Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-08-18 / 588. szám
Et S ZENT ISTVÁN JOBBJÁT a magyar királyok székén, az ős budai várban őrzik. Áhítattal gondol rá minden magyar. Nem baj, hogy e hir körül valami tévedés jár, mert az árpádok idején a várhegyet úgy nevezték hogy Pestujvár. A budai királyvár pedig Ó-Budán állott a Remetehegy alatt, az úgynevezett Királyhegyen, talán a mai Kisczelli- hegy tetején. Mikor ez szűknek bizonyult, akkor építtette a Mátyáshegyre az uj pompás királyi palotát Nagy Lajos és itt fordult meg Europa sok hires nagy embere, ez volt a magyar király mesés rezidenciája. Halála után együvé csatolták a két szomszédos várat s mert innen intézte az ország sorsát Nagy Lajos özvegye, leánya Mária, s azután is több királyi nő lakott itt, elnevezték Királyné várnak. Durazzói Károlyt itt ütötte le Forgách, itt élt Czillei Borbála, Zsigmond felesége, és Mátyás király édes anyja, Szilágyi Erzsébet. Ő volt a vár utolsó fejedelmi lakója. Már 1417-ben Zsigmond építtetni kezdte nagy arányú palotáját a pesti uj hegyen, melyet már 1247-ben IV. Béla igyekezett várrá átalakítani és az ott levő házakat fallal körülkeríteni. III. Endre, az utolsó árpádházi király az uj pesti hegyen lévőknek kiváltságokat adott. Ott állott a minoriták temploma — a mai Várszínház — ahol III. Endrét el is temették. Zsigmond király palotájába — melyet Fris palotának hívták — vonult aztán át a királyi család s azóta nevezik Pestujvárát Budának, s a régi Budát pedig Ó-Budának. S EMMELWEISZ EMLÉKÉT kutatva, akadtunk arra az érdekes adatra, hogy a nagynevű orvostudor atyja: — József elnöke volt kétszer is a régi budai kereskedelmi testületnek és üzlete ott állott az Apród-utcában, ahol a nemrég elhunyt Wolf Márton üzlete volt. Wolf is alelnöke volt a testületnek, mely két évvel előbb, mint a pesti, alakult meg Budán 1697. junius 22-én, amely napon szabadalom-levele kelt. Eleinte szer- bek, illetve rácok és olaszok voltak csupán tagjai, de idők múltával folyton szaporodik benne a német elem és jegyzőkönyveit eleinte talán latinul, utóbb német nyelven vfezette 165 éven át. Elvétve volt magyar tagja is, sőt a budai tanács képviseletében az üléseken résztvevő ko- misszárius sokszor volt magyar nevű. A testület német hivatalos nyelve erősen hozzájárult, hogy a kereskedelem is német volt és Budán nehezen terjedt a magyar szó. Csakis a hatvanas évek erős nemzeti áramlata tudott rést törni a megrögzött szokáson és 1862 tavaszán Andorffy Károly testületi ügyész és jegyző lelkes indítványára és Kammermayer Károly városi tanácsnok komisszá- rius hozzájárulásával mondotta ki egyhangúlag a testület, hogy ezentúl a jegyzőkönyvét magyarul vezeti. A Kereskedelmi Testület évkönyveiben találjuk az alábbi közérdekű adatot; 1843-ban vették föl a testület tagjai közé Hauszmann Ferenc füszerkereskedőt, akinek az üzlete a Fő-utcán volt a mai Szilágyi-tér sarkán, ahol Hauer és Márton üzlete van. Ő volt az édes atyja Hauszmann Alajos műegyetemi tanárnak és nagynevű építésznek s Budán a negyvenes években oly nagy tekintélynek örvendett, hogy hosszú időn át ő volt a kereskedelmi testület elnöke. A kereskedelmi testület jelenlegi elnöke: Ott Lajos, áttanulmányozta a testület régi németnyelvű jegyzőkönyveit és tanulmányt irt róluk. Onnan vesszük a felsorolt adatokat. A Z ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK széke nem volt sem Pest, sem Buda, hanem a mai Óbuda. Itt állott Etelvár, ahogy Attila népe nevezte, mely azonban Buda széke volt s innen maradt ránk a neve: Ez volt az ős kelta Ak-ink, ami megfelelne a magyar Böviz szónak, ahogy azt a múlt számban megírtuk, ami a római uralom idején Aquinkum lett, utóbb Sicambria. Itt mindig nagy város állt. A rómaiaktól elhódították a hunok s bátyját ide tette fejedelemnek Attila, aki Szeged vidékén uralkodott. Utánuk a gótok, ezek után 300 évig az avarok bírták, sőt 100 évig a frankok is, mig 889-től a magyarok. Szent István görög kőfaragókkal egyházat és prépostságot építtetett és számos kőház is épült, ami a tatárjárás előtt ritkaság volt s nagyobbrészt fából építkeztek a magyarok. A Mátyás-hegy vidékén állott Uj-Buda és ettől délnek akkor keletkezett egy önálló kis község: Jakabfaiva, a mai Újlak. Csak Zsigmond alatt vált szokássá, hogy a mai várat s az akkor kis Pestnek nevezett Rácvárost Budának mondják s igy lett megkülönböztetés végett a régi Buda — Óbuda, mely akkor szinmagyar volt. Uzsora - vg® üzlet! — A lakásínség. — Nem indokolt a népiélekben rejlő ellenszenv, melyet általában a bérháztulajdonosokkal szemben táplál, hisz’ lakások bérbeadása ép’ oly tisztes üzlet, mint bármely más kommerciális kereseti forrás. A tőke- befektetésnek, illetve vállalkozásnak ez a módja városokban igen fontos, mert lehetővé teszi a lakosság elhelyezkedését. Ha tehát lakások létezése, vagy azok szaporítása tekintetében teljesen a magánvállalkozásra vagyunk utalva, — különösen nálunk. ahol lakáskérdésekkel szemben (egynéhány sporadikus esetet, például „Wekerle“-telepet kivéve), az állam és társadalom teljesen érzéketlen, — akkor figyelembe kell venni az ily üzlettel járó risikót is. \ Tudjuk, hogy a bérház hozadéka változó, az ingatlanok értéke ingadozásoknak van kitéve, továbbá hogy lakások bérbeadásánál a tulajdonosnak azon eshetőségekkel számolni kell, — melyek a természetes elhasználáson kívül, — lelkiismeretlen, felületes kezelésből származnak. Viszont igaz, hogy bérház kezeléshez, sem kereskedelmi, sení pedig más irányú értékes ismeretekre szükség nincsen, vagyis nem kell hozzá sok ész! A bérház mint üzlet és mint kereseti forrás mégis kétféle és ez attól függ, ki a bérház tulajdonosa. Vannak reálisan jóhiszemű, elnéző és vannak kapzsi, rettegett „háziurak“. Az utóbbiakkal szemben a legnagyobb foKii ellenszenv jogosult. Az első kategóriába: a megtakarított vagy öröklött vagyon, szerény, lehetőleg biztos jövedelemre törekvő kistőkés tartozik, ki gyakran maga is csendes lakója valamely más bérháznak, van rendes foglalkozása, esetleg visszavonult már eredeti hivatásától, — szóval annak a szimpátikus középosztálynak tagja, mely emberséges érzülettel viseltetik lakóival szemben, a háború alatt altruizmusának számtalan jelét adja, teljes megértéssel a rendkívüli helyzettel szemben, magát a háborús intézkedéseknek és különösen az őt legközelebb érintő „lakbérrendelet“- nek szó nélkül aláveti. Nem panaszkodik, a bajba jutott összességgel együtt érez és vele áldoz. Ez a polgári becsületesség jellemzi elsősorban a budai patrícius háztulajdonost, a puritán „Hausherr' ‘-t. * A második kategória: a modern nagytőke rideg, kíméletlen, üzleti felfogásával, a konjunktúra előnyeit rögtön felismerve, minden eszközzel és mindenkor, . csak a nagyobb haszonra áhítozó, emberi mivoltából teljesen kivetkőzött, vad kapitalista, ki ma is „igazságtalanságot" lát abban, ha más háborús haszonélvezőkkel szemben némi hátrányba kerül, szóval ép’ oly uzsorás, mint a többi háborús árdrágító és ezért a „lakbér-rendeíettel" még most sem tud megbarátkozni. A tárgyilagosság érdekében meg kell említeni még egy harmadik kategóriát is: az u. n. „szegény ház- tulajdonost", a ki a beállott szégyen- teljes drágaság miatt, csekély bér- jövedelméből, — más jövedelmi forrás felett nem rendelkezvén, — ma csak nehezen és lemondással képes megélni. Ezekre nézve, a „lakbér-rendelet" áldozatot jelent, mert megakadályozza a drágaság áthárítását másra. Mindamellett nem szánalomra méltók, mert ha a „szegény háztulajdonos" nem ingatlanban, hanem készpénzben, illetve bankbetétben helyezte volna el vagyonkáját, akkor ugyebár kamat- jövedelme szintén nem emelkedett volna. A kamatjövedelemből élő kis- tőkéssel szemben élvezi, az ingatlanoknál beállott óriási értékemelkedés előnyeit azzal a kistőkéssel szemben, aki tudvalevőleg kamatjövedelme pótlásául a tőkéhez nyúl s igy feltar- tózhatatlanul a tönk szélére jut. Az ingatlan tulajdonosa, legrosszabb esetben adósságba keveredik és ha ezt nem akarja, egyszerűen eladhatja ingatlanát az eredeti érték többszöröséért, miáltal bőven kárpótlásban részesül. Meg kell tehát állapítani, hogy vannak bérháztulajdonosok, — sőt merem állítani, .túlnyomó többség az, — kik az összes háborús rendszabályok egyetlen tisztességes, szociális intézkedésének, a „lakbérrende- let"-nek alávetik magukat, sőt azt egészen természetesnek tartják; egy kisebbség azonban, mely a kivételes helyzetbe nem akar beletörődni és „egyenlő elbánás" elve alapján bizonyos jogokat formál, minden áron uzsorát akar űzni a lakbérekkel is. Ezt az intenciót látjuk egy agres- siv csoportnak a „Háztutajdonosok szövetsége" keretén belül kifejtett működéséből, mely szövetség a lakbérrendelet megdöntése érdekében, türelmetlenül egyik offenzivát a másik után indítja, fűt-fát megmozgat s — miként ő mondja — egyelőre legalább azokat akarja jobban kihasználni, r kik hadinyereségre tettek szert. — Épületes látvány az, amidőn uzsorás uzsorást akar kifosztani. Nevezett szövetség legújabb beadványában szándékait eléggé átlátszóan a kővetkező formában állítja be: „A lakbér felemelhető legyen mindazon lakóknál, kiknek mai jövedelme a háború előtti jövedelem többszö- szörösére emelkedett"; még tetszetősebb a beadványnak az a pontja, mely szerint: „Köztisztviselőknek lakbérét felemelni nem kívánják." Válaszom rövid: — minden lakónak, — az általános drágaság következtében — szüksége van és kénytelen kivívni, régi jövedelmének a többszörösét; továbbá nem kívánom a köztisztviselők számára ezt a megtisztelő, kegyes jóindulatot, mert félek a házmesterektől !---------Váj jon a fent jellemzett kategóriák közül melyikbe tartoznak a szövetség védő köpenyegébe bujtatott ház- tulajdonosok? — nem nehéz kitalálni. Ennek az érdekeltségnek, mely főleg a legfrisebb háborús meggazdagodottakból áll, minden mozgalmával szembeo indokolt bizalmatlansággal viseltetünk, mert a „lakbér-rendeletnek" bármely irányú megváltozása, az amúgy is súlyos megélhetés beláthatatlan drágításához vezetne, különösen veszedelmes precedens pedig a béremelésnek az a módja, mely a fiskus hatáskörébe beleavatkozni merészkedik, kikötvén magának, hogy a lakó jövedelmének nagyságát a háztulajdonos állapítsa meg. Az ellenakció a „Lakók szövetsége" kezében van, melynek két absolut megbízható segítőtársa két név:dr. Harrer Ferenc alpolgármester és Ferenczi Imre szociálpolitikus. Izgatott kíváncsisággal várják a zaklatott lelkű lakók a harc kimenetelét. Schey Ernő. ARDOR OPTIKUS SZEiaÜ JEGEK ES OPTIKAI LENCSÉK x BYBHTÓia. H fílapíttütott 1845. ss TELEFON: 11Z-Z6. BUDAPEST, I)., FÖ-UTCfl V. SZ.
