Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-02-16 / 613. szám
XVI. évi. 613. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. Felelős szerkesztő: ViRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1919. Eeöniü 16. Szint vallott a leghatározottabban az ország első választó kerülete : — budavári. És úgy jött minden, ahogy jönnie kellett. Amikor e kerület polgárságának választania kellett a három kormányzó párt között, nem választhatott mást, mint a Károlyi- páktot, ahol a szociális haladás párhuzamos a nemzeti érzés és a valláserkölcs ápolásával. Ahol radikális alapon szervezik át Magyarország ezer év alatt elavult közéletét. A budavári /. választó kerület végrehajtó bizottságának tagjai e hó 9-én gyűltek össze dr. Ripka Ferenc elnöklete alatt avégből, hogy a kerület ama tényezői, melyek az I. választó kerületben a közügyeket eddig is irányították, állást foglaljanak a politikai hová- tartozás kérdésében. Az ülésen képviselve volt a közélet minden polgári, társadalmi tényezője, úgy hogy az ülés'tényleg képviselte is az I. választó kerület polgári közönségének közvéleményét. Dr. Ripka Ferenc részletesen ismertette azokat a politikai irányelveket, melyek körül ma a társadalom tagozódik. Megállapította, hogy az I. kerület polgársága azokon az üléseken, melyeket e tárgyban tartottak korábban, a leghatározottabban a radikális elvek felé hajlott, oly annyira, hogy a forradalom utáni első összejöveteleken egyenesen a Radikális-párthoz való csatlakozás gondolata foglalkoztatta. A későbbi fejlődés oda- irányitotta a közhangulatot, hogy a választó közönség a 48-as függetlenségi pártnak a Károlyi Mihály elveit valló fraktiójához közeledett, mert kedélyvilágához tartozik magyar fajszeretetének és hazafias jellegének pregnánsabb kifejezése. A nők választó csoportjának megalakulása hozta magával azt a további feltevést, hogy a vallás erkölcsi nevelés kérdése több ga- rantiát nyerhet a Károlyi-pártban. Ez előterjesztések után a gyűlésen résztvevők — egy szó kivételével — mindannyian a 48-as függetlenségi Károlyi-párthoz való csatlakozás mellett foglaltak állást. Impozánssá teszi ez a határozatot az egyes felszólalók állásfoglalásának indokolása, még pedig azért, mert az I. kerületnek ez a közönsége a legkonzervativabb, nyugodt existentiákon alapuló véleménye megértette a kor szellemét, nem ölt magára rémesen ijedt arcot, hogy akár saját erején, akár generátiók verejtékén szerzett vagyona sérthetetlenségét a tulajdonjog szent aureolája nem veszi körül többé, nem megadással, hanem ösztönös meggyőződéssel vallja, hogy a Károlyi-párt és a szociális- ták között levő rokoni kapocs csak edzetté, egészségesebbé tehetik az államfejlődést, nem félti ettől vérkeresztezéstől hazafias magyar érzésed sem, akkor amikor a berni konferencián a szociálisták szenvedő keserűséggel és elszánt kétségbeeséssel követelték az ország területi egységének védelmét. Ezektől a „hazátlan bitang“-októl csak azt a biztatást nyerheti a polgári társadalom, hogy a szociálista termelési módszer és elveiknek a polgárságot sújtó ereje nem halálos, hanem teremtő és csak termékenyítő megújhodást hozhat a polgárság számára. Csupa lelkes érv és méltóság- teljes indok szülte e határozatot, melyet dr. Ripka Ferenc készséges örömmel emelt határozattá. L. J. * Az intézőbizottságnak fent ismertetett határozatát dr. Ripka Ferenc elnök vezetésével egy küldöttség jelentette be az országos pártkörben, Hock János elnöknek. A küldöttség tagjai voltak Pa- kányi Ferenc a párt alelnöke, továbbá Máté István iparosköri elnök, Himpfner Béla és Szőke Adolf főgimnáziumi igazgatók, dr. Sümeghi László állami közjegyző és Vásárhelyi Lajos pénzügyi tanácsos. Ripka Ferenc dr. ismertetvén az I. választókerület határozatát, hangsúlyozta, hogy az I. kerület polgárságát elhatározásában az a gondolat vezette, hogy minden erejével támogassa azt a pártot, mely hivatva van az ország rendjét biztosítani és a forradalom vívmányait kifejleszteni és megerősíteni s ez alkalommal kiemelte a budaiak hazafias és valláserkölcsi érzését és azt a hálás készséget, amellyel támogatni fogja az országos pártot a reá háruló nagy és nehéz feladatok sikeres megoldásában. Hock János pártelnök rendkívül meleg szavakkal köszönte meg a bejelentést s megemlékezett arról, hogy mintegy 20 évvel ezelőtt, amikor a függetlenségi párt az I. kerületben először zászlót bontott, ott volt ő is azok sorában, akik a Szarvas-téren lelkesítették az 1. kerület polgárságát a függetlenségi eszmékért. Beszédétalapokismertették s ezért mi csak azokról a részletekről emlékeztünk meg, amelyek e budai kerületünk politikai szereplésére vonatkoznak. Hock János megígérte a küldöttség vezetőjének, hogy szívesen részt vesz azon a gyűlésen, amelyre özv. Szebeny Antalné a választó- kerület női bizottságának elnöke a kerület választó nőit fogja legközelebb összehívni. VäplÖ: <■ >.■ • Buda, febr. 15. Antiszemita-fogdosás volt a mult héten.Budán, csakhogy tévesen , ellenforradalom“-nak mondották. Kár volt nem az igazi nevén nevezni a gyermeket, mert sokan félreérthetik, akik máskülönben a leghatározottabban elitéinek minden olyan törekvést, mely a pogromok révén kompromittálná Magyarországot. Az ördög talán nem is volt olyan fekete, mint a minőnek a falra festették, és semmiesetre sem volt ellenforradalmi. Kornay István esete bizonyítja ezt legjobban, akiről mindenki tudta, hogy született forradalmár, halálos ellensége a Habsburg dinasztiának s ezért már sokat szenvedett. De azt is tudta mindenki, hogy antiszemita. Elveinek Budán is igyekezett hiveket szerezni, de csak a kurtakorcsmákban, ahová sem a Pallavicini, sem a Majláth, sem a Batthyány grófok nem járnak. Itt Budán volt is valami talaja ennek, ,3 korcsmát járó kis háztulajdonosok körében s bizonyos bormeny- nyiségek után ez meg is nyilatkozott valamelyes modortalan kifaka- dásokban. Ezek azok az ösztön- szerű megnyilatkozások, melyek minden más nemzetiség, sőt más vallás ellen szoktak megnyilvánulni. A tót, az örmény, a görög, a rác, a román és a sváb ellen épen úgy, mint a lutheránus, a kálomista, a zsidó, az óhitű rác és az orosz- hitü oláh ellen. Ezzel tisztában volt a zsidóság itt Budán és az öreg Goldberger volt a „Buda és Vidéke“ cimü keresztes újság legbuzgóbb olvasója. Együtt olvasta a Borsszem Jankóval és az üstökössel, de senkinek e miatt a haja- szála sem görbült meg. Komolyabb alakot nem is öltött volna Kornay és társainak egész agitációja, ha a zsidóság nem követi el azt a tévedést, hogy mint nemzet, külön szervezkedett. Ez megdöbbentett sok gondolkodó embert, — aki addig, amíg a zsidóvallásu magyar emberek kezében volt a magyar tőke, aggodalom nélkül engedte azt ott összegyűlni, mert bármily vallás kezén, mégis csak nemzeti vagyon maradt, holott egy nemzetiség kezén már gazdasági veszedelmet jelent. Egy budai bankintézet főnöke fejtette ki előttünk igy nézeteit a most mesterségesen fölvetett antiszemita kérdés alkalmából. Ő is zsidó vallásu, de szivvel lélekkel magyar ember, aki távol áll minden szeparatisztikus — szerinte — tarthatatlan, beteges áramlástól. Egy másik bankember a zsidóság hivatását az élesztő-höz hasonlitotta. Ahol megjelenik, ot/ Hasznos, üdvös erjedest idéz elő, s ha rendes folyamatban összevegyül a tésztával — kenyér lesz belőle; de ha túlteng — ehetetlen kovászá teszi a tésztát is. Úgy látszik nálunk kezd túltengeni és ez ellen tiltakozik a magyar liszt, mely nem akar kovásszá lenni. Ezt bizonyítaná azok névsora, akiknél „ellenforradalom“ címén házkutatást tartottak, nem kiméivé a nagy- tiszteségü ősi magyar családokat sem s ez már egészen más látszatokat kelt. Ez már nem az ellen- forradalom elnyomása, nem a népet heccelő antiszemiták ártalmatlanná tétele, — ez már úgy fest, mint a keresztény üldözés. Ezt a látszatot pedig a forradalomnak mindenáron kerülni kell, nehogy — folytatva ezt a rendszert — az egész vonalon azt a választ kapják a rémlátok, amit kaptak abban a névsorban, melyet e hajsza után az „Alkotmány“ közölt, mint a keresztényszocialista párt egyszerű jelentését. Nem szívesen foglalkozunk a kérdéssel mi, akik első sorban és mindenek felett magyarok vagyunk, akik évek óta ápoljuk azt a békét, mely vallási téren is türhetővé tette a társadalmi életet Budán, de el kell ítélnünk az ördögöt falra festő rémlátást, mely az ellenforradalom letörése címén vallás üldözéssé fajulhat — bármely oldalról. Erre nekünk itt Budán igazán nincs szükségünk. Nagy szó és a főváros ellátásában beálló uj gazdasági rendnek első megnyilatkozása az a terv, melyet Írásban terjesztett a tanács elé három hegyvidéki egyesület: a Zugligeti, — Svábhegy és — Virányos-Kútvölgyi egyesület. E szerint a Zugliget, Svábhegy és Hűvösvölgy villatulajdonosai vállalkoznának kisebb-nagyobb tehenészetek felállítására, ha a főváros lehetővé tenné a megfelelő tehénanyag beszerzését és / a takarmányt biztosítaná, amit az Állat és Takarmányforgalmi R.-T. révén vélnének legalkalmasabbnak. E vidékeken néhány kisebb tehenészet már létesült és nagyon jól bevált. Eddig nem igen mertek hozzáfogni ehhez a villatulajdonosok, bár majorosok és kertészek kéznél volnának, mert nem ismerték a szükséges tehénfajtákat. Egyelőre 500 tehén beállítását tervezik, mely átlag idővel 2000 darabra is fölemelhető. Ezt elősegíthetné a főváros azzal, hogy a szegényebb sorsú majorosoknak és kint letelepedett munkáscsaládoknak módot nyújtana ily tehenek beszerzésére. Kaszáló rét, legelő van a hegyvidéken bőven a főváros tulajdonában s e kedvezmények ellenében a főváros kikötötte, hogy a tehenészet tulajdonosai a saját használatukon felüli részt átengednék a közfogyasztásnak. A
