Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-01-05 / 607. szám
XI?- évi. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min1919. 607, Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. VÍRAÁG BÉLA. den további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. iűElííűr 5. szám. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. Forradalmi szózat. „Oh népem, féktelen és könnyelmű nép! Meddig fogsz aludni a mélység szilén ? Mikor fogod megérteni a rettenetes szerencsétlenséget? Csak a gyáva ellenségnek, az ország volt kormányzóinak, kik oly ostobák és rövidlátók voltak, köszönheted, hogy igy véletlen ese- i lények folytán ketté tudtad tépni a bilincseidet, és a fegyver a kezedbe kerüli. Ti nem is tudjátok a függetlenséget értékelni; hiuság-tok hamis győzelmi mámorba ringat; és nem veszitek észre, hogy a régi rendszer emberei mint kötözik újra alattomban a hálót köröttetek. A helyett, hogy nagylelkűen a hazánaK’íáldoznátok magatokat; abban versenyeztek, ki tudja jobban romlásba dönteni az * országot a fosztogatással. Oh század ! Oh erkölcsök ! A forradalmat megcsináltátok, és most a kávéházakban ültök és nagy terveket szőttök. De csak szóval és nem tettel. Csak ostromoljátok vakon az eget hálaorditástokkal a győzelemért, ami még nem is a tiétek. Már nincs itt a zsarnok, de még mindig rabjai vagytok a zsarnokságnak. Nincs ugyan kenyér, de még nincs egység sem, és a boldogságtól oly messze vagytok mint valaha. Mihez tapsoltok?! Az ország görcsökben vonaglik, az ellenség földjeinket «tapossa. Ti a legborzasztóbb szerencsétlenségben vergődtök, a műhelyek üresek, a gyárak elhagyatva, a kereskedelem stagnál, a pénzügy tönkretéve, a katonacsapatok felbomolva, szétszórva, ti az anarchiában éltek. Hiába könyörült meg az ég rajtatok, hiába nyitotta meg a termékenység kapuját, a szükségből az ínségbe jutottatok, küszöbön a zord téli idő, mely még fokozni fogja a nyomorúságot. Oh dolgozzunk közösen; ne panaszkodjunk, ne legyünk egymás ellenségei; ne vessük magunkat újra egy pusztító polgárháborúba. Föl népem! Ha összetörtétek a bilincseket, ne hagyjátok magatokat újra bilincsekbe verni! Legyetek méltók a szabadságra. Marat. A rettenetes Marat, a francia forradalmár irta a fent idézett szózatot, meiy oly szörnyen ráillik a inai viszonyainkra, a francia nemzethez 1792-ben, tehát 126 évvel ezelőtt, közvetlenül Corday Sarolta által történt megöletése előtt. Ez a szörnyeteg, aki ezreket juttatott a yérpadra, bálványa volt a tömegnek. Orvosnak készült és Artois herceg lovászainak volt az orvosa. A forradalom kitörésekor véres szájú demagógnak csapott föl, de ő maga kerülte a veszélyt és gyakran hetekig a pincében élt elbújva. A convent is utálta, de a munkakerülők, az embervérre szomjas csőcselék istenítette. Rehéz lesz választani, és lesz-e,'" aki büszkén vállalja a jelöltséget? Amikor a munkakerülők, a dolog- talanok, a henyék és léhák nagy serege pusztulni hagyja ezrével a megrakott vasúti teherkocsikon a drága élelmet, — a földéhes paraszt veszni hagyja a földben a megbecsülhetetlen termést és azt lesi, hogy mikor jut neki az Ígért koncz a szomszéd birtokból, — a polgárok nagy része napokon át kártyázik a kávéházakban, — a hirtelenül vagyonhoz jutőttak megtöltik Pest minden mulatóhelyét az utolsó le- bujig; — kérdés, akarja-e majd valaki képviselni ezeket a munkakerülő henyéket ? Körülöttünk a gonoszság tobzódik s a jóság mintha ott veszett volna a csatatereken, — ami jót cselekszünk, azt ijedtünkben tesz- szük, mert félünk az utcától, a megtorló igazságtól, de a szivek sivárak és könyörületessé^ nélkijl valók. A gonoszokat ki akarja képviselni? A tudatlanok, a képeiscg nélkül valók rettenetes mohósággal igyekeznek, törtetnek minden legkisebb hatalmi pozíció után, és rátermettség nélkül akarnak vezetni bennünket. A tudatlanok, a stréberek képét ki viseli szívesen ? Az egész vonalon a leggyalázatosabb becstelenság tobzódik. Izgató^ jelszavak fölvetésével vezető sze-T repre tőrekesznek a társadalomban! azok, akiknek becstelen gazsága miatt jó katonáink százezrei pusztultak el hóban-fagyban, mert papirosból volt a bakkancsuk, rongy a ruhájuk, fürészpor a kenyerük, rothadó a Tusuk. Akiktől itthon nem jutottunk mi sem ruhához, sem ételhez. Itt mindenki a másikon keres jogtalan hasznot és kicsiben-nagyban ez az alávaló gazság az irányadó. Az uzsorások, árdrágítók, csalók, becstelenek, léhák, tudatlanok, szívtelenek képviseletét kinek merjük majd fölajánlani ? Becseynek, Ripká- nak, Lendlnek, Perczelnek? — akik a budai részen eddig is vezérei voltak a polgárságnak és a közmunkából kivették a maguk részét becsülettel, szorgalommal, tudással, jósággal. Csak úgy léphet a polgárság arra az útra, mely ezekhez a nevekhez vezet, — ha megtisztul, ha szent fogadalmat tesz, hogy ezentúl nem enged mást hozzá szólni az ország nagy kérdéseihez, mint akik arra hivatottak kipróbált képességeik, puritán becsületük révén, — és maga a polgárság is becsületes munkához lát. körömszakadtáig és megköveteli ugyanezt mindenkitől, aki itt Budán élni akar. Ha saját vére áldozásával is megteremti a közrendet, a vagyonbiztonságot, megvédi a tulajdon szentségét és megvédi minden martadétól a legszentebb közös tulajdonunkat í — a hazát! Merje a polgár kimondani, hogy polgár és merje piegcselekedni ma is azt, amit évszázadokon át megtett a nemzetért és az országért. Akkor mehetünk majd választani! Szomorú magyarok! Mikor vesszük észre, hogy évezredes utunk, mit a magyarok Istene jelölt meg számunkra: zsákutcába tévedt. Vigyázzunk magyarok! Egy mentségünk van csak, sajnos erre nem gondol senki: — a téves útról vissza kell térni. Őrült ideologok, idegen érzésű magyarok oltották be a köztudatba, hogy mi a nyu- lut iGztmk. szegyen volt, megbélyegző, ha a magyarról azt mondták, hogy ázsiai nép. És inig a derék, a hálás, a müveit nyugatot megvédtük egy évezreden át, s most leköp bennünket ez a müveit nyugat. És vegyük köszönettel ezt ;az-*Uimtatást, mert a mi jövőnk, ^követségünk nem Európa, ^hánérti Ázsia. rothad, kimerül, szene, vasa nincs. Ázsia medencéjében évezredekig elégséges nyers anyag vár a feldolgozásra. Ez a jövő zenéje, ez a mi becsületes, diadalmas életünk egyedüli útja. Vissza Ázsiához! Nem úgy értem, hogy hagyjuk itt drága hazánkat martalékul, hanem úgy, hogy keressük szövetségeseinket fajtestvéreinknél a turáni népeknél. És jó lesz sietni! Mert Ázsia készül. És jólehet, mig a művelt nyugat a koncon, a mi húsúnkon osztozkodik: lecsap reá az ázsiai nép, mely véletlenül a mi rokonunk is. Vigyázzunk, hogy idejében értésükre adjuk ázsiai testvéreinknek, hogy mi nem fogjuk többé védeni a művelt nyugatot, mi az ázsiai népek nyugati őrszemei vagyunk. Fábián Gáspár. Falusi borbély még sohasem tette és egyszerű üzleti érzéke nem is engedte, hogy megtegye azt, amit a mi fiatalos hevülatü pénzügyminiszterünk csinál. Sohsem látott adókkal ő is megakarja borotválni az országot, úgy hogy vért fog izzadni, főleg azokat, akik a háborús vagyonosodás szakállát növeszt/k. Csakhogy van a borot- válásnak régen jól bevált módja. A szakáit először lenyirják. Az nem fáj. Azután a megmaradt tövét lágyan, ügyesen beszappanozzák és élesre fent borotvával simán iebo- rotválják. Ám de Szende borbély kiált a műhely ajtajába és azt kiabálja, hogy ő nem nyír, nem szappanoz, nem borotvál, hanem marékszámra tépi ki a szakáit. És ne is csodálkozzék, hogy az emberek kerülni kezdik az ő borbélv- műhelyét. Még a saját pártja is megelégelte már ezt a dilletantiz- must a kormányzásban. Elég volt belőle. Érdekes, hogy Pesten most alakult meg a Szabad polgári párt, mely Budán évtizedes ha'rcokat vívott, mint községi párt. Az Erzsébetvárosi Kör számára dolgozta ki e párt pvogrdiurnyái Katona Béla, a jeles közgazdasági iró. Alapvető követelése e programmnak, hogy a jogrend általánosságban az egyéni önrendelkezésen nyugodjék és az állami beavatkozás csupán a különböző foglalkozásbeliek életcéljainak előmozdítására és életviszonyaik megkönnyítésének kzabályozására korlátoztassék. A polgárság ehhez képest követeli, hogy az ország minden lakosa munkaképességéhez, szorgalmához és tehetségéhez képes szabadon dolgozhassák és érvényesülhessen. Követeli, hogy saját tisztes munkájának és takarékosságának anyagi vagy erkölcsi eredményeit az egyetemes fejlődés érdekeinek sérelme nélkül mindenki szabadon felhasználhassa és élvezhesse. Kifejti továbbá, hogy a polgárság nem fogadja el azt a szociáldemokrata követelést, hogy minden magánvagyon az államé legyen, mert a jogos önérdek megszűnésével kiveszne a haladás vágya és elsorvadna a kultúra. A polgárság nem fogadja el a radikális párt azon alapvető követelését sem, hogy az állam részére vétessék el a munkanélküli jövedelemnek mondott tőkeszaporulat, mert ez kisebb embereknél lehet megtakarított tőkéjük kamata, nagyobbaknál pedig fejlődő vállalatuk növekedő forgótőkéje, vagy üzemi zavarok, veszteségek, elemi csapások kárának és kockázatának fedezete, melynek elvétele az exiszten- ciák egész sorát ingathatná meg, vagy tehetné tönkre. Az érdekes uj programm a polgári társadalomban erős viszhan- got keltett.
