Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)

1921-01-15 / 679. szám

XIX.

évfolyam. 879. szám.

Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Előfizetése egy évre 160 kor., félévre 80 kor. viDAÁÍ* Rf«l A Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VlKrtMU

I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96.

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további cm. 20 Korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő.

1921.

január

15-én.

MAGYARORSZÁG a társadalmi egységben gyökerező tisztes munkával, a nemzeti és polgári öntudat fejlesztésével és a népművelés szeretetteljes ápolásával lesz ismét — mint egykoron volt, — nagy és hatalmas. Az eszme sikeréért lelkesülő kultur- munkásokat Buda hazafias közönségében keresi a „BUDAI NAPLÓ"

szerkesztősége és kiadóhivatala

II budai várpalota

I. Mátyás király korában — cimmel gyünyörö munka jelent meg dr. Lux Kálmán épitész tollából. A könyvet korán elhunyt ifjú hitvese emlékének szentelte s a szeretet, amelyel szép tárgyával foglalkozott oly mély nyomot hagyott az egész művön, hogy vele eléggé nem értékelhető módon gazdagította a magyar mütörténeti irodalmat. De nem is lehet ezzel a mesébe illő hagyományokkal terhes témával, ezzel a szép múltú s a régi magyar kultúrára oly dicső fényt vető fejedelmi várkastéllyal máskép mint ábrándos szeretettel foglalkozni. Hogy a tudományos buvárlat eredményei, a leírások, a régi rajzok és maradványok révén rekonstruált kép mikép mozgatja meg a szakember fantáziáját s miképen tudja a valószerü képet a nagyközönség számára is érthetővé tenni, ez a díszesen kiállított könyv első fejezetében a királyi vár régi látképeit közli és magyarázza. Siebmacher, Meldeman, Braun Münster, a Schedelkrónika, Merian, Dilich régi metszetrajzai vonulnak előttünk Eronologiai sorrendben, majd a II- fejezetben a vár régi térképei egészítik ki ezt a képet. Itt Fontana, Langer, De la Vigne, gróf Rabatta és a török idők számos topográfiái felvétele a kútfők. A III. fejezet tartalmát már akárki a .helyszínen követheti, mert ebben a szerző a falmaradványokat ismerteti s ezek nagy része ma is még látható, mint a Duna felöli bástyák, a Zsigmond kaputornya, amelynek romjain ma a kertészlak áll és az északi bástyafal egykor felvonóhidas gótikus kapuja a Duna felőli alsó terraszon (Zwinger). Karakas pasa érdekes tornyára még emlékezhetnek azok, akik a legújabb építkezés előtt ismerték a vár képét.

A IV. fejezetben a szerző bemutatja a várkastély faragott kötöre- dékeit, melyeket a Nemzeti Muzeum és a Székesfőváros múzeuma őriznek s igen ötletetesen és tanulságosan minden egyes kőtöredékhez rekonstruált rajzokat készít, hogy lássuk, milyén építészeti részlet tagozatai lehettek azok.

A vár története' és leírása következik az V. fejezetben Camaldüli, Tuberó, Berstandon de la Bröquiere,

Velius Gáspár Bonfini és mások nyomán. A VI., VII. és VIII. fejezet az eddigi rekonstruktiv kísérleteket mutatja be, köztük Kohn, Soos Elemér és Györgyi Gézáét és a Nemzeti Múzeumban levő Stephani- féle gipszmodellt. Mindezek azonban csak a régi képek utáni hozzávetőleges rekonstrukciók. Tudományos alapon az összes kútfők gondos mérlegelésével Lux Kálmán dolgozta fel elsőnek a vár monográfiáját, e munkájának páratlanul szép eredményei a müvében js közölt rekons- troktiv tervek, amelyek külön is megszerezhetők Rinstädter buda- foki-uti papirüzletében.

Végül a várkastély belsejében kalauzol végig a szerző Csánki Dezső könyvével a kezében, melynek segítségével káprázatos elevenséggel varázsolja elénk azt a nagyszerű környezetet, melyet a legnagyobb magyar fejedelmek egyike teremtett magának a magyar história örök dicsőségére. Legendás múlton merengő kifosztott utódok fájdalommal lapozhatják ezt a könyvet, azt is csak kevesen, mert csak kevés számú gyűjtő példány készült belőle s egy—egy példány ára több ezer korona. Remélhetőleg mielőbb egyszerűbb kiállításban is mindenkinek hozzáférhető módon fogkönyvpiacra kerülhetni.

Dr. Lechner Jenő.

Buda, 1921. jan. 14.

A kis bűnösök szomorú statisztikáját tárta fel egyik beszédében Becsey Antal, aki különböző közjótékonysági intézmények vezetőitől hallotta, hogy Budapesten 80—100 ezerre tehető a felügyelet nélkül ödöngő gyermekek száma. Ezek kikerültek az iskolák és a szülői ház ellenőrzése alól, magukra hagyatva kóborolnak ebben a városban és ezékből kerülnek ki a társadalom jövendő destruktiv elemei. Feltűnt a háború során, hogy rengeteg sok züllésnek indult és bűnözésen ért gyermek került a mentő- intézményekhez avégből, hogy őket valahogy a társadalom részére megmentsék. Ezeknek a gyermekeknek nagy része a 12—16 évesek korából került ki és arra a kérdésre, hogy miért nem mennek iskolába,

. egyszerűen azt feleilék, hogy „azért, mert a törvény szerint mi már nem vagyunk iskolakötelesek; mi a 12 évet már elértük, /ismétlő iskolába pedig nem járunk, mert keresni akarunk és minket nem lehet kény- szeriteni, hogy ismétlő iskolába, menjünk.“ És a kis bűnösöknek igazuk volt, mert ennek ,a törvénynek vannak ugyan, büntető szankciói arra, hogy a gyermekek az. ismétlő iskolába való járásra kény- szeritessenek, ezek a szankciók azon- > ban egyenesen nevetségesek. Kelenföldön egyetlen iskolánál, 180 ismétő iskolai tankötelezett közül csak 5 járt el, a többi 175-tel szemben a közigazgatás bírósággal eljárni teljesen képtelen volt. Hisz még az első megintést sem lehet végrehajtani, mert ha ezt meg is kisér- lették, a kiküldöttek rendszerint azzal jöttek vissza, hogy a foglalást végrehajtani nem lehet. Ezekből a 12—15 éves fiatal gyerekekből, akik‘koruknál fogva is leginkább hajlamosak a bűnözésre, kerülnek ki a mozik és vásárcsarnokok körül ólálkodó kis tolvajok, akik kikerültek az iskola fegyelmező ereje alól, a törvény és intézményeink pedig nem gondoskodnak arról, hogy valami formába a termelő munkába bevezettesenek. Az ország első törvényhatóságának erkölcsi feladata, hogy azt a követelményt a kormánnyal szemben energikusan és kellő" bátorsággal juttassák kifejezésre, mely szerint megvalósíttassák a 8 éves kötelező elemi iskolai népoktaXás abban a fámában, hogy az első 4 év általános ismereteket adjon, a következő 2 esztendő már gyakorlati kiképzés előiskolája legyen, az utolsó 2 esztendő pedig tisztán műhely- iskolaként szerveztessék, mely az elméleti szempontokat természete^ sen el nem hanyagolva és feleslegesekké tegye, a lehetetlenül megszervezett tanonciskolákat. Szükséges, hogy a gyerek 15-ik évéig az iskola padjában legyen és ott már az élet számára is tanuljon. Páris- ban bevezetett, régebben ismert szisztéma ez; azóta azonban a viszonyok szükségszerűsége fokozott mértékben teszi kötelességünkké azt, hogy korszerű, uj intézményekről gondoskodjunk.

A no a közéletben különleges jelenség Magyarországon, ahol egy év előtt még a Schwimmer Rózák képviselték ezt a fogalmat. Hamisan fogták fel ezt azok is, akik szükségét látták annak, hogy a nő a közéletbe vonassék és ugyanazt a politikai szerepet szánták neki, mint a férfiaknak. Buda s igy az ország első választókerületé Slachta Margit személyében egyedül küldött női képviselőt a nemzetgyűlésbe s ezzel mintegy expiált az ország, hogy másutt ez nem sikerült. Slachta Margit első föllépése is még ebben a hamis beállitásban történt, a hol a nő a férfiak hivatását igyekszik vállalni és csak az ő. finom érzéke, gondolk'fjbeli érettsége és nőies tapintatoitsága vezérelte őt a közéletnek ama területére, ahol egész szivvel-lélekkel fejthette ki ambicíó- val telt tevékenységét. Hálátlanabb szerep ez mint a férfiaké, akik nagy vonásokban alkothatnak, holott a no tevékenysége a részletekben nagy. A férfi rámutathat az ő alkotásaira;

iskolák, kői házak, uj politikai irányok, közgazdasági alkotások, — a nő nem viheti oda a megmentett árvákat,akiknek nevelőszülőket szerzett, az özvegyeket, akiket megsegített ruhával, lakással keresettel. Nagy lelki erőre vall, hogy az egyetlen női képviselő Slachta Margit ezt a munkát vállalta, amivel szinpatikusabbá vált ma, mint volt egy évvel ezelőtt, még azok szemében is, akik politikai ellenfelei.

Mint mumus szerepelt legutóbb a Szent Gellért-fürdő éppen akkor, amikor a budai városi atyák szóvá tették, hogy a főváros területén levő számtalan még fel nem derített források kikutatása, felderítése, és hasznosítása iránt történnének lépések. Például felhozták az Erzsé- bet-hid alatt levő kitűnő lithium forrást, melyet két-három beteg látogat. Azonban, ha egy kis berendezést, valami eső ellen védett helyet csinálnánk, és az orvosok, figyelmét felhívnánk, hogy ez a forrás ép olyan kitűnő hatású, mint például a karlsbadi vagy egyébb, ezt a közönség állandóan látogatná és sokkal nagyobb jövedelmet lehetne ezekből létesíteni. Ekkor vetette oda Liptay Lajos dr.: Csak ne építsenek még egy Gellért-fürdőt, mert belepusztul a főváros. — No hát igazán kevéssé foglalhoz- hat valaki a város ügyeivel, aki ma is még elrettentő például állítja oda a Gellért-fürdőt, azt a fürdőt, amelynek árából Budapestnek egész tartozását ki lehetne fizetni. Bár épült volna még tiz ilyen, hogy egy-kettőt most eladhatnánk és végleg rendeznénk vele a főváros financiáit.

A budai színházi alap került szóba legutóbb a pénzügyi-bizottság ülésén, ahol Platthy György dr, megjegyezte, hogy a Bánffy-féle százezer forintos alapra, amely a budai állandó színház építésére volt szánva, a jövőben számítani fognak. — Sajnos, hogy ezzel a kezdéssel mindig mellékesen foglalkoznak a városházán s igy Buda 300.000 lakosa színház nélkül áll. A Várszínházban kárba vesz a legjobb törekvés, ahogy azt a Sebestyén színtársulatának sorsa bizonyítja, — a Kisfaludy-szinház pedig Oly kicsiny, hogy zsúfolt ház esetén sem hoz hasznot, ha csak a szín- direktor nem súgó, rendező, színész és szinlaposztó egy személyben. Alapjaink már régen vannak, de tisztességes hozzáférhető téli színházunk ma sincsen.

Az irredenta szobrok leleplezésén a védő- lfgák szövetségének .11. kerületi osztaga testületileg vesz részt e hó 16.-án és a tagok d. e. fél 10 órakór találkoznak VIII., Ester- házy-u. 14—16. sz, alatt II. emelet.