Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)

1921-03-19 / 687. szám

2 BUDAI NAPLÓ Ne bántsd a megyart! címen uj asztaltársaság alakult a Nyitráról Budára menekült Clair Vilmos F. M. K. E. főtitkára kiről a Szent István étteremben. Szombaton, e hó 19-én este 8 órakor alakul meg végleg a társaság, mely alkalommal Birkmayer Győző fővárosi hitoktató mond asztaláldást, Clair Vilmos pedig avató beszédet, a Zrinyi-ser- leggel a kezében, melyet ifj. Schneller Jenő ajándékozott ez alkalomból az asztaltársaságnak. Mdday Lajos mérnök kurucz dalokat énekel az áldomáshoz, Viraág Ilonka inter­pretáló művésznő elszavalja dr. Szathmáry István pályanyertes köl­teményét: Mi nem felejtünk! a mellyel harmadmagával 848 költe­mény közül nyerte el a dijat. O irta az asztaltársaság rimes jelszavát is, melyet alább közlünk: NE BÁNTSD A MAGYART! Mi kik Budán e gyászos korban El-elbeszéliink minden este Vigaszt és enyhülést keresve Barátságban s budai borban Adjuk tudtára mindeneknek. Hogy kik vagyunk, s minek neveznek : „ ... Ne bántsd a magyart! . . . “ Büszkén viseljük e nevünket Bár oldalunkon nincs ma kard Szivünkben Zrínyi vágya lüktet Hogy megtanítsuk nemsokára A sok bitorló, gyáva hordát, Kik ősf földünk elrabolták, Aljas bűnüknek mi az ára, Hogy rájuk nézve mit jelent a szó: Ne bántsd a magyart! Eb ura fakó! Az ily néven megalakult budai asztal- társaságnak vidám igaz szeretettel. Budán, 1021. február hó. Szathmáry István. Március idusát a Budai Katho- likus Körben lelkesen meg ünne­pelték. Az ízlésesen diszitett nagy­teremben szorongásig megtelt haza­fias, a nap jelentőségét átérző közönséggel. A melleken ott ragyo­gott a nemzeti szin és a padsorok­ban sűrűn feltűntek a szebbnél szebb lányok. A kör elnöke gróf Apponyi Albert mondta az ünnepi beszédet, amely imaszerü komoly­ságával lekötötte a hallgatóság figyelmét. A mai március nagyon hasonló a negyvennyolcbeli már­ciushoz. A mai kívánalmak teljesí­tése sokkal nehezebb, mint az. akkori pontok teljesítése. A libera­lizmus sokat tett a kultúra terén jogegyenlőséget jogrendet, de hibája az volt hogy szakítani akart a kereszténységgel, amelyből mind­ezeket vette. A kereszténységből átitatva kell hozzáfogni a nemzet és szociális problémák megoldá­sához és igy majd évek múltán joggal ünnepelhetünk március 15-én. A beszéd végén lelkes ovációkban részesítették gróf Apponyit. Balázs Árpád dr. magyar dalköltő legszebb irredenta dalait adta elő szépen, zongorán Nagy Joly kisérte. Poe- tikus élőképet is varázsolt elő a magyar nemzeti címer jegyében Masztig Emil karnagy. A megnyitó és záró zeneszámot zenedei növen­dékek adták elő. Csak Óbudán születik több ember, mint ahány meghal, mert az I. és II. kerületben aránytalanul többen halnak meg, mint ahogy születnek. Az anyakönyvi hivatalok kimutatása szerint az I. kerületben szüle­tett 165, meghalt 195 egyén, — a Il-ik kerületben 23 születéssel szemben áll 56 halálozás, — mig a III-ikban 93 születés­nek 63 halálozás felel meg. Beteg statisz­tika ez az egészségesnek mondott Budán, Budaiak a pasztában. Emlékeimből. Irta: Dr. Lend! Adolf. Egyszer az anatóliai síkságon jártam, Kis-Ázsia közepében. Három budai fiatal ember volt az utitár- sam: Strausz Pista barátom, mint turista csatlakozott hozzám; mi budaiak jól ismerjük, hiszen mos­tanában az Országút és a Víziváros városbirája volt, — Földváry Dezső tanárjelölt, asszisztensem és Sala­mon Sándor preparátorom. Mi négyen a bagdadi vasul men­tén a Taurusz-hegység felé halad­tunk már néhány nap óta rendkívül forró nyári időben, tikkasztó leve­gőben, fátalan, árnyéktalan, nagy pusztában. Velünk volt a drago- mánunk, aki örmény ember létére törökül és németül