Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-01-15 / 632. szám

XVIII. évfolyam. 632. szám. Budi érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport tevén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 60 kor. Egy szám: 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: }., Bors-utca 24. Telőfon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasab széles és egy centiméter 1Q20 magg^.ierület egyszeri közlésénél 15 korona. Min­ded további centiméter lOaorona. NyiUcé v sora 15 K. jatiuaf Szöveg között 20 korona. A hirdetések dija a meg- . - * rendeléskor előre fizetendő. w_c ’ Ni ßZ OlliOf«^. „Sok vizet zavarnak majd a nők.* Lehet, hogy félelemmel, de talán el­ismeréssel adózott a nőnek az iró, amikor azt mondja, hogy vizeket zavarhat. A Budai. Napló legutóbbi két számában is mintha meghátrá­lásra intené a nőket. Nincs igaza. Kell a nő a politikában, nem azért, hogy politizáljon, hanem, hogy ott legyen, hogy résen álljon, hogy a nő apró-cseprő bajaiban szavát fel­emelje még ott is, ahol a férfiak részéről a legnagyobb .megértéssel találkozik, mert hiszen vannak ne­künk olyan kicsinek látszó, de va­lójában igen fontos ügyeink a csa­ládban, a családon kívül, a gyer­meknevelés, az asszony tartás, a cse­lédség bajai, a nő joga, az anya­ság, a bukott nő, a csábító férfi és több apró ntíansz, amelyekből fel­épült a baj, A finom asszonyi ősz­tön megsejti és mint a villany rez­gésére reagálnak idegei az esetek valószínü kapcsolódá. árn Nem akar­tunk mi politizálni s az ellen, hogy közülünk valaki képviselő legyen, a legnagyobb energiával tiltakoztunk volna. Ugyan hova gondol ? — mondta volna jó anyám, hogy a lányom, a menyem, a húgom-----­ne vetséges még gondolatnak is, — az asszony maradjon a bölcsőnél... így ezernyolcszázban. — De változtak az idők, változ­tak a nézetek. 1918 november hónapban hozott a postás a számomra egy meghívót, amelyben értesítettek, hogy megala­kult a Károlyi-párt női szerve, ame­lyen engem is kiszemeltek valami­lyen tisztségre, tehát jelenjek meg. Én akkor is azt mondtam, nem kell nekem a politika, — de már pisz­kált valami, nem tetszett sok min­den. Még nem tudtam nevet adni a rémületnek, még nem tudtam mi fenyeget bennünket, de jó asszonyi ösztönöm megérezte, hogy érdek­lődni kellene. Elmentem arra a Ká­rolyi-féle szervezkedésre, bfár a cim erősen ellenszenves volt, de a kí­váncsiság hajtott. Az ülésen egy ismert budai ur beszélt a nők szerepéről a politiká­ban, egy másik ur a saját politikai múltját dicsérte, a harmadik statisz­tikailag bizonyított valamit, ami igen unalmas volt és én már kezdtem húzódni az ajtó felé ... Azután a tisztségeket osztogatták a nőknek: ki legyen elnök, ki legyen ez, az, némely névnél éljeneztek, ilyenkor élénk volt a mozgás, én egy ilyen pillanatra vártam, hogy elillanjak. De változtak az idők. Március huszonegyediké utáni idők kegyet­lenül felforgatták az eseményeket, embereket, elveket, tradíciókat. A ‘egnagyobb remegésben ökölbe szo­rult az asszonyi kéz és fel-fel kiál­tottunk: hol vannak a férfiak ? — ez lehet ? — igy lehet ? — A fér­fiak otthon igen nagy hősöknek bi­zonyultak, a kommunizmus alait verték az asztalt — otthon, de — de a hivatalban, a munkában, a po­litikai megbízott előtt — aligha! Hogy tenni kellene valamit az asz- szonyoknak, akkor jutott először az eszembe,- amikor vagy száz asszonyt láttam összegyűlve a Kriszti na-városi templom előtt az emlékezetes vasár­nap utáni hétfőn, június 23-án. Va­sárnap három papot elvittek, emiatt lázongtak, kiabáltak, deputációba készültek. Két vörös katona lökdöste őket, két haramia arcú rém, az egyik asszonyt, aki igen hangos volt, el­akarták kisérni, de a többiek nem hagyták, mire a vörös katonák az asszonyt betaszitolták a templomba. Én is bementein és arra kertéin az Istent, hogy tegyen csodát, hiszen most volna a csodák ideje ? .,. Le­borultam és vergődő lelkem hang­talanul zokogott az Ur lábánál. A kommunizmus megbukott, újra ő'7 lett és mi asszonyok munkába állottunk, hála istennek. Ki-ki dol­gozol* 1 amennyi reá fért. Keresztény, protestáns, unitárius vagy kálvinista a szent ügyért eggyé lettek; utcák­ból ki, utcákba be; emeletekről emeletekre. A férfiak átnulva nézték a munkahalmazt, amit az asszonyok végeztek, asszonyok, leányok váilaltak. Nemrég a templomból jövet a Krisztina-téren négy-öt asszony po­litizált : — Kell-e női képviselő vagy nem ? Volt egy női jelöltje az egyik ke­rületnek, de őt is elejtették. Miért éppen Ő legyen ? mondja az egyik asszony epésen és miért épen egy ilyen előkelő kerület küldjön be női képviselőt? jegyzi meg egy másik asszony. Hallgatom, hallgatom és el­gondolom az örök asszonyt... És rájuk szóltam : — Hát legyél Te, legyen Ö, le­gyen a harmadik, a tizedik, de az isten áldjon meg benneteket, küld­jétek keresztény női képviselőt a parlamentbe. Haspel Ferencné, Szerdán, jövő héten, jelenik meg a Budai Napló legközelebbi száma, melyet teljesen a választásoknak szentelünk, közölve az összes jelöltek életrajzát, közéleti tevé­kenységét és néhány sorban össze­foglalva programmja lényegét. És ezzel tulteszünk ezen az áldatlan választási harcon, mely a könnyen széthúzó magyarságot még jobban szétszakgatta. A kölcsönösen ka­pott sebek gyógyítása lesz azontúl a Budai Napló legszebb feladata, Buda, (920. január 14. A korona Ünnepét ülték Budáit vasárnap délután. A királyság pártja bontogatta itt a királyi vár tövében három színű lobogóját, melyre az ország 'címere fölé a szent korona van hímezve. Az í. kerület király­ság pártja — a hogy ülik -- rer- dexte első összejövetelét, mint az ország első kerülete, amelynek téri- len n áll a király várpalotája — ts elsőnek nyilatkozott a királyság nagy eszméje mellett. A tornacsarnokban jöttek össze mindazok, akik az ülés­ről idjén tudomást szereztek és valami különös áhítattal hallgatták Tolcsvai Nagy Gábor szépen gör­dülő üdvözleté: — dr. Portmky László hódoló beszédét, melyben meghajtotta a nemzet lobogóját a magyarság örökké való szimbóluma p «zent koron előtt, — Sándor László rajongó szeretettől átitatott siralmát, szülőfölde az elveszett 'Er­dély felett, amely sohasem veszhet el végleg és Stadler Nándor bölcs fejtegetését a király s a nemzet köl­csönös viszonyáról. Az ülés elején megjelent a Il-ik kerületi királyság pártja megbízásából Buday Gyula ezredes és Virág Béla szerkeztö aki tolmácsolta a hegyentuli rész üdvöz­letét és csatlakozását. A lí-ik kerü­let királyság pártja jövő héten csü­törtökön január 22-én este 6 órakor rendezi nagygyűlését a budai vigadó­ban, a hová minden politikai párt- állású polgártársunkat meghívja, mert a királyság pártja nem politikai párt. Szívesen látja más kerületek lakóit is, akik rendületlenül hívei a füg­getlen nemzeti királyság dicső esz­méjének. A központi királyság párt elnöksége testületileg vesz rész a nagygyűlésen. Buda kincse, ásványvízforrásai veszedelemben vannak, hogy elönti őket esővíz, mely ma a gondozatlan árkokból kicsap, lefolyása nincsen és már fenyegeji a keserüvizforráso- sokat a Dologő-ut és Péterhegyi-ut mentén. Az egész Kelenföld el van hanyagolva, mert nincs munkás, aki a 30 koronás napibér mellett az ut- rnenti árkok kotrására vállalkoznék s a Lágymányos, Albertfalva kör­nyéke ma valóságos sártenger. Köz­ponti csatornázása nincsen, az ár­kok pedig el vannak iszaposodva. A legnagyobb baj mégis a keserti- . vizforrások körül van, pedig ez ma nemcsak Budának, de egész Buda­pestnek, mondhatnák egyetlen kivi­teli cikke s igy valutáris szempont­ból különös figyelmet érdemel. A Saxlehner ezég békés időben 10 millió értékéit szállított ki és most fölhalmozta raktáraiban a gyógyvi­zet, hogy alkalomadtán a világpiacra vethesse. Nagy kötései vannak Svájccal és Amerikával, melyek lé­vén^ valutánk lényegesen javulhat. Ennek nem szabad a sártengerbe fulladnia. Gecsó Jenő főmérnök kü­lönös gondjaiba vette ezt a vidéket s az első fagy után minden rendel­kezésre állő munkaerővel e kincses vidék segítségére siet. Ha ez kevés­nek bizonyulna, még a katonaság segítségét is igénybe kell venni, hogy elmúljon felőlünk ez a vesze­delem. Ä vár legyen az első, mely Bu­dapesti reneszánsza révén kerül uj tervezés alapján átépítésre. Gátat ; kell vetni a rombolásnak és útját 1 kell állani az Ízléstelenségnek. Azo- ] kát a régi apró palotákat és polgári I házakat, különös kapuzataikkal, ba- í rátságos udvaraikkal ne nagyon j bolygassuk. Ez adja meg a vár tu- i lajdonképpeni színét. Ha mégis uj- j ból épül néhány rozoga ház, annak ; helyére csak stytszerti épület jöhet i lyir.dArv űriét5 felhőkarcolók jde se­hogysem illenek. A Tárnok-utca né­hány ízléstelen uj épülete egészen megrontotta a Vár belső és külső képét. A legszigorúbban kell meg­szabni azokat az építési irányokat, amelyek szerint ezentúl a Várban építeni lehet. — Már sokszor kifej­tettük azt a Budához egyedül méltó tervet, hogy a Margit-hid és Erzsé- bet-hid közötti belső budai részt, melyet félkörben fognak be a budai hegyek s mely félhold alakú terü­letnek központja a Vár — teljesen a régi olasz-magyar stylus szerint kell építeni. Minden ház menjen vissza a Thököliék és Rákócziak korába köntösért. A magyar mér­nök és építész egyesület hivatása volna itt a háztípusok tömegét pá­lyázatok utján kiállítani és a város rendelkezésére bocsájíani. Legyen ennek a színtelen szürke városnak egy darabja a nagy történeti múlt megőrzője. Tönkre ment itt minden a világ­háború és a proletár uralom idején. A csatornák beomlottak a nehéz autók alatt, a templomokról lehullott a vakolat, az iskolák lerongyolódtak és a kültelkek útjait mintha felszán­tották volna. Nem lesz elég egy milliárd, hogy helyrehozzák a nagy pusztulást. Es a városnak nincsen pénze. Minden kerület milliókat kö­vetelt előirányzatában, maga az I. kerület 1G milliót kért és a budai három kerület együttvéve 3.519,000 koronát kap. Ebből a nagy tétel a íl-ik kerületnek jut: 2.159,000 ko­rona a Rózsadombi szerpentin ut kiépítéseire a Heltai-utcától, a Bimbó és Mész-utcán át föl a már elkészült útig. A I. kerület a Villányi-ut to­vábbi építésére a Szüret-utca és a Déli vasúti átjáró közötti része

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom