Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-10-25 / 618. szám
át a szavazatokat és alább közöljük az uj tisztikar névsorát. Az újból megválasztott Demény Károly köszönetét mondott az elnökség nevében a közgyűlésen megnyilvánult bizalomért és könnyes szemekkel megölelte két elnöktársát, Alpárt és Kollárt, mire Alpár Ignác meghatottságtól remegő hangon egy rózsát nyújtott át az elnöknek, annak jeléül, hogy ez a mozgalom a Rózsadombról, Gül Baba sírjától indult ki és azt kérte, hogy a rózsa, mely a szeretet jele, legyen az ünnepélyes egyesülés szimbóluma. Valami különös melegség fogta el a jelenvoltak szivét és szeretettel fogták körül az elnökséget, melynek tagjai meghatóban igyekeztek elhárítani maguktól a jól megérdemelt elismerést. A magyarok istenének áldását kérte végül az elnök az egyesület számára. A hazafias érzelmeknek régen tapasztalt lelkes fellángolása közt a Hymnusz biztató szavai mellett oszlott szét az emlékezetes közgyűlés. Az uj tisztikar következőleg alakult: Elnök — I. főlövészmester: Demény Károly. Ügyvezető elnök — ügyve- zető-főlövészmester: Kolár Nándor. Társelnök — főlövészmester a gazdasági és társadalmi ügyek vezetésére: Alpár Ignác. Társelnök —főlövészmester a sport ügyek vezetésére: Holfeld Henrik. Alelnökök — helyettesfőlövészmesterek : Balatoni Károly, Dietl Ágoston, Forgách József Károly, Hübner Jenő, Kádár Gusztáv, Nagy Géza, Petracsek Lajos dr., Papp Vilmos dr., Sauerwein Károly, Zboray János. Főtitkár: Gi- libert Győző. Titkár: Jakab Lajos. Főpénztáros : Krutsay Károly. Ellenőr: Kamik Gyula. Ügyész: Papp Vilmos dr. TÁRCA. fl honok. A földön egyre tart az örök nagy séta... Útra kél Attila késő ivadéka, A kifosztott küzdő, gyámoltalan gyönge, Akit hunnak gúnyol Amerika földje. Érceket forraló pokoli kohókban Dolgoznak éj-nappal szédítő robotban. S hol a tűz legközelb okádja a mérget: Oda lökik a hunt gyűlölködő népek. Megvetett véreit- a nagy hunseregnek, Akitől ősei egykor úgy remegtek. Alkudni nem tudnak, egymagukban állnak: Elszánt vőlegényi rőt máglya-halálnak! Sápadt, csontos arcuk ragyog a vadfényben, Halálmegvetés ül mindnek a szemében. Korcsban is kigyulnak még egyszer a lángok, Amik fölperzselték egykor a világot. Jaj annak, aki egy percre is elszédül! Nyom nélkül elsikkad a földnek szinérül. Az éhes kohóban porló por se’ marad, El sem sötétedtek az izzó sugarak. Mihamá' egy másik kerül a helyére. Nem baj, úgy is fogytán-fogy mára hun vére Kirabolva, mindenből kifosztva áll ismét olvasói elé a Budai Napló. Azt hittük, hogy a magyarságnak ez a bástyája megvivhatatlan már és a nagy-világrengésben mégis összeomlott. Hiába tagadnánk’, hiába mondanánk’, hogy rajtunk nem fogott ki az orosz nyavalya, mert — ime — a begöngyölt lobogót újból .kibontjuk és makulátlan tisztaságban lobog ismét. Igaz, makulátlan maradt. Buda polgárságáért küzdve, orvul ütötték ki a kezünkből, de soha egy betű sem hirdette ebben a lapban az idegen szegény legények dicséretét. De kifosztottak. A mi értékünk volt — előfizetésből, hirdetésből befolyt pénzünket— szétszórták, elfecsérelték’, papirosunkat elhordták és nem maradt egyebünk, mint — az újság neve: Budai Napió — keresztény hitünk — és a magyar nemzet örökkévalóságába vetett bizo- dalmunk. És még valami, ami értékesebb az odaveszett kincsnél, maradandóbb mindennél: — a budai közönség szeretete. Ez a mi várunk, ez a mi dicsőségünk’. Erre építünk, és a pesti sajtó özönében Úgy sincsen testvére sehol a világon. Dicsőségök is már csak költői álom! S aki el nem hamvad: oda vész a lába, Dolgozó két karja, két szemevilága. S végül... hogy ne lássák a torz szenvedőket, Távol egy szigeten gyűjtik egybe őket. Ott senyved el aztán árván, számkivetve, A dolgozó hunok koldusregimentje. Havas István. Budai lövészek. — Emlékezés a régiekről. — Torra indultunk és keresztelőhöz* jutottunk. Azt hittük, hogy az öreg tisztes Schützenvereint ravatalazzuk, pedig egy ifjú óriást kereszteltünk. Hatalmas izmos baba, mely már a negyedik E betű jegyében született. Horoskopját nem volna nehéz felállítani : — derék szülőktől származik, maga is derék legénnyé lesz. Apja életéről, a Pestről Budára költözött lövészegyesület múltjáról sokat lehetne beszélni. megállunk szilárdan. A Budai Napló az marad, az lesz, ami volt: — keresztény és magyar! Pártokon kívül állva bátran és függetlenül szólunk hozzá minden kérdéshez arról a magaslatról, amelyre fölemel minket a' keresztényi erkölcs és a nemzeti eszme ereje. Hozzászólunk a felekezeti kérdéshez is, de minden egyéni gyűlölködés nélkül, mint faji, mint gazdasági, mint társadalmi kérdéshez, azon a hangon, melyet megszokot részünkről a közönség és mely méltó a budai magyar intelligens társasághoz, amelynek érdekeit szolgáljuk. Olvasóink szives és jóakaró figyelmébe ajánljuk, hogy nem követtük a pesti heti- lapok példáját, akik a nyomdai és papírárak rendkívüli emelkedését fölhasználva száz koronára emelték az évi előfizetést. A Budai Napló évi előfizetése . . 40 kor Kérjük mindazokat, akik lapunkra előfizetni óhajtanak, hogy az előfizetés diját - mert postán ma még nem küldhető pénz — az alatt felsorolt pénzintézeteknél nyitott folyószámlánkra fizessék be. Elsősorban téves az a hit, hogy a budai lövészegyletet Mária Therézia királynő telekadományozása hozta létre, mert Budán már 1696-ban létezett s igy ma 223 éves. Az országút, akkor Sánc-utcának nevezett mai Margit-körut és a Szent János- utca, talán a mai Menház-utca és Szegényház-utca sarkán állott és áll mais, a régi lövölde épülete, a hogy azt egy 1721-ben kelt vízivárosi telekkönyvi kivonat is bizonyítja. Mária Therézia pedig 1740 lépett trónra s igy aligha lehetett befolyással a budai lövölde létesítésére. A tévedés onnan jöhet, hogy a lövölde a XVIII-ik szárad első felében, éveken át zárva volt a pestis miatt és csak 1743-ban nyílt meg újra s ez alkalommal a királynő valami kiváltságokkal ruházta fel. Budavára visszavétele után, a török uralom megszűnésével bevándorolt németek alapították és a vá‘ros védelmi szempontok miatt szívesen támogatta a lövészegyletet, mely éveken át volt a közbiztonság őre. Főleg a Napóleoni hadjáratok idején, amikor Buda katonaság nélkül maA BUDAI NAPLÓ befizető helyei: Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár krisztinavárosi fiókja: 1., Krisztina-körut' 133., kelenföldi fiókja: I., Fehérvári-ut 1., óbudai-ujlakifiókja: III., Fő-tér2. Óbuda-Ujlaki takarékpénztár r.-t. 111., Lajos-utca 146. szám. Magyar Pénzváltó és Leszámitoló Bank II., Margit-körut 3. fl budai színészet szomorú ügyét a legtalálóbban megvilágítja az alábbi levél, melyet e lap szerkesztőjéhez az a színigazgató intézett, aki a színházat soha nem nézte hivságos komédiának és áhitatos gonddal ápolta a budai színészet ügyét, mely ma is a legnagyobb súlyú kulturtényező Budán. Néhány sor az egész és mintha egy halott hideg keze szorítaná meg eleven, meleg szivünket... A „Budai Napló“ Szerkesztőségének. Kedves Barátom! Közösen terveztünk egy budai színházat s egy budai lapot s közösen jártunk utána, fáradtunk érte. Akkor még derűs jövőjét láttuk hazánknak, fővárosunknak. Most itt van mindakettő. Újra megjelenik lapod s megnyílt az általam tervezett színház — a Várszínházban. Akkor szigorú elutasításra találtunk, jövőben azt hiszem, kínálják a színházakat s fogják a szerkesztőket, csak vállalkozzanak. S ez nem öröm nekünk, legalább nekem nem az. Azt a feladatot, mely a lelkekre való hatás nemesebb érzelmek felkeltése céljából jó drámai előadásokon nyilatkozott volna meg, elvégezte az élet, a háború. Az embereknek ma felviditásra van szükségük — s ezt én nem nagyon értem — mikor minden percben olyat látok, olyat hallok, hogy kicsordul tőle a könnyem s elszorul a szivem. Azután itt van a tél, s nincs itt a radt és minden katonai őrszolgálatot a lövészegylet végzett, mely célra 500 drb lőfegyvert adott kölcsön az egyletnek a Generalcommando. Buda városa mindig támogatta az egyletet. így 1718-ban lödijakra 6 frtot, a golyóöntéshez szükséges ón költségeit, hideg húsra 4 forintot és egy fél akó bort engedélyezett. Az első alapszabály tervezetet a város 1743-ban hagyta jóvá. 1760-ban az udvari kamara elnöke Grassal- kovich gróf 6 darab aranyat, utóbb 12 darabot ad lödijakra, sőt aki Budán polgárlevelet nyert, 1 darab aranyat fizetett az egyletnek. A régi lövőház 1827-ben épült Kimnach Lajos építész tervei szerint. Csakhogy a .város hamar túlnőtt a lövölde helyén és sok polgár kifogásolta a város belsejében való lövöldözést s igy — 100 esztendős küzdelem után — 1885 év október 4-én átköltözött mostani díszes otthonába. Ezt a vázlatos történelmi ismertetést számos érdekes epizód egészíti ki, amelyekről más alkalommal emlékezünk meg. Trap Pista.
