Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-12-07 / 624. szám
__________1_____________________________——-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------XV II. évfolyam. 624. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészei és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 60 kor. Egy szám: 1 kor.> Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon: 129—96.---------------------Fe lelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közp'* 10 korona. Min- den további centiméter 5 korona, . iyilttér sora 10 K. Szöveg között 20 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1919. december 7-én. Karrierek születnek az uj irányzatban, talán fölös számmal. Karrierek, amiket jól kihasználhat a kormányzás, de a közönség nem bir értékük tudatával. Uj emberek jöttek, akiket eddig nem láttunk Budán, vagy egyátalán nem láttuk sehol. Akik talán itt éltek köztünk, de nem éllek nekünk. Lehet, hogy értékes emberek, de még nincs meg a fémjelzésük. Budán tartózkodó a közönség, nem szívesen „előlegezi“ a bizalmat. Jobb szereti a megszolgált érdemet jutalmazni. Sokszor csalódott. Egészen bizonyos, hogy az újak között sok a selejtes elem, amelynek egyetlen érdeme, hogy azelőtt nem szerepelt, nem vett részt a forradalomban, nem volt bolzsevista s most az ellenforradalom gyümölcseit szedegeti mohón. Budán a pozitív érdemeket becsülik, nem a negatívokat. Nálunk nem igen lehet vezér senki, aki nem csinált semmit, — csak az, aki már bemutatta tudását cselekvéseiben. Azok, akiket hiába hivtunk, hiába kerestünk az októberi forradalom idején, hogy segítsenek a polgárságot megszervezni, — akik görnyedt háttal csak a zsebükben merték ökölbe szorítani a kezüket, — akiknek jó volt minden, ha őket nem bántották, — akik mindig másokat küldtek tüzbe s ők maguk az óvatosság barrikádja mögé bújtak; — azok Budán hiába verik a mellüket és minden józan csendes polgár azt kérdi, hogy „hol járt, amikor az ég zengett?“Ez a józan, csendes polgárság tétován néz körül az uborkafa erdejében, mely márol-holnapra nőtt a letarolt budai erdők helyén. A budai évszázados eperfák tetejéről könyörtelenül lerázta a világrengető vihar azokat, akiket oda a polgárság segített föl, hogy őrt álljanak ami érdekeink felett, sőt kicsavarta tövistől az eperfát is. Kopár ami közéletünk és időbe tellik, amíg a régi gyökér újból kihajt. A budai közélet aktáit nem kellett lezárni és újból kezdeni az Írást, mert ami aktáinkat csak fotytatni kell. Buda keresztény volt és magyar, már akkor, amikor a bitófánál is keservesebb gúny járt érte. Ami intézményeinket keresztény szellem lengte át és dacoltunk minden megbontó törekvéssel akkor, amikor ezek a törekvések még az akkori kormányzat nevében is kopogtattak. Ami aktáinkhoz nem kell uj bélyegzőt rendelni, mert a régi bélyegzőnkön is rajta volt a koronás magyar címer a kettős kereszttel. Érzelmeink cégtábláját sem kell átfesteni, a cég is régi, a tábla is, de még az áru is az, csakhogy a régi budai csomagolásban és azok a fonalak, a melyek, minket a régi vezérekhez fűznek, nem készültek — papirspárgából. Budai felvételek. —. Óda képekben Budáról. — Páratlan művészi és mütörténelmi becsű, munka fekszik előttünk, amelynek szükségét éveken át hangoztattuk s mely — íme — ma. ,a nehéz időkben, amikor a nyomda- termékek megjelenése szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik, előttünk terem elegáns kiállításban, kitűnő papíron, a külföldi hasonló termékeket felülmúló művészi kivitelben : ami Budánk legtipikusabb, legszebb, legbájosabb építészeti alkotásainak gyűjteménye szakszerű felvételekben. „A régi Buda polgári lakóházai“ jcimet viseli a mü, melyet egy csendben dolgozó nagy magyar talentum, Foerk Ernő műépítész, professzor, régi óbudai lakos adott közre 50 darab gyönyörűbbnél gyönyörűbb mülapon, eredeti mütörténelmi megfigyeléseket tartalmazó bevezetéssel. Budát sokan megénekelték, sokan lerajzolták, sok szép fényképfelvételt készítettek öreg, hangulatos házikóiról, mint néhai jó Petrik Albert, ám senki sem mert hozzáfogni eddig az enyészetnek szánt öreg házak rendszeres, pontos műszaki és művészi felvételeihez. Ezt a derekas munkát vállalta Foerk Ernő professzor, aki legkiválóbb végzett növendékeinek segítségével oldotta meg e nehéz, önfeláldozást és önzetlen lelkesedést kívánó feladatot. Buda iránti szeretete nemcsak arra sarkalta őt, hogy a felvételeket eszközölje és azokat művészi reprodukciókban megörökítse, hanem lépéseket tett a m. kir. kereskedelemügyi minisztériumnál is, hogy a nagy vállalkozást pénzügyileg támogassa. És amint látjuk sikerrel, mert ime megjelenhetett a munka, melynek látása minden Buda iránt lelkesedő ember szivét igaz örömmel tölti el. Felsorakoznak előttünk az Uri- utca, Országház-utca, Bécsi-kapu- tér, Vár, Batthányi-tér, Korvin-tér, Margit-körut, Fő-utca, Donáti-utca, Zsigmond-utca, Szarvas-tér stb. stb. legérdekesebb, legvonzóbb külsejű öreg házainak utcái és udvari homlokzat kiképzései, alaprajzi elrendezései — melyek sok érdekes és értékes megfigyelésre adnak alkalmat a múlt életéből — számos részletrajz, metszet, szobrászati emlék stb. melyek hűséges pontossággal tükrözik vissza a múlt dicsőségét. A mü második kötete, mely szintén 50 müiapot tartalmaz főként a Várral és Óbudával foglalkozik. Itt látjuk a gyönyörű részletekkel ékes előljárósági épületet, a volt Edelsheim-Gyulai palotát, a Ver- bőczy-uíca legérdekesebb épületeit, a várbeli klarisszák rendházát, a Szarvas-Gábor-utca 4. sz. \\áz, a várbeli volt horvát-szlavon minisztérium és egyéb budai házak kapuzatait, a Medve- és a Fő-utcát, az óbudai volt Zlchy-íéie kastély részletes felvételeit és sok egyebet. A gyönyörűen kiáílitott, kartonokra nyomott mülapokkal biró aibumszerü munka a Felső épitő- ipariskola kiadványa, ott szerezhető meg az igazgatóságnál (Tökölyi-ut 74.), a mai árakat meghazudtoló 25 koronáért kötetenkint. Azt hisz- szük a budai értelmiség szebb és értékesebb karácsonyi ajándékot alig szerezhetne be ennél — a régi hangulatot lehelő — művészet- történelmi munkánál. Mápjó: Buda, Í9I9. december 6. A mostoha gyermek szomorú sorsa kezd hova-tovább íürheiet- lenné válni. Most, amikor Buda szabja meg a politikai kurzust, amelyet a pestiek csak ügyesen kihasználnak, nekünk sem szabad összetett kezekkel várni, amig a politika rohanó szekeréről valami az ölünkbe hull. A három város egyesitése óta kialakult már a mérleg, mely szerint Pest a folyó élet, Buda a történelmi múlt városa. Pesten mindig ma van, Budán mindig tegnap, csak épen Kelenföldön lesz holnap. Pest a zakatoló élet, a hajsza, a munka — Buda a csendes fürdőváros, a pihenés, a nyugalom. Ezt azután úgy magyarázták, hogy minden közéleti, hivatalos disz Pesté, a természet szépsége pedig Budáé. Csakhogy — nem oda Buda! A közéleti disz haszonnal jár s ebből ránk is férne egy kicsi. Adják nekünk azt, ami e díszben a történeté, ami nem függ össze erősen a folyó élettel s inkább representativ dísze a fővárosnak. Ha Pesten van a Városháza, ott uralkodik a mindenható polgár- mester, — legyen Buda a főpolgármester széke, akit mint t*dai co- mest már a címénél fogvabs szék illet Budán. A megoldás is önként kínálkozik. Az I. kerületi elüljáró- ságot úgy is le kell hozni a hegyről a völgybe s ezzel fölszabadul a történelmi múltú budai városház, mely méltó széke volna a budai comesnek, az egyesitett három város főpolgármesterének. A 100 milliós állami szükségmunkákból Buda számára is jutott. Itt épül a farkasréti második vágány, mely a 75-ös kocsik végállomásáról egészen a farkasréti temetőig terjed. E a sokszor megígért, sokszor sürgetett második vágány végre biztosan el fog készülni; • már dolgoznak is serényen a munkán Thoma Frigyes műszaki tanácsos vezetése alatt. A jövő é.vre el kell« készülnie a kettős vágánynak, igy meg fog szűnni az a kellemetlen mizéria, mely eddig a kocsi- várásokból eredt. A gyönyörű pla- tójü Farkasréteí ezután nem csak a halottakat kisérő közönség látogathatja, hanem a kellemes villamos közlekedés folytán a kirán- . dulók számára is meg fog. nyílni végre a kellemes klimáju gyönyörű kilátással ékes völgyplaíó. Már itt hangoztatjuk ismét a Budai Napló által felvetett és sürgetett ideát, hogy a Farkasrét mielőbb villamos sínpárral köttessék össze a kelenföldi álomássa!. Ez lenne a második megoldandó munka, mely szervesen kapcsolódhatna a most meg- indulthoz. A harmadik legfontosabb villamosvasút építési munka vagyis a budaőrsi-uti és villányi-uti sínpárok fektetése már most parallel készülhetne a két előbbi munkálattal, hogy igy Budának rég óhajtott, életerőt, fellendülést nyújtó külső körvasutja végre valahára elkészülve, a forgalomnak mielőbb átadható legyen. Fábián Gáspár. Csizmadiát fogott már sokszor a város, de akkorát, mint volt „szerpentinépitő Fenyő“ — akkorát keveset. Ez a Fenyő, — aki a kommun alatt Bécsbe vitt 160 milliót, amit ott tőle elvettek a magyar tisztek és ismét hazahozták, — régebben a László és Blum építési vállalkozó cégnél dolgozott, amely cég vállalta volt a Zárda-utcai szerpentin építését. A két főnök megtervezte ^és belefogott az építésbe, folyton kint járva a munka körül.
