Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-11-23 / 621. szám
— 'V w» % XVI. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tarFelelős szerkesztő: Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 1919. sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. magas terület egyszeri közlésénél 10 korona. Minévfolyam. Előfizetése egy évre 40 kor. Egy szám: 1 kor. VIRAÁG BÉLA, den további centiméter 5 korona. Nyihtér sora 10 K. november 621. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L, Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 23-án. Újlak sorsa. Irta: Palóczi Antal. Nemcsak Újlaknak visszás a helyzete, de az egész budai oldalnak teljesen elhibázott a kerületi felosztása, amennyiben azt önkényesen minden rendszeresség hijjával, a terrén alakulás különbözőségének figyelmen kívül hagyásával szabták meg. Mig a pesti oldalon — Budapest létesítése alkalmával — nagyjában és egészében fenntartották a kerületeknek régi — a történeti idők folyamán megállapított centrális beosztását, — ahol a belváros — mint a központi kerület körül — körszektorokban csatlakoztak hozzá a Lipót-, Teréz-, Erzsébet-, József- és Ferencváros, addig Budán egyszerűen eltörölték a históriailag fejlődött külvárosokat, kerületeket — és sommásan összevegyitve mind — három közigazgatási kerületre osztották azt a jóval nagyobb területet (10.417 ha), holott a pesti í oldalaknak 9.028 ha-nyi területe ! 7 kerületre osztatott fel. Budapestié történt egyesítésnél a históriailag alakult városrészekkel egyszerűen tabula rasat csináltak, s összevetve őket három önkényü- leg felosztott részre, úgymond kerületekre és mint helyi elnevezések maradtak az emlékezetben: a Vár, Krisztinaváros, Tabán, Víziváros, Országút, Újlak, Óbuda s a hegyvidék egyébb részei . . . Hogy ezeket a külön városrészeket miért osztották egyik vagy a másik kerülethez; annak okát alig lehetne megtalálni. Mert a városrészeket rendesen széles főközlekedő utak szokták egymástól elválasztani, — ezt látjuk Pesten is — de a mig zegzugos a határ az 1. és II. kerület között, ép anyira elmosódott és kifejezéstelen a II. és III. között. Nota bene: az uj választó kerületek beosztása is ép oly önkényes. A terep alakulás — hegy völgy — továbbá a viszonylagos fekvés egyik felosztásánál sincs tekintetbe véve. Legkevésbbé Újlaknál és hegyvidékénél, mely a Császár- és Lukácsfürdőnek Hinterland-ja. Beléje tartozik a Szépvölgyi úttól délfelé húzódó hegyvidék, mely a Rózsadomb, Rézmál, Vérhalom, Szemlő- hegy, Pálvölgy nevű vidékekből i van összetéve. Okszerű beosztás e világfürdők igényeire lett volna j tekintettel és úgy határolta volna el külön kerületté, amint e vidék topográfiája és orografiája azt természetesnek tünteti fel. Ma e fürdők, a parkjaikkal teljesen elvannak különítve — a szomszédos vidéktől — a Zsigmond- utca quasi chinai falként zárja őket el a város többi részeitől; elsősorban a Hinterland-jától. Semmiféle ut nem vezet a szomszédos területről a fürdőkhöz. Pedig a fürdőktől kellene, hogy széles, fasoros főközlekedő utak vezessenek a közvetlenül felette álló kies hegyvidékre, amelyek a fürdővendégeket az ott való sétára csábítanák. Hol vannak még ezek a séta- utak ? Északon a határt a Szép- völgyi-ut alkotná, de csak a terve van még meg ez útnak, várja már régen az elkészítését. Alul délen felvisz a Rózsadombra vezető uj szerpentin-ut. Ennek elejét, elindulását a Margit-körutról in agy sikerrel (!) úgy tudták elrejteni, hogy jó helyismeret kell hozzá, ha valaki meg akarja találni. Igaz, hogy e kerület közepe táján a Kavics-utcát szántuk e vidék lő utjának, no de itt is mily messze vagyunk attól, hogy a Kavics-utcának elnevezett árokmenti felkapaszkodóból főközlekedő és séta-uí válhasson. A fürdőkből nincs ut, — séta-ut — fasoros avenue a hegyvidékre, ahol pedig nincsen ut, nem lehet közlekedés, nincs forgalom, nincs élet. S nem várhatni ott lendületet, feléledést, mig csak nem is egy, de több ily séta-ut nem viszen a mi gyönyörű hegyvidékünkre, különösen a fürdőket koronázó magaslatokra, ahonnan a legszebb, legimpozánsabb kilátás nyílik a fővárosra, a Duna tündöklő folyására. Minő hamarosan megváltozna a főváros e vidéke, ha ily utjai volnának. Tágas, jól rendezett, enyhe lejtőjű fasoros utak. A Vérhalom- utca, Eszter-utca csak emSriós útszakaszok ma, mindegyiken az ember csak falnak fut, vezetésük céltalanul tévedez s enyészik a sem- : miségbe. Vétek volt eddig is elhanyagolni ! a hegyvidéket, — gyönyörű magas- ' latait, kilátásait a nagy közönség elől ! hermetice elzárni. Nincs az egész Rózsadombon megfelelő szórakozó ! hely: kávéház, vagy nagy restaurant, ahol a sétáló közönség megpihenhetne és gyönyörködhetnék a szép kilátásban. S úgy látszik, hogy a Zsigmond- utca által képezett elzáró kínai fal i nemcsak az ott elhaladó budai í polgárok előtt áll, hanem állott a j a főváros intézőköreinek láthatára előtt is, s igy nem látták meg, nem ' vették észre a tündöklő szépségeket, amelyeket e hegyvidék magában rejt. Csak pár lépés a magasba s előttünk olyan panoráma nyílik, melynek párját nem találni messze földön s Gül Baba sírja a szép oszlopcsarnokos udvarban, a j számtalan plató, ahonnan tündér I városnak látszik ez a hatalmas, nagyváros. V á © i* GX A VÁRBAN. Sok ódon ház, gőgös hajlott, szerény, De este mind egy-egy lovagregény; Utcákon, bástyán, holdsütötte téren A halhatatlan mu!t tanyázik ébren. A nagy auktor: a csend, pár perc alatt Kitár kaput, feltör kriptát, falat. Daliák, asszonyok és lenge lányok Előbukkannak, mint eleven álmok. Lovagtornára hömpölygő tömeg, Patkóütéstül szikrázó kövek . . . Sisakrostély az arcot még takarja, De fényre szomjas már acél-tarajja. Lajost, a nagyot, ünnepli a szív, Élet-halálra lovag érte viv. Riad a kürt a bajnok-gyözedelmen, Riad a szív egy-egy rózsás kebelben! . . Vakító ércfal, induló sereg, Nápoly felé villanó sasszemek. Olasz ég messze még! Mosolyg- e rájok? ... . . . Almodnak róluk kövek és virágok. Havas István. Budai diem. i — A „Budai Napió“ eredeti tárcája. — Láttam Konstantinápoly tündöklő képéi a Boszporusz tükrében, Aja Szófiát, a mesés török palotákat, Stambul kecses minaretjeit s az ősidők óta őrtálló galatai tornyot. Láttam Nápolyi verőfényes nappal a tengerről s éjjel az öblét ezerszemü i csillogó mécsessel a hajókon s a | partokon; néztem mindenféle szin- ! ben játszó káprázaráí a libegő hul- ! lámokon, a háttérben pedig a tüz- ! fényű füstfelhő alatt elboruló Vezu- vot. Rio de janeironak szépségéről világhíres kikötője gyönyörködtette szememet; sötétzöld erdővel koronázott halmok övezetében, fehér házsoroktól kisért vonalai a tenger- szin szélén, felejthetetlenül vésődtek emlékezetembe. Ismerem Norvégia természetes szépségét és a svájci városokat nyári gyönyörűségükben, l a Neckar-völgy gyöngyét: Heidl- i berget, ahol kedves napokat éltem; jártam Bécsben, Berlinben, Párisban és beteltem ott mindennel, amit a művészet nyújtott s amivel mind- ; egyik nagyváros eredetiségben hódol j az ember szemének: mégis — a leg- | szebb város kerek e világon Budapest, azaz Buda a Duna felett! A Szt.-Gellérthegy nekitartja kő- homlokát a széles Dunának s szirtfokáról az első magyar vértanú felemelt feszülettel óvja-védi és hirdeti az engesztelő hitet Pest felé. A Ta- J bán lankásan nyíló völgye maga j fölött uralja a kiemelkedő királyi várpalotát, amelynek magas kupoláján a magyar korona aranyszine tün- döklik napsugaras égben. Alsó széle pedig végigszalad a kertes hegyoldalon, hogy folytatódjék aprótornyos szegélyben a Halászbástyáig. Mátyás király dicsőségét, letűnt idők boldogságát, a tudomány s az igazság legendás multját-fényét újból meséli-mondja vallásos varázslattal övezett ősi temploma. Ünnepi zene I zúg, egyházi dal zeng a belsejéből, ; díszes tornya pedig int a Dunán át s a Várhegy végébe, ahol a magas házsornak vége szakad, befejezésül, vörös folt gyanánt, odaépitették az Országos Levéltárat. Az alatta elterülő városból kiemelkedő e megragadó képnek illőbb befejezést nem is adhattak volna. Ezen túl a kies fekvésű Rózsadomb Gülbaba sírjával s a messze elhúzódó, szakadozott háztenger, amelynek alsó szélét elvágja a fasoros Dunapart. Elől a hosszú ives hidak, hátul Buda dombos, erdős ; vidéke; a jánoshegy messzelátó tornya már csak ködben úszik mögötte. Napszáilatkor enyhe színárnyalatok vonulnak az égre; lilaszinü a felhőfátyol mezeje, sárga ievegőég
