Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)
1921-02-06 / 682. szám
XIX. évfolyam. 682. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, mű,vészetí/£s sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 1.60 kor., félévre 80 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség, és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA, Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további cm. 20 Korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. február 6-án. MAGYARORSZÁG a társadalmi egységben gyökerező tisztes munkával, a nemzeti és polgári öntudat fejlesztésével és a népművelés szeretetteljes ápolásával lesz ismét — mint egykoron volt, — nagy és hatalmas. Az eszme sikeréért lelkesülő kultur- munkásokat Buda hazafias közönségében keresi a >tBUDAI NAPLÓ'' szerkesztősége és kí'adóhivataíá’ Szkanzen. A Magyar Nemzeti Muzeum egyik osztálya, a néprajzi osztály'— amely már igen régóta a városligeti Ipar csarnokban nagyon mostohán el volt raktározva — válságos helyzetbe jutott. A vihar letépte a rozoga épület tetejét és eső áztatta a pótolhatatlan, drága, tudományos kincseket. Horthy Miklós kormányzó őfő- méltósága tudomást szerzett nemzeti kultúránkat ért nagy bajról és személyesen tekintette meg a rom- « lásnak induló terjedelmes gyűjteményt, amelyet Herman Ottó, Biró Lajos, gróf Teleki Sándor, gróf Széchenyi Béla, gróf Zichy Jenő és mások úgy hazánkban, mint különösen Ázsiában, de másutt is szerzett, bő anyaga gazdaggá tett és melynek alapjait Xantus János körülbelül ötven évvel azelőtt fektette le. A M. Nemzeti Múzeumból azért telepítették ki, mert nagy terjedelménél fogva ott már nem fért el. A kormányzó úr most személyesen intézkedeft e szép gyűjtemény megmentéséről és avatott férfiakra bizta ennek gondozását: Pékár Gyula államtitkár és Czakó Elemér miniszteri tanácsosra, akik most uj helyet keresnek a ládákba szorított gazdagságnak. Először a Ludoviceum épületét óhajtották volna elfoglalni azért is mert ennek kertjét — amint a napi lapokban olvastuk — szkanzenszerü berendezkedésre használhatták volna fel. Azonban ezt a palotát és a hozzátartozó sok épületet a katonaság sehogyan sem engedheti át. Ezzel kapcsolatban önkénytelenül kínálkozik az a gondolat, hogy Budán keressünk e nagyértékü kulturális intézmégynek helyet. Előttünk fekszik a Városmajor kertje, amely jóval terjedelmesebb mint a Ludoviceum bekerített területe. Ez bizonyára megfelelne a célnak; igaz, hogy nyirkosnak mondják — ez azonban csak azért van, mert a sűrűn ültetett öreg fák lombsátora takarja. Mihelyt ritkítani fogják ezt a müerdőt, azonnal megszűnik a nyirkossága is. A szkanzen-szerü berendezés alatt tulajdonképen néprajzi kertet, vagy falut kell képzelni, amelynek jellegzetes kis házaiban a megfelelő néprajzi gyűjtemények találnak helyet. Legelőször a skandináv népek kezdték néprajzi gyűjteményeiknek ilyen természetesnek látszó, mégis látványos és érdekes kiállítását és ezzel az egész miveit világon elterjedt hirre tettek szert. Valóban helyes törekvés volna az, ha követnők példájukat ebben. Talán egybe lehetne kapcsolni a néprajzi muzeum sorsát azzal a szép tervvel, amelyet Lendl Adolf a kultuszminisztérium számára kidolgozott; a Természettudományi Mu- zeum-mzá. Ennek legmegfelelőbb helye — tervező szerint — a Vérmező. Itt elférne könnyen a szkanzen is, mint tudományosan berendezett nyilvános kert a nagyarányú épület körül. A néprajz úgyis rokon tudománya a természettudományoknak: egy hajlékban kiegészítik egymást — Mielőtt a Néprajzi Muzeum végleges elhelyezése fölött döntenének a tervezők, illetőleg az erre hivatott férfiak, kérjük őket, vegyék fontolóra az itt felvetett gondolatot is ; hátha ily módon meg volna oldható a nagy kérdés s ezzel előbbre vinnők mindkét muzeum jó ügyét: — tanúskodjék e két nagyszerű közintézményünk a mi kulturális életünk fejlettségéről. Tóásó pál Buda, 1921. febr. 6. Erkölcseinkben kell visszatérnünk arra a tisztes alapra, amelyen apáink állottak, akik nem ismerték a a mai kort előkészítő társadalmi nyavalyákat és a jól teljesített munka révén akartak és tudtak érvényesülni. Buda társadalmának javára vált. hogy elszigetelt rétegével nem vett részt abban a szédületes forgatagban, amely a nemzetköziség őrületébe vitte a negyvennyolcas múltjánál fogva bizonyára jobb sorsra érdemes pesti társadalom nagy részét. Ez annyit jelent, hogy a főváros budai polgáraira országosan fontos vezető szerep vár, mert a budai társadalom javarészben megőrizte azokat a tulajdonságokat, amelyek Magyar- ország uj korszakában a vezető eszme szolgálatában kell hogy álljanak. E féltékenyen megőrzött örökségnek a kamatai most váltak esedékessé, hogy velük a magyar jövő, az erkölcsi megújhodás, a nemzeti és polgári öntudat és mindenekelőbb a társadalmi egység nemzetnevelő eszméit tápláljuk. Az a körülmény, hogy törekvéseinkről a balparton nem vesznek tudomást, egy csöppet se aggasz- szon bennünket, annál nagyobb lesz majd kivívott kulturíölényünk diadala, ha azt az egész ország közvéleményének nyomása alatt lesznek kénytelenek elismerni. A mozgalom már megindult. A Hollós Mátyás Társaság irodalmi művészeti és tudományos téren kezdte meg a küzdelmet. Társadalmi életünkben örvendetes jelenség, hogy őszintén igyekezünk az egymást megértés ösvényére lépni és ezen karöltve eljutunk arra a magaslatra, ahol a széthúzás, a pártoskodás ördöge elveszti hatalmát. (T. L.) Szóhoz jutott végre a városi közgyűlésén a kézműipar is és Németh József bizottsági tag a gáz és villanyárak tárgyalásékor méltányosságot követelt a kisiparosok számára. De megállapította, hogy a közgyűlésen nincs elég érzés az iparos ügyek iránt. Erre felzudultak azok a jó városatyák, akik mindig pártolják a kisipart, a mig a kisiparosokra szükségük van, de amint elérték a céljukat, csak szidni tudják a kisiparost. Németh József nem igen hederitett a „zajos ellentmondásokra“ és felszólalását honorálta is dr. Ripka Ferenc, aki kérte az összes indítványok mellőzését és csak a kisiparosok kívánságát méltányolta, mely indítvány mellett az elnök is állást foglalt. Sok értékes eszme, praktikus terv, aktuális kultúrpolitikai probléma, toábbá a gazdasági, szociális és városrendészeti kérdések megoldására, vagy legalább fejlesztésére alkalmas gondolat merül föl a politikai és publicisztikai köröktől távolálló társaséletben, a családi otthon meghitt bizalmas körében lefolyó eszmecserékben, az egyesületek, kaszinók és kedélyes asztal- társaságok sokszor igen becses szellemi nívón álló vitáiban, az ilyen gondolat közéletünk üdvös kialakítására és különösen a budai polgári érdekek utánpótlására talán döntő befolyást gyakorolhatna, ha közismertté válnék. A budai társaséletben örvendetes jelenség, hogy szívesen hajlik a komoly elmélyedést feltételező közügyek megbeszélésére, kár volna ha a fölvetett szellemi értékek megnövekedésük helyett, az egynapos pillangóéietre volnának kárhoztatva. Az értékek összegyűjtésére teret nyitunk szívesen lapunkban,' hogy igy a velünk közölt eszmét átadjuk a nagy nyilvánosság népszerűsítő kohójának. Ezért fordultunk körlevélben a budai egyesülésekhez, hogy ez irányban minket értesítéseikkel támogassanak. A villányiuti villamos kiépítését sürgötte egy közbeszóló, amikor Kollár Lajos dr. fölpanaszolta a közgyűlésen, hogy Buda legszebb vidéke elhanyagolt, mert közlekedése nincs. A budai részen a Gellérthegynek'akár déli, akár északi oldalán, vagy a Szent János-kór- háztól kifelé, a Rókushegynél a l Szépvőlgy stb. elterülő vidéket a I jóságos Isten is arra teremtette, j hogy ott hivatalnoktelepek és családi | házak létesüljenek, a világ csodájára járná annak a panorámának, amit okos közlekedési politikával ott csinálni lehetett volna. No meglátjuk majd, hogy mit csinál hát a város, ha átveszi a közúti vasutakat. A Lövészegyesiilet, Budának ez az elitegyesülete 1885-ben avatta fel akkor épült uj, díszes székházát, nagy ünnepségek közette. Harmincöt éven át szolgálta az épület a lövészet nemes sportját, látott falai között koronás vendégeket, tanúja volt nagy ünnepélyeknek, komoly gondoktól terhelt napoknak és boldog tanúja volt a vidámságtól sugárzó kacagó fiatalság felejthetetlen óráinak is. De jött a nagy betegség: • a háború. A székházból kórház I lett. És jött a gyilkos rémuralom, i a proletárdiktatúra és a kórházból I koporsóraktár lett. Azóta változott j a világ és a megrongált lövőházat ! uj, a réginél még díszesebb kön- ! tösbe öltöztették mintegy félmillió korona költséggel, hogy 35 éves jubileuma alkalmával büszkén hirdethesse homlokára vésett ősi jeligét : „Hazádat és királyodat védeni tanuld itt!“ Hogy az egyesület történetében ennek a jubileumnak és az elmúlt nehéz idők, súlyos megpróbáltatások után való újjászületésnek maradandó emléket emeljék újra régi pompájában ragyogó székházat nagyobbszabásu ünnepély keretében avatják fel. Február hó 20-án, vasárnap délelőtt 11 ólakor lesz a rendes évi közgyűlés dij- lövészettel és ünnepi lahomával összekötve. Meleg ünneplésben részesítik ez alkalommal azt a 22 lövésztársukat is, akik már 35 évnél hosszabb ideje tagjai az jegyesület- és igy a székház alapkövének letételében és a lövőház felépítésében tevékeny részük volt. Az ünnepségek sorrendje a következő: 1. Dijlövészet. Kezdette reggel 8 órakor Három meg nem ismételhető lövés, 100 lépésre felállított céltáblára, amely lövésekből a legjobb mély- I lövés számit. Dijazás : az első öt I helyezettnek az egyesület ezüstérme, i a további 15 helyezettnek az egye- j sülét jubiláns bronzérmt. A dijlövé- ■ szeten díjtalanul vehet részt az egyesület minden tagja. Fegyverről és lőszerről az egyesület elnöksége gondoskodik. Ha a lövészet e napon j be nem fejeződhetnék, az a kővet- | kező vasárnapon folytatják. — 2. | Díszközgyűlés. Kezdette délelőtt 11 ! órakor. — 3. Diszebéd délután 2 j órakor. Teríték ára 100 korona. : Jegyek előre válfandók és jelent- j kezőket csak 15-ig vesznek figyelembe. Este lövészbál!
