Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-07-14 / 583. szám

BUDAI NAP LÓ 3 3 fölé gyönyörű palotákat. Értem, hogy ezekre első sorban kell gondot for­dítania ; azonban a főváros érdeke többet kíván ; a többieket se hanya­golja el, mert ezeknek is a jó hire szárnyra kel az egész világban, meg ha az idegenforgalom nagyobb ára­data - amint remélhetjük — meg­indul, ne lássa senki a régi elma­radottságot, a rendezetlen állapotot e tekintetben. Vájjon mit gondolhat magában az az idegen, aki például a Lukács- vagy Császárfürdöből ki­lépve, a kiépittetlen újlaki rakodó­partra kerül és ott látja nemcsak a kőkockarakásokat, a homokbuckákat, de valóságos szemétdombok közé keveredik a világhírű Margitszigettel szemben. A fürdőkről részletesen más alka­lommal. A BUDAI PRÉPOSTSÁGOT 1500-ban II. Ulászló király Losonczy Zsigmond- nak adta ki, sőt, még ugyánezen év­ben a prépostság javadalmait illető főkegy­úri jogát is Zsigmondra ruházza, ami a Jagellók alatt gyakori jelenség. Megemlí­tendő az az adat is, afíiely szerint a most említett prépostnak, atyja temetésére, egy budai polgár kölcsönöz 200 forintot. — A budai káptalan 1514. évi oklevele Budafel- héviz tájékáról ad értékes topográfiai fel­világosítást. — Bakócz Tamás esztergomi érsek 1516. évi most megtalált levelei, amelyeket budai házának udvarbirájához intézett, az érsek budai borgazdaságára vetnek érdekes világot. — Érdekes adat, hogy a budavári Boldogasszonytemplom­nak, mely különben a németeké volt, egyéb­ként tanult plébánosa 1435-ben nem értett magyarul. A ZSIDÓK KIVÉTELES HELYZETÉRE, gazdasági téren való szerepére, pénz­bőségére, uzsoráskodásra vonatkozó­lag sok érdekes adatot gyűjtött össze Csánky Dezső. Budai zsidók, köztük egy Mélámén nevű nő is, segítik ki a szorult­ságban levő főurakat, polgárokat, egyházi személyeket, de a legzordabb feltételek mellett; igy pl. a visszafizetés halogatása esetén 200 frtnyi adósság néhány hónap alatt 1600 frtra növekszik, 200—244 frtnyi kölcsön zálogául az adós 4 falut, sőt egész birtokát kénytelen lekötni. Zsidót a szabó­mesterségre megtanítani nem szabad. Szabó a zsidónak saját használatra készíthet ruhát, eladásra nem. Viszont szokatlan, hogy keresztény háztulajdonosnak zsidó lakója van. Érdekes, hogy a XVI. század elején budai zsidó mint polgár emlittetik. P ÁRATLAN BECSŰ az a műtprténeti adat, amely Czobor Imre 1516. évi végrendeletében olvasható, aki a budai Mária Magdolna egyházban fel­állítandó címeres sarkophagjáro 150 forintot hagyományoz Péter budai kőfaragónak, aki azt lehetőleg olyan vörös márványból tartozik kifaragni, mint amilyenből Czobor Márton síremléke készült, ezen felül budai házáról, misemondó ruhák készítéséről budai templomokba stb. intézkedik. B UDÁNAK a VIDÉKKEL való kereske­delmi összeköttetésére is világot vet az az oklevélanyag, a melyet most gyűjtött Csánky Dezső Budapest történeté­hez a vidéki városok levéltáraiban. A kassaiak T Budán vásárolnak bort, a budaiak Kassán posztót; a budaiak a győri káptalantól kapnak gabonát, a győri káptalan a budai vásárra küldi emberét; a győri káptalan a Pestről vitetett szó szállítási dija fejében 8 forintot fizet. Mint már említettük, kiváló figyelemre tarthatott számot a budai magyar szabócéh szabályzata és a nagybányai szűcsöknek a budai szűcsök mintájára al­kotott szabályai. Mindkét szóbanlévő céh­szabály művelődéstörténelmi szempontból is bőséges adalékokat tartalmaz. Szives figyelmébe ajánljuk, hogy előfizetése juüus hó elején lejárt ! ! ? ! Hírek. Egy kö keresztet, egyszerű mész­kőből készült kőkeresztet kér a város­tól Sagmüller József plébános az óbudai temető számára. Amint pár év előtt a farkasréti temetőben fel­állította a tanács a Horvay-féle „Jó Pásztor“ szoborművet, ami ellen mű­vészi szempontból sohasem volt ki­fogása, csak a szimbolisztikus jelen­tősége ellen, — úgy megtehetné a tanács, hogy az óbudai temetőbe legalább egy kőkeresztet állíttathatna. — Mi ezt a szerénységet nem tart­juk helyénvalónak. Ma már csak művészi szép dolgot lehet állítani, ami díszére van a temetőnek és egy falat kenyeret is ad valamely nehe­zen élő szobrászművésznek. Ezeken a koronákon ne takarékoskodjunk. A galambok városa volt a régi Tabán. Csaknem minden háznál volt galamb és fütty-szóval hajtották őket föl a magasba, mindig magasabbra. Néha 15—20 nagy rajt látott keringeni az ember a citadella magasságában. Állandó kereskedést űztek vele a tabániak, de át kellett járni a köz­ponti városház udvarára, ahol egyedül volt madárpiac. Most ezek a polgárok mozgal­mat akarnak indítani, hogy a keddi napo­kon a Roham utcában engedélyezzen a város galambvásárt, a mi előnyére válnék a Krisztinának. Ezzel kapcsolatosan föl­merült az a terv is, hogy kanári madara­kat lehesen árusítani a Batthyány téri vá­sárcsarnokban vagy mellette. Ezeket meg- toldjuk azzal, hogy a külső részek számára, a hol szükséges háziállat a kutya, mint házőrző, — engedélyezzen a város egy-egy napot Óbudán és a Kelenföldön, hogy ott meghatározott helyen és időben ebeket lehessen vásárolni. Ha már volt egyszei kutyavásár Budán, miért lehetne ezután is. Feljajdulás olvasható ki a felsőkrisz­tinavárosi segélyzőbizottság jelenté­séből, mely most került kezeinkhez. Már az 1916. évről szóló jelentés arról panaszkodik, hogy: „Mig a háború elején és a múlt évben ezerszámra tudtunk sze­gényeink számára ócska ruhát, cipőt szerezni, mig közgyámjaink ezreket tudtak emberbaráti cél­jaink megvalósítására gyűjteni, addig ma már egyetlen ruha­darab sem kerül raktárunkba s az adakozások is rendkívül mó­don megcsappannak.“ Mennyivel jogosultabb ilyenféle pa­nasz ma, a háború negyedik, iszonyú évében. A nagy drágaság szomorú következménye, hogy a Szegény Asz­talt, a segélyzőbizottság e büszkesé­gét, amelyet 19*t6május 15-éig tudtak fenntartani, az ijesztő drágaság, éle­lem- és pénzhiányában nem lehetett többé életre kelteni. A Népjóléti Köz­pontnak az iskolai gyermekek téli fölruházásához, mely akció körül­belül 1,400.000 korona költség­gel, majdnem minden arra rászorult iskolásgyermeket fölruházott, a Se­gélyzőbizottság 1000 koronával járult hozzá. Minthogy a nagy akció csak iskolásgyermekekre volt tekintettel, a Segélyzőbizottság a rendelkezésre álló eszközökkel, amelyeket úgy dr. Ripka elnök, mint Badál elöljáró áldozatkészsége s elsősorban dr. Mándiné házánál rendezett hangver­seny tiszta jövedelme 900 koronával megnövelt, 100 fiú- és leánygyerme­ket tudott ellátni ruhával, cipővel, kabáttal. A tél folyamán a szegények­nek fütőszénnel való ellátását a Szén­központ vette kézbe s az általa ki­bocsátott utalvány ellenében minden igényjogosult a Margitköruti gázgyár­ban, különösen dr. Ripka elnök által biztositott szénből, a szigorú tél fo­lyamán Néhányszor jutott fűtőanyag­hoz. Egyéb gyűjtésekről, adományok­ról a pénztári jelentés számol be. — Az elhunyt Stark Nándor és iglói Szontagh Hugó helyét Odry Lehel és Ujváry Béla kir. tan. foglalták el. A jelentés még kiemeli, hogy sárói Szabó Mária népj. megbízott indít­ványára dr. Ripka elnök hathatós közreműködése folytán sikerült egy sokgyermekkel és egy magával tehe­tetlen, gyámoltalan anyával megáldott családnak fejét a frontszolgálat alól mentesíteni, családjának visszaadni s igy a züllésnek induló gyermekeket a romlástól megmenteni. — A jelentés Obendorf Károly jegyző érdemes munkája. Levelezőlapon volt szerencsénk tudatni mindazokkal, akik igényt tarthatnak kedvezményes előfizetésre és kérjük, hogy a lejárt előfizetést mielőtt beküldeni szíveskedjenek. j A Budai Zenede, mely Cecelits Benő áll. | kép. oki. zenetanár vezetése alatt áll, ; a „Budai Katholikus Kör“ dísztermében j rendezte V. vizsgálati növendék hangver- : senyét a múlt héten. Rendkívül tetszettek a 1 növendék közül: Zádor Aladár, Biró Annus, t Graumann László, Gerő Mariska, Weisz Irén, Max Margit, Biró Margit, Sonnauer Péter, Heidelberg Tibor, Schlanger Irma, Weisz Rószi, Schenker Teréz, Vince Sándor, Nedelkovics Nusi, Grün Szerén, Vince Péter, Felsner Hädy, Pollák Imre, Nedved Béla, Kertész Kata és Haas Lajos, akiknek sikere dicséri a közreműködő tanári kart: Hirschl Rózsi, Cecelits Benőné, Mádai István, Schwenk Ludovika. Elsietett telekvásárt csinált, Hoepf- ner Guidó bizottsági tag véleménye szerint, a székesfőváros. A leg­utóbbi közgyűlésnek a tanács azt a javaslatot tette, hogy a fogaskerekű melletti 16,000 négyszögöles Lederer- féle területet, a melyet csak 6—7 év­vel ezelőtt vásárolt meg a főváros üdülő telep céljaira,adják el 550,000K kikiáltási áron. A főváros véleménye szerint a telek üdülőtelep céljaira nem lévén alkalmas, a mostani telek- konjuktura idejében lenne legjobban értékesíthető. Ezzel szemben Hoepf- ner meggyőző érvekkel fejtette ki, hogy a telekértékesités szempontjá­ból a háború utáni építkezés ideje lenne a legkedvezőbb; ha tehát a város most adja el ingatlanait, akkor egyenesen kikapcsolja magát a há­ború utáni nagy telekérték-emelke­dések előnyeiből. Sajnos, a közgyű­lésen kevés visszhangot találtak az okos szavak; a közgyűlés többsége a mielőbbi eladás mellett foglalt állást. Mindig sietünk ott a hol nem kell, de lassan járunk a sürgős kér­désekben. Szerkesztöcsere. E címen legutóbb kö­zölt hírünk egy tévedését igazítja helyre a Budai Újság felelős szerkesztőjének Gerő Sándor urnák levele, amelyben tudatja ve­lünk, s ennek bizonyságául csatolja A Czipő cimű szaklap legutolsó példányát, ahol azt írja, hogy „. . .arra az elhatározásra jutot­tam, hogy megváljak cipőmühelyemtől...“ Már semmiféle érdekközössége nincs a Kossuth Lajos utcai cipökereskedéssel és azt édes atyja vezetésére bízta. — Szívesen közöljük e helyreigazítást, habár az erre vonatkozó közlésünket csakis lapunk zárta után történt változások tettek tévedéssé. Csúf megaláztatás a fővárosi he- lyettestanitó mai élete. Állandó es- deklés, kézösszetevés, igazságtalan mellőzés, protekcióhajszolás, a fize­tésből való meg nem élhetés, sen­kivé görnyedés, egyéniségelvesztés, ambíció letörés: embeihez nem méltó helyzetek halmozódnak egy olyan pálya kezdetén, ahol szívnek, lélek­nek, melegségnek, gondtalanságnak, eredetiségnek kellene dominálni, hogy a leggyönyörüségesebb anyag: a fej­lődő gyermek, a nemzet és társadalom részére méltóan formálódjon, műve­lődjön. S ehez most kapjuk azt a keserves panaszt, hogyha a sok mun­kától elgyötörve, az állandó idegizga­lomtól megőrölve, lerongyolt teste beteg lesz, újabb szekatúrák követ­keznek. A főváros diplomás helyettes tanítója oda van besorozva, ahol a takarítónők, utcaseprők, munkások és napszámosok : a kerületi munkásbiz- tositó pénztárba. E cimen minden hónapban három korona körüli ősz- szeget levonnak úgyis kevés illetmé­nyükből. Ha beteg, külön felülvizs­gálatra rendelik, cje úgy bánnak vele. mint égy másik pénztári taggal: vagyis cseléddel, kocsissal stb. A* orvos aznap nem ér rá : jöjjön más­nap ! Másnap az egész délelőttjét ácsorgással ott tölti (itt Budán, az Irma-téren különösen bevett szokás!) s végül az orvos nem fogadja, — jöjjön a következő héten ! És meg­történik, hogy akkor megismételik véle ezt a rendszert elölről. Mindezt 52 (szóval és Írással: ötvenkettő) koronáért, amit ily esetben egy hó­napra kap és amiből, mint beteg embernek kell megélnie, mert fizetés betegség esetén nem jár. Ezen vala­hogy mégis csak változtatni kell, mert igy nem maradhat. Nagy agitációs és szervező gyűlést rendez julius 14-én vasárnap d. u. 3 órakor a saját helyiségében III., Lajos u. 46 sz. alatt a kath. Népszövetség, hogy szociális, gaz­dasági és szövetkezeti kérdéseket tárgyalva, segítsen ama súlyos helyzeten, amelyben ma a keresztény társadalom van. Agvülés szónokai: Huszár Károly. Schmidt Viktor - • és Székely János. Jön a füst kérjelhetlenül jön Ó- buda felől. A gyarkéménvek füstje, a melybe belefullad az egész budai fürdőprogramm. Megállapították már tudományosan, praktikusan és min­denféleképen, hogy a Duna mentén állandó a légvonal déifelé, mert a vizsodra magával viszi a felette álló levegőoszlopot. Tehát minden gyárat a főváros déli részén kell fölépíteni. Most ismét azt látjuk, hogy egy uj gyár, a Magyar-Amerikai Faipar R.-T. vásárolt Óbudán a Homokos dűlőn 400,000 koronáért telket és gyárat épit oda. Mintha nem volna mind­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom