Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)
1921-09-03 / 708. szám
XIX. évfolyam. 708. szám. T’’“*'"" ............. .. Buda érde keit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 160 kor., félévre 80 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: !., Bors-utca 24. Telefon: 129—86. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszer' közlésénél 100 korona. Minden további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. szeptember 3-án. KöEgfOS pdíjűadvarofe. Semmi sem jellegzi jobban a várost, mint a pályaudvara. Ez a legjellegzetesebb fokmérője a város nagyságának, előrehaladottságának, kultúrájának. A németek valóságos kultuszt űztek a pályaudvarok mennél fenségesebb kiépítéséből és a béke éveiben az építészeti terv- pályázatok zömét oft pályaudvarok megoldása képezte. Nemcsak a nagy és középriagy városok, de a falvak is siettek legalább itt: az országvilág kirakatában kitűnni. Veszünk most egy pillantást Buda pályaudvaraira és vonjuk le ca konzekvenciákat. Hányszor elsírtam már a Budai Napló hasábjain azokat a szörnyű vétkeket, melyek a fővárost terhelik a dunai jobbparttal szemben. Hogy Budának semmi sem jutott a „főváros közönsége“ áldozatkészségéből, hogy mindig Pestet cicomáz- ták, mi meg lerongyolódtunk, romba- dülíünk, legfeljebb a múlt valamikor ragyogó dicsőségének távoli fényében sütkéreztünk. Hogy az ősi koronázó városrész terv nélkül fejlesztgetett, illetve sehogy. Itt nincs középület, mely a lakosság igényeit kielégítené. pláne az uj városrészek pl. Kelenföld-Lágymányos úgy épült nyakrafőre, hogy még helyet sem hagytak középületek számára. De most hagyjuk ezeket. Nézzük a pályaudvarokat. Három hatalmas pályaudvar fekszik itt, melyek közül egyik világvárosi jellegű, a kelenföldi pályaudvar. Nyár szakán azonban a másik kettő, a déli vasúti és a Pálffy-téri is óriási forgalmú. A déli-vasut végállomásáról nem irok. Mert amily kedves, vonzó hely volt ez két évtizeddel ezelőtt még, a megnövekedeit forgalom folytán oly életveszélyessé vált itt a beszállás az utóbbi években, hogy inkább nem utazom, semhogy ide kijöjjek végig szenvedni egy vonatinduíás izgalmait. Igaz hogy most bővitették, de ez édes keveset segít, mert a rendszer maradt a régi, mely a kétsefbe- esett zsúfoltságot szüli. A kelenföldi világvárosi pályaudvarról^ azonban illik bővebben megemlékezni itt. Ha egy idegen Budapestre jön és itt talál kiszállni, hát nem csodálom, ha az első benyomása a legsötétebb balkáni állapotokra emlékezteti. . Egy pályaudvar, melynél szükebb, piszkosabb, rendetlenebb nem lehet Magyarország legutolsó falujának állomása sem, mert mindenütt van ily legkisebb állomáson is mindenekelőtt egy kedves szabad térség a sínpárok és az állomás épület között, de van mindenütt legalább egy másodosztályú váróterem a jobb utasok számára. Kelenföld óriási forgalom állomása már évek óta itt sunyit mint egy milliomos ravasz paraszt, aki mikor kérnek tőle valamit, úgy tett mintha bamba lenne. Itt sunyit — mondhatná csunyit — ez a kedves pályaudvar a világforgalom közepén egyetlenegy harmadosztályú váróteremmel, mely egyszersmind átjáróul szolgál a perronra. Az .előcsarnokról, jegyváltásról egy balatoni vonat idején — most ne beszéljünk. Az ember csak a fejét csóválja. Ekkora elmaradottságot semmiféle háborúval megmagyarázni nem lehet. Itt csak szégyenkezni lehet. Ez a pályaudvar pompás tükre Budának. Ez Buda. Ez az amit mi folyton rebesgetünk. Budának minden jó. Budával nem törődik, de senki. De menjünk ki a perronra. Egy alig két méter szűk, sötét járda ez. Rideg, piszkos, szűk, kellemetlen. Nincs egy pad, egy állvány utasnak, csomagnak. Minek ? Aki utazni akar ne kényelmeskedjék. Ázsiai állapotok. Az érkező utasok egy alig méteres ajtón tolongnak kifelé. Boldog az, aki kijutott innen épségbe. Ám még nem lesz boldog, ott a villamos végállomás. Vonatérkezéskor soha sincs villamos itt, mert nehéz ám ezt kiszámítani. Azt a tülekedést leírni, mely egy nagy nehezen előgördülő villamos ajtaja körül folyik, meg se kísérlem. Mindnyájan tudjuk, mi budaiak. Az óbudai pályaudvar, csak vidéki állomás egyelőre. Ám menjünk tovább. Menjünk el üdülni a dunaparti kies nyaralóhelyekre. Á szentendrei vasút óránkint idu! zsúfoltan és ugyanígy érkezik. Egy ilyen jól frekventált vonal végállo- I mása másutt impozáns megjelenésű j volna.Gyönyörű park, várócsarnokok, büífék miegymás jeleznék a fürdő- vonatek végállomását. És ami a fő, a Pálffy-tér megoldható lenne pompásan egy ily végállomás számára. De ne ábrándozzunk. Váltsunk jegyet. Hol ? Egy bérház saroküzletében van egy piszkos kis odú, ha húsz ember elfér benne. Itt szorong, piheg, izzad a szerencsétlen budai polgár (no pesti is elég akad) mig jegyéhez jut, ugyanazon egyszárnyú ajtón kell kitolakodni, ahol százával befelé iparkodnak. Ebbe a rettenetes odúba még egy ujságárus- bódét is beerőltettek, hogy a hely még több legyen. Nem megvetendők a falakon látható ingatlan reklámtáblák, melyek a vasútállomás vezetőjének nagyszerű üzleti képességeiről tanúskodnak. Budán vagyunk. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a rengeteg utas számára egyetlen illemhely sem áll rendelkezésre — még a közelben sem. Hát ne folytassuk. Amit itt leírtunk, mindannyian jól ismerjük. Évek óta tűrjük, legfeljebb dohogunk kissé magunkba — aztán belenyugszunk. De valamikép a fővárosnak nem volna szabad belenyugodnia. Mert ha fürdő-világvárosról ábrándoznak, legalább a mai rettenetes állapotokat iparkodjanak kissé enyhíteni. Hej, messze ut vezet még azután a fürdővárosig. Szegény Budám! Nem fogod te azt megérni soha! dr. Fáb5án Géza. Buda, 1921. szepf. 3. A „vízfejű főváros“ meséjét régen eltemétettnek hittük, a háború szülte frázisokkal együtt és most egyik cikkében maga a polgármester ur ismét hangoztatja ezt. A „vízfej“ teóriát azok az ijedt emberek eszelték ki, akik azt jósolták, hogy a háború után a fü fogja kiverni az utcákat és rombadölnek a lakatlan házak. A tény az, hogy lakás nincs és fü sem nő. A minthogy nem is nőhet, mert Budapest nem mesterségesen nagygyá tenyésztett város, hanem minden mesterséges akadály dacára önmagától fejlődött azzá, a mi. Ha csak Pestmegye maradt volna meg országnak, Budapest akkor is lehetne ily nagy és boldogulna — az esetben, ha bölcsen adminisztrálják. A mai viszonyok mellett, mindenáron nagygyá kell növelni, mert a „müveit“ nyugat nem lát sem országot, sem nemzetet, csak a modern nagy várost látja. Ez számit egyedül, ez dönt. Se Baján, sem Szegeden nem lesz Dunaz/cözportf, valószínűleg Pozsonyban sem marad, hanem vagy Bécs- be, vagy Budapestre kerül. Biztosan Budapestre került volna, ba készen találta volna a kikötőt. És akkor nyugodtan idecsatolhatnánk Uj- és Kispestet, Erzsébetfalvát, Csepelt és Budafokot sőt Soroksárt és Budakeszit is. Világnivón álló vezetés teremthet egyedül világvárosokat, — falusi észjárással kormányozva faluvá lesz Budapest. A polgárság bízik fővárosa jövőjében és azért ne csüggedjen el a pol- gármesttr ur sem. Omnibuszt a Villányi-útra és onnan a Budaőrsi-üton át a Vöröskereszt kórházhoz és a Krisztinatérre tervezett Szalay Gyula városi bizottsági tag és szívósan szorgalmazta Platthy Györgygyel együtt ezt a tervet a városházán. Végre kiszállt Gömöry Albert főjegyző vezetésével a bizottság, amelyben dr. Baranski Gyula is részt vett, de arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy a Villányi-út még 600 méteren nincs kiépítve, a Budakeszi-út periig egy szakaszán túl meredek s igy az útvonal nem alkalmas ma még ilyen omnibusz járatok életbeléptetésére. Annak az egész vidéknek nagy szüksége volna rá, szinte létkérdése s igy valami megoldást keresni és találni kell, hogy ezek az omnibusz járatok mégis megindulhassanak. Rósz pesti szokás, hogy az ottani beállításokban Buda mint büntetés szerepel. Néhány évvel ezelőtt,egy rendőrtisztviselőt helyeztek át Óbudára büníetésképen. Most pedig érdekes kijelentést olvasunk az „Uj Budapest“ cimü várospolitikai lapban, mely „félhivatalosul szerepét tölti be. Úgy történt, hogy a Muzeum- körutat a háborúban Mehmed szul- tdn-útja névre keresztelték. Azt a forradalom eltörülte és most vissza csinálták Muzeum-körutra. De mert gyakran jár arra a török követ és rósz néven veheti ezt, azt írja a „Félhivatalos“, hogy „ A közmunkatanácsi bölcsesség valószínűleg úgy fogja megoldani a dolgot, hol valahol messze a Muzeum- köruttól ad uj utcát az igazhitüek uralkodójának, talán esetleg valahol Budán, ahol nem tudják az emberek, hogy milyen nehéz dolog a diplomácia . . .“ Mintha ezzel degradálnák a szultánt! Pedig a közmunkatanács maga is Budán van, és a szultán is szívesebben veszi, ha a történelmi Budán van utcája, mint a valahol a pesti zsibvásár körül. Nehéz volt a nyarat kibőjtölni sok hivatalban, ahol a múlt esztendőben alig engedtek valakit is szabadságra, de most mindenki igyekezett a magáét kivenni. így esett aztán, hogy némely városi hivatalban nyáron alig talált valakit a szegény polgártárs és akit tatáit az is fáradt volt. A budai elöljáróságokon is kevés volt a munkaerő és még az elöljárók is nehezen tudtak egy kis rövid pihenőhöz jutni. A II. kerületben csaknem egymaga maradt Szabó Lajos főjegyző, az elöljáró helyettese és ki sem látszik az aktahegyek közül. Az I. kerületben Badál Ede e napokban veszi át hivatala vezetését. 9 hiránduió „Qadósztonua1 közönség figyelmébe ! I» régi Fácán vendéglő (üdülő-telep mellett) Zugligeti végállomástól 10 perc 5Z3L0N-PRTET Cuk^szda. Gyermekeknek fontos: TEJGAZDASÁG pénteken: halászlé-íuróscsusza. Szerdán: Erdélyi fatányéros, Rablóhus. Szolid árak! mindennap:Meriadt á la Schrammel Kliyler üáflOS SÄ-SS
