Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-02-02 / 611. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 álló kapitalizmust. Ezt a jelszót ki kell venni azok kezéből, akik így tudnának csak ellenforradalmakat csinálni. Ennek a jelszónak az átvétele simán csak úgy történhet, ha a saját kezébe veszi az a középosztály, mely semmiféle forradalomra nem képes és mely, mint polgári osztály áll a kapitalizmus és a szociáldemokrata párt között s ez a polgári osztály adja aztán tovább, illetve osztja meg azt a szociáldemokrata párttal. — Mi budaiak tudjuk azt, hogy a budai nemzeti polgári párt szervezői sem a régi munkapárt fölélesztését, se'm uj párt alakítását nem tervezték, sőt gondosan kerülték a régi munkapárti vezetőférfiak közreműködését. Tudjuk azt, hogy ez a mozgalom demokratikus alapon indult s ezt az irányt nem is hagyja el, még akkor sem, ha egyesek sértett hiúsága, szereplési vágya íestvérharcot szít a budai polgárság között. Buda csodája, gyönyörűséges, utolérhetetlen szépségű helye lehetne a Várkert, mely most elrejtve, körülbástyázva, beépítve megközelithetetlenül fekszik a Várhegy pompás déli lejtőjén. Minden természetes gondolkodás, művészi elme, de a lajkus ösztön is, azt súgja, hogy a Várpalota legtermészetesebb, legegyenesebb, legkellemesebb feljárója Buda főútvonalának az Attila-körutnak, a Szarvastér és Apród-utca felé való szétágazó tengelyében találná meg legideálisabb helyét, ahonnan a hegy lankás lejtőjén szinte számba sem vehető emelkedéssel juthatnának el a Palota tabáni platójára. Ezt a magától kínálkozó megoldást figyelembe se vették, az ősi kaput betemették és elzárták a palota átépitői és a budai Várkertnek alsó déli legértékesebb pontjában a kutyaólakat, az istállókat, a kertészházakat helyezték el. Tétován áll meg az idegen és nem tudja megtalálni az elátkozott várkastély feljáratát, bejáratát. És ott van a déli lejtő csodaszép parkja, melyet megközelíteni lehetetlen. Nyissuk meg az utat az ősi királyi parkhoz a Szarvas-tér kínálkozó megoldásával, alkossunk itt egy hatalmas park-kapuzatot, mely valóban a nemzeti érzés szülötte és kifejezője legyen, a budai Dunapart nagyszerű útvonalának méltó lezárása. Legyen az a park valóban a nemzet parkja, ahol a sétáló elmerenghet a régi, letűnt dicsőség magasztos történetén, melyet semmivé tett egy meg nem értő uralkodóház s amely talán-talán újból feltűnik, ha a magyar újból megismeri testvérét — a magyart. Fábián Gáspár. A város esze vagy ahogy sok vidéki városban mondják: a város pennája, a régi szép főjegyzői cim meg fog szűnni Budapesten. Eddig tanácsnok főjegyző volt a cime s most elhagyják a főjegyzőt. Egyszerűen tanácsnok lesz, holott épen ellenkezőleg, a főjegyzői címet kellett volna megtartani s mint egy uj rangot az alpolgármesterek és tanácsnokok közé iktatni. Budapesten a jegyzőnek irói vénával, lendülettel biró embernek kell lennie, aki e tisztség hagyományát is köteles volna megőrizni. Az uni- formirozás nem mindig kedves dolog és szinte fáj, hogy Budapestnek ezentúl már nem lehet „aranytollu“ főjegyzője. Tisztelt Polgártárs! Higyje el nekem, hogy a szocializmus mai állásából csalhatatlanul következik, hogy az ö igazságai épen olyan ellenállhatlan lendülettel fognak úrrá lenni a jövő emberének szivén, lelkén, mint ahogy a krisztusi szocializmusnak is behódolt a világ. Vegyék azután figyelembe, hogy a krisztusi szocializmusnak a legbarbárabb obszkuritással kellett megküzdenie, mig a mai szocializmus kulturemberekkel áll szemben. Nejn gondolják, hogy egy kicsit mégis furcsa volna, ha a mai szocializmus igazságainak mégis nehezebb harcot kellene megvivniok, mint kellett Krisztus tanainak a barbár korszakban ? Az az értelmiség, melyet önök képviselnek, nem teheti ki magát annak, hogy az ő ellenállását az utókor még szigorúbb bírálat alá vegye, mint ahogy mi bíráljuk el ma azoknak barbár vakságát, akik véres erőszakkal törekedtek feltartóztatni Krisztus tanait világhódító szent útjukban. Azért szögezem le ezt itt, mert a jövőnk jól felfogott érdekéből nagyon szeretném, ha Önök nem tolnák ki tovább a helyes konzekvenciáknak a mai helyzetből való levonását, hanem ennek a műtétnek már most alávetnék magukat. Szeretném ezt főleg azért is, mert én egyáltalán nem látok amolyan magasabb ideálokat és becsületes érdekeket, amelyeknek jegyében bárki is joggal fejthetne ki további ellenállást a szocializmus igazságaival szemben. Amikor pedig ezt megállapítom, akkor ebben a megállapításban már meg is jelöltem az előttünk álló kötelességet, amely szerint nekünk ma nem lehet szebb és hasznosabb foglalkozásunk, mint az, hogy ez igazságoknak nyílt szószólóiként másokat is a céltalan és káros ellenállás leszerelésére buzdítsunk. Buzdítsunk és ezzel az igazságoknak a gyakorlati életbe való átplántálását siettessük is. A siettetésre pedig a célszerűségen felül azért is szükség van, nehogy ezt az átplántálást a szervezett propaganda • esetleg oktroa utján- hajtsa végre, ami megint hiba volna ; nem azért, mert az oktroa egyáltalán mindig kellemetlen és ahelyett, hogy hegesztette, újabb sebeket fakaszt, hanem azért, mert a mi korunknak egyáltalán nem válik díszére, ha tiszteletreméltó igazságok csak oktroa utján plántálódhatnak át a gyakorlati életbe. Azért is hangoztatom ezt, mert a szocializmus propagandája már amúgy is jóval többet vívott ki erőszakkal, mint amennyit ez a kor elbír anélkül, hogy magát ne kompromittálná. Ezt én egyaránt értem a polgári társadalomra csak úgy, mint a szocialisták szervezetére is. Bismarck szerint úgy van bár, hogy „Macht geht vor Recht“, csakhogy talán épen a szocializmus nem az a valaki, aki ad infinitum kopizál- hatná azt, amit az autokráciának ez a bivalytermászetü gladiátora cselekedett, hacsak épen azokat az igazságokat nem akarja csúffá tenni, amelyek előtt már meghajlott a világ nagy része. Gróf Zay Imre. IfiéelL Telefonon értekezhetni a felelős szerkesztővel: délelőtt 10—12-ig. Telefonszám 24—77. Egy csepp kivájja azt a sziklát, Melyet hiába mos a tenger, S mire a nagy tömeg nem képes Azt elintézheti — egy ember I Hafiz. Rendkívüli kitüntetés és évek nehéz kitartó munkájának kedves eredménye, hogy a budai társaskörök egymásután a „Budai Naplót“ hivatalos lapjuknak jelentik ki. A ßudai lövészegyesiilet kezdte a sort, folytatta a III-ik kerületi Torna- és Vivóegylet és most a Krisztinavárosi Kaszinó választmánya tisztelte meg lapunkat azzal e hó 30-án tartott ülésén, hogy egyhangúlag kimondotta, miszerint a lap eddigi közhasznú és Buda érdekeit rendkívüli módon szolgáló működése elismeréséül hivatalos lapjává teszi. A „Budai Napló“ iránt való rokon- szenve megnyilatkozását köszönettel vesszük tudomásul. Gonda Béla miniszteri tanácsos, aki most Ménes-uti lakásán súlyos betegen fekszik, ama budai polgárok közé tartozik, akiket csakis a dolgozó emberek ismernek. Mint mérnök évtizedek előtt az ujságirói pályán is működött, különösen műszaki és gazdasági cikkeivel keltett feltűnést. Baross Gábor meghívta őt a kereskedelmi minisztériumba és reábizta az aldunai zuhatagok és a Vaskapu szabályozását. Ezek a világraszóló munkák kiválóan sikerültek, amit neki és kiváló munkatársának Wallandt Ernőnek köszönhetünk. Utóbb Gonda Bélát a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő tervezésével is megbizatott. Most hogy Garami Ernő kereskedelem ügyi miniszter előterjesztésére, Méhely Kálmán iniciativája folytán és a minisztérium hajózási szakosztályának vezetője Egan Ede főfelügyelő, dr. Déri Ferenc alpolgármester meleg támogatása mellett, több mint 25 éves vajúdás után a budapesti ipari és kereskedelmi kikötő megépítése valósággá lett, nem mulaszthatjuk el, hogy a legmelegebb elismerés hangján ne emlékezünk meg Buda e kiváló polgáráról: Gonda Béláról, aki ennek az eszmének első harcosa volt. Az azóta elhunyt Speidl Bodóg és Izsáky Ernő műszaki tanácsosok közreműködésével megalkotta a budapesti kikötő tervét, amely a kikötő mostani tervezésénél és épitésénél kiváló szolgálatot fog tenni, miután tudomásunk szerint, a kikötő-épitő 39-es bizottság tagjává nevezte ki a miniszter Gonda. Bélát. A fakete kastély, ahogy Óbudán a Remete-hegyen álló kolostort, mely Schmidt Miksa bécsi gyáros tulajdona, — s ahol a házi népe által meggyilkolt s ruhakosárba gyömöszölve a Dunába lökött Mágnás Elzával oly különös soaré- kat rendezett, — ez a fekete kastély most növeli a területét és tulajdonosa megvásárolta a szomszédos ingatlant Deucht Jánostól. Már több Ízben volt alkalmunk rámutatni, hogy antiszociális dolog kiránduló helyeken nagyobb területeket a közönség elől elzárni s a város kötelessége volna, hogy az ilyen törekvéseknek útját állja. Szomorú példának ott van a Sashegy. Boros József dr. ügyvéd értesíti ügyfeleit, hogy leszerelt és ügyvédi irodáját I., Attila- utca 5. szám alatt újból megnyitotta. Kopáran áll a villányi-uti front. Megépült nagy részben a különös tipusu Villányi-ut, a budai külső körút — de barátságtalan, mert nincsen fája. Pedig négy sor fával tervezték, — a papiroson. Szép is ott theoriában, de a sivár valóság sok keserű panaszt fakasztott a viliányi-uti lakók ajakán. Most aztán mégis kivasalt Gerenday Dezső műszaki főtanácsos valami hadi pótfacsemetéket a kertészeti hivataltól és tavasszal elkezdik a fásítást. Igaz, hogy a mai pelyhes állu ifjak nagy- szakállu bácsik lesznek, mire e fák árnyékot is vetnek, de — hiába — a seprőnyelet is fiatalon kell elültetni, hogy öreg platán lehessen belőle. Áthelyezések történtek ismét, melyek közelről érintik a budai közigazgatást, így Nagy István s. fogalmazót a III. kerületi anyakönyvezetőséghez, — dr. Gál Bélát a II. kerületi elöljárósághoz, mint ideiglenes tisztviselőt és Somlai Máriát az I. kerületi elöljárósághoz helyezték át. Viszont elhelyezték Budáról dr. Szekeres Róbertét a II. kerületi és Somlai Mariskát pedig az I. kerületi elöljáróságtól, át Pestre. A Rózsadomb nagyszabású fejlődésére fontos és nagyhorderejű közgyűlésre hívta össze tagjait február 2-ára a Rózsadomb és Vidéke egyesület elnöksége. A közgyűlés egyik tárgya a választmány kiegészítése. A választmány jelenleg 30 rendes és 10 póttagból áll. Ez utóbbiak közül 3—3 évenkint 10—10 tag kiválik, de újra megválasztható. A 10 póttag évenkint újból választatik. Jelenleg kilépnek, de a múlt heti választmányi ülésében kiküldött kijelölő bizottság által a közgyűlésnek újbóli megválasztatásra ajánltatnak: almási Balogh Lóránt építőművész, tanár, Bánlaky Adorján miniszteri tanácsos a Statisztikai Hivatal aligazgatója, dr. Beke Manó egyetemi tanár, sárosi Boczki János nagy- kereskedő, Beke József miniszteri műszaki főtanácsos, Csócsán Jenő elhunyt rendőrfőtanácsos helyébe behívott póttag, Gerenday Tivadar ezredes, Uhlmann Ödön m. á. v. főfelügyelő, dr. Szabolcsy Antal a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ tulajdonosa és főszerkesztője, dr. Tholt József ítélőtáblái biró. A választmánynak 6 taggal való bővítésére vonatkozó javaslat elfogadása esetén a kijelölő bizottság a következő 6 uj tagot javasolja a választmányba választani: Jakab Dezső műépitész, Konrád Ernő nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, Zelovich Kornél műegyetemi tanár, miniszteri tanácsos, Hámos Róbert a „Hermes“ igazgatója, Várady Aladár postatakarékpénztári főfelügyelő, Gúth Pál postatakarékpénztári főtanácsos. A múlt évben 3 évre újból megválasztott elnökség és tisztikar: bács-kulai Szekula Gyula földmivelésügyi miniszteri tanácsos, szakelőadó, nyug. vasutigazgató, műegyetemi tanár, elnök, Alpár Ignác és Kéler Napoleon építőművészek és mezőtelegdy dr. Miskolczy Imre miniszteri tanácsos alelnökök, Csíki Imre nemzeti múzeumi igazgató titkár és Leister
