Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-11-07 / 619. szám
Cens.: Savrílescn. XVI. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 10 korona. Min1919. évfolyam. 619. szám. Előfizetése egy évre 40 kor. Egy szám: 1 kor. VIRAÁG BÉLA. den további centiméter 5 korona. Nyilttér sora 10 K. nov. hó Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a meg7-én. Telefon: 129—96. rendeléskor előre fizetendő. fi szent korona az egyetlen nemzeti szimbólum, mely a magyar erők egyesitésére hivatott. Balsorsban vezérlő csillagunk, jólétben fénytadó napunk. Babonás hittel ragaszkodik hozzá a nép. Mindnyájunk bizodalmának letéteményese. Nem fejedelmek uralmának rideg jelképe, — hanem a magyar nemzet összessége. A korona a nemzet. A korona nem a királyé, hanem a nemzeté, a' király csak fölkent viselője. Első a magyarok között, velük együtt a nemzet. E jelben győzhetünk csak széthúzó pártoskodásunk felett. A koronában egyesülnünk kell. Itt nincs se kisebb, se nagyobb és csak egy ember áll ki közülünk; — az aki •viseli. Mindenkit egyformán nyom a súlya, mindenkit egyformán fölemel szentsége. Akire ráhull a fénye, azt vezéri díszbe öltözteti. Ragyogóbb annak a vértje,* mint azé, aki önmaga fényesíti. Ahová sugarát veti arannyá lesz minden, a többi csak csillogó réz marad. A Miatyánkba füzzük, a Hiszekegybe foglaljuk a koronát mi itt Budán. Felettünk áll s ha áhitatos szemmel az eget keressük, a korona keresztjét látjuk. Itt él kövekbe vésve, itt fog élni a szivünkbe szőve. A királlyal talán szembe szálltunk, a koronával soha. Megfertőzött kézzel sem mert hozzá nyúlni az, aki megtagadta az Istent, a hitet, a nemzetet. A korona forró, a nemzet szive-vére lüktet benne. S megbénult a karja, aki feléje nyúlt. És lehanyatlott és letörtek az emberek mind, akik ellene törtek, mert nem voltak magyarok. És fényesebb lesz és ragyogóbb lesz, mint valaha volt. Jogot adtatok a magyar nőnek és első jogán követeli a korona szentségét. A magyar szent korona nem a főidre állított trónusok dísze, fénye nem nő, nem fogy a földdel, amelynek ura a király. A koronát a magyar lélek, a nemzeti erő emeli és lehet az ország kicsiny, — ha a népe nagy, bírja emelni ezer éves súlyát, örök ragyogását, mély fényt vet a múltra és a jövendőre. IS»: Buda, 1919. november 5. Bálványfaragás és nem embert- kisérő gyász, amit Tisza István emlékezetével tesznek azok, akik a halottal bizonyítják, hogy még mindig élnek. Meghajtjuk előtte mi is a zászlót, akik nem voltunk vele egy politikai hiten. A hétköznapi politikusok között ő volt az ünnepnap. Idegen népek a vezért látták benne és rajongói alája tartották a pajzsot. így elhittük itthon is, hogy ő a vezér. Igaz, nagyobb volt minden kortársánál, csakhogy a mérték a hibás, mert a kortársai voltak túlságosan kicsinyek. A magyarság- templomában papnak állhatott, ám apostolnak nem. Az apostolok vértanú halált halnak, de csak a hitükért. Ö a hite ellen, hamis bálvány papjává lett s megölték egy más bálvány papjai. Tisza István tudta, hogy a háborúban le fog törni a nemzet és mégis a háborút hirdette. Földi hatalomért adta cserébe hitét. Széchenyi félt a forradalomtól, óvta tőle nemzetét és beleőrült.’ Rákóczi a világ legnagyobb vagyonáról mondott le, de meg nem alkudott. Kossuth száműzetésbe ment, hogy élő tilalomfa maradjon. Más fordulatot vett volna a világtörténelem, ha Tisza az ország elé tárja aggodalmát, ha megáll a kereszt- utnál, mely belső meggyőződése szerint romlásba vitte a nemzetet és j ha ott éri bárhonnan a végzet, vértanú apostolát dicsőítené benne a nemzet. Ma csalódottan áll ravatalánál. Nagy volt mindazok előtt, akik közvetlen közelében állottak. Egyénisége, jelleme — kivétel volt korának gerinctelen, erkölcsnélküli világában, de nem volt apostoli ereje, amellyel az ingovánv felett tudott volna járni. Mások sarát tisztogatta saját fehér talárjáról, mert nem járt oly magasan, ahova már nem fröcscsen föl a sár. Tisza István lehetett kitűnő pártvezér, bizonyára nagy volt a politikusok között, lehetett sok ember bálványa, — de nem .volt nemzetének apostola és igy nem lehetett megváltója sem. Óriási munkára vállalkoznak azok, akik a sertésnevelő, laczi- pecsenyéknek örvendező, bormellett pityizálgató falusi magyarságot oda- kivánják fejleszteni, hogy kívánja a közügyekkel is törődő, mintegy magasabb rendű emberi életet, hogy életszükséglete legyen a polgári nemes erényeknek a gyakorlása és ami nem kevésbé fontos, a „Mu- sák“-kal való társalkodás, hogy elérkezzék már azaz idő amit Cso- konaink óhajtva sejt, amikor azt mondja, hogy: A vidékünk — „Uj Helikon lesz“. Minden igazán magyar poétánk szive eddig is ezért epedett, ezért fájt, soké ezért repedt meg. Mindegyik pacsirtája a magyar költészet egének azért énekelt, hogy nemesebbé, gazdagabbá szóval szebbé tegye a nép lelkét, hogy hitet, bizodalmát és a balsors szemébe kacagó életkedvet csepegtessen ennek a sokatvert népnek a szivébe. Minden együttérzésünk ezzel a kul- turmunkával dobban és hirdetjük, harsonaszóval, hogy: Gyógyítsuk meg hazánkban a lelkek süketségét és akkor nemcsak a bolsevizmus mételyétől tisztitjuk meg népünk gondolkozását, hanem fel is vértezzük a jövő komoly feladataira és akkor dönthetnek rólunk, felőlünk, akárhol, akármit; nincs az a hatalom ezen a földkerekségen, amely most már megakaszthatná a magyar megújhodást! Magyar megújhodás! Úgy féltjük ezt a törekvést mi, akik ebben társadalmi reformációt látunk, nagy átfogó, diadalmas törekvést. Nem lehet, hogy apró éretlen torzsalkodásba forgácsolódnak széjjel a nagy megpróbáltatások után kibontakozott energia. Az utak a fenti célhoz lehetnek különbözők, a módok még eltérőbbek, de a cél egy: .olyan Magyar- ország, amely minden intézményében, minden megnyilvánulásában magyar legyeid. Mindenkitől e hazában követelnünk kell, hogy adja oda meg- ujhodó hazánk alapjaihoz, minden becsületes törekvését minden ügyességét, minden buzgalmát, minden bátorságát, mert: csak igy lehet végre megint ezen a világon egy igazán magyar Magyarország! Szilágyi Károly. Jókai szobráról már kezdtünk lemondani Budán, mert hatalmas protekció a Józsefvárosnak szerette volna biztosítani ezt a szobrot. Meg is próbálták, hogy a Baross-utca elején, a Wenkheim palota előtt, miképen festene. A kísérlet nem sikerült. A Józsefvárosnak azon a címen szánták, hogy Jókai legtöbbet ott lakott. Pedig itt van a tévedés. Jókái a Svábhegyen lakott tulajdonképen és csak télire húzódott meg a pesti bérházában. A szive, a lelke itt volt mindig a virágai, gyümölcsfái és méhei mellett. Ha valamely városrésznek van jussa Jókaihoz, az csak Buda lehet. Adunk is neki olyan helyet, olyan teret, a hová négy hatalmas útvonal torkollik. A Szénatér felső részét, melyet a közúti elnevezett Retek-utcának. Már meg is épült számára a gyepes hely, csak a szobrot kell bele állítani. Úgy értesültünk, hogy ezt most nem is volna nehéz kivívni, ha a két kerület, amelyeknek épen a határán állana a szobor, — erélyesen megmozdulna ebben az irányban. Zsorzsizmus jelszó alatt oly szocialisztikus rendszert kell értenünk, mely cégérül ép úgy emberek boldogitását hirdeti, akár a kommunizmus, ép úgy a magántulajdon ellen tör mint amaz, csakhogy fur- fanggal és megtévesztő módon, ép oly sok jót, általános boldogságot igér akár csak a levitézlett szovjetrendszer, azzal a különbséggel, hogy mig amaz a burzsujok bőrére és bőréből, addig ez a föld tulajdonosainak megzsarolásával. E szocialista rendszer furcsa elnevezése egy amerikai nyomdászból, majd aranyásóból nép- boldogitó apostollá vedlett földönfutónak Henry George-nak nevétől ered, aki félszázaddal ezelőtt kezdte eszméit hinteni. Szerinte az emberiség kizsákmányolója nem — ahogy Marx hitte — a tőkés osztály, hanem egyedül és kizárólag a telek-, illetve földtulajdonos. Ezeket kell tehát ki- pusztitani a föld színéről. Csakhogy Henry George nem mondja ezt ki ily őszintén. Ő és követői hü hirdetői a magántulajdonnak. A földet is meghagyják a magántulajdonban, csak a hozadékát, -a termelését veszik el adó alakjában. Ez a földérték- és telekértékadó. Furfangosán, ravaszul van kieszelve ez a szocialisztikus rendszer, melynek tételeit megcáfolták már régen. De nálunk még lejiet vele kísérletezni. Itt mindent lehet, ahogy a közelmúlt, jobban : kimult- szociálizmus bizonyítja. Most a zsor- zsizmuson van a sor. Iparunkat megölte \z előbbi rendszer kísérletezése. Most a magyar földdel akar hasonlóképen kísérletezni néhány felelőtlen egyén. Mert mit nekik a magyar föld ? Nem több előttük kísérleti nyúlnál. De előttünk szent az és drága, és igy szent kötelességünk rámutatni az ártalmas, közveszélyes üzelmekre, melyek e téren folynak. Budapest, ez a magyarságából kivetkőzött .szerencsétlen főváros, már bedőlt az uj rendszernek. Az érdekelteknem is tudnak róla és a kés már nyakukon van. Viszik már a földet a lábunk alól és kié a föld, azé az ország. ü. G. Divatba jön néha egy-egy városrész s ha vezérférfia jól kihasználják az alkalmat, nagy eredményeket érhetnek el. A küszöbön lévőnek látszó választás érdemes jelöltekhez juttatta a Vízivárost, akik most keresik a polgárság régi óhajait, a kerület fejlesztésének rugóit s igy eljutottak olyan sajgó sebekhez, amelyekre ezelőtt csak az Ígéretek langyos flastromát rakták. Ilyen fontos nagy kérdése a Vízivárosnak, de az egész Budának a Batthiány-téri uj dunai hid, mely-
