Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)
1922-02-05 / 728. szám
XX. évfolyam. 728. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200 kor., félévre 100 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: í., Bors-utca 24. Telefon: 128—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1922. február 5-én. Jubilált o líársziniiéz Czaáó színtársulatának 100-ik előadása. Január huszonkettedikén, vasárnap este jubilált a Várszínház. A szezon századik előadása alkalmával a gyönyörű Lehár operett a Vig özvegy került színre. Nem mehetünk el szó nélkül e jubileum mellett. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a diadalmas kulturmunkát, amit Czakó Pál a Várszínház agilis direktora az elmúlt száz előadás alatt végzett. A mai aggasztóan rossz színházi konjunktúra mellett a Várszínház táblás házakkal jubilált a Mátyás szerelmével, vagy a Szent Péter esernyőjével. A mai szomorú gondterhes világban, mindenki csak azért megy színházba, hogy néhány vidám és vidító órát szerezzen magának, ami elfelejteti vele a napi élet nyomasztó gondjait. Az operettek, dalos vígjátékok kultuszát éljük s ezek tisztán a gyönyörködtetést célozzák. Mi sem mutatja jobban a Várszínház kulturmunkájá- nak fokát, minthogy ilyen körülmények között képes volt több prózai színmüvet adni, mint operettet. Folt, amely tisztit, Kaméliás hölgy, Csalódások, Otthon, Aranyember, Nagymama, Kisértetek, Dolovai nábob leánya, Kék róka, egytől-egyig magas irodalmi értéket képviselő darabok s mindegyik több előadást ért meg. Népszínművek, klasszikus régi operettek, elfelejtett magyar drámák felújítása járult még hozzá, hogy a műsort változatossá és mindenek- felett értékessé tegye. A Várszínház az idei szezonnal arrival! a divatos pesti állandó színházak sorába. Az ősz legjobb vicce: „nem baj hogy hegyen van“ amit az ötletes Czakó plakát váltott ki a színházi közönségből, csakugyan megvalósult és a pestiek nemkülönben a budaiak „nem baj, hogy hegyen van“ csatakiáltással jönnek esténkint Budapest legrégibb és legintimebb színházába. Amikor az aranycirádás fehér falak között felcsendülnek egy-egy régi operett pajkos melódiái, mintha fehér- hajú nagyanyáink kacaja gyöngyözne a zenekarból s egy más estén az öreg falak csodálkozó ámulattal nézik fiatal tehetségek, uj szerzők ragyogó friss fantáziáját. Szép volt, nagyon szép volt ez a száz előadás, amelynek tiszta gyöngysorát soha még egy műsorváltozás sem szakította meg. Jászai Mari, Bartos Gyula, Vízvári Mariska, Bihary Sándor vendégszereplése élénkítette a szereposztásokat. A színház tagjai közül névszerint nem lehet felemlíteni senkit, mert annyira egyformán oszlik meg az érdem, hogy a felsorolás túlságosan is hosszú lenne. A budaiak hangulata, kíváncsiságai s a pesti közönség követelményei csodálatraméltó módon összeegyeződ- nek a Várszínház tapssal fűtött forró estéin. A századik előadás jubileuma alkalmából örömmel . üdvözöljük Czakó direktort, a szinház egész vezetőségét és ambicózus gárdáját. Mind fokozottabb sikert és fokozottabb teljesítményt kivánunk nékik és várunk tőlük. R. S. Buda, 1922 február 4. Húszéves álmunk teljesedését jelentené az az alakulás, mely e héten történt a Gellért-fürdő hangverseny- termében, ahol megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, — ha nem volnánk oly bizalmatlanok minden ilyen szervezkedéssel szemben, ahol illusztris neveket