Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-09-15 / 592. szám

—/ .-ü BUDAI NAPLÓ RII Helyre kell igazitanunk múlt számunk hí­rét, mert „a belső, nagy részben antik berendezést“ nem vette meg Bárcy István főpolgármester uj villájával Manch Jenő dr. min. tan. s igy az egy millió helyett csak 600.000 koronába kerül a ház és télekvétel. Buda koronája, a Svábhegy fölött az ég ólomszürkére borult, a sárgán- pirosra váló faleveleket már ritkán simogatja meg napsugár, a vén asszonyok nyarában bizó remény apróra van zúzva: jön az ősz az ő csodálatos uj cicomáival, a szívre és lélekre is ráboruló finom fátylaival, az időnek öregebbé érő borújával. Ide fel — az átmenet e gyors vál­tozásaiba, mint egy pompásan har­monizáló orkeszter pátétikus kisérő zsongása hangzik a város lármája. A lélegzetvesztő rohanások, a földhöz vágott emberek, az uzsorával hal­mozódó pénz, a tisztesség árnyéka: a szegénység, a cserbenhagyott becsü­let, az udvarló nélküli divathölgy, a lukas nadrág — ismeretlen fogalmak. Az utcaseprő is, mintha elegánsabb lenne, lejebb levő társainál. A még nagyszámban itt nyaralók a hadiszám jelzett autókba és gummitalpu foga­tokba rakják ki magukat. A nők, a gyorsan szerzett pénzek hangos, gő­gös raktárai, hol szemérmetlenül, hol szelíden epednek és epesztenek. A hadi gazdagok uj szektája igy tom­bol végig a hegyen, neveletlenül, merészen : az uj hegy-foglalók. Jókai társai, a régi intelligencia, a Bérezik Árpádok már nem is láthatók, el­vonultak, csendben maguknak élnek. A koronának a gyémántjai helyére üveg utánzatok kerültek. I. A. Eltűnt egy vendéglős az Enyedy- utcából. Nemrég nősült, elvett egy özvegy vendéglősnét és nagylábon kezdett élni. Az üzlete is eléggé jól ment, az utcában ugyan sokat beszél­tek az élelmiszerek gyanús beszerzé­séről, de bizonyosat senki sem tudott. Most a vendéglős hirtelen eltűnt, nyomtalanul. Rangosán. — Alföldi történetek. -­És fölkacagott a lelkem. Gyönyörűséget éreztem, aminőt régen nem. Talán serdülő diákko­romban, amikor először olvastam Jókai regényt, vagy Mikszáthtól a Szent Péter esernyőjét. Nekünk, budapestieknek elzárt vi­lág az alföldi magyarság élete. Aki vidékről jött, az is elfeledte. Megromlott az Ízlése, magyar mi­voltától kifordult a gondolata. Va­lami háromszoros ablakon át, külö­nös színekben látjuk a vidéki ma­gyarságot legtöbb írónk munkájában és most — mintha nesztelenül fel­tárta volna ezt a háromszoros abla­kot az én régi munkatársam: — Pásztor József. Valódi igaz színeiben tárul elém a magyar falu, az alföldi paraszt­város, az ős magyar nép. És a gyönyörűségtől kacagott a lelkem. Kacagott az öreg paraszti páron, amikor az asszony esernyőt vásá­rolt, de a gazda tiltakozott ellene, mert hogy hatvan éve jár az esőn és attól olyan egészséges. Addig csúfolta az asszonyt, amíg az sem merte kifesziteni és a megeredt eső­ben úgy badukoltak egymás mellett, — hónuk alatt az esernyő. Sekszpiri gondolat. Ha idegenből került volna hozzánk, az iskolásfiu- val is elolvastatnánk. És szinte halottam én is annak a harangnak kongását, amelyért húsz éven át civódott urával az asszony, hogy ötezer forintokért, csakúgy egy szóra, — igaz, hogy szép asszony szavára — megcsináltatta férje a falu számára. Egyszer aztán nem birta tovább a gazda. Fogta a ka­lapácsot, felment a toronyba és ki­vert belőle egy darabot. Csöndes lett a falu s a gazda kitámolygott a szőlőbe. Csak másnap vetődött haza. Már nem harangszóra. Még az étel sem ízlett. Csöndes volt a dél is, az est is, s amiért nap-nap után perelt az asszony, hiányzott neki a gyűlölt harang szava. Csak más­napig birta, aztán felment a paphoz és ő rendelt, a sajátjából uj haran­got. Annak a szavánál megbékéltek az öregek. Egyik történet szebb a másiknál. A szegény Zsuzsi históriája, aki szo­pós gyerekével kijár a vonathoz, az urát várni. Hir sem jön felőle nagy Oroszország felől. És jön egy má­sik katona, aki sohsem látta újszü­lött fiát. Eltemették, amig oda volt. Nem csoda, hogy összedobbant a két szív. És csak a Zsuzi szemér­mes erkölcsén múlt minden. Eroti­kus írás, szemérmes, magyar tiszte­séggel megírva. És igy a többi mind. Mesteri kézzel megrajzolt alföldi zsánerképek, amiket nehezen felejt az ember. Szerkesztői asztalomnál sok em­ber megfordult huszonöt év óta, és sok könyv. Néha keresnem kell az emlékeim között a névhez az em­bert, az emberhez az Írásait. De azért emlékszem, vagy húsz éve annak, amikor első írásai egyikét elémbe tette egy fiatal ember. Pász­tor József. Okos, szép munka volt. Még a Fővárosi Lapok szerkesztősé­gében történt. Azután széjjel hányt bennünket a sors. Csak az Írásait láttam és jól esett, amikor dicsérték. Most, hogy ez a népies kötete megjelent, bátran oda állítom Gárdonyi és Mikszáth mellé. Ilyen természetes módon kevés em­ber irt még a nép nyelvén. Nincs abban erőltetett czikonya, kerüli az erőszakos népieskedést. ír, ahogy érzi a nyelvét. Melegen, igazán, ma­gyarul. Az irodalmi nagy tülekedésben, ahol egymásra licitál a buja nyelv a még bujább mesére, ahol nincs a gondolatnak mélye csak ingereket keltő bizar színe, — kiválik a többi közül ez a kötet, mint a csinált vi­rág közül a valódi rózsa. Pásztor József szorgalmas iró, sok munkája jár közkézen, de ha soha több könyvet nem irt volna, mint amit a Rangoson cimiiben össze­foglalt, akkor is bevéste nevét a magyar irodalom történetének arany táblájába. * Pásztor József Fülöpszálláson szü­letett, de kora gyermekségében Hód­mezővásárhelyre került, ahol a gym- náziuinban kezdte tanulmányait, és már gyermekkorában Írni kezdett. Azután kereskedelmi pályára adták és négy esztendeig volt vaskeres­kedő inas. A nehéz bolti munka mellett, füstölgő petroleum lámpánál tanult este s nehány év alatt letette az érettségi vizsgát. így került a bu­dapesti keleti akadémiára s ezt jeles eredménnyel végezte. Megnyerte a Ferencz József ösztöndíját. Külföldre ment, Német-, Francia- és Olaszor­szágba. Visszatérve a Pesti hazai első takarékpénztár egyesületnél vál­lalt hivatalt és Budán telepedett le. írásait mindenhol megbecsülték és neve a legelső lapokban szerepelt. Ma a Pesti Hírlap dolgozó társa, de irt a legtöbb hetilapnak is. Hosszú szünet után, a háború elején kezdte kiadatni könyveit s minden kötete két-három kiadást ért. A legnagyobb sikereket népies irányú munkáival szerezte. Eddig megjelentek tőle: Boldogság meséi, Romantika, Sza­marát) regénye, Tűz!, Muszka ven­dég, Emberkék, A kis ördögök, Az ügyetlen, A nászhajó, Rangosán. Most van sajtó alatt „Legyen férfi a párom“ és „Csomorkányék Pesten“ című kötete, de a Rangosán cimü kötet második kiadására is készül kiadója: A Táltos. E kötet ára 7 korona. . ~ j. v. b. HIDD bútorozva 3—4 szobás lakás kastélyban, a budai villanegyedben ■— telefonnal, villamos világítással, autogarázssal, — villamos vasút közvetlen közelében HÉSZIeÍB'I d.u. 2—3 óra között I, Bors-u. 24. 1/2., a szerkesztőségben. LIBflL mDÓK OPTIKUS SZEMÜüEGgH £§ ÖFT1HA! LENCSÉI! x mmm. x £2 fllspiííüíoít 18*15. a TELEFON: 112-ZB. BUDAPEST, II., FG-UTCfl l 5Z. 5 Irodai alkalmazott felvétetik, németül tudó előny­ben részesül. Lopos-íornaszergYár III. kér., Lajos-utca 60. szám. Zöldség legyen — télen a háznál.— Különös érdeklődést keltett a budai családok körében az a gyakorlati értékű füzet, melyet Bachta Győző kertészeti tanár irt a „Zöldségaszalás“-ról, ami lehetővé teszi egyszerű módon az éléstárnak (magyarul — spajz) megtöltéséi télire. A zöldségaszalás előzetes tudni­valóit már előbb közöltük, sőt egyes zöldség-fajok aszalását is ösmertet- tük s most általános kívánságra pótlólag még közlünk néhány ilyen aszalási eljárást. Petrezselyem. Ugyanúgy kell aszal­ni, mint a sárgarépát, csupán a gő­zölése marad el. Zeller. Aszalásra inkább alkalma­sak a kisebb gumók. A gumókat héjastól, egészben puhára kell főzni, annyira, mint azt a háziasszonyok a salátakészitéshez szokták. Erről leg­jobban úgy győződhetünk meg, ha a gumót átszűrjük hegyes fácskával és ha ez könnyen sikerül. Ezután a gumókat meghámozzuk, majd föl­szeleteljük tetszés szerint akár kari­kákra, akár pedig csikókra. Asza­landó 60—65 C° hőmérsékleten és az aszalás tart 2—3 óra hosszáig. Helytelen aszalás esetén az hamar megfeketedik. Céklarépa. (Vörösrépa.) Úgy asza­landó, mint a zeller. Nyersen föl­szeletelni semmiesetre sem szabad. Aszalandó 70—75 C° hőmérsékleten és az aszalás tart 2—3 óra hosszáig. Vöröshagymát a külső száraz'leve­lektől meg kell tisztogatni, majd pedig keresztbe fölszelni vagy pedig csupán pikkelyleveleire szétszedni. Gőzölés nélkül aszalandó 65 — 70° C. hőmérsékleten. Ászalási időtartam: 1—2 óra. Gőzölni csak ott ajánla­tos, ahol erős, csípős izét gyengíteni akarják. Laboda. (Spenót. Paraj.) Aszalásra alkalmas úgy a tavaszi nagyievelü, mint a kislevelü ujzélandi laboda is. Szedés után azonnal föl kell dol­gozni, mert különben igen hamar megfiilled. Szedni lehetőleg szára nélkül kell, majd megmosás után gőzölés nélkül aszalandó 70—75 C° hőmérsékleten. Aszalási idő 1—3 óra, aszerint, hogy a szára rajta van-e, vagy sem. Sóska. Ugyanúgy aszalandó, mint a laboda, csupán az aszalási hőmér­séklet 60—65 C legyen. Mindig kissé barna lesz. A paprikát föl kell hasogatni, a zöldből a magvakat kiszedni, a pi­rosban azonban benne maradhat, különösen, ha az nem erős, majd pedig gőzölés nélkül 65—70 C° hő­mérsékleten aszaljuk. Aszalási idő­tartam 3—5 óra. A tököt meg kell hámozni, majd fölhasogatni, belét kiszedni és meg­gyalulni. Gőzölés nélkül aszalandó 65—70 C° hőmérsékleten. Aszalási időtartam: 1—2 óra. Gomba. A gombát a földes részek­től meg kell tisztogatni, majd pedig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom