Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)
1922-05-17 / 742. szám
2 BUDAI NAPLÓ párt elnöke, Kufhánya János, a Lágymányos fölépitője lett. Társelnök dr. Strausz Adolf és ügyvezető elnök Scheer Béla Gyula gyáros, akinek 1891 óta áll fenn a gyára. Szakmabeli tanulmányait Német-, Francia- és Angolországban végezte 15 éven át. Megnyerő modora és szaktudása révén a kelenföldi iparoskörben közkedveltségnek örvend. A Il-ik kerületben magának a pártvezérének, Vázsonyi Vilmosnak intervenciójára tömörültek dr. Tóth János vezetése mellett mindazok a liberális tényezők, amelyek csatlakozása biztosítja ennek a pártszervezetnek a kiépítését, amelyhez Csefkó István vezetése Magyarország területi épségének helyreállítása lelkem elnémíthatlan, nyugtalan óhajtása; ez népünk boldogulásának, nemzetünk életben maradásának első alapfeltétele. Semmilyen szervezet sem tud természetellenes módon tartósan ^ megmaradni, nyugodtan élni. Minél nagyobb, minél fejlettebb a szervezet, annál tovább bírhatja talán a természetellenes állapotot, amelybe erőszakos külső körülmények belesodorták; előbb-utóbb azonban elsorvad és a lassú halál veszedelme mind érezhetőbben kiséri napról- napra. Ä mi nemzetünkre sulyosodik most ez a szomorúság. Mint ősi, egységes, nagy szervezet belekerült ebbe a fájdalmas, természetellenes helyzetbe. Mert megcsonkították országát, mert elvágták megélhetésének, természetes továbbfejlődésének lehetőségeitől. Amiket nekünk a Gondviselés bőven adott és a régi határainkat, amelyekbe belenőttünk — elvették tőlünk! Isten rajzolta térképünket* Európa közepébe, amikor a Kárpátok övével körülfoglalta a Duna-Tisza völmellett a vízivárosi iparosság egyik jelentős része is csatlakozott. A listát rokonszenvessé teszi Budán Szilágyi Károly neve, aki a magántisztviselői társadalom széles' rétegeit megmozgatta, mint e társadalmi osztály érdekeinek előharcosa, — de rokonszenvessé tette Benedek János listavezető neve is, aki nemcsak régi parlamenti ember, hanem azzal is, hogy mindig ápolta budai összeköttetéseit, ahol számos személyes barátja van, azonkívül pedig a nemes értelemben vett szabadelvüségnek mindig tiszta fegyverekkel küzdő harcosa volt. gyét. És most elszakították tőlünk a Végeket! Nemzeti életünk sokszor ragyogott múltját el nem felejthetjük, bár a jelen bánatának árnyéka borítja most. Fejlettségünket, amelyet egy évezred eredményezett, meg nem tagadhatják tőlünk; de kialakult kulturális és gazdasági szervezettségünket a természetes határok megrontásával, a földrajzi egységes terület erőszakos megbolygatásával Csonka - Magyar- ország szűk keretébe szoritoííák: nemzetünket lassú halainak szánták! Semmi sem segíthet rajtunk, egünk többé ki nem derül, ha vissza nem szerezzük régi hazánkat! Nyugodtan fontolgatja az ész a sziv sürgetése közben is, hogy miképen változtassunk e természetellenes, veszedelmes, nagy bajon. Fegyveres erővel nem vívhatjuk ki igazságunk jogait, nem vehetjük vissza javainkat és nem állhatunk ellent a külső nyomásnak. Ügyeskedő fon- dorkodással nem győzhetjük le azt a gyűlölködést, amely minden oldalról reánk fuj. Nemzeti életünk bástyáit újból fel nem építhetjük . . . csak egyetlen módja van ennek: ez a szorgalmas dologtevés, a magyar munka, amelyet a magyar tudás vezet! Hazafiságunkat, keresztény gondolkodásunkat ennek szenteljük a jövőben, nem pedig a pártoskodó eilentétszitásnak! Először lázban égtünk és vétettünk magunk ellen; azután a gyöngeség vergődése rázta meg egész lényünket. Isten segítségével kibírtuk eddig és még élünk. Azonban megjött már az ideje a kijózanodásnak és a nyugodt haladásnak. Utolsó mentségünk — ismétlem — a munka, a magyar munka, amelyet a magyar tudás vezet. Ezt az igazságot választotta prog- rammja alapjául a „ Gazdaságpolitikai Párt“. Az eszem sugallta, a szivem kívánta, hogy csatlakozzam hozzá. És mert két régi jó barátom, Becsey Antal és Szávay Gyula, budai szint és tartalmat adottéjpárt egészséges törekvésének, örömmel figyeltem a budai társadalom e két jelesének hasznos eredményeket Ígérő erőkifejtését. Előbbi" működési teremtől elszakítottak engem az utolsó évek mostohán bekövetkezett körülményei. Csak úgy magamban dolgoztam tudományos feladataimon. Ők azonban reám gondolva, felém nyújtották kezüket és én ezt az őszinte biztatást nyílt közeledéssel viszonoztam: Így kerültem most a választások alkalmából harmadiknak a listájukra. Benső megnyugvással fogadnám, ha legalább ők ketten érvényesülhetnének érdemük és értékük szerint az uj nemzetgyűlésen. Kérem ez okból összes budai barátaimat, szavazzanak az ő listájukra: minden szavazat egy-egy lépés Magyar orsság integritása felé. Dr. Lend! Adolf. Sire stawaiziife? Buda mindig oázis volt Budapest dzsungeljében. Tiszta, jó levegője tisztább, jobb erkölcsöket is jelentett és a szolidaritás abban a baráti összetartásban jelentkezett, mely Buda polgárait mindenkor összekapcsolta. Voltak idők, amikor egy-egy budai polgár kedves, szeretettreméltó egyénisége forrasztotta össze a közéje sereglett polgárokat és ő képezte egyúttal az egésznek politikai programmjät is. Ilyen férfiúnak önzetlensége, polgári erényei, tiszta felebaráti szeretete, ezek voltak a programm- pontok és nem közjogi vagy másnemű politikai irányelvek. Mindezek helyett pártoskodás, viszály; az ősi turáni átok zülleszti ma a budai polgárság sorait is. Pedig oly szép volna, ha ebben a szerencsétlen megnyomorított országban akadna egy hely, melyen a múltban gyökeret vett erő is mély hagyományok megakadályozni tudnák a különben mindenhol felburján- zott gyűlölködés kicsirázását, ahol a minden ellentétet nivelláló szeretetteljes megértés lett úrrá a tömegeken, ahol nem jelszavakat, hanem az emberi jellemet értékelik és nekem a legkedvesebb volna, ha ez a hely Budán lenne. Pedig ma is találnánk olyan férfiakat itt, akik mindig sze- retetet és sohasem gyűlöletet hirdettek, akiknek egész élete és minden cselekedete a keresztényi szeretet és jóság jegyében folyt le szemeink előtt, anélkül, hogy ezt folyton hangoztatnák. Csak ilyen férfiak tudnak egyesíteni, mert csak a szeretet egyesit és erősít, mig a gyűlölet elválaszt-és rombol. Tudom, hogy- gyenge szavam pusztába kiáltó szó ma a tülekedés e sivár napjaiban, de mégis azokhoz fordulok, akikben igazi keresztény szív dobog, akiket nem kábított el a politika libegő gyűlöletet, a jó, egyszerű, romlatlan budai polgártársaimhoz : nézzük meg a számtalan lista vezető neveit, válogassuk ki belőlük azokat a férfiakat, akiket ismerünk, akik Buda szivéhez nőttek, ne politikai irányukat, hanem csak azt vegyük tekintetbe, ki az közülök, aki szeretetet tudott kiváltani felebarátai szivéből és arra adjuk le szavazatinkat, mert ami szegény hazánkat, úgymint az egész emberiséget is, nem a gyűlölet, hanem a szeretet fogja megváltani Merényi Richárd. IU1 vonzott engen a inzdaságpolifikal Karíigdm és eids rémhisíőrfáft T Arca Katonavér. Az édesapámnak kardja volt, lova volt, Mert — lovaskatona volt. Fiának már csak kardja van csak ceruzáiéból, Mert irkái, firkál és számol. A lova patkója csattogott, villogott, Ahogy a lópatkó szokott; S képzelem, utána hány asszony csengett, Ha sarkantyúja pengett. A fia lova már csak — s épen ez a hiba: Fűzfából vesszőparipa. A sarkantyúból, bizony abból is enged: Ó már csak rímet penget. De néha-néha — fellobban benne is azér’ A lovaskatonavér: Lelkét, mikor a verseit illeged, ofdogan, büszkén lóra veti. S mikor, egy-egy rime szerelmesen eseng, Érzi, hogy akkor odabent: Csak lelkének egy rejtett, ezüstből rajtfelejtett Kis sarkantyúja peng. Szávay Gyula. — A török hódoltság után. — Budavára visszavétele után 1686- ban számos fogoly jutott a győzők kezére és ezek közt sok szép török nő is volt; ezek egyikéhez-másiká- hoz regényes történetek fűződnek, melyek az irodalomban is hagytak nyomot. Legismeretesebb közülük az annak idején nagyon olvasott „Budavárának visszavételekor a keresztények fogságába esett egy Kártigám nevű török kisasszonynak ritka és emlékezetes történetei, melyeket némely különös feljegyzésekből magyar nyelvbe foglalt Bogóbaári és Nagy- lutsei Mészáros Ignácz.“ (Megjelent 1772-ben.) Kártigám egy török pasa leánya, aki Budavár visszavételekor Andro francia grófnak, ki a brandenburgi segédcsapatokkal jött alá, esik fogságába. Andro gróf a győzelmes háború élő emléke gyanánt viszi magával Párisba a gyönyörű leányt, aki itt megkeresztelkedik, Krisztina nevet nyer és rövid idő múlva szépsége, helyes viselete és erénye által az előkelő világ kedvencévé válik. Egyszer találkozik XIV. Lajos királlyal a versaillesi parkban. A fejedelemnek, aki sorsa felől kikérdezi Krisztinát, annyira megtetszik a leány, hogy grófi méltóságra emeli. Ugyanekkor érkezik Parisba, nővéi e nyomát követve, Kártigám testvérbátyja, Akmet, aki ezentúl Krisztina hü társa marad. Versailles- ban megismerkedik Kartigámmal Tuszanói Sándor herceg is, ki annyira megszereti a grófságra emelt török leányt, hogy kezét kéri. Krisztina menyasszonyává lesz a hercegnek, azonban, mivel az utóbbit más előkelő nők is szeretik, csak sok ármány viszontagság és kaland után sikerül végre boldog hitvesévé lehetni. Hogy van-e és mennyiben alapja ennek a regényes történetnek, azt megállapítani nehéz. * A török foglyok száma Budavár bevételekor hozzávetőleg hatezret tett ki. Föltűnt közülük egy magas, deli alak, kit a magyarok, mivel félkarja hiányzott, Csonka bégnek neveztek; hajdan Nógrád várának mint parancsnok helyettese szerepelt Csonka bég, akit a németek, alkalmasint a magyar elnevezést elferdítve, Zungenbergnek hívtak, a várpalota védelmét a bajorok ellen vezette. Miután Abdi pasa az utolsó rohamnál a bécsi kapunál elesett, ő még folyton vitézül helytállóit, de végre iá körülfogták megsebesítették és igy meg kellett adnia magáti A zsákmány szétosztásánál Csonka bég kilenc éves fiával együtt- a királynak jutott. 1696 Julius 6-án Csonka bég fölvette Bécsben a kereszfséget, amelyben a Lipót József nevet nyerte. A király magyar nemességet adományozott neki és egy lovasszázad kapitányává nevezte ki; mint ilyen részt vett 1704-ben Savoyai Jenő herceg rajnai hadjáratába. 1706- ban Olaszországban harcolt ezredével Franciaország ellen, amidőn is fogságba került. XIV. Lajos kiszol- .gáltatta Csonka béget a portának; Konstantinápolyban a szultán parancsára "zsákba varrták és a Boszporuszba fullasztották. Lipót király tekintve Csonka bég hadi érdemeit, nagy jószágokkal ajándékozta meg és kegyét utódjaira is kiterjesztette. A Seckenberg grófi család ő tőle származik. Csonka bég fia, Ferenc később báró és altábornagy lett és Bécs-Ujhely melleti jószágán tartózkodott a legszívesebben. Csonka karja ott látható címerének a pajzsán. Az 1886. évi budapesti történelmi kiállításon Csonka bégnek egy egykorú arcképe volt kiállítva, amely a múlt század elejéről való festmény és béget a huszártábornoki egyen-