tudott, meg a fuvarosunk, szintén odavaló örmény, akinek fehérlova kétkerekű széles taligában szállította podgyászunkat. Ilyen uttalan vidéken négykerekű szekér nem haladhat és mi magunk is szerte-széjjel jártunk, majd ide, majd oda, bogarászva a száraz gyéren benőtt homokos mezőkön. Embert, házat sehol se láttunk két nap óta. Délben 60 fok Celsiust mutatott a hőmérő, éjjel pedig csak 3 fok volt a sátorunkban, amely­ben dideregve feküdtünk. Az egyik alacsony dombhátról éppen körülnéztünk, hová húzód­junk éjszakára s merre találunk vizet, mert késő délutánra járt az idő. S ahogy végigszalad a tekin­tetünk a sivár területen, jó messze­ségben lovas embert látunk, aki kezével int, hogy álljunk meg. A dragomán mindjárt tudta, ez egy szaptic, vagyis lovaszsandár. Tehát megálltunk; azaz leültünk a földre és vártunk. Nemsokára közelünkbe jutott a fegyvertelen katona : megállította a lovát vagy húsz lépésnyire tőlünk és leszállva leemelt a nyeregkápá­járól egy kis zacskót, meg egy jókora fából faragott korsót. Azután kihúzta lova szájából a zablyát és eleresztette a lihegő állatot, hogy legeljen. Ö pedig leült ott helyben a homokos földre és kiszedett a zacskójából két-három darabka fa­szenet, egy maroknyi száraz trágyát és kezével sekély gödröt vájva a földbe, megrakta a tűzhelyet. Ezután pléhbőgrét állított főléje s ebbe vizet töltött a nehéz korsóból, majd kotorászott a lajbi zsebében; mi azt hittük, most előkerül a csiholó acél, a kova és tapló; azonban tévedtönk. Olasz parafinos gél — rendőr már nem volt sehol; a sok süvölmény, banya vén, massamód leány, fogat an boszorkány, a sánta háziúr, — ki minden lakót kitúr, azaz kitúrna, ha lehetne, — bebiceg a sötétbe, ahol fejjel ront — de nem a falnak, mert ez lenne méltó jutalomnak, — hanem a jámbor át­kelőknek, akik dolgukra talán még jobban sietnek. Ugy-e ez nem kellemes dolog? Akkot hát mért csavarog a nem helyes utón az ipse, miért' nem megy ott ki és be, ahol a rend és tisztesség kívánja, másnak a lába, ruhája, orra, könyöke nem bánja ? Előbb azt hittük, hogy ezt csak jassz teszi, holmi falusi, vagy pesti buta; de miért akar buták majma lenni Buda? Ha odaát nem tudják, mi a tisz­tesség, miatta fejbe a budait veressék? Az ember esze után járhat, nem mint egy négylábú állat; nem uj kapu az Alagút, melynek a bámész borjú nekifut: de ha csakugyan akad ilyen szokatlan állat, fordittasson vele a rendőrség vállat, s ha nem tud menni cselőre, hajna, hajszolja a mamlaszt hajszra. Yan—csi. gyújtója volt s ezzel gyújtotta meg az apró máglyát. Végül előkapa- ritott . egy pár kávészemet, amit mindjárt megőrölt arasznyi sárga­rézszerszámmal. Néhány perc alatt elkészült mindezzel, csak a viz a bögrében most forrot még. Ez okból most felénk jött. Megállt előttünk és homlokához emelt kézzel közöntött bennünket. A dragománunk hasonlóan üdvö­zölte s azután néhány szót váltót- . tak egymással miközben felém néztek és intettek, hogy én is .jöjjek oda. Én voltam a főnök, az effendi. Azt kérdezte most a török ható­ság embere, rendben van-e a tes- keré ? Előmutattam az útlevelünket s mert ezen egy pár sornyi török irás és a konstantinápolyi nagy- pecsét vo’t, rendben találta papi­rosunkat és a kezével intett, hogy ismét leülhetek. Ez alatt felforrt a víz a bögré­ben. A szaptic visszatért rögtönö­zött kiskonyhájához és dióhéjnyi findzsál töltött meg párolgó fekete­kávéval. Az első csészét nekem hozta. Pompás, forró, bár keserű, de jóizü, néhány csepnyi ital volt. Szívesen szürcsöltem és úgy érez­tem, hogy üdítő a hatása. Azután kiöblítette a kis edényt, hogy sor­ban mindenkinek jutasson a friss főztéből. Legutoljára ő maga is megivott egy csészével. Majd hoz­zánk