Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-11-07 / 619. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 nek budai hídfője tulajdonképen a Vám-utca irányában, a gőzmalom táján épülne, mint a Lipótváros szivéből jövő egyenes ut a budai hegyvidék felé. Ezzel ismét előtérbe jut a második Alagút építése, mely közvetlenül a déli vasúthoz vezetne a Várhegy alatt. A Vám-utca futna be egyenesen az uj Alagút torkába, mely túl a hegyen az Alkotás-utca betorkolásához vezetne. Az I. és a II. kerület nagy érdeke ez az uj átjáró a Várhegy alatt, mely nagy időtakaritást jelentene, mert az Istenhegyi, Németvölgyi utak, a bírói telep és ennek egész környéke félidő alatt jutna Pestre. Viszont a hídfőhöz futó Batthyány-utca és a szélesre tervezett, csekélyebb emelkedésű Csalogány-utca a Hűvösvölgy és Svábhegy felé rövidítené meg tetemesen az utat. Újabb harc indult meg a Vérmezőért. Eddig a főváros küzdött a szoldateszka erőszak ellen, hogy vissza perelje ezt a darab földet, mely régen túlhaladta a katonai gyakorlótér korát, a melléje épült puskapor-toronnyal együtt. Ez a harc megszűnt és a mező ismét a városé, aki nem tud vele mit csinálni. Azt azonban tudják a Városházán is, hogy bérpalotákkal ezt beépíteni nem szabad. Most a tudomány szállt harcba a Vérmezőért és fölakarja használni egy részt Botanikus-kertnek ami biztosítaná a szabad tér jellegét és mégis parki- roztatnék, — más részt pedig Mikó- utca felől ide akarja felépíteni a Természetrajzi múzeumot, ami Budának, főleg az I. és Il-ik kerületnek nagy hasznára volna. Még az októberi forradalom utáni kormány érdeklődött az ügy iránt, de annyira siettek, hogy ezen a kérdésen is tulszaladtak. Ma sem alkalmas az idő ilyen tudományos és költséges kérdések végleges megoldására, de azért elvben tisztázni lehetne a kérdést és — értesüléseink szerint — a közoktatásügyi államtitkár meleg érdeklődéssel van az ügy iránt. A Vérmező története dióhéjban a következő : 1686-ban, Budavár visszavétele után megszűnt Budán mipden magántulajdon és a táros autonómiája is. Katonai uralom következett, és csak 1703. október 20-án — mos 216 éve — vették vissza Budát polgárai 18 ezer forintért Lipót királytól. Így állott vissza ismét a város autoijpmiája és a magántulajdon. A Vérmező is igy került magánosok tulajdonába, akik siettek ide házakat építeni. Csakhogy 1719-ben Regal tábornok 59 hold földet az- Ördögárok mentén lefoglalt és elkergette onnan a lakosokat. Hiába kérelmezték a visszaadást Bécsben, az udvarnál süket fülekre találtak. 1722-ben vitték a budaiak először ezt az ügyet az országgyűlés elé, de ott sem találták az időt erre alkalmasnak, minthogy 100 éven át sohsem volt alkalmas, mert 1822-ben szintén hiába kopogtatták ott. Azóta birtokolta a katonai kincstár ököljogon, holott ezt a területet csengő pénzen vásároltak meg a királytól Buda polgárai. A világháború ezt is elintézte. Tornyosodik már az évfől-évre elhalasztott közmunkák tömege és rövid időn belől jöhet olyan év, amikor egyetlenegy közmunkáról sem lehet majd szó a városházán, hanem a régen esedékes munkákat kell elvégezni. Fájó szívvel látjuk, hogy túlnyomó részben a budai útépítések, utcarendezések, kövezések és csatornázások maradnak el egyik évről a másikra. így ez évről a jövő évre marad a Villányi-ut és Retek-utca fásítása, — a Hieronymi, Istenhegyi, Somlói, Debrói, a Rózsahegy-utca, Lévay és Szüret-utcai csatornák építése, holott még disz- kutak felállítására is megszavazott a tanács 30 ezer koronát. Ebből ugyan nem sok diszkut tellik. — Még tavalyról maradt a jövő évre a filatori-árok mélyítése — a Csaba Ráth György és Garas-utca építése, — a Garas, Föld és Zápor-utcák csatornázása és ismét — 30,000 korona diszkutakra. — Harmadéve maradt el és csak jövőre jöhet sorra a Gyorskocsi-utca és Újlaki-rakpart burkolása. Szerencsére akkor már' nem gondoltak a diszkutakra, mert harmadszor már nem bírta volna — az olvasó. Még egy tigris ? —- Az iskolák jobb felszereléséről, hiányaik pótlásáról még beszélni is kár, — a nyilvános parkok építését is egészen bátran a diszkutak mellé tehetjük. A mi városatyáink a múltban eleget véltek tenni a lelkiismeretüknek azzal, hogy kiverekedték valamely utcának a rendezését s a városházán bőven Ígértek, mert tudták, hogy az ördög sem törődik vele — azután. Most itt állunk az „előirányzott“ Ígéretek Eifel tornyán és várjuk, hogy mit hoz e téren a jövő esztendő. Csak várjuk? Csak ... A libatorium, ahogy a pajkos diákok a tanítónő képző intézetet nevezik, — a Vízivárosnak egyik fontos kulturális tényezője. A kerület érdekes specialitása és sok szegény budai családnak juttat kenyeret a diák kisasszonyok révén. Homloktérbe került a nőkérdés s ezzel karöltve ,a tanitónőképző is. Pékár Gyula miniszter terve, hogy ebből valami nő-egyetem félét alakítson, mintegy a magyar nő művelődésének kicsucsosodását. Természetesen, ezzel járna a rozoga régi épület átépítése, ami végtelenül fontos kérdés ennek a fejlődésképteleh városrésznek a rendezése és fejlesztése érdekében. A Csalogányutca szabályozása egy óriási lépéssel jutna előbbre, de megoldaná a a Csapiáros és Szegényház-utca rendezését is. A Juranics-utcában épült uj elemi iskolával együvé építve, valóságos kulturnégyszög alakulna itt, amelynek főfrontjára nyílna a Csapláros-utca. Nagyon sokat nyerne ezzel a Il-ik kerületnek ez a része, mely önerejéből aligha tud megmozdulni, mert apró telkei nem adnak módot a nagyvárosi fejlődésre. Erőszakkal sem lehet ezt szabályozni, nehogy a Tabán sorsára jusson. Megcsillan a remény a vízivárosi polgárság szemében minden képviselőválasztáskor abban a hitben, hogy hátha ez a képviselő lesz az, aki majd képes lesz kijárni, hogy a Margit-köruttól kiindulva a Horváth- utcán át, a Donáti-utcába és igy fel a Várba széles , kocsiutat kapjon ez a városrész. A terve meg is volna, de a jó sorsra van bízva, hogy kiépüljön. Magától ez pedig nem fog menni, holott fontos volna, hogy menjen. így jutna ez a környék levegőhöz. Nem tud kibontakozni és minden kísérletet megfojt a kis ember apró telke, törpe háza. Ma kétfelé is pislog itt a polgár és várja a'megváltó igét. KÖSZÖNETÉT kell mondanunk azért a nem várt, de minden oldalról megnyilatkozott elismerésért, azokért a kedves üdvözletekért, amelyekben most, a lap újbóli megindítása alkalmából részünk volt. Buda életéből hiányzott ez az újság, mely oly melegen összeforrt társadalmi életével. A BUDAI NAPLÓ megjelenése megszüntette azokat, a szóbeszéd tárgyát képezett beszélgetéseket, melyek Óbudán is, Kelenföldön is egy-egy újabb helyi újság megindítását célozták. A mi újabb megjelenésünkön kívül nagy része volt a lapalapitások hevének lohhasztásában annak a körülménynek is, hogy ma csak régi elterjedt lap élhet meg, mert újabb vállalkozás nem bírja a nyomtatás rengeteg költségét. Példaképpen felhozzuk, hogy a legutóbbi szám nyomdai költsége oly nagy, hogy öt évvel ezelőtt fedezte volna egy egész év nyomatási költségeit. A Budai Napló újbóli megjelenése alkalmából megnyilvánult rokonszenv nemcsak szavakban, hanem tettekben: az előfizetés megújításában is megnyilatkozott. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a jövő hónapban már hetenkint kétszer jelenhessünk meg. Mi nem keresünk semmi mást; nincsenek más céljaink, minthogy jól szerkesztett újságot adjunk a budai közönségnek és nagy elégtételül szolgál nekünk ez a spontán jött elismerés, níelyért még egyszer hálás köszönetét mond a SZERKESZTŐSÉG. Szerkesztőség telefonja: 129—96. Szerkesztő található d. u. 2—3-ig I., Borá-utca 24. Ide cimzendő minden levél. A budai Baross-szobor alapja javára nagyszabású maiinét rendez e hó folyamán, kiváló művészek és irók közreműködésével — a Budai Napló szerkesztősége. Névnapok. A közeli napok érdemesszentjei: Imre herceg és Borro- meaus Károly, melyek története közismert : Imre herceg, akit VIL Gergely pápa szentté avatott, szent István király fia volt és nevelője szent Gellért oly nagy erényekben nevelte, hogy még házassága idején sem szánta magát földi élvezetekre. Csontereklyéit most a zirciek fehérvári templomában őrzik. i Károly (Borromaeus), a Borromeo olasz grófi családból származott és Medici Margit fia volt. Mint Milano érseke az 1570-ben támadt éhség és 1576-ban pusztító pe,s.tis alkalmával sok jót tett. A szegények nagy jótevője volt. 1610-ben a szentek közé iktatták. A lerongyolódott iskolai szellem tatarozása érdekében a főváros tanácsa ideiglenes iskola látogatókat küldött ki, hogy gyógyítani segítsenek azokat a sebeket, a mikel az iskola erkölcsén, vallási életén és nemzeti érzésen ütött a bolsevisták rendje. Budán a polgári iskolák látogatására kiküldettek: Hoppe Rezső és Havas István, — az elemi iskolákhoz: Moussong Géza, Szombat- helyi György és Gergely István igazgatók. Szekula Gyulát, a földművelésügyi minisztérium szakelőadóját, nyug. vasúti igazgatót, a Rózsadomb és Vidéke egyesület elnökét nagy ünneplésben részesítették Csiky Ernő igazgató az egyesület választmányában, Woljf Károly és Demény Károly pedig a Rákóczi kollégiumban, a melynek legrégibb gondnoksági tagja, — abból az alkalomból, hogy miniszteri tanácsossá nevezték ki. Megöltük az alkoholt kiabálta az utcán a plakát s a szovjetházban ezalatt vígan kocintgattak. Megitták volna ezek az ország minden borát, mert bortermő vidékeken nem is a csapról ittak avérre szomjas Boise Miskák, hanem egyszerűen beverték a hordó fenekét és bele hasalva habzsolták. Szinte örültünk, hogy Budán már nincsenek szőlőhegyek. De voltak jó kisüsjök. Ezekben főzték a jóféléi barack, szilva és eper pálinkát, no meg a szőlőíörkölyt és borseprőt. Csínján élve vele, mindannyi gyógyszer. Bor híján, szegény ember bánatának oszlatója, rósz gyomrának javítója. Szovjeték ennek is lőttek. Mindenféle szeszfö- zést betiltottak. — A budai elöljáróságok október elején kihirdették, hogy ez a tilalom megszűnt és a március 21-ike előtti állapot lépett életbe. Sőt még itt is van némi kedvezvény a múlthoz képest. Ha már szüret nincsen Budán, bor se terem, — legalább egy korty pálinkához'jusson az ember. A legrózsásabb szinii statisztika, amit a városházán vezetnek, tagadhatatlanul a házasságok statisztikája. Nincs módunkban ellenőrizni, hogy az előző évek szeptemberében hány házasságot kötöttek Budán, de ez idén 159-et összesen a három kerületben, amely számból 81 esik az első, — 40 a második és — 38 a harmadik kerületre. Viszont a születések száma 170, — 43, — 96 s igy e téren a legszomorubb a helyzet a Vízivárosban. Ez a legmeddőbb. A 309 születéssel szemben csak 305 volt a halálozások száma. E. E. E. E. A fuzionált két egyesület: a „Budapesti polgári lövészegyesület“ és a „Budapesti (budai) tornaegyesület“ uj tisztikarának névsorát a múlt számban közöltük. Ez alkalommal az elnökség kiegészítéséül szolgáló szervezetekbe megválasztottak névsorát adjuk a következőkben: Felügyelő-bizottság: szalai Atkáry Adolf, Berzeviczy Kristóf, Főméi Lajos, Kisszely Antal, Klein Lajos dr., Seitl Jenő, Hintz F. Viktor, Kiss Ferenc. Lövészmesterek: Bersuder Ervin, Bittner János, Bozóky Ádám dE, drawátsch Tivadar, Horváth Sándor, Iván János, Jancsó Vilmos, Kende- ressy Kálmán, Kratzl Béla, Pártos Gyula, Őry Sándor, Weissenbacher Endre. Választmány: Antal Pál, Bajor Károly, Bartalits Aladár, Bekey Imre Gábor, Bertl Emil, Bély Mancy,