visznek harcba valamely tetszetős jelszó mellett és a háttérben valami hétköznapi üzlet lappang. Ennél az alakulásnál sem látjuk néhány országos néven kívül azoknak a tényezőknek képviselőit, akik hivatva volnának ily nagy célokat megvalósítani. Budapest barátai cimü alakulás után ennek sem előlegezhetjük a bizalmunkat. Zászlót bontott e hó 2-án délelőtt a Krisztina-téri iskola tantermében a Friedrich-párt. Bizalmas értekezletre hívták össze a párt megbízható híveit: Wein Dezső, Knapp Aurél, dr. Baranski Gyula, Keömley Nándor, Szabó Árpád, Lasz Károly, Hosszú Lajos, Máté István, Pathó István, Szatala Emil, Bem Rezső és mások. Mintegy százan gyűltek össze és Wein Dezső mint elnök nyitotta meg a gyűlést, kifejtve részletesen a párt álláspontját és a párt régi cime megváltoztatásának okait. Beszéde közben érkezett Friedrich István, akit hosszantartó éljenzés fogadott és aki Knapp Aurél ny. államtitkár felszólalásában foglalt felhívásra, Máté István bejelentése és Baranski Gyula lelkes buzdító beszéde után, hosszabb beszédet mondott az ő közvetlen beszédmodorában, sokszor maró gúnnyal, sokszor kedves humorral tárgyalva — a lisztpanamát, amikor 600 waggon lisztet a papírkosárban keresnek és a kocsisokat tartóztatják le, — a legitimitás kérdését, a koronát állítva be mint a nemzet utolsó hitét és reményét. A jelenvoltak sokszor lelkesen éljenezték a párt vezérét. Végül Szabó Árpád ismertette a szervezkedés fontosságát és a kerület határait, bejelentve, hogy a pártiroda Hosszú István áldozatkészsége révén telefonnal is fölszerelve I., Attila-u. 10. sz. alatt van és hogy a legközelebbi gyűlés vasárnap, e hó 12-én délelőtt lesz ugyanott, amikor az aláírás- gyűjtő ivek beadandók. Az első nagygyűlést a Budai Torna Egylet helyiségében, a másodikat a budai Vigadó nagytermében rendezik. Forgalmi akadálya a kocsikkal túlterhelt külső Szentendrei-utnak a keskeny útteste. A Buda fölött lévő falvaknak ez az egyetlen és szűk volta miatt rossz közlekedési vonala, mely különösen a Filatori-gáítól Aquincumig érezteti sok bonyodalom okozását. Legalább ezen a szakaszon kell feltétlenül szélesíteni az úttestet a szükséges telkek megszerzésével, a nagy forgalomnak való megfelelő kiépítésével. Egyúttal nagyon fontos lenne ennek a nagyon is elhanyagolt útnak a megfelelő, rendszeres kövezése, hogy sártengerekben és hatalmas lyukakban ne kínlódjanak a szegény lovak, le- bonyolithatatlanná téve órákig a forgalmat. Kultúrpalota építésének szükségességét tárgyalják ma mind gyakrabban a III. kerületben. A nagy számban lévő kulturális egyesületek sehol nem találnak megfelelő otthont és nyilvános bemutatásaikat is csak szűk és bérén dezé'sileg alkalmatlan iskolákban teljesíthetik. De koncerteknek, banketteknek sincs megfelelő hely, különösen Újlakon. Az óbudai hid megépítésével különben a Korona Vigadó is el fog tűnni, mert felénél több résié esik bele a szabályozási vonalba. Tehát ez a körülmény is szükségessé teszi egy vigadóval kombinált kultúrpalota építését, a III. kerületben. Legmonumenfáüsabban ezt a már rendezett Dunaparton Ujiak felé, az uj hid környékén lehetne felépíteni, az ott történő kisajátításoknál feltétlenül gondoskodni kellene e terv megvalósítását elősegítő megoldásokról. Szélesebb a Margitsziget a budai partjának kiépítése folytán, melynek munkálatai teljesen csak jövőre készülnek el. A nyers part eltüntetése által szépségben, rendezettségben nagyon sokat nyer a sziget. Ezt irigykedve is látja a vis-á-vis-ja: az ujlak-óbudai rakpart, mely rendezetlenségben túltesz a legkulturálatlanabb helyek természetvágta ős partképződésein. Ennek a partnak a rendezése állítólag összefügg az Óbuda—Hungária-uti hid megépítésével. De ez a hídépítés Mettelka Frigyes óbudai városatya hozzászólása dacára csak neiji indul meg s nem is fog egyhamar a ter- vezgetésen túli stádiumba jutni. S mégis, addig várjon a Dunapart a maga nagy, a fővárosi nívót megszégyenítő rendezetlenségével? Végre már szakítani kellene a fél megoldásokkal, a toldozás-foldozással és a „weiterwurstlizni“ elvével a sok, igen sok feleslegesre kidobott pénzt az alkotó, épitő munkára fordítva. Uj élet pezsdül meg a társadalmilag erősen széttagolt, a politika és a plébánosválasztás által számtalan frakcióra bomlott Újlakon. Az elkülönülést fokozta a bevándorolt intelligencia merevsége és a ben- szülött újlakiak ósdi konzervativizmusa. Mindezek eltüntetésére most egy kiegyenlitő akció indul meg, mely végső fokon egy keresztény társaskör megalapítására óhajt vezetni. A terv széles körben talál tetszésre. Rákosi 3esső Búdén — az irók, művészek és tudósok társaságában. — Irodalmi eseménnyé emelte Rákosi Jenő hatalmas beszéde a Hollós Mátyás Társaságnak Mátyás király megválasztásának évfordulója alkalmából rendezett billikomos lakomáját. Mai irodalmunk és hirlapirásunk ősz vezére szívesen időz a H. M. T. estén és minden alkalommai elragadja a hallgatóságot káprázatosán friss szelleme és kedves humora. Ez alkalommal csaknem egy óra hosszant beszélt és ostorozva közállapotaink ferdeségeit minden vonalon, — azt fejtegette, hogy régebben a művészet és irodalom klasz- szikus példákból levont egyetemes törvények keretén belől, hogy történt az individuális fejlődés, viszont ma csak individualitás van, de törvény nincs. A Szent István étterem külön helyiségében mintegy hatvanan gyűltek össze a Hollós Mátyás Társaság tagjai hozzátartozóikkal. A hölgyek közül jeien voltak: Aggházy Kamimé, Becsey Antalné, Erdélyi Dezsöné, Fémes Beck Mária. Peterdy Sándor- né, Pethely Lászlóné, Réw Sándorné, Viraág Béláné, Virág Ilonka özv. Wagner Vilmosné. Elmaradásukat kimentették: Grill Lola, dr.Lechner Jenő, Pintér Imre és dr. Ripka Ferenc. A társas vacsorát a háznagy rövid asztal áldása vezette be: Hollós Mátyás asztalánál az első szóval szenteltessék a Te neved mi Atyánk, aki vagy a menyekben, - és jöjjön el a Te országod számunkra is, ahogy Te azt részünkre kiszabtad ezer évnek elöite — és legyen meg a Te akaratod, melyet nem teljesítettek a gőgös hatalmasságok itt e földön, — mert csak úgy lesz meg a mi mindennapi kenyerünk, ha visszaadod a mi ősi földünket, a mi hegyeinket, a mi erdőinket, a mi vizeinket, a mi mezőinket, a mi szőlőinket, — és bocsásd meg a nemzet vétkeit, mert mi addig nem bocsáthatunk meg a mi ellenségeinknek, amig rabságban nyögnek testvéreink északon és délen, nyugaton és keleten, — és ne vigyj minket ábba a kisértésben, hogy e nyomorult tengődés helyett inkább keressük a nagyszerű halált, — és szabadíts meg attól a gonosztól, mely gátolja, hogy rabtestvéreink szabad hazában velünk együtt szabadon éljenek mindörökké — Amen! Vacsora után a billikomot dr. Nemes Antal püspök emelte föl és végigvezetve hallgatóit az országot és nemzetet ért súlyos csapásokon, melyek után mindig talpraállott, —
