Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)
1921-11-20 / 716. szám
\ XIX. évfolyam. 716. szám. * m. i * Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200 kor., félévre 100 kor. Egv szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L, Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasab széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden3 további am 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. november 20-án. Bndaf álmok... A Pesti Hírlap közölte Peterdy Sándor ékes, színes tollal megirt cikkét és visszhangot adott rá a Kelenföld, ahol oly sok balsors után uj élet ébredez és valóra kezd'válni az álom. Budai emberek vállalkoztak a sziszifuszi munkára, hogy ezzel sok száz családnak nyújtsanak munkaalkalmat és igy becsületes megélhetést. A „Magyar Xőzíiszt- v lsei ok Fogyasztási Szövetkezete“ kereteiben éiő és elsőrangú termelő munkát végző budai egyéniségek kezdeményezésére a háború alatt félben maradt és ma már rendeltetésüket nem szolgáló katonai épületek, tehát a letűnt osztrák mili- tarizmus romjain indult meg a nagy, építő munka, ahol felállították Mereur Isten uj hajlékát. A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete megszerezte a Keienföldön feleslegessé vált és épitésközben íélbenhagyott, az úgynevezett katonai ruhatár kolosz- szálís méretű épülettömbjét és azt a saját központi árutárházának építette át. Ezzel elérte, hogy a város belsejében sok-sok lakást szabadított fel s igy a lakásínségen is segített amellett, hogy a Szövetkezet árukezelését központosította, vasúti hálózattal a szállítás költséges nehézségeit megszüntette^ az áruelkailódást megakadályozta. Es mindent a mai viszonyok között is kevés költséggel úgy alkotta meg, hogy igen-igen sok embernek a munkakedvét uj életre keltve, uj alkotásra, termelőmunkára buzdította. Azzal, hogy a központi tárházat Kelenföldre telepítették a „Köztisztviselők“ egy másik nagy fejlődésnek is megnyitották az útját. E tát ház nagy forgalmat bonyolít le. Sok-sok száz ember találja itt meg boldogulását állandó elhelyezését. Uj telepek fognak a tárház körül létesülni, és uj életerős fejlődés kél ennek nyomán. Egy uj kor pirkadó hajnalának keltét várhatjuk onnan, ahol a háború fúriái tehetetlen épületromokat hagytak hátra. És hogy ezt az uj életre- keltésí bátor elszántsággal, talán némi merészséggel is, megindították a „Magyar Köztisztviselők“, ezért köszönetünk mellé csatolódik az a reménység, hogy a tervbevett tárházkolóniát tovább építik, naggyá fejlesztik úgy, ahogy azt okos es előrelátó tervezéssel elgondolták és ezzel tényleg egész uj életnek, uj városrésznek teremtenek biztos alapot, az ország egyéb intézményeinek pedig bátorítást az építő munka teljes megindítására. E nagyszabású és gazdaságilag megbecsülhetetlen munkában az érdem legnagyobb része Schetzer Ferenc tábornokot illeti, aki bátor és biztos kézzel fogott az épités nehéz munkájához. Hűséges segitő társai voltak Thomas Ernő ügyvezető igazgató és Szabó Márton a Szövetkezet műszaki tanácsosa. Ezt annál szívesebb örömmel regisztráljuk, mert mindhárman budai polgárok, akiknek a legnagyobb elégtetek és elismerést az hozná meg, ha az ő épitő és termelő munkásságuk sűrűn találna követőkre. Sok még az építeni valónk, hogy lábunk alatt megszilárduljon a talaj és erős kemény úttá legyen, mely a gazdasági megújhodás felé vezet. Tóásó Pál. ■nwarafraw Kalandornak szélhámosnak, iparlovagnak mondotta a „Magyar Hírlap“ és a „Népszava“ az „Akarat“ cimü munkásszöveíkezet ezidő szerinti vezetőségének azt az ügyvezető tagját, . akinek tigrisrésze van abban a ténykedésben, melyet a bíróság a „kereskedelmi törvényen kivüli“-nek bélyegzett. Budáról indult meg ez a nagyarányú munkásszervezkedés hazafias, nemzeti alapon és a magyar munkásság nagy . józanságát, • higgadt előrelátását bizonyítja, hogy óriási arányokban növekedett. Soha senki ezzel magyar szociálpolitikai szempontból nem foglalkozott addig, amíg 23 millió értékű birtokot nem szerzett Budakalászon a szövetkezet, ahol kész gyárakat, téglaégetőket vett át. Ezt nem bírták azok a nagy országos szövetkezetek és — sikerült is megállítani ezt a mozgalmat. Egyelőre csak megállítani, de ha igy megy tovább — tönkre is tenni. A hatvanezer tag között akadt 30—40, akit föl lehetett használni a belső robbantásra, vagy ahogy a régi tagok mondják: beállítani sírásónak. Kívülről pedig könnyéi volt néhány tendenciózus újságcikk és a féltékeny szövetkezetek föllépése révén olyan színben tüntetni föl az egész munkásmozgalmat, mintha az „teljesíthetetlen Ígéretekkel vesztükbe csalna a munkásokat. Könnyű volt elhitetni, hogy építkezni most nem lehet. Pedig lehetett volna, mert a változott pénzviszonyok mellett azok a munkástagok, akik azelőtt 10 koronákat tettek le e célra, most ezer koronákat is hajlandók voltak befizetni, belátva azt, hogy rövid időn belül nem lesz házuk, de lesz az unokáiknak. Ezt a szép gondolatot könyörtelenül kitörülték a munkások leikéből azok, akik üzletüket féltették az „Akarat“-\ó\ és azok, akik ezt a munkástömeget a saját önző céljaikra akarták kihasználni. Az ideiglenes vezetőség azt hirdeti most már, hogy mégis lehet építkezni, ami nevetséges állítás ma, amikor a szövetkezetnek se pénze, se jövedelme nincs, de lehetőség volt azelőtt, amikor milliókkal rendelkezett az előző elnökség. Ezek felől van hivatva dönten: 19-én a kongresszus és 20-án az „Akarat“ közgyűlése. Hogy újból foglalkozunk az Akarattal, arra alkalmat adott nekünk a lap belsejében közölt „Nyilatkozat“, mely a régi vezetőség önzetlensége mellett bizonyít. A felsőbb hatóságok a szövetkezet élére szanálás céljából hatósági gondnokot állítottak, akinek jóhiszeműségéhez kétség nem fér, akinek sikerült a kormánytól 3 millió államsegélyt kieszközölni a hiresztelt bajok orvoslására, de akit működésében megbénít az a társaság, mely ma a szövetkezetei vezeti. Akii régebben az elnökség és igazgatóság valami kardinális bűnéért elcsapott, az most mind vezető állásban van, a tagok elkeseredését váltva ki, ami abban nyilvánul, hogy felmondják milliókra menő üzletrészeiket egy kivételével, ami biztosítja jogaikat, de megbénította a szövetkezet működését. Ezek a tagok a régi vezetőségben, Táalog Zoltán elnökben látják azt az embert, aki a szövetkezetei ismét talpra tudná állítani. Balog j. Zoltán ellen sok vádat emeltek, de a bíróság minden alkalommal elégtételt szolgáltatott neki. Holott a mostani vezetők minden szembeköpést egyszerűen esőnek mondanak, s akiről azt' írják, hogy csalt, sikkasztott, az egyszerűen kijelenti, hogy sajtópert eszeágában sincs indítani. Felsőbb helyen ma nem érnek rá behatóan foglalkozni ily részletkérdésekkel, mert nagyobb érdekek forognak kockán. A kormány megtette a magáét s a közgyűlés van hivatva, hogy a rosszul informált minisztert jól informálja. És valószínű, hogy a többség, a félrevezetett vidékiek dacára, az igazsághoz mérten fogja informálni, mert bizalma nincs a mai vezetőkben, de az alapításkor szerepelt és közgyűlés által még 1918-ban elcsapott igazgatókban sem, akik közül egy, az első forradalmiak „ügyvezetője“, terrorista bűneiért még soká börtönben ül. Az ilyenek elcsapásán siránkozik a mostani vezetőség s ezeket keresi. Hova lettek a szövetkezet „alapítói“ ? A mostani, ideiglenes vezetőségben van, aki a mellényzsebében hord két waggon burgonyát, melyet 58 ezer kemény koronákért adott el a szövetkezetnek, de sohasem szállította, mert nem is a szövetkezetnek, hanem másnak utalták ki 26 ezer koronáért. Van, aki úgy tele van lekvár- és czukor- panamával, hogy soha életében ebből a lekvárból ki nem mászik. A tagok közt sok .példányban meg van a Képes Újság, mely a vörös uralom alatt közölte a népbiztosok felvonulását s azok társaságában látható az, aki mostanában hófehéren vezeti az Akarat ügyeit. A főpénztár átadása körül is — enyhén szólva — nagy szabálytalanságok történtek, mert két nap nem volt elszámolva, holott a napi forgalom meghaladta a 200,000 koronát. S mindezt most egy nap alatt szanálni akarja egy volt „aradi“ miniszter, akinél szokás az egynapos terminus, mert az Akarathoz fűzött hívatlan szegedi szereplése is csak egy napos volt. Aztán . . .? ráderitette a bíróság, hogy részeg volt. Es vezeti az ügyeket a leányok pártfogója, aki úgy szereti, ha e leányok gömbölyű karja a vállait takarja, nyaka körül fonva. Lehetséges igy, hogy a tagok bizalommal legyenek az ilyen vezetőség iránt, amellyel szemben a hatósági gondnok is tehetetlen ? Talán talpra áll a közgyűlés és megmenti ezektől a saját maga számára a szövetkezetét, hacsak le nem veszi lábáról a közgyűlés kiküldötteit az a 20 koronás barátságos vacsora, amelynek íulköltségeit vájjon ki fogja megfizetni ? Az a kilencezer budai kispolgár, aki a szövetkezetei mega'ikotta, naggyá tette, bizonyára nem. Dubonai Pál. Buda, 1921. nov. 19. Rákosi Jenő. Emberi erőket mesz- sze túlhaladó munkát végzett a magyar kultúráért, szokatlanul nagy időn át. Uj politikai gondolatvilágot teremtett a Budapesti Hírlap utján a magyarság jövője felől, és át- gyurta a hatvanas évek berögzött kishitűségét, amely a „Kis ország kis nemzet“ jeligébe í élt, a „har- mincmiiliós magyar“ nagybotévá. . . . Nyolcvan év nagy müvére tekint vissza és szánalommal néz az őt ünneplő ifjabb gárdára, mert az ünnep keretét az összetört ideálok alkotják ... Az ünneplők közt a legfiatalabb kulturalakulás a Hollós TUátyás Társaság nevében Balogh Pál, Serényi László és dr. Sziklay János üdvözölték az Otthon tisztelgése után, mint a társaság disz- elnökéf, amely tisztséget mint budai polgár viseli. Lechner Jenő cír. Ígéretét bírjuk, hogy hazatérve a Skandináv országokban és Finnországban tett nagy utazásáról, a krónikaíró tollát megint kezébe fogja venni és folytatja lapunk hasábjain kedves Budánk régi emlékeinek ismertetését. De szívesen látnók, ha szép utazásán tett tapasztalataiból is közölne valamit velünk, árván maradt budaiakkal, akiknek már évek óta nem adatott meg, hogy az ország határain átlépjünk és kulturszomjunkat világjárással csillapíthassuk.
