Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-12-25 / 629. szám
7 BUDAI NAPLÓ 7 — Elmaradt megint a patak, tekintetes uram. Még eddig sohasem történt, hogy kétszer is elmaradt volna egy esztendőben. Úgy érzem magam, mintha megölnék még ma valakit. Adjon valami Írást a tekintetes ur, megnézem az atyámat. Bemegyek még ma Trencsénbe. Bement és vissza nem jött. Helyette az öreg nyitott be hozzánk kora reggel. Nagyon megviselte az a néhány heti börtön. A szálas, magas ember meggörnyedt, mintha betegség törte volna meg. Csak odatérdepelt az atyánk elé és könyörgött neki: — Tekintetes uram, mentse meg a fiamat. Olyan ártatlan az, mint jómagam. Nem igaz abból, amit ő vallott, egy árva szó sem. Még minejig hiába nézte őt az atyám. Nem értett az egészből semmit. — Kicsoda vallott ? — A fiam, a Sándor. Nem akarták beereszteni hozzám. Akkor azt mondta,, hogy azt az idegen urat ő ölte meg. Bizonyságul elhozta a bugyellárisát és a kétszáz forintot, .ami benne volt.-. . . És úgy zokogott, mint a gyermek . . . — Nem igaz abból egy szó sem. Mire való lett volna neki az a kétszáz forint. Csak egy szavába került volna, hogy odaadjam neki. A bugyelláris is vadonatúj volt és az urak nem is hordanak olyat. A biró ur is azt mondta rá, hogy olyan újnak látszik, mintha most került volna ki a boltból. Nem igaz abból egy szó sem, tekintetes uram, csak engem akart onnan kiszabadítani, miattam tette ezt . . . az a szerencsétlen fiú . . . Mikor felhivatott a biró ur, már láncra volt verve. Csakhogy meg nem szakadt a szivem. Az öreg ember vonaglott a térdein. Az én jó szüleim kimentek a szobából és a harmadik zárt ajtó mögül is kihallatszott az édes anyánk zokogása. Nem értettettem én az egészet; — de emlékszem rá, hogyne emlékeznék. Azontúl vasárnaponkint az apa járt könyörögni a fiáért. — Bejöttem, tekintetes uram, mert nem tudok megélni a fiam nélkül. A többiek engem okolnak, hogy a Sándor testvérük börtönbe került. Nem bírom én azt soká. Az atyánk is nagyon szivére vette a dolgot. Mindennap szóba került a Sándor ügye és ha vasárnap délután kimentünk a temetőbe mi gyermekek, virágot tettünk mindannyiszor az Anikó sírjára. Atyám megtett mindent, hogy a vén molnár fia kiszabaduljon. Meg- mozgatot minden követ, latba ve- vetette minden tudását, közbenjáratta minden ismerősét, firtatta az ügyet, ahol csak lehetett. Végül kitűnt, hogy Sándor úgy vette azt a vörös bugyellárist a motesici búcsún a Rothék boltjában. A pénzt meg úgy szedte össze egytől-mástól, aki tartozott neki. Össze lehetett számolni az egész kétszáz forintot. Még aznap szabadon bocsátották. A házunk előtt rácscsal elkerítve olyan kis kertforma volt. Hosszában az ablakok előtt rózsák voltak ültetve. Amikor gond nem nyomta atyánkat vagy valami öröm érte, akkor a rózsátokét nyesegette, tisztogatta. Olyan áldott jó kedvében volt akkor is, mikor a Sándor ügyét elvégezte. Mintha csak a saját fiát mentette volna meg a szégyentől. A falubeliek hangosan köszöntötték és mindenkihez volt egy jó szava. Mindenkit ismert a faluban. Jöttek arra néha idegenek is. Tisztességből azok is köszöntek. Némelyik poros, piszkos volt a nagy úttól, de azért mindegyik köszönt — egyszerűen, mint ahogy falun szokás. — Dicsértessék a Jézus Krisztus! — Sándor 1 — fordult meg hir- telenül az atyánk és olyan örömmel rázta meg a rácson kívül álló kezét, mintha régen eltűnt rokona lett volna. Mi gyerekek meg sem ismertük. — Erre kerültem, mielőtt haza mennék, hogy megköszönjem a tekintetes ur jóságát. — Jöjjön be egy szóra. — Köszönöm. Megyek haza, megvigasztalom azt az öreg embert. Szomorú volt, levert volt. Révedező szeme nem tudott sehol megakadni, Mi baja lehet ennek? Bánatot visz ez az apjának, nem vigaszt. Hátha meggyógyul odahaza? Nem gyógyult meg. Sínylették a börtönt mind a ketten. Az öreg sem tudott erőhöz jutni. Meggörnyedt, reszketős aggastyán lett belőle, hogy a kilincset is alig volt képes lenyomni. — Hogy vannak odahaza? — Köszönöm a kérdésit, tekintetes uram, meg volnánk, csak az a Sándor fiú ne keserítene minket. Úgy kell rá vigyázni, mint a gyerekre. Attól félek kárt tesz magában. Egész nap egy szavát se hallani. Éjjel meg nincs nyugta. Néha jön-megy, mintha űzné valami. Máskor pedig el bámul egy helyre és meg se hallja a szavamat. Ijesztős rá nézni ilyenkor. Beteg az a fiú nagyon. Idegenek is mondták, hogy a Krajcsovicsék Sándor fia nem sokáig viszi már. A vége az lett, hogy ismét elvitték Trencsénbe, a kórházba. Nem bántott ugyan senkit, de attól tartottak, hogy önmagát bántja majd. Megmondta akkor, hogy megöl valakit és megtartotta szavát. Megölte a saját lelkét, Azóta csendes a malom. Az öreg Krajcsovics tesz-vesz benne. Nem sok a munkája. A patak vize elfogyott és csak amolyan vékony erecske kanyarog a kövek között. A kiszáradt medert kétszer is fel- töltöték, hogy nagyobb esése legyen. Ha jár is a malom, olyan lassan, csendesen zakatol. Emlékszem, hogyne emlékeznék most, mikor azt irta az édes anyám, hogy a malom táján ismét embert öltek, de a gyilkost elfogták. A vén molnár látta, amint a patak jeges vizében mosta véres ruháját. Vigyáz már a háza tájékára, nehogy folt essék a becsületén. Aztán nincs is neki több olyan fia, mint a Sándor volt. Nincs, akit megőrjítsen a börtön levegője. •: (§ Szegény öreg ember! : -'•'••• rt Ha hozzánk téved, mondd meg neki, jó anyám, hogy az a kiváncsi fiad, aki délutánonkint el-elnézte a zakatoló garatot, emlékszik még rá is, a Sándor fiára is, a csendes malomra is. Viraág Béla. Minden;}gyógyszertárban és — drog eriáb an^kaphatólf^ FRÖSTOÍi fagykenöcs felülmúlhatatlan. Előkelő Cukrászszalon Ravasz L. /., Krisztina-körut77. CIPŐT elsőrendűt és szépet ! BELES 3ÓZSEFÍ készít ----- II. KÉR., | SZ EGÉNYHÁZ-U. 15. I \ VESZEK mindenféle régiséget, aranyat, ezüstöt, drágakövet, porcellán figurát, szőnyeget, bútort, zongorát, zálogcédulát bármiről GELB SÜLM 1., ftttila-utca 8. P ETHEHflZY piskótagyára II., Corvin-tér 12. Teiefonhivó 58-01 és 43-87. taMíázhetyek különféle méretekben Szolid kivitel. — Jutányos árak. Autogén hegesztés és vágás. — 9HueraasäQ Babusa.<j xo 1 Hölgy fodrász** j szalon modern berendezés- 5 J sei. — Manikür. £ 11., BziSágpi-tér 1. sz. í BIEBER KÁROLY ezelőtt: özv.Schulzbergerjózsefné Budapest, I. kér., Pálya-utca 6. sz. Épület és műlakatos. Sírkeresztek és rácsok. — Kitűnő szerkezetű 3 B R a 9 3 k w m en « Kozmetikai szerek, bel- és külföldi specialitások és drogua cikkek nagy raktára. marosfalvi dr, Dávid VÍMOY gyógyszertára a,,RómaiCsászárhoz‘‘ Budapest, II,, Fö-utca és Batthyány-utca sarok. is a s? r* ís 2a a: s az es tí s* » a#«is w s cj a a* k a rj »r.? & k e? s «cs k a os a a ss *5 iScbuItbeisz 3enői ISZHLQ R TáRCIRTÉZETE j £ ö II., Margit-körut 44. szám. X a Minden hó elején uj kurzus. «Különórák. ----------- Gyermek-tanfolyam. „B udai Víg Fiuk“ találkozó helye. g u ama könyvnyomdái § részv.- társaság készíti a legolcsóbb s o Iegizlésesebb o » nyomtatványokat I., Szí. 3ónos-íir I/a. BJf &S és ékszer javítást gyorsan és 'ft# Ä pontosan jótállással vállalnak STEINER TESTVÉREK — órás- és ékszerészek — 11. KÉR., VÉRMEZŐ-UT 4. SZ. Faliórákért küldenek. — Ékszer javítások ----------------megvárhatók, ----------------------jP ipepe és háztartási cikkek. Bel- ! és külföldi illatszerek VflDdSZ illatszertárában Budapest, II. kerület, Fő-utca 23. sz. IRitZOEi és FEST I., Lágymányos-u. 4. Telefon: József 82-57. KRAMER ADOLF festő és mázolómester Elsőrangú Ydncintézet Exclusiv társaság. Kryszíiniák József 11., Pálfy-tér 4, I. era. (Fő-utca 85.) NEW-YORK SZÁLLODA Telefon 108—48. Budai fürdőket használó idegenek számára kiválóan tiszta, szép napi szobák 8 koronától feljebb. — Az Erzsébet-hid közelében, a : Rudas- és Rácfürdő között. : BUDÁN, I., KÖKÉNY-UTCA 14. ,4S& Ű& kgft £&■ áSk éli, iföi t LegmBgbizbatobh varrógép javitó- :: műhely. :: ZLfllHáL L. Varrógép, kerékpár- és grammafon - raktára. I., Krisztina-körút ISI.
