Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-01-08 / 571. szám

3 BUl/Al napló 3 törekvéseiben. Vele együtt emelke­dik ezután és Budapest nagyváros fesz nemsokára; Középeurópa egyik nevezetes központja, ame­lyen majd a Nyugat és Kelet for­galma találkozik egymással ! Az uj idők küszöbét régi módon át nem léphetjük. Uj elvek érvényesülnek a meg­változó társadalomban, uj irányok mutatkoznak a még fegyverben álló nemzetek életében és a de­mokratikus törekvések kavarodá­sából kiforrnak olyan alakulások, amik kell, hogy a népek érintkezé­sében újból igazodjanak egymás­hoz. Nem Londont akarja a német elvenni az angoltól, hanem índia gazdagságába akar nyúlni s abból ■dúsabbán, bővebben meríteni, mint ahogyan eddi'g tehette. Ü Keletre törekvésének egyetlen jbasználható útjába esik Budapest, Szófia, Konstantinápoly és a bag­dadi vasút vonala, amely egyene­sen a Perzsa-öbölig s illetőleg Bombay felé vezet. Kilenc-tiz nap alatt mehet a német utas, vagy az áru Hamburgból Botnbayba. Sőt, az angol gyorsforgalom szintén kénytelen lesz ezt az utat használ­ni a gyűlölt Németországon át. A mindenre felkészült nagy né­met nemzet nem messzire ment a szövetségkeresésben; csak a keleti politikája érdekeit támogató or­szágokat választotta segítő tár­sakul: Ausztriát és Magyarorszá­got, Bulgária, Törökország, senki más — mutatja a glóbusz — csak ezek esnek Németország és India közé — a többit mind le kell győz­nie, vagy leköteleznie, ha Indiát igazán akarja! Németország terve nyilvánvaló: Angliát le akarja verni, hogy Bu­dapest—Szófia— Konstantinápoly- Bagdadon át Indiába mehessen. (Folytatjuk a jövő számban.) Mindent leír! Kozma-féle Gépiró és Sokszorosító Intézet II. kerület, Fö-utca 19. szám. Leírás. írógépbe diktálás Stenogra- fálás. Gyors, pontos és megbízható munka. — Igazgató : Kozma Bernát, felső keresk. iskolai gyorsíró tanár. Telefon : 174-04. Jó cigány, jó kávé, a Batthyányiban! I hírek ! 19I82 . . . Uj év, uj eszmék, uj emberek. Valami nagy megújho­dás van a levegőben. Várunk va­lamit, aminek jönnie kell, ami meg­változtatja a mai nehéz állapoto­kat, melyek mint a múlt nehéz rozsdás láncai lógnak rajtunk. A végletekig, a szélsőségekig csa­póiig sokak vágya, ott keresik a jövendő boldogulás titkát. A világ mai rendje iránt megingott a hit és hogy az uj alakulás üdvös is le­gyen, öntudatos, képzett egyének­re van szükség, akik szívben, lé­lekben magyarok, tudásukban euró­paiak, érzéseikben pedig embe­rek. Ezeket kell megkeresnünk ez ujesztendőben és akkor újból boldog lesz a magyar és uj fényre derül Buda, mely áll ugyan még, de csüggedten áll, mint valami té­pett tollú vén turul madár. Kezd­jük hát ezt az évet uj remények- i kel, hátha jobb lesz az elmúltnál. jő bolgár katonák, turáni test­vérek, akik dicsőséges érdemren­des mellel, hej, de bánatos rok­kantán a magyar nemzet vendé­gei vagytok, üdv Nektek, fiuk! szent karácson^, estéjén, a ti nap­tártok szerint, mely nálunk a há­rom királyok nanjára esik, mintha ezzel is a mi három királyunk szö­vetségét igazolná. Meghívtunk benneteket az ősi Budára, hogy szivünk melegét is oda tegyük a karácsonyfa alá, amelyet nemes magyar nők gyújtottak számotok­ra, a Ti örömetekre, édes Test­véreink! Állandóan 30—40 bolgár rok­kantat ápolnak a Révész-utcai kórházban, ahová nagy Bólgáror- szágbóí jönnek, hogy a hiányzó miikezet, mülábat itt kapják meg. Ezeket a rokkantakat hívta meg a budai általános jótékonysági egyesület 5-én délután egy kis ka­rácsonyfa-uzsonnára. Meg is jöt­tek katonásan, Tolnay főhadnagy parancsnok és Horváth Béla a magyar-bolgár vöröskereszt osz­tályvezetője kisérték őket. Ott már várta őket Bókay Árpád egy. m. tanár a kórház igazgatója, E l- linger Gyula a bolgár vöröske­reszt igazgatója testvéri szerete­tünk lelkes ápolója és Szigeti János a kerület orsz. képviselője. De várta őket a terített asztal is, melyre három karácsonyfa vetette szelíd fényét. És a becsületes bol­gár szív megérezte a testvéri ma­gyar szívnek feléje lobbanó mele­gét. Ezeknek a kemény katonák­nak az arcán végigszaladt a köny, amikor eléjük hordták’a köriil- szorgoskodó úri nők tányéron, tál­cán azokat a kedves apróságokat: pipát, tárcát, zsebkést, zsebköny­vet, tollat, irónt, szivart, dohányt és cigarettát. Apró emlékek nagy szeretettel nyújtva. Azután jött a párolgó thea, kalács, sütemény, amit gondos kezek sütöttek, főz­tek. Jutott bolgár szó is, mert megjelent B a l a n c z o f bolgár alkonzul és titkára A w r a m o f bájos nejével, aki a megtestesült bolgár szépség. Az ő ajkáról még édesebb volt a bolgár szó. Valahol megszólalt a gramofon és szállt a nyomán a sirató bolgár dal. Régi dicsőség siratója, régi rabság öröksége. És elhozta mindenki a maga adományát: Palugyay Mó- ricné, akit mindenki úgy üdvözölt, mint a jövő csillagkeresztes höl­gyét. — a mindig szép. mindig fiatal báró gelsei Guttmann Vil- mosné, — a mindenütt áldozni kész Elek Pálné, és a köztevé­kenysége révén nagyrabecsiilt Pé­kár Gyuláné. Az egyesület részé­ről fehér köténybe öltözve fogad­ták a vendégeket: gróf A |) p o- n y i Albertné, akinek bájos leánya Juli k a segédkezett a tombola apró nyereményeit örömtől ra­gyogó arccal kiosztani, Becsey Ántalné, mint fáradhatlan háziasz- szony, az örökké agilis titkárnő Kállay Jenőné és aranyos szivé­vel Szántó Jenőné, aki akkora ka­lácsot hozott, mint ö maga, amit haza is vittek diadallal a vendégül látott bolgár hősök,... a szegény, bánatos, rokkant katonák. Dr, Hennyey Vilmos postafőigaz- gató, a budai közélet egyik kivá­lósága, a karácsonyi ünnepeket Brest-Litovskban töltötte, ahon­nan fontos közlekedési ügyekben Szentpétervárra utazott, s igy közvetlen részese a mai nagyidök legfontosabb alakulásának. Különös ház az, ahol az I. kerü­leti hadikonyha van, melyről más helyen írunk részletesen. Ócska, lebontásra ítélt házcsoport ez az Attila-köruí és Szarvas-tér sar­kán. Magas párkány övezi, mert az utcát, teret leásták körülötte. Díszes középületnek alkalmas házhely ez, mert minden oldalról utca környezi. A Szarvas-térnek dísze volt száz évvel ezelőtt a K e r s c h-liáz. A tabáni nagy tűz­vész után épült, ahogy az emelet erkélyén két oldalt a táblák hirde­tik. Balról igy: Das Feuer raffte 400 Häuser ins düstre Grab Den 5. Sept. 1810. Jobbról: Erzherzog Joseph Rief aus der Asche Tabán zur Blüthe, Zum Dasein mich. Középen, mint a vasrács dísze e hat betű: — KERSCH. Egy outsider törtet el tizennyolc rangidősebb fej mellett, a papírfor­mát lepipálva a tanácsnoki — cél felé. Demjén Géza örökét kell betölteni és vehemensebben, mint valaha érvényesül a fővárosi jó recept, mely mennél nagyobb ada­gokban kell igénybe venni: a protekció. Az ezt ismerők elseje Sztankovics Szilárd (szép magyar neve van!?). Lehet, hogy érdemes reá, de eddig nem fitog­tatta. Róla eddig csak azt tudjuk, hogy van vezeték- és keresztneve és a polgármesternek volt — a titkára. Anyák Köre alakul meg Óbudán is. A nemescélu intézmény hatha­tós védelemben és intenzív támo­gatásban részesít minden életnyil- vámilásban segítségre szoruló anyát. Az óbudai fiók vezetésére özv. Kuncze Lajosnét kérték fel, aki szeretettel teljes buzga­lommal igyekszik a célt elérni nagyszámú, lelkes segítőtársaival, Gerö Sándor. A budai iparos­társadalom mozgalmaiban agilisán részt vesz újabban a Kelenföld la­kója, Gerö Sándor, aki eddig az országos mozgalmaknak volt lel­kes harcosa. Amikor Leder­in a n n Mór kilépett az Omke kö­telékéből, mely testület Sándor Pál irányítása alatt teljesen a nagykereskedők érdekeinek szol­gálatába állott, a kiskereskedők és kisiparosok rovására, vele ment Gerö Sándor is, s azóta rendkí­vül buzgalommal szervezik orszá­gosan a kiskereskedők és iparo­sok szövetségét, mely most Bu­dán is megalakul. Gerő Sándor nagy intelligenciájú, képzett ipa­ros, aki Budán telket szerzett egy felállítandó cipőgyárhoz és a cipő- kereskedők orsz. egyletének főtit­kára. akit a népruházó-bizottság- ba az Orsz. Ipartestületek Orszá­gos Szövetsége küldött ki, erős társadalmi tevékenységet fejt ki: kinevezett tagja a lakás-bizott­ságnak, az árvizsgáló-bizottság szakértője és „A Czipő“ cimü ipa­ros-újság főszerkesztője. Amellett lelkes budai patrióta. A választójog hatásai, címmel nagy érdekességü előadást és vi­tát tervez egy nagygyűlés kere­tében a ÜL kér. Demokrata-kör. A kerület képviselője dr. Pető Sándor és Szilágyi Károly, a De­mokrata-kör agilis elnökével az élén, egy komité szervezi a vá­lasztójoggal kapcsolatos felvilá­gosítást. Tüske. Az otkolonyos szavak érája lejár. Az igazságot mind fé­nyesebb reflektorokkal kezdik megvilágítani uj emberek, akik eddig szókimondásukért háttérbe szorultak. Ezek el mernek mon­dani vattába és fluszpapirba ba- buskált ocsmányságokat, kihá­mozzák és felmutatják, hogy men­nél jobban megundorodjunk az ezeket babuskálóktól: a régi rend­szertől. De meg kell halni valaki­nek, hogy szóhoz juthassanak, hogy mint városi bizottsági pótta­gok előléphessenek, v. b. t.-nak: valóságos bizottsági tagoknak. — Orova Zsigmond dr. Óbudá­ról járta meg ezt a hosszú utat ujév napjára lett bizottsági tag. Szellemes támadásai, erős argu­mentáló és jellemző ereje bizo­nyára mindig komoly száma lesz a városházi kabarénak. Lelkes szózattal fordult a II. ke­rület jómódú polgárságához a II, kér. Gyermekfelruházó-bizottság, gyűjtő-iveket küldve szét és a gyűjtésre fölkérték a háztulajdo­nosokat. Ha a ház úrnője csak egy félnapot áldozna rá, hogy végig­sétáljon a házban levő lakásokon, oly tekintélyes öszeg gyűlne ösz- sze e nagyon nemes, nemzetfen- tartó célra, mely a bizottságot nagyarányú felruházásra képesí­tené. A befolyó pénzt kérik be­küldeni a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank fiókjához, II. Mar- gií-körut 3. A fölhívást dr. W e i- nek József elnök, dr. Talabér István társelnök, Szabó Gyula főjegyző aielnök és K o l u m b á n István igazgató, ritkár írták alá. Hatház és Vidéke. Úgy hangzik, mintha egy kis falusi lapnak ósdi, rosszul megválasztott cime lenne. Az elhanyagolt kis falusi stíl és az ósdiság tényleg talál is, csakhogy ez városrész, Budapesten van. Óbudának külső területén. Ami rendezetlenség csirkefogóság, el­maradottság csak képzeletben is lehet — mind Hatházra tolódik. Erkölcsrendészet és egészségügy tekintetében is súlyos kifogások emelhetők. Bacillus-tenyésztő, trágárságot burjánzó csúnya me­legágy: a falu aljának cigánysora. Le kellene rombolni az egész vi­déket és ha mást nem, hát barako- kat építeni a helyére. De a He­lyiérdekű íilátori-gáti szemét-tele­pét az igazgatósággal kellene huszonnégy órán belül rendbeho­zatni. LIBfiL ANDOR OPTIKUS Szeműnek és / A optlkcl lencsék S 2$$ nnfirséjü. | Alapittatott 1845. JrM | A Telelőn: 112-26 BUDAPEST. II., Fő-utca 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom