Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)
1921-12-04 / 718. szám
XiX. évfolyam. 718. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200 kor., félévre 100 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: í., Bors-utca 24. Telefon: 12S—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. ; Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter ! magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. december 4-én. Elbaggottak üresek a sétauíak gyönyörű hegyvidékünkön, mely körülveszi Budát. A Svábhegyen, Zugligetben, Hűvös- völgyben igen szép és jó karban tartott séíautak invitálják a kirándulókat, mégis nyáron alig találkozunk rajtuk közönséggel. Elhagyottak, üresek. Budapest népe nem szeret órákig gyalogolni és megelégszik azzal, ha kis időre csekély utat tehet meg, egy-egy közeli sétát lakása közelében. Erre pedig Budán kevés az alkalom. Mert igen számosak a még rendezetlen, hiányos s rossz burkolatú utcák a város belterületén, különösen a régibb részekben, például a Vízivárosban, ahol a házak rriagaskoruak, de alacsonyak s sok helyen elállják az újabban megállapított szabályozási útvonalakat. A járdák majd mindenütt igen keskenyek, sőt néhol egészen hiányoznak s vagy alatta vagy fölötte íeküsznek a magasabbra vagy mélyebbre helyezett kocsisaknál. Ez az állapot — sajnos — még igen gyakori s emiatt nem kellemes az utcán való járás. De hiszen volnának sétautjaink is: a hosszú és szép Dunapart, s az úgynevezett budai belső körút! Ezekről csak elmondhatnék, hogy kiváló séíautak ?! Dehogy is azok, legalább a mai állapotukban nagyon hiányosan feleinek meg ennek a célnak! Ami az elsőt, a Dunapartot mint sétautat illeti, csak egyes szakaszai használhatók sétának; ilyen a Ferenc József-hidtól lefelé terjedő s kiépített part a Műegyetem előtt s azon rész, mely innen fölfelé az Erzsébet-hidon túl az Ybl Miklós-térig terjed, innen azonban már kellemetlen rajta a séta, mert a járda mellé kerül a villamos vasút, sőt azt keresztezi is és a járda mint sétaút épen közéje szorul a két sínpárnak. Ismételten keresztezve a villamosvágány által, teljesen megszakítja a járdát a Lánchíd. Vagy alul vagy fölül kell megkerülni a hídfőt, hogy ismét a rakpart járdájára érjünk, amelyet azután fel egész a Margithidig a villamosvasút kisér, zajjal s dübörgéssel molesztálva a járókelőket, de még inkább a még megmaradt padokon helyet foglaló közönséget. Meg kell szakítani a társalgást, amikor egy-egy vasúti kocsi elrobog közvetlen a hátuk mögött. A Margithidtól fölfelé a Dunapartot teljesen elzárja a közönségtől a helyiérdekű villamosvasút megállói és pályaudvaraival. Egyfelől tehát a villamosvasút teszi kellemetlenné a sétát, másfelől pedig a parton kikötött és elinduló hajók gyakran oly füstfelhőket bocsájtanak ki, hogy nagy messzeségre borítja el a füst és korom a partot, fullasztva és fojtogatva kormos atmoszférájával a közönség légzőszerveit. Igaz, hogy a Margithidfőt park veszi körül, mely a helyiérdekű vasút vágányai és a Szt. Lukács- és Császárfürdő között terül el. De a parkhoz nem vezetnek a városból kellő, fasoros utak s megnehezíti a hozzájutást a közúti vasút sinhálózata is. A budai Dunapart tehát csak részben felel meg sétaút céljának, nem úgy mint pl. Bécsben a Ferenc József-rakpart, Hamburgban a Jung- fernstieg, Párisban a Quai d’Orsai, stb., hogy csak néhány példát említsek. Még sokkalta meddőbb a helyzet a budai belső kőrútnál! A Margit- körutnak a Széna-térig vivő szakaszás mindkét járda jelen állapota szinte kriminális! Hiányos, rossz burkolat, vegyesen rossz kövezet, aszfalt, egyenetlen szintezés, rézsut a járdában a régi magasan fekvő ''házak előtt, a fél járdán a kövezés teljes hiánya, miatta sár vagy por oly hátrányok, hogy ott csak^az jár, ki kénytelen vele. De ott sétálni, mint az egyik rendeltetése a körútnak, egyenesen kizárt dolog. Csak egyetlen csekély hossza a belső körútnak tekinthető sétautnak s pedig az a része a járdának, mely a Vérmező mentén halad el. Ennek a járdának megadták a kellő szélességet, sima aszfaltburkolatot, fasorokat s bizony örvendeznénk, ha Buda városát bővebben látták volna el ily járdákkal. Csak elnevezték a Krisztina- és Attila-körutakat körutaknak, azok sem szélesség, sem profilkiképzés tekintetében nem ütik meg a körút fogalmával kapcsolt mértékét. Talán, °ha majd elkészül az uj Attila-körut a megujhodott Tabánnal, nem fognak megfeledkezni arról, hogy nem elég csak „körútnak“ elkeresztelni valamely utat, — de azt rendeltetésének megfelelően meg is kell csinálni! Buda város sik területén több sétaút nincsen. Csak a magasabb helyeken, pl. a Várban van szép sétaút a Bástyán, vagy a Rózsadombon is akadunk sétautakra, de azokat a lakosság csak kis része használhatja s nem a sűrűbben lakott városrész séiautjai, csak a távolabbi környezetet szolgálják ki. Buda sik részeiben — a város belsejében valóban égető szükség volna több fásitotí, aszfaltburkolatú kellemes sétautra, vagy legalább is arra, hogy meglévő'- utai és utcái megfelelően rendeztessenek és kellően burkoltassanak is. Palóczy Antal. Karácsonyra vásároljunk a budai iparosoknál és budai kereskedőknél s Az a veszedelem fenyegeti kies { hegyvidékünket a hidegebb idő beálltával, hogy ellepi a fatolvajok tömege és a környező erdőket és fasorokat rövidesen kiirtják. Ezt megelőzendő Guckler Károly erdőtanácsos a székesfővárosi erdő és mezőgazdasági hivatal vezetője ismét kiküldött egy karhatalmi járőrt. Az erdők szigorú őrzésének meg is van az eredménye, mert amig a megyeri füzfásokat bucsújárás-szerüen lepik el és irtják, addig a budai hegyvidéken ritkában fordul elő lopás. Ha mégis előfordul egy-egy tolvajlás 1-2 óra múlva meg is van a tolvaj. Elhunyt tudós. Az óbudai köztemetőben nov. 29-én helyezték örök nyugalomra Boglyasi dr. Pkchl Béla képviselőházi könyvtár igazgatót. Régi torontáli előkelő család utolsó férfisarja, kiben a Daniel, Wattay és Morvay család egyik legkiválóbb tagját vesztette el. Egyik őse Plechl József az. 1849. detronizáló országgyűlés tevékeny tagja, aki a Habsburgház trónvesztése 1 mellett agitált és szavazott, a kármentesítés | ügyében döntő beszédet tartott, apja dr. í Plechi Szilárd Torontál vármegye tudós tiszti [ főorvosa. Piechl Béla korán mutatott haj- j landóságot a tudós foglalkozás iránt. Már r ifjú korában kitűnt heraldikus tudásával. Jogi tanulmányokat Budapesten és Párisban végzett, művészi kiképzését Nagybányán és ^Münchenben a Hollósy János iskolájában, Párisban Carriére festőiskolájában nyerte. Irodalmi munkássága hat európai nyelvre terjedt ki. Elsőrangú mesteri magyar fordításai Taine Bonaparíi Napóleonja, Wilde Oszkár és Lamb meséi, német fordítása Tarde sociologiája, vannak azonkívül számos jeles fordiíásai a szanszkrit nyelvből. Nagy tudása az országgyűlési képviselőknek élő lexikona volt, a külföldi parlamentekkel folytatott levelezés nagy részét ö végezte. A kommun alatt Buda- j pestről megszökött. Ez időtől kezdve sok- j szór gyöngélkedett, míg végre a vérhas * járvány meggyengült szervezetét megölte. A Gellért és a szt. Margit kórházban gyógykezelték, nov. 27-^n éjfélkor megszűnt | élni. Benne Morvay Győző dr., tank. kir. főigazgató, a Hollós Mátyás Társaság elnöke sógorát és fia Plechl-Morvay Szilárd ok!, gépészmérnök örökbefogadó apját siratja. A temetőben Nagy Sándor képviselő- házi könyvtáros mondott megindító halotti beszédet. A gyászoló közönség, a család, rokonság, barátok és a képviselöház tisztikar volt. Az engesztelő szent misét az újlaki róm. kath. plébániatemplomban régi, meghitt barátja Bednárz Róbert, aki temette is, dec. 3-án tartotta meg. Tánctermek lettek a fővárosi iskolák torna termei a főváros tanácsának előzékenységéből. Ezeket a tornatermeket bizonyos alkalmakra eddig is kiadták társadalmi és kulturális egyeI sületeknek vasárnaponkint, ami az általános müvélődés nagy hasznára is volt. De utóbbi időben a megfelelő nagy termek hiányában mind több és több egyesület és szervezet veszi igénybe az iskolák vendégjogát és ott sajnos nemcsak kulturális működést fejtenek ki, hanem tánc kurzusokat és rendes színpadon játszott szini előadásokat is rendeznek hétköznapokon is, ezzel hátráltatva az iskola rendes munkáját. Különösen a budai iskolák torna termei vannak ilyen oda nem való kurzusokkal túlterhelve a tanügy nagy kárára. Uj sétaút. A Szépvölgyből a Csúcshegyre vezető sétaút épitése ismét megindult. Az ut nagy része a gyönyörű uj fenyő- erdőn keresztül vezet. A kopár szikláknak fenyővel való beerdösitése Guckler Károly erdőfőtanácsos érdeme, akinek ezt a páratlan munkáját külföldről is járnak tanulmányozni. A csekély emelkedéssel épülő sétaút most már rövid időn belül elkészül. Szibériából, orosz fogságból érkezett haza a Budai Dalárda öt tagja: Hoppe Jenő, Németh József, Schmidt Ede, dr. Strausz Gyula és Wiesen- berger Antal, akiket dalostestvéreik, fogadtak dallal és meleg szeretettel. A kantinban dr. Okolicsányi Zoltánná, az a lelkes magyar asszony, aki oly sokat tett a hadifoglyokért, a vörös kereszt nevében vendégelte meg a többi hazatért foglyokkal, 25-én pedig a Budai Dalárda rendezett sör-estét részükre, ahol a mindig gavallér és mindig vendégszerető Kulcsár Richárd volt a sörgazda, dr. Schreiner Rezső a diplomás pék viszont sóskiflivel látta el a társaságot és Baranski Gyula dr. elnök adta hozzá a meleg testvéri szót. Hét golyó ütött súlyos sebeket hat évvel ezelőtt ifj. Kollár Lajos tüzérhadnagyon s e nehéz sebekkel jutott hadifogságba a háború elején 1914 szept. hó 12-én. Hat évig kínlódott, amikor 1920 julius elején Krasnojarskban elhunyt és a Jenissei folyó mellett emelkedő temetőnek „. . . sem virágainkkal be nem borítható, sem köny- nyeinkkel nem öntözhető hideg, rideg földjébe . . Így panaszolja nehéz bánatos Kollár Lajos udv. tanácsos a Víziváros volt orsz. képviselője és neje sz. Tlndaházy Gabriella, akik szeretett gyermeküket vesztették el az ifjú hős katonában. Negyedéves műegyetemi hallgató volt és a signum laudis tulajdonosa. Szomorú haláláról most értesült biztosan a lesújtott család. Őszi közgyűlését a „Budapesti (budai) Tanítóegyesület“ november hó 26-án tartotta nagyszámú közönség jelenlétében. Burits János egyes, elnök hatásos megnyitója után ismertette az egyesület által felálitott foglalkoztató műhelyek célját s bejelentette, hogy a tanítók és tanítónők gyermekjátékok készítésével serényen készülnek a karácsonyi vásárra. Vitái Ödön titkár jelentette, hogy az egyesület kebelébe újabban 162 budai tanító és tanítónő lépett be. — A bejelentések után Liptai János Klo- tild szeretetházi igazgató: „A nemzeti érzés pozitív ápolása alapján az irredentizmus hatékony pedagógiájá-
