Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)

1922-06-18 / 747. szám

B UDAVÁRÁT másfél századon át tartotta megszállva a török, mégis folyton vendégként, vagyis inkább hóditóként viselke­dett benne, csak tábornak tekint­vén azt, melyet emberséges állapot­ban fentartani vagy épen fejleszteni nem érdemes. A kezdetleges; bár elég tekintélyes védőmüveken kívül csak a fürdőket és mecseteket tartja említésre méltónak az a pár utleiró, akit a kíváncsisága erre vitt. „Eme­lem fejemet — írja Bocatius kassai polgármester, aki 1605-ben Buda­pesten megfordult, — nézem a házakat, melyek tetejei csakugyan szegényesek és födetlenek, az abla­kok sárral, téglával, szalmával be- tömvék; füsttel, piszokkal, kőraká­sokkal díszüktől megfosztott épü­leteket láttam ... Az omladék templomok a barmoknak istállókul szolgálnak. A márvány emlékek, melyek a temetőkből ide hurcol­talak, az utca szegletein üllőhelye­kül vagy árupadokul használtat­nak ... A dögök szanaszét hever­nek ; amely helyen valami eltörik, az ott is marad . . .“ Hasztalan kisérlették meg a császáriak több Ízben Buda vissza- hóditását. 1602-ben Rostwurm tá­bornok elfoglalta ugyan Pestet, de csak két évig tarthatta. Végre Lotharingiai Károlynak és vitéz hadának sikerült az, amin annyian hiába törték magukat; 1686. szep­tember 2-án Budavárát hősies ostrom és ádáz harc után bevette. De mi­lyen nagy volt az ár, melyet ezért fizetnie kellett, milyen siralmas ál­lapotban leledzett! Az egész város­ban egyetlen ép ház nem volt található és a népesség nagy rész­ben ki volt irtva. A hadvezérek, — írja Katona, — a várost olyannyira eléktelenitett állapotban találták, hogy Budát Budán keresniük kellett. A királyi vár a hajdani nagyság nyomait csak néhány fennmaradt teremben és lépcsőben mutatta. A falak a^két hónapig tartó pusztítás következtében iszonyú módon meg­voltak rongálva. Nem volt épület, mely a tűz nyomait ne viselte volna ma­gán. Az utcákat romhalmazok, meg­aludt vér és több mint négyezer holttest borította és e látvány a nézők szemeiben borzalmat keltett. Amit a törökök meghagytak, azt a győztes német zsoldosok érthető dühükben és kevésbbé menthető kapzsiságukban pusztították és ra­bolták ; az ostrom után való éj­szakán és a rákövetkező egész napon át fosztogatták, kínozták, üldözték a védtelen lakosokat. Buda visszavivása az egész mü­veit világon valóságos örömmámort idézett elő és XI. Ince pápa, aki­nek nagy része volt a szeptember 2-iki sikerben, ezt a napot azzal tüntette ki, hogy szent Istvánnak szentelte, úgy hogy a kereszténység ezen a napon ünnepli nagy kirá­lyunkat. Budavárának visszavivását oly nagy eseménynek tekintették és mélián, hogy csakhamar akadtak vállalkozó szellemű embeiek, kik­nek elég idejük,1 pénzük és bátor­ságuk nőit, hogy nem sajnálva a messze és fáradságos utat Magyar- országba, megtekintették a világra­szóló diadal színhelyét. Eljöttek ide, a Duna partjaira és midőn látták a romokat, melyek a magyar fővárost, a hatalmas Mátyás királynak egykor hires és pompás székhelyét jelezték, szivük elfogódott és csalódva foly­tatták útjukat. Ezek az utazók mü­veit és világlátott emberek voltak és a toliforgatáshoz is értettek. Utjokban szerzett tapasztalataikat papírra vetették és ezekből a friss benyomások alapján keletkezett útleírásokból megkapó eleven képét nyerjük fővárosunk akkori állapotá­nak. Mindjárt az ostromot követő esztendőben, 1687-ben Tollius Ja­kab utrechti egyetemi tanár, ki a bölcsek kövének megtalálása végett Európa bányáit tanulmányozta, ej­tette útjába fővárosunkat. „Vácról elindulva, Írja, csakhamar föltűnt a magas dombon álló Buda, fehérlő falaival, tornyaival és tem­plomaival. Már a távolból üdvözöl­tem a nemes királyi várost, melyet már oly régóta vágytam látni. Minél közelebb jutottam, annál inkább csodáltam a császár szerencséjét, mely ily erős és gyönyörű várossal ajándékozta meg. Midőn a Pest és Buda közt levő hídhoz értünk, először Pest városába mentünk, mivel az ostrom folytán földig le­rombolt Budán aligha találhattunk volna szállást. Három nap alatt minden nevezetességet megtekin­tettem. A hajdan oly büszke és pompás vár és város a rettenetes ágyúzástól teljesen romhalmazzá volt lőve, az egész városban egyet­lenegy ép házat sem találtam. A hajdan oly szép és fényes Szent- István templomban és a hid közelé­ben levő török mecsetben, valamint a belső vár kapuja alatt török fel­iratokat találtam. A falak régi divatuak, be azért erősek, az árkok mélyek. A várost hajdan két kül­város díszítette, még pedig mindkét oldalról; a székesfehévári oldalon létezett külvárosnak ma már nyoma sincs, a Duna melletti nagy kül­városban néhány házat már ki­javítani és újjáépíteni kezdenek. A romok közt és a pincékben görög vallásu, műveletlen, durva és vissza­taszító rácok laknak, kiknek fő- foglalkozásuk a vizhordás, mivel a várban levő kutak a törökök által betömettek, vagy pedig a ro­mok által bedugultak. Á dunaparti külvárosban létezett számos mecse­tet részint lerombolták, részint tár­házakká és csűrökké alakították át. A még fenállók közül egyiknek tornyába fölmentem, hogy onnan a környéket jobban áttekinthessem. Csekély fáradságomat bő siker ko­ronázta. Budára magyar embernek nem volt szabad lábát betennie, a rácoknak, különösen pedig az asz- szonyoknak meg volt engedve a ki- s bejárás. A dunai hid 57 hajó­ból áll és körülbelül 10.000 láb hosszú. Pest négyszögalaku és kö­zépszerű város; jóllehet a tavalyi ostrom alatt szintén igen sokat szenvedett, mindinkább helyreáll és lakossága is jobban szaporodik, mint Budáé, mivel a síkságon terül el, tehát a Duna kihasználásához előnyösebb helyzettel bir.“ JÓL BEVEZETETT női szabó teremhez 20,000 koronával társnő kerestetik. A régi társ ágyhoz kötött betegség miatt kiválik. írásbeli ajánlatok levélben a lap kiadó- hivatalába I., Bors-u. 24. EQY SZOBÁT keresek, lehetőleg konyha használattal, ágynemű nélkül. Cim kiadóban. ÜZLETHELYISÉG átadó Délivasutnál. Cim kiadóban. CSALÁDI HÁZAT keresek, teljesen mo­dernet. Buda belterületén 6 szobás be­költözhető lakással. Cim a kiadóban. Buda eiift közönsége lÖÍ&LDÉBEfl II. kei1., MarcibÉnyi-tér rendezi összes összejöveteleit, társasvacsoráit és mulatságait Az étteremben és gyönyörű árnyas parkszerű kertben kiváló magyar és francia konyha, elsőrangú tájborok, Részvénysör állanak a n. é. közönség rendelkezésére Tulajdonos: DITTMAYER ANDOR. A íSk A tfb i I I MUÁSZT ALOS Mandel Jenő w * % / s *♦ ■’ 11. kerület, Margitrakpart 50. (Margithid mellett) TELE FONH IVÓ 112—30. Elvállal teljes lakberen­dezések tervszerinti el­készítését. Kész bútorok állandó raktáron. '•'W i Tnubner Ferenc „TURUL“ vendéglője A|>, [., Németvölgyt-ut 66. 59-es villamossalI Hideg és meleg ételek. Fajborok, Résvénysör. Szombat, vasár- és ünnepnap schramme! zene. ; :: A főváros legszebb kirándulóhelye:: Gellérthegyi TQndérlah vendéglő-étterem. :: :: I., SZIRTES-U1 II. Erzsébet hídtól 5 perc. — Gyalogjárás a Gellért szobornál. — Kocsi-autóval Hadnagy-utcán és Sánc-utcán át. — Kitűnő konyha. — Elsőrangú italok. — — Naponta cigányzene. — — Toner István volt hajó vendéglős. Ilemzetí Park Paviííon Hűvösvölgy 83-as villamos megállónál. Pensio Cafee Restaurant Naponta klasszikus cigány­zene, délutántól éjfélig! W YADÁSZTANYA VENDÉGLŐ 81-es villamos végállomástól a gyalog és kocsiuton 5 perc séta. Kellemes kerthelyiség. Állandóan kitűnő hideg és meleg konyha. Fajborok. Frissen csapolt rész­vénysör. Cigányzene. Villany­világítás. — Tulajdonos: DAJKA FERENC Magyar Gazdák Tejüzeme R.-T.» Tej, naponta frissen készített vaj, tejszín, tejföl budai fidbjaiiibban állandóan kapható | T-"~ Alkotás-u. 34. — Tárnok-u. 18, — Lógody-u. 49. — Márvány u. 40. — Kékgoiyó-u. 20. — Attila-körut 58. Tejgazdaság és tejivú! Zugliget, Béla hirály-ut tt. szám. Tejgazdaság és tejiíú! BBBBBBBBRBBV BPBBBannnfRBS KraRfBnBPBCOS^RPIISÍSWSBBSODBSKweiBílEirDCI.SB'GWRBBBBOBBBBBBOBIJBPWBBW® BBBÜBBIIIIBBB B«BBBBBBBBBBBBPBRBÍ#PBPBBBf‘.BIflBISBBHBBB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom