Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-12-01 / 602. szám
3 BUDAI NAPLÓ 3 akasztotta rövid időre a párt agilis mozgolódását a járvány. A pártvezérek közül betegen fekszik Németh Imre, Kozma Jenő és most gyógyult fel dr. Jahl Rezső pártelnök. A II. kerületi választási mozgalmakkal függ össze alábbi értesülésünk is: A II. kerületi Iparoskor e hó 26-án tartott választmányi ülésén a lemondott elnök: Váli Gábor helyére Csefkó István elektrotechnikai üzem tulajdonosát választották meg. A polgári megtisztelés és elismerés székébe ezzel a szociáldemokratapárt régi kipróbált, ma is agilis tagját ültették a II. kerület kézmü- iparosai. Az elnökválságra vonatkozólag az alábbi nyilatkozatot kaptuk: A II. kér. Iparoskor ügyvezető elnöki tisztségéről való lemondásomat sokféleképen magyarázták s ennek alapjául szolgált egy levelem is, melyben a kör erkölcsi tekintélyét igyekeztem megóvni. Lemondásom tulajdonképeni oka az, hogy a II. kerületi Iparoskörben megalakítottuk az iparostanácsot, mint a polgári osztályhoz tartozó kézmüiparosok, mesterek tanácsát, hogy a mi érdekeinket is megvédjük, melyeket gyakran érint munkásaink követelése. Érdekeink legtöbbször ellentétesek. Mégis a II. kér. Iparoskor legutóbb meglepetésszerűen csatlakozott a szociáldemokrata párthoz. Ez az én egyéni felfogásomnak nem felel meg. Lemondó levelemben fölemlített erkölcsi ok nagyfontos- ságu a körerkölcsitekintélyeszempontjából, de elenyészően csekély a polgárság — és elsősorban az iparos polgárság — kockára tett erkölcsi tekintélyének kérdésével szemben. Kiváló tisztelettel Váli Gábor a II. kér. Iparoskor volt ügyvezető elnöke. A II. kér. radikális párt szervezkedését befolyásolja elnökének Haypál Benőnek sajnálatos balesete. Bordatörést szenvedett és Manninger tanár operációja révén túl van ugyan minden veszélyen, de hosszabb időn át nem vehet tevékeny részt a párt vezetésében. * A III. kerületet most élénken foglalkoztatja az a terv, mely szerint a kerület két részre osztják. A Határ-utca lesz a határvonal. Attól északra, az óbudai kerület, — attól délre a Margithidig, felölelve a Rózsadombot és Zöldmáit, — képezné az újlaki kerületet. Az uj beosztás alapján a polgári szervezkedés még nem történt meg. Az újlaki rész radikális pártjának képviselőjelöltje Szikra-Feuer stein Sándor. A többi párt még nem szervezkedett. A Károlyi-párt hívet most igyekeznek a pártszervezetüket létesíteni és úgy tervezik, hogy az újlaki pártirodát a Császárfürdőben állítják föl. A városi választás tudvalevőleg a régi közigazgatási kerületek szerint történik. * Az óbudai függetlenségi kör, amely legutóbb köztársasági pártkörré alakult át, mint ilyen a Károlyi párthoz csatlakozott. Itt is uj nevek szerepelnek, s ha szívesen is látjuk, a fiatalabb generáció érvényesülését, de azért a régi vezető függetlenségi vezérfiak sem mellőzhetők. A mai nehéz küzdelemben minden arra való polgár- mák a fedélzeten a belye. Az óbudai demokrata kör kebelében egy kis fiók-forradalom van, Forr ott minden és csak egy szerencse, hogy az ügy egészen lokális, de azért érdemesnek tartjuk legközelebb erre részletesen visszatérni. * A radikális párt nagy agil.tásá- val Óbudára is eljött és 27-én este tartotta első szervezkedő gyűlését. Nehéz talaja van Óbudán éppen azért, hogy egyes elvei a polgárság zömének felfogásával nem találkoznak. fl Vérmezőt elfoglalta Budá közönsége. Ezzel eldőlt remélhetőleg az az évtizedes pör, amelyet a főváros — régi jogaira hivatkozva — a katonai kincstár ellen a Vérmező birtoklásáért folytatott. Katonai kincstár — hála az égnek 1 — nem létezik már: a Vérmező a miénk. Felmerül a kérdés, mit csinál- jnnk már most ezzel a budai kerületek legforgalmasabb részében fekvő, szép területtel? Még csak néhány évvel azelőtt télen sármező és nyáron poros homokterület volt, amelyet a gya- korlátozó bakák tapostak. Azután bevetették füvei és kaszálónak használták a generálisok lovainak táplálására. Ez volt a világ legdrágább kaszáló rétje. Hogy a széna árával hol számoltak el, azt mi nem tudjuk, csak fájdalmasan tűrnünk kellett, hogy szuronyos katonaőrök távol tartották e területről a közönséget. Közben azonban szép terveket készítettünk arra az időre, ha majd visszakapjuk a terjedelmes mezőt, hogy miképen használjuk fel. Legrégibb a budai közélet egyik vezetőjének, Lendl Adolf dr.-nak a terve. Ő kertnek szánta a Vérmezőt; még pedig a tudomány szolgálatában álló nyilvános közkertnek : az egyetemi Botanikus kertet és ennek keretében az újonnan létesítendő Természetrajzi Múzeumot akarta idetelepiteni. Mások a Hősök ligetét, szintén mint közkertet emlegették, főként azzal a szándékkal, hogy ezen a címen a pör alatt álló birtokot könnyebben megszerezhessék a főváros közönségének. Az utolsó időben pedig — elég szemérmetleuül — a mindenki előtt megkülönböztetett és ellenszenves megítélésben álló „Központok“ törekedtek ide, hogy e szép helyre állítólag monumentális épületeket emeljenek, amelyek azonban idővel ötemeletes bérkaszárnyákká vedlettek volna. Ez ellen a tolakodó és mindenképen hibáztatandó szándék ellen a Krisztinavárosi Kaszinó foglalt állást és sikerrel megakadályozta a hamis tervet. Kérdést intéztünk Lendl dr.-hoz, hogy aktuálisnak tartja-e az időt és a most adott körülményeket régi terveinek felelevenítésére ? — Válaszul a következő sorokat kaptuk : Az egyetem régi botanikus kertjét, amely az Üllői-ut külső végén terült el, elfoglalták az egyetemi klinikák részére. Maga a kert régi területének egy ötödrészére zsugorodott össze és ilyen állapotában az egyetemi oktatás céljait már évek óta nem követheti. A botanika tanítása az egyetemen oly fontos, hogy ez okból fettétlenül uj kertet kell létesítenünk. Ezt belátták a múltban az összes intéző fériak, amiért először a Kerepesi-temető mögött fekvő Pék-erdőnek nevezett területet kérték e célra a fővárostól. Ez a terület azonban hozzáférhetetlensége miatt kiküszöbölődött magától. A Lágymányos egy részét óhajtották azután a botanikus kertnek lefoglalni; ide tervezik újabban és nagyon helyesen az Állandó Kiállítás területét; ez utóbbinak nem lehetne másutt megfelelő, szabad síkságot biztosítani és mert a katonaság a Vérmezőt magáénak bitorolta, végül a Margitszigetre akarták a Botanikus-kertet telepíteni. Ezt a gondolatot azonban nem lehet megvalósítani és ha valahogyan végrehajtanák, magának a Margitszigetnek is ártanának vele. Látjuk tehát, hogy a Botanikuskertet másképen életre nem kelthetjük, csak úgy, ha a Vérmezőre szánjuk. Megjegyzendő, hogy ez tulajdonképen változatosan szép, nagy és nyilvános közkert lesz. Virágos, ligetes, tóval a közepén, erdős részletekkel a szélén, és nemcsak a tudománynak, meg az általános okulásnak szolgál majd* hanem az üdülő közönség előtt is kedves lesz, miként például az Állatkert. A Botanikus-kert mellé, vagy ennek a keretébe illik az uj Ter- mészetrajzi-muzeum, amelyet a kormány — a szükségnek engedve — már a háború előtt akart valahol Budán elhelyezni, de nem ta- látt megfelelő területet e célra. Most pedig Bécsből — reméljük — vissza fogjuk szerezni a magyar műkincseknek és történelmi emlékeknek legalább egy részét. Tetemes gyűjteményekkel még inkább zsúfolódnak majd ennek folytán a Magyar Nemzeti Muzeum amúgy is szűk tárai. Kétségtelenül csakis azzal segíthetünk a bajon, ha a különben sem odavaló két természetrajzi osztályt onnét kiemeljük s ezzel átadjuk megint a Magyar Nemzeti Muzeum összes csarnokait eredeti rendeltetésüknek. Tehát egy uj Természetrajzi-Muzeumot kell építenünk valahol. Szinte kínálkozik e célra a Vérmező, ha idehozzuk a Botanikus-Kertet. A modern természetrajzi muzeum egyike a legszebb látványosságoknak. Biológiai csoportjaival, tanulságos berendezéseivel tetszetős módon beilleszkedik mintegy a közönség komoly kívánságaiba és vonzza az érdeklődőket minden nagy városban. Előreláthatóan fejlesztő hatása lesz ennek az intézménynek a Vérmező egész környékére, amelynek kitűnő közlekedési viszonyai viszont magát a múzeumot is fogják emelni; mert csak az olyan muzeum tölti be a feladatát, amelyet a közönség köny- nyen és sűrűn látogathat. Szerény nézetem szerint a Vérmező felhasználásának kérdése most tehát tényleg aktuálissá válik és helyesen csakis úgy döntjük el, ha a Botanikus-kerttel együtt a Természetrajzi-muzeumot telepítjük ide. Lendl Adolf dr.-nak ezt a röviden összefoglalt érvelését — azt hisz- szük — mindenki csak helyesléssel fogadhatja és főként a budai kerületeknek érdekében volna az, ha az ő nagy tervezése valóra válnék. Kívánatosnak tartjuk ez okból, hogy a tekintélyes budai körök, amelyek itt közvetlenül is érdekelve vannak, összefogjanak és mozgalmat indítsanak ez ügy érdekében. A Budai Polgári Kör, a Krisztinavárosi Kaszinó, a Krisztinavárosi polgári Kaszinó, a Budai Lövészegyesület, a Tanférfiak és Taniigy- barátok Köre, az Iparoskörök, a budai Szabad Lyceum és esetleg más testületek együttesen bizonyára kedvező megoldás elé vihetik és érlelhetik ezt a kérdést. H. T. Telefonon értekezhetni a felelős szerkesztővel: d. e. 10—11, d. u. 5-6. Telefonszám 24—77. Városi pártot szerveznek a II. kerületben, ahogy azt e hó 26-án tartott kerületi értekezleten elhatározták. Ez a párt tisztán kommunális ügyekkel foglalkoznék, a politikát teljesen kizárná s ezzel lehetőve tenné azt, hogy az uj városi pártba minden árnyalatú politikus helyet foglalhatna, abban a kerület minden értékes, képzett, verzált embere részt vehetne. A II. kerületben ezt már régebben tervezték, nagy részben keresztül is vitték, de most a leghatározottabban körülvonalozzák az uj párt céljait és törekvéseit. A 111. kér. Katholikus Kör fiatalabb tagjai irányzatát követve e napokban rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy beleolvad a keresztény szociális pártba és ezentúl mint keresztény szociális egyesület folytatja működését. Szívesen látjuk, ha a sok különféle párt és frakció összeolvad egy keretben, de speciálisan itt, amikor a kath. autonómia ügye kerül mielőbb a napirendre, ez a tömörülés a katholikus érzületű és tisztán a polgári eszmékért lelkesedő lakosságot ettől távol tartja majd. Célszerűbb lett volna a meglevő tisztes katholikus kört meghagyni és a keresztény szociá- listákat külön táborban sorakoztatni. Úgy tudjük ez irányban még nem végleges a döntés és jólehet, hogy az utóbbi eshetőség fog érvényre jutni.
