Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-08-11 / 587. szám
XV. évi. 587. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Borsutca 24. szám. J Felelős szerkesztő: . VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 1918. magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. augusztus Szöveg között if korona. A hirdetések dija a meg- . . rendeléskor előre fizetendő. 11. Fázunk gyakran, pedig nyár volna. Borzongat minket sok máson kívül az őszre való gondolás is, mert minden tótágast áll nálunk és minden bukfencet hány. Mindenünk van és nincsen semmink. A lét sötét árnyai közül, fényes sávok rikitanak ki. Nem is kell búvár módon elmerülni az élet tengerébe — csak éppen az újságokat kell jól elolvasni a kávéházban. Egy brassói újság hirdetést közöl, melyben kecskepásztort keresnek 300 korona havi fizetés mellett s egy pesti urinő azt panaszolja, hogy pólyás babáját ujságpapirosba kell pólyáznia, mert nem tud vásznat venni, — a napilapok hirdetik, hogy Mohácsra kádár mestereket keresnek napi 100 korona fizetésért, ami éven- kint 30 ezer koronát tesz ki, s a birói székből üti rá a pecsétet mindenre egy biró azzal, hogy 3—400 koronából a hivatalnokleány nem élhet meg s igy senki sem Ítélheti el, ha szeretőt tart. Ezek mind valóságos tények, nem pedig valamelyes operett hatáskeltő elszólásai. Nem is oly régen még megkötözték volna azt az embert, mint a bolondot, aki azt merte volna mondani, hogy Magyarországon nem lesz kapható — paprika. Mintha azt mondaná, hogy a Tiszából nem lehet halat kifogni. Hogy itt ez áldott dohány- termő földön — fekete kávéval permetezett falevelet pipáznak, — hogy fent a tótságban krumpli nélkül teng a tót és lent a Balaton mentén — margarinban rántják a halat. Ki hitte volna, hogy Budán minden második bormérést be kell zárni, mert bőtermés idején 20 korona lesz a bor literje s Budán már szőllő sem terem. Mindenünket odaadtuk, s most hogy magunknak sincsen semmink, meggyülöl bennünket minden szomszéd, aki tőlünk élt. Rólunk pedig lemállik a ruha, a cipő, csupa fót a fehérneműnk, amit csak hallatlan uzsorára ad a szomszéd és az igy szerzett pénzzel fizeti nagylelkűen a tőlünk kicsikart élelmet. *Mi tőlünk a világ megtagad mindent, de tőlünk mégis mindent követel. Itthon egymást szidjuk, egymást okoljuk és egymás bőrét igyekezünk lenyúzni s a bajunkon még a béke sem segíthet. Lesz áru akkor bőven. A semlegesek és az entent felhalmozott áruit reánk zúdítják, hogy igy szerezzék vissza a háború költségeit s mi fizetni fogjuk aztokét is, de a magunkét is, mi szegény magyarok, és ha rá gondolunk erre, mindjárt hej! de — kimelegszünk ! «Tin« Az utolsó szó az utolsó közgyűlésen a nyári szünet előtt is memento volt a közgyűlésnek egy rideg elhatározása ellen, mely megfosztott egy sűrűn lakott városrészt egy olyan közlekedéstől, melyet már megszokott s amelynek fentartásálioz nem kell más, mint 3 ló és néhány 16 éves fiú. — Szekula Gyula dörögte oda még egyszer — bevor wir gehn — hogy 15 év óta jár már ez az omnibusz, mely ha eddig nem hozott hasznot, csak azért volt, mert a Pesten váltott jeggyel ment a Szénatérről mindenki a Marczibányi-térre. Ma külön szakasz lesz s a 33 filléres jegy megtérít minden kiadást. — Elmondotta azt is, hogy a Lövőházban százötven rokkant katonát ápolnak, akik napközben fürdőbe járnak. Lefelé még megy a járás, de fölfelé azt a kilencszáz métert rossz lábakkal nem igen tudják megtenni. Még a Svábheggyel is bizonyított Szekula. Tudjuk jól, hogy a Svábhegy lakossága nagyobbrészt csak átmeneti nyári lakosokból áll. Ezek részére mégis tartunk fen közlekedési eszközt : a fogaskerekű vasutat. De akkor a télen-nyáron lakott belső Rózsadomb lakossága is megérdemli azt a 3 lovat és 4 fiút. A leggyönyörűbb gyógy-sétány valósítható meg a Margit rakparton, mely a Császár fürdőt összekötné a Szent Gellért fürdővel. Ez az útvonal ma ijesztően sivár útvonal. Nyáron, télen kibirhatlan. A forró, nyári nap izzóvá melegíti aszfaltját, hogy még éjfélkor is meleg és sugározza a tikkasztó hőséget, — télen végig sivit rajta a Duna mentén járó hideg szél. Közlekedése pedig abszolúte nincs. Ma még jár néhány szekér a malomhoz, de az sem marad ott örökké s akkor ez a forgalom is elmarad. A pesti oldalon a kereskedelem valódi áldása volna, nekünk itt Budán — igy, ahogy van — teher. Fentartása pénzt emészt és senkinek nincs se hasznára, se örömére. Ha komolyan vennék a város fürdőügyi programját, ide hatalmas séta-utat építenének. A mai széles útnak egyik fele a házak mentén megmaradna a közlekedésnek, — a másik felét parkírozni kellene. A mostani széles ut közepére még egy sor fát s azontúl a Dunapar- tig parkot virágágyakkal, gyeppel, középen széles sétauttal, ivlámpákkal pompásan világítva. Pihenő helyekkel, szökő kutakkal, ízléssel épített apró tejcsarnokokkal,'cukorka bódékkal, gyümölcsárusitó helyekkel. Az egész Víziváros idejárna, sőt még a pestiek is. Ott kezdődnék a dolog, hogy a Pálffy teret rendeznék, mint ahogy a Forgó-féle Várkert-kioszk mutatja. A szentendrei helyi érdekűnek rendezzenek be pályaudvart a Margit-hid túlsó oldalán, ahonnan előbb-utóbb el kell tenni a kockakőközpontot, mert elrontja az egész képet. A Margit-rakpart ilyen elrendezése olyan csodaszép sétautat teremtene, amelynek nem volna párja a világon és nem állana másból, mint egy sínpár áthelyezéséről. A többi már a kertész dolga. Kevés költséggel a paradicsomot varázsolhatná ide a város, mely a fürdőknek mérhetlen hasznára volna. Sérelem esik azokon, akik abban a hitben szereztek telket a Városmajor nyugati oldala mentén, az ördögárkon túl, hogy terre-parkra nyílik házaik ablakából a kilátás, onnan kapnak levegőt, napsugaras világosságot és illatot. Most pedig odaépitik a kereskedelmi minisztérium ideiglenes barakkpalotáit. Épen a házak elé, elzárva előlük a napot, a parkot és a levegőt. Az egyik érdekelt háztulajdonos keserves levele irányítja erre a figyelmünket. Azt Írja, hogy próbálnák ezt a Széchenyi-téren, micsoda felhördülés támadna, — pedig azok nem villák, nem modern paloták, hanem ócska bérkaszárnyák. „Ilyen sérelem csak a budai polgárt érheti!“ — A panasznak van alapja és ha az érdekeltek ez irányban előterjesztéssel élnének illetékes helyeken, lehetetlennek tartjuk, hogy méltányos kívánságaikat