Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-11-30 / 622. szám

3 BUDAI NAPLÓ 3 A kirabolt templomjuk javára a budai Vigadóban nov. 22-én a krisztinavárosiak által rendezet müvészestet meleg siker koronázta. Haller István miniszter is meg­jelent és többek közt arról mondott be­szédet, hogy'mennyire szerette volna le­törni a proletárdiktatúra a művészetben mindazt, ami magyar. Magyar érzést, lel­ket és életet rejt minden magyar nóta, minden vers. Van bennük valami ami éle­sen különbözik a többi nemzettől és ez a magyarsága, mely előttünk szent. Riadó taps jutalmazta a miniszter szavait. Az est fénypontja V. Márkus Ducy a Budai Színjáték és Hangverseny társulat tagja volt, akit közvetlen szinjátékáért sok­szor hívtak a lámpák elé. Méltó pártne- rei voltak „A Kis Kadét“ operettben Pál Gyula, Kerndl Viktor és Kövesy. Melléky Mici zongoraművésznő Liszt, Chopin szer­zeményeiből játszott nagy átérzés mellett. Weichhart Auróra énekmüvésznő magyar és német dalokat énekelt zajos tapsok között. Zongorán Szilágyi Dezső kisérte. Honthy László néhány hangulatos költe­ményt szavalt. Az énekszámokat Róbert Ödön kisérte zongorán. A jó sikerült elő­adást tánc követte, mely sokáig vidám hangulatban tartotta együtt a társaságot. Nem tudnak főzni a főváros isko­láiban százezer gyermeknek, pe­dig az amerikai misszió négy hó­napra látta el ezeket élelmiszerrel. Sajnos, eddig csak 13.000 gyer­meket tudtak ellátni az iskolák, mert se elegendő nagy főzőkony­hák, sem kellő edények, de még megfelelő étkezőhelyiségek sem állottak rendelkezésre. A budai iskolaszékek erélyesen vették ke­zükbe az ügyet és a meglévő nagy élelmiszerkészletnek megfelelő fel­szerelést kölcsönképpen a közön­ségtől kérik és várják. Aki a gyer­meket szereti és sajnálja, az segít­sen hamar. Gárdonyi Géza illusztris munkatársunk „Az apósok“ c. vigjátékát december 14-én és 15-én hozza színre az Óbudai Torna Egylet művész gárdája. Az előadás a hajó­gyári tisztviselők dísztermében lesz, s az érdekesnek ígérkező előadás iránt nagy az érdeklődés. A kommiin vértanúi emlékére az összes budai templomokban gyász­mise volt november hó 27-én. E gyászünnepen kegyeletes szavakkal emlékeztek meg a hősökről és Buda lelkes polgársága mindenhol tömeges megjelenésével hódolt em­léküknek. — Hasonló gyászmise volt november 25-én a görög ke­leti szerb templomban. — A vár­beli koronázó templomcan nov. 27-én volt a nagy gyászmise me­lyen Nemes Antal dr. püspök pon­tifikáit. Megjelent az elöljáróság képviseletében Baciál Ede elöljáró és képviseltette magát a karha­talmi kirendeltség. Résztvettek mély gyászban az áldozatok hozzátar­tozói is. Kontra Aladár mondotta az ünnepi szó­noklatot a Kálvin. Szövetségnek nov. 23-án az óbudai ref. templomban megtartott templomi estélyén. A templom ez alka­lommal zsúfolásig megtelt, ami egyúttal tüntetés is volt Kontra Aladár mellett, aki mint képviselőjelölt osztatlanul bírja a 111. kerület bizalmát. Az utolsó budai basa, hős Ali pasa, aki mint valódi katona ott esett el a budai várban, amelyet védett a gyaur frenkik ellen, — megérde­melte volna a régi és uj török barátság révén, hogy emléktáblával jelezzük azt a helyet, ahol egyik legjobb vezére, legjobb vitéze el­hullott. — De idegenforgalmi szem­pontból is fontos, hogy ilyen tör­ténelmi helyek mindenféleképen megjelölve érvényesüljenek, — és igazán nem ártana a Várnak ha a koronázó templom mellett, pont azon a helyen, ahol az utolsó bu­dai basa hősi halált halt a kövezet közé nagy háromszögű kőlap ke­rülne néhány szónyi szöveggel. Alig kerül valamibe s'-fia elkopik tegyenek helyébe újat. Ennél az esetnél pontosan ismerjük azt a helyet, ahol a halálosan megsebe­sült török vezér leroskadt. Örö­kítsük meg, — szegény török test­véreink némi vigaszára. A tabáni búcsú napján, november hó 30-án féltizenegykor nagy zenés mise lesz a Tabáni plébánia templomban. Schubert 2-ik számú G-dur miséjét adja elő a „Ta­báni Egyházi Énekkar“ a belvárosi templom zenekarának kísérete mellett. Graduale: Chenibini: Ave Maria: Ferter Miklós orgo­nán Calligaris Ferenc kiséri. Offertorium: Mozart; Ave verum: Vegyeskar. Meriaclt Anci adja az orgonakiséretet. Ha már fázni kell... akkor jobb, ha úgy teszünk, mintha mulatság­ból fáznánk és a négy E betű je­gyében ... gyerünk korcsolyázni. Rö­videsen megnyitja jégpályáját Buda leghatalmasabb sportegyesülete, a Lővészegyesülettel fuzionált Budai Torna Egyesület. A gondos veze­tőség nagy költséggel még fűtő­anyagot is szerzett s igy kellemes téli sportra van kilátás, ami pedig fő ; — az, hogy nem kell fázni. Mél­tányolva minden körülményt, az elnökség csak az égető szükség határáig ment el a tagsági dijak fölemelésében és azt 24 koronában állapította meg. A beiratási dij 20 korona, több tagú családnál ösz- szesen 40 korona. Részletekről be­számol az elnökség felhívása la­punk más helyén (lásd : Értesítések) és a plakát. Lenz Ferenc Budán élő irótársunk, aki­nek „Jogot a nőknek“ vigjátéka évekkel ezelőtt nagy sikert aratott, most egy újabb operetten dolgozik, mely nemsokára könyv­alakban is meg fog jelenni. Karácsonyi nagyvásárt rendez de­cember hó 6, 7 és 8-án a vízi­városi egyházközség gyermekvé­delmi szakosztálya 200 szegény gyermek javára, akik a napközi otthonban teljes ellátást és kará­csonykor teljes felruházást kapnak. A vásárt a Toldy Ferenc-utcai katholikus házban nyitja meg 6-án szombaton délután 4 órakor Horthy Miklósné, a lady patronesse. A vá­sáron kapható lesz a liszttől kezdve mindenféle élelmiszer — jegy nél­kül! — lesz trafik, bőráru, játék­szer, könyvek stb. és mindezt a budai Mária-kongregáció tagjai áru­sítják. Esténknit zenekar szórakoz­tatja a közönséget és S-án este hazafias hangverseny fejezi be a vásárt, amelyen előadják „Mikes Rodostóban“ cimü melodrámát ének és zeneszámok kíséretében. A vásár nyitva áll d. e. VaíO—2-ig és d. u. 4—10 óráig. Ski Szövetség nov. 27-én a BETE, helyi­ségében tartott tisztújító nagygyűlésen megválasztotta elnöknek : Hötjeid Nándort. Ügyvezető aletnökök: Schwicker Richárd' tír. és Reichend Géza. Titkár: Pölzel Mi­hály dr. műszaki és versenybizottság elnöke Déván István lett. Művészek és mübarátok szövet­sége, amely 1918. végén alakult meg dr. Sziiry Dénes államtitkár elnöklete alatt, az elmúlt izgalmas i idők alatt nem tudott érdemleges munkát kifejteni, — az alkotó te­vékenység remélhető megindulásá­val újból életre kelt és december hó 2-án tartja első választmányi ülését. Az egyesületnek ezidősze- rint 17 művész és 58 mübarát tagja van. Tagsági illetményeik el­lenében a mübarát-tagok sorsolás utján ezer korona .értékű műtár­gyakat nyernek évenkint s ezen­felül a szövetség által szervezendő tárlatokat díjtalanul látogathatják. Az első ilyen mütárlat a Szent Gellért-filrdő téli kertjében lesz a tél folyamán. Az érdeklődők for­duljanak Bezerédy Gyulához, a szö­vetség művészeti igazgatójához, a Kelenhegyi-uti műterem házba. A nyomorék gyermekek érdekében a bu­daiakat is adakozásra szólítja a „Nyo­morék gyermekek orsz. otthona“ elnök­sége, mely otthont is elvonta hivatásától a bolsevisták hatalmi bitorlása. Tagokat gyűjtenek, alapítókat és ágyfenntartókat, vagy egyszerű adományt. Nemes nagy cél és aki teheti küldjön pénzt VII. Mexikói ut 63. sz. alá. Az Eski-Dsami mecset valamikor nagyhírű volt a mohamedanus világ­ban és a törökségnek északra tóit legfőbb őrtornya: — ami büszke tornyu Mátyás templomunk, melyet az egyház Nagyboldogasszony tem­plomnak nevez, s amelyet eddig koronázó templomnak is mondott a magyar nép. A Mátyás névhez véletlenül jutott a templom, ami felületes, a kereszténység iránt ér­zéketlen, minden nemzeti érzést lekicsinylő sajtónk révén. Ferencz József király 25 éves jubileuma alkalmából százezer koronát szán­tak a Nagyboldogasszony templom mellett álló és Mátyás király által nyolcszegleíüvá átépített torony res­taurálására s ezen a címen kezdte a sajtó Mátyás templomnak ne­vezni a toronynyal együtt a tem­plomot. Csakhogy vértann szent Mátyás nincs és az egyház csak vértanú szentekről enged templo­mokat elnevezni, ám ÍV. Béla ide­jén, aki 1255-ben építette a buda­vári főegyházat amikor a. tatár­járás után a mai várhegyet sánc­falakkal » kezdte köriiiépiteni és Óbudáról, a faházakból kezdte át­költöztetni az udvart és a lakóságot nehogy a tatárok újból könnyen feígyujhassák, — Mária menybe­menetelének ünnepén Nagyboldog­ból és régi törmelék óbudai kőből összehordott fecskefészkek azonban nem tudtak oly kicsinyek, szükek és jelentéktelenek lenni, hogy azokat egyetlen háztulajdonos teljesen a magáénak mondhatta volna. A leg­többnek két gazdája volt, de akadt, amelyiken öt-hat osztozkodott. Ha az utcára kapuja volt a háznak s jobbról és balról egy-egy ablak, bizonyos, hogy a kapuhasználat fölött, szigorú szerződés dacára, két gazda veszekedett. Emeletes háznál pince, földszint, emelet, pad­lás, mind külön háziúr kezében volt, ami sok heves vitára, pörle­kedésre és zűrzavarra adott alkal­mat. Ilyen jogi viták eldöntése a Bethdin, a törvényszék elé tartozott, mert a zsidóbírót, a budai prépostot, csak a legelkeseredettebb esetekben hivták ítélkezésre. Az apró zsidók házába néhol becsurgott az eső; néhol átjárt rajta a patkány; ablak és ajtó híján ki- és bebarangolt a téli szél s a fagy néha vastag jégrétegeket for­mált a falakra az emberek lehelje­iéből; a kutyák szabadon garáz­dálkodtak a keritetlen házak körül s nem egyszer róka vagy farkas látogatta meg a hízott libák ólját; a budai gyerekek sok bajt és bosszúságot okoztak az apró boltok tájékán; udvari vitézek, csatlósok, nyergesek, kocsisok, lovászok sok illetlen garázdálkodásra ragadtatták magukat ajZsidó-utca szegényebbik felével; — de erősen tévedne, aki kétségbe vonná, hogy mégis itt, e piszkos, szűkös, egészségtelen zu­gokban laktak a boldogabb, meg- elégedettebb és vidámabb zsidó emberek. Bizony, ezért megirigyel­hették őkel ott fenn, a nagykeres­kedők mindig zárkózott, csendes és büszke kőpalotáiban, ahova ha idegen tévedt, mindig megkérdezte, mit gyászolnak e bezárt ablaku, komor hajlékok és kivel vagy mivel dacolnak e hangulatos és “bizarr formájú házak lakói. Az odatévedt I ember valahol Kasztiliában képzelte I magát, ahol a gondnak és aggoda­lomnak nesztelen és sötét árnya buj­kál a házak között. Kasztiliai, arra- góniai, belga és német, lengyel, orosz j és pérai zsidók keveréknépe ődön- gött e városrészben, ahol majdnem minden ember más nyelven becézte a gyermekét,- de valamennyi egy és | ugyanazon nyelven imádta az istent. Sép, békességes, enyhe galileai ! csendesség honolt ezeken az esté- ! ken. Nem is galileai, hanem bölcs, boldog magyar csend, amiben az : egész Európából kiüldözött zsidó I boldogan és hálásán pihent meg. Közben öregeste lett. Pestről át­hallatszott a nyolcórai harangszó. A budai polgároknak mindig össze­szorult a szívok, valahányszor óbu­dai vagy pesti harangot hallottak. Az ő templomaik tornyában akkor mozdulatlanul lógtak e harangok, az interdiktum súlyos átka nehezedett rájuk, s a megnémult, elátkozott, halálraítélt harangokat még az eret­nek Lajos fráter sem merte meg­kongatni. A pesii harangok csengése, bon- gása átsirt a Dunán s a budai polgárok keresztet vetettek ma­gukra. Este nyolc óra s józan életű, komoly ember ilyenkor visszavonul házába, gondosan elreteszeli abla­kát, ajtaját, miután házőrző kutyái­nak nyakáról leoldozta a kölöncöt. Később sötét van s a girbe-görbe budai utcákon, szűk sikátorokban, mészárszékek, kenyérsütők., laci­konyhák és korcsmák között go­romba révészek, duhaj kun legé­nyek és részeg molnárok közé keveredni, ilyenkor, vasárnap este, nem tanácsos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom