hegyvidéket állandóan ve­szélyben tartják és sártengerbe merítik. Ezzel a telkek értékét és hasznosítását egészen lefokozzák, az ottlakást tűrhetetlenné teszik és e szép vidék fejlődését akadá­lyozzák. Kérik tehát sürgősen a téglagyár üzemének beszüntetését. — így panaszolja ezt levélben egy érdekelt fél, aki alatt már kezd csúszni a háza és a kertje. Az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár a forgalomban levő összes ideiglenes részvényjegyeket 1924. évi január 20-ig végleges részvényekre átcseréli. A igeiglenes részvények átcserélés végett be­nyújthatók az intézet központi osztályánál (V., Dorottya-utca 4. íöldsz.) valamint összes fiókjainál. A Méhkas végleg megszűnt most. hogy Gamauf Géza igazgató megvált a Gazda­sági Bank döbrenteitéri fiókjától, ahogy azt előző számunkban jelentettük. Tulaj­donképen akkor szűnt meg a Méhkas, amikor a forradalmak után — abban a hitben, hogy kistőkéjével nem tudja ki­elégíteni a fokozódó ■ hiteligényeket, — beleolvadt egy országos nagy banknak induló uj pénzügyi vállalatba s tette ezt a Méhkas izazgatósága azzal a célzattal, hogy budai komitenseinek tesz szolgála­tot és igényeik kielégítésére talál módot. A tragikum éppen itt van. Mert a hitel­üzletek megszűntek s a bankok csak a közönség tőzsdei spekulációit bonyolítják le. A Gazdasági Bank pedig nem bir elég agilitással, de még kevesebb érzék kel a budai érdekek iránt és legkevésbbé azt értette meg, hogy a Méhkas régi kö­zönségének egészen mindegy, hogy azt a pénzintézetet ahol Gamauf Géza az igaz­gató, hogy hívják, mert azok nem a péz- intézetet nézik, hanem a Gamauf nevet, Á Gamauf család régi budai család, rtnelyrő! köztudomású volt, hogy Buda­pesten ő bírja a legnagyobb telekterületet. A Gamau család vagyona és gazdasága volt a Méhkas alapja, biztosítéka és vonzóereje. Gamauf Géza megválása a döbrenteitéri fióktól végleg elvágta a Gazdasági Bank összeköttetését Buda polgárságával, mert valami különös rend­szer, vagy talán más okok is lehetetlenné tették Gamauf további működését. A Méh­kas speciális budai alkotás volt. a kis emberek pénzintézete. A kisiparos a kis­kereskedő, a budai kis vendéglős volt a fentartó közönsége és ezek ma is Famauf Gézát keresik. A Méhkas meghalt ugyan, de azért — értesülésünk szerint — a budai kézmüiparosok, kiskereskedők és vendéglősök számára uj bankszerü pénz­intézet alakul a közeljövőben, ahol nagy szerep jut Gamauf Gézának, akit a jó Isten is speczialisan egy budai pénzintézet igazgatójának teremtett. Gfubicza Lázár a Fehér szekfü szerzője átengedte az ő népszínművét az I. kér. Iparos körnek; hogy zászlószentelési ünne­pét emelje. Értesülésünk szerint a nép­színmű szerepeit Buda legjobb műkedve­lői vállalják és igy clyan előadásra van kilátás, mely ritkítja a maga párját. Leg­közelebb összehívják értekezletre a budai műkedvelő színész tehetségeket és ott történik a szereposztás. A budai iparos­társadalom nagy érdeklődéssel viseltetik az előadás iránt. A vízzsák, mely oly sok gali­bái okozott Kelenföldön, elvesz­tette veszedelmes jellegét, mert a sasadi vadvizeket elterelték a szent- péteri útra, a határárokba. Ezzel elejét vette a város ^annak, hogy zápor esetén az Átlós-utnak a vasúti töltés alatti mélyedése, melyet vízzsáknak nevezett a mér­Várszinház nöki hivatal, megteljen vízzel és lehetetlenné tegye ott a közleke­dést. Ezek a hegyvizek most már nem veszélyeztetik elöntéssel a keserüviz forrásokat sem, melyek attól is tartották, hogy a vizek mesterséges levezetése árthat eset­leg nekik és megfelebbezték a ter­vezetet. A levezető árok azonban betonból épül, de különben sem vezet szenyvizeket, hanem tisztára eső és hóvizet a szomszédos hegy­oldalakból. A csatorna az Ándor- utcáig már fölépült és most a Szentpéteri-ut mentén a már kisa­játított területeken vezetik tovább. — Ezzel befejezést nyert Fock Ede tanácsonk^nagy vízlevezető prog- rammja. Északon elkészült az O- budáí vizmentesitő nagy vízleve­zető csatorna, mely az Aranyhegyi patak vizét az esztergomi vasút töltésén túl vezeti a Dunába. Itt vezetik le az óbudai temető felől jövő vizeket is. Buda derekán szabályozta ez a nagyarányú Prog­ramm az Ördög-árkot, mely éven- kint veszedelmet jelentett s a 75-iki árvízkor is a fogaskerekű vasútnál lévő hirtelen fordulónál tört ki a medréből. — Délen pedig a sasadi vizeket levezető, most épülő csa­torna fejezi be Buda árvizmente- sitését. Évtizedes rendszeres munka diadalmaskodott itt a természet rakoncátlankodásán és nyugalmat szerez nagy területeken Buda la­kóságának. Megbomlott a kékosz. Amint az előre volt látható, hogy olyan két arcú alakulás, mely egyrészt a polgárságra kacsint, de a másik szemével a szociáldemokrata párt­tal kacérkodik, nem maradhat meg, úgy is történt, hogy a magántulajdon kérdésén felborult az egész kétszínű játék. A KÉKOSZ azaz a kézmüiparosok és kis­kereskedők orsz. szövetsége olyan iparo­sok és kereskedőkből alakult, akik régeb­ben — segéd korukban — tagjai voltak a szociáldemokrata pártnak és dacára annak, hogy most mint önálló mesterek szembe kerültek a párttal, mégis szerettek volna valami közösséget fenntartani. Sőt az volt a céljuk, hogy a szociáldemokrata párt támogatásával bejutnak a városházára, esetleg a képviselőházba. És ezen fordult a dolog. A szociáldemokrata párt nem hajlandó ezt az érzelmi kacérkodást ho­norálni s a párt néhány becsületes vezető tagja, köztük Pfeifer Sándor az alakulás lelke, határozottan ellenezték a kétszínű játékot és kenyértörésre vitték a dolgot. Azok, akik szigorúan a magántulajdon alapjániállanak, azok kiváltak a kekosz ból és Magyar Iparosok és Kereskedők gaz­dasági szövetsége címen uj pártot alaki, tottak, mely fölhívja egymásután a helyi csoportokat és végre is magára maraj Az uj orsz. levéltár Honvédszobor

Next

/
Oldalképek
Tartalom