Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-11-30 / 622. szám

2 BUDAI NAPLÓ 2 m rásai. A városfejlesztés leghatal­masabb emeltyűje: a városi köz­lekedésügye teljesen bizonytalan. Budgetje nincs; jövedelem-forrásai eldugultak; csak egyre növekvő terheiről tud. És ebben a nagy zűrzavarban, amely a menthetetlen összeomlás felé vezet, nincs sehol egy derengő pont, amely a ki­bontakozás lehetőségeit csak sej­tetni is engedné. Nincs vezető gon­dolat, amely határozott célkitűzés­sel és vasakarattal tudná sülyedő hajónkat révbe irányitani. Hol vannak azok, akiknek az elkövetkezendőkért a történelmi felelősséget kell majd viselniük? Hol vannak a főváros önzetlen barátai? Hol vannak azok, akik csak önzésből szerették, mert e város gazdasági ereje a jólét zsi­lipjeit nyitotta meg számukra ? Siessenek a tékozló fiú betegágyá­hoz, amig nem késő, nehogy te­temre hivassanak! De nem vádolok ; nem is pa­naszkodom. Buda polgárságához és vezető embereihez fordulok esdő szóval: lássanak munkához, ráz­zák fel letargiájából a főváros tár­sadalmát. A magyarság rombadőlt fellegvárát kell vállvetett erővel újra­építenünk! Buda, 1919. november 29. Újlak jövőjéről szólt lapunk leg­utóbbi számának vezető cikke, amelyben európaihirü városrendező mérnökünk, Palóczi Antal szól a tárgyhó*, ami igazolja azt a fel­tevésünket, hogy e városrész viszás helyzete másokat, nálunknál hiva- tottabbakat is foglalkoztat. A kér­déshez többen kívánnak hozzászólni s igy alkalmunk lesz ezt a kérdést teljesen tisztázni. — A mi aranyos olvasóink egy része már szinte látja az uj életet, mely e vidéken megindul és az egyik levél már is sürgeti egy uj vásárcsarnok fölépí­tését a Zsigmond-téren vagy Kolosy- téren, amely egészséges ideát szin­tén a város bölcseinek figyelmébe ajánljuk. Mintegy a legutóbbi számban közölt cikk pótlásául irj-a még annak kiváló írója a követke­zőket : Az újlaki részen fekvő fürdők „Hinterland“-ja alatt azt értem, hogy e hegyvidék felosztása, ren­dezése, beépítése a fürdővendégek igényeire való tekintettel történjék. Oly lakóépületek épüljenek ott, az építési szabályzat oly módon revi- diáltassék, hogy a telekfelosztás által vendégszobákkal rendelkező nyaralók létesüljenek. Kellenek továbbá a fürdőző közönségnek szórakozó helyek, tennisz pályák, sétányok, a kikötő pontokon ven­déglő, kávéház, esetleg még Ka­szinó is, mulató és tánchetyiségek, mozik, nemkülönben élelmi piac, kirákatos üzletek, szóval Újlak na­gyon szépen képezhetné egyik lé­nyeges alkotórészét Budapest világ- fürdői jövőjének. Palóczi Antal. Megkerestük ez ügyben a „Rózsa­domb és Vidéke egyesület“ elnö­kének, Szekula Gyula min. tan. véleményét, aki évek óta küzd e vidék érdekeinek előmozdításáért. Szerinte az óhajtás már régi ke­letű, sőt a választókerületek első beosztása alkalmával szó volt er­ről, ami egyúttal a közigazgatást is magával hozta volna. Az októ- beii forradalom után tervezett vá­lasztásokon is külön kerületnek szánták Újlakot s a hegyvidéket és lehet, hogy most ezen az alapon intézik majd el e városrész ügyét. Az intenzív élet és fejlődés alapja í a különválasztás volna, melyet I egyelőre legalább elvben kellene kimondani. Az elpuskázott Naphegy soha­sem lehet már azzá, amivé lennie kellet volna, mert erre a meredek dombra iß csaknem függőleges I utak vezetnek föl, akár csak a ház­tetőre. A vízszintesen egymás fölött haladó utcákat szintén csak úgy papiroson mérték ki, mert a való­ságban csak épen három öllel kellett volna odább tenni az utcát s már is elkerülhető.lett volna az a szédü­letes hullámvonal, amelyet a Nap­hegy-utca ir le. Sehol egy szerpentin nem vezet a begyre s valóságos istenkisértés számba megy a kocsin való felkapaszkodás. A Naphegy fekvése, közelsége nagy jövőt biz­tosított volna neki, ha olyan szeren­csétlenül agyon nem szabályozzák, amit ma már aligha lehet jóvá tenni. Áldozat hegynek kellene ezt nevezni, mert a könnyelmű szabá­lyozásnak lett az áldozata. Nincs társadalmi élete a Kelen­földnek, ahol most azon tanakod­nak, hogy miképen lehetne azt megteremteni. Budához e város­résznek kevés köze van, inkább Pest folytatása ez és lakosságának egy része — menekült pesti. Most kezd Budává fejlődni, de még tiz évvel ezelőtt a kelenföldi lakó Pesten élt és haza csak hálni járt. A Gellérthegy déli lejtőjén is pestiek nyaraltak, ahogy ők mondták : — a lágymányosi Riviérán. Hogy társa­dalmi élete nem fejlődhetett, annak egyik oka az, hogy társas össze­jövetelekre alkalmas terme sem volt e városrésznek. Kaszinói élete nincs és a Szent Gellért-fürdő még sokkal fiatalabb, '‘minthogy _az ő I révén alakult volna ki valamelyes I társas érintkezés. Minden osztály \ külön él s a művész kolónia most kezd ráeszmélni, hogy van és alkal­mas ragasztója lehet a társaságnak. I A kerület vezéremberei külön-külön j foglalkoznak most azzal az eszmé- I vei, hogy nagyobb szabású kaszinót létesítsenek, csakhogy ez is a he­lyiség kérdésének a zátonyára fut. Most indult meg a templomépités mozgalma és sürgetik valamely középiskoja állítását is. Ma Kelen­föld társadalma a kávéházban él. Szerkesztőség telefonja : 129—96. Szerkesztő található d. u. 2—3-ig I., Bors-utca 24. Ide cimzendő minden levél. Névnapok. November végén András napjával kezdődik a babonás ne vek egész sorozata. András apostol Oroszország védő­szentje, a szittyák téritője, aki Achaja Patre városában vértanú halált halt, ferde keresztre feszítve. November 29-ikére kö­vetkező éjjelhez számos András babona fűződik, melyek között legismertebb az, hogy ezen az éjszakán látják meg az ifjak és leányok jövendőbelijüket. Katalin az alexandriai szűz, akit mint vértanút fejeztetett le Maximinus császár, mert fogságában keresztény hitre téritette azt az ötven tanult férfit, akiket azért küldtek hozzá, hogy a pogány hitre térít­sék vissza. A bölcselők és a magasabb iskolák védőszentje. — E néven három magyar hercegnőt ismerünk s köztük volt Margit nővére IV. Béla leánya akinek ko­porsóját és hamvait most is.őrzik a salonai | székesegyházban. Nagy Lajos királynak is | volt Katalin nevű leánya, aki mint V. La­jos francia király fiának mennyasszonya halt meg. — A harmadik Katalin her­cegnő V. István királyunknak volt a leánya és Dragutin István szerb fejedelem neje lett, de később testvérével Miljutinnal élt. — Több angol, francia és orosz uralko- donö szintén viselte a Katalin nevet. Ezek története ismert. Kelemen felnőtt korában tért a keresz­tény hitre és a Il-ik század végén Alexan­driában a hitelemző iskola feje volt- Szá­mos irás maradt utána. Konrád német férfinév és Kühn an Rat (merész a tanácsban) mondásból ered. Nagy német császárok viselték ezt a ne­vet, akik háborúskodtak a magyarokkal. Virgil a római nagy poéta elferdített neve, mely tulajdonképen Vergilius. Választmányi ülésre hivta össze tagjait a „Budapesti (budai) torna és lövészegyesület“ december hó 4-én, csütörtökön délután fél 6 órára a Marcibányi-téri lövőházba. Ülés után társasvacsora lesz, ame­lyen való részvételt előre is kéri bejelenteni az elnökség. lyekben katonákon és éjjeli őrökön j kívül csak a kovács, meg egy acél- köszörüs lakott s a legszélsőből csapszék borszaga áradt. A kocsma előtt kofaasszony üldögélt és főtt almát, birkasajtoí és savanyu ugor­kát árult. A csapszék körül gyakran ittak áldomást hátsóvárosi, tábor­réti és hárshegyi kapások s ilyen­kor a közeli Zsidó-utca lakosai ugyancsak jól elreteszelték a házak és boltok ajtait s ablaknyilásait. Kétszáz ember élt ebben az el­dugott, lenézett és babonáshirü utcában, amely maga egy külön kis város volt Budavár nyugati lej­tőjén. Az utcában nagykereskedők és kisbolt'osok gondosan elkülönítve éltek. A nagykereskedők háza ko­moly. simafalu téglaépület. Ablak alig egy vagy kettő rajta; ha kettő, akkor azokat nem egymás mellé, hanem egymás fölé vágták. Az ablakot mindig lefüggönyözték és nehezen nyíló vastag, barátságtalan tölgvfaajtót kellett megkopogtatni, hogy beengedjék az embert. Mintha földrengés szeszélye ke­verte, forgatta, csavarta volna hét- rétüvé, keskenyen, félszegen, bátor­talanul és sután húzódott a bástya mentén a Zsidó-utca, a földkerek- : ség legporosabb, leggödrösebb és legzugosabb getthója. Némelyik ház csak a féloldalával fordult az utcára, mintha csak úgy véletlenül nézne hátra: a szembenlevő csűrrel egy percre elbeszélgetni. A másik ablak nélkül, mint egy vak koldus, dőlt ki a sorból, hetyke, magas, ferde- íedelü szomszédja árnyékában. Budavár többi utcája sem volt valami túlságosan egyenes, széles és rendes; de a Zsidó-utca néhol úgy összeszűkült, hogy a nap dél­ben is alig tudott átbujtatni néhány sugarat a majdnem összeérő tetők között. Máshol meg kiszélesedett, mintha fuladása. közben lélegzetre tátaná ki száját. Rothenburgi Sala­mon háza előtt, a domboldal nyer­ges kiemelkedésénél, a kapunál megtört az utca és délkeletnek for­dult. A fordulónál kis terecske képződött, amelynek , gödrében összefolyt az esővíz és a házak szennyvize: rossz szagu, folyton gőzölgő, opálos színben játszó zsi- k ros lé, ételfolyadékok, ruhák öblö­gető leve, amelyet a gyapjú festékje kékes-barnás, vagy vöröses színűvé tett. Itt áldogáltak a vizhordó leá­nyok az oszlop körül, amelyre négy­oldalt vaskampókat erősítettek. Vásár napján itt, a vaskampók körül ütötték fel a lacikonyhát, ahol az idegen zsidók rituális ételeket, birkahúst, sóshalat és hagymát ettek. Az utca északi felében az elő­kelők, déli részében a kisemberek laktak. Fent volt Kohen Avigdor, a bécsi származású csinos zsidó gavallér háza, melette a füszerárus Bergman épített csarnokot a gyöm­bérnek, faolajnak, borsnak, sáfrány­nak és cukornak, amiket roppant drágaságuk miatt csak a legelőke­lőbb bécsi, mechelni, zürichi és brüsszeli nagykereskedők számára tartogatott. Kicsinyben nem adott el egy unciát sem s a budai lakos­ság alig is ismerte Bergman íny­csiklandozó élelmiszerereit. Berg­man volt a legzárkózottabb és legbüszkébb lakója a Zsidó-utcá­nak ; valószínűleg, mert midig arab és velencei kereskedőkkel érint­kezett. Néhány gazdag tőzsérnek, pénzváltónak és földbérlőnek volt még itt háza s Rothenburgi Salamon büszke és hallgatag palotája után, amelynek rácskeritésén át csak néha-néha lehetett egy házbelit megpillantani, a kisemberek apró viskói következtek. Ezek a fenyőfából, sárból, nád-

Next

/
Oldalképek
Tartalom