ült és most kölcsönössen megkínáltuk egymást cigarettával. Ő sodorta nekünk, mi meg töltött cigarettát agtunk neki viszonzásul. Végig nézte skatulyáinkat, borsze­szes üvegeinket és nagyon csodál­kozott rajtunk, hogy mi egy pái bogárért, lepkéért messze-messze földről jövüuk az ő pusztájukba. Elmesélte, hogy néhány nap óta keres bennünket, mert a váli meg­hagyta neki, hogy ügyeljen reánk, bajunk ne essék az ő lakatlan birodalmában; a szultán ezt igy parancsolta. Hát nagyon őrült, hogy végre ránk talált. Az akkori szultán már nagybeteg volt; dehogy tudott ő mirólunk; hanem a mi nagykövetségünk kérte a tartományfőnőkök jóindulatát részünkre s ezért száguldott a szaptic naphosszat a nyomunkban, hogy megvendégelhessen bennünket. Már-már esteledő hangulat vonult a tájra. Nemsokára elbúcsúztunk jó emberünktől, hogy a völgybe húzódva víz, mellett megteleped­hessünk éjszakára. A katona összeszedte cókmókját, köszöntött, felült & lovára és el­nyargalt. Megtette kötelességét: mert a szultán akarata szent és a török ember becsületes. Előléptetés. Az óbudai elüljárói állás be­töltésével megüresedett főjegyzői állásba dr. Gömöry Albert I- oszt. tanácsjegyző lépett elő, aki Till Antal tanácsnoknak állandó helyettesítésével van megbízva. A fővárosnak egy kipróbált, derék tiszt­viselőjét érte ez az előléptetés akit mint mint régi budai lakost szívesen üdvözlünk uj állásában vacsorák Bem és Ulm Szent István vendéglője I, Alagut-u. 5. ÉTLAP: Hétfőn : sertés oldalas, Csütörtökön : disznótor, Pénteken : balatoni hal-est. Változatos magyar konyha. Fajborok. ” > SCHMIDHOFER VILMOS Pilseni sörcsarnok „A HÁROM VERÉBÉHEZ II. KÉR., FŐ-U. 8. SZ. ÉTLAP: Kedden: Lacipecsenye, Mindennap fiatal hízott ökörhusból frissen sült rostélyos és ramsztek FIUME SZÁLLÓ (11. kér., Lánchid-utca 12.) FEHÉR FERENC ÉTTERME Igazi magyar otthon. Esténkint szabadkai Hasi Kálmán, a bácskaiak dédelgetett cigányprímása teljes zenekarával muzsikál. ÉTLAP: Kedden: rostonsült sertés oldalas, erdélyi flecken 30 korona, Pénteken : szalonnás csuka-pörkölt. 1 liter rizling 40 korona 1 „ Ringató 70 „ Gráf János vendéglője a Zöld hordó-hoz II, Hattyu-utca 14. Kitűnő magyar házi konyha, elsőrangú magyar borok. A legjobb sör. Disznó­toros vacsorák. Cigányzene. SCHREIL GYŐZŐ ALBECKER VENDÉGLŐ I, Kereszt-tér 4. szám. Erzsébet-hid közelében. ÉTLAP: Naponkint: halászlé vacsora. Kedden és pénteken: halkülönlegességek. Házilag szüretelt borok. Családias kiszolgálás. HOFFMANN JÁNOS éttermei a Yen diófához I, Pálya-utca 3. Telefon : 29 Az elite társaság találkozó helye Naponta cigányzene í Aíikor lesz rend az Alagutban ? (Makáma) A fővárosi közgyűlésnek — ahol sok mindenről beszélnek, jutott mégis parányi ideje, hogy ezúttal a sokat szidott Alagút­tal egy kissé törődjék. Csak hadd főjjék — ez volt eddig a regula — csupán a tudósok feje benne; mert a pesti ember csak akkor jár benne, amikor rendszerint már üres, csak a feje van tele, ha ugyan a hires korcsmákból nem autó repül haza vele. A port, hogy rajta elver­ték, most már végre kiseperték; de rend még sincs benne, ahogy a rendőrség ígérte, s bízunk is benne. Égy szép reggel látnom, vájjon mit kell ? Egy udvarias rendőrlegény — újonc lehetett a szegény — a csitri kisasszonykákat, bugyros kofákat, akik hányi-vetni azért sem ,azon a felin — akartak nekirugaszkodni az útnak, amelyen a hivatalba sietek futnak, hanem mint kötözetlen kecske, szembe az embe­rekkel telt úttestre, tehát a rendőr el tes­sékelte szépen: a másik oldalra kerüljön, kérem. Bravó ! Megmozdult a jó érzékem bent; no most már végre meglesz a rend. De oh, mi gonosz jel, a másik szép reg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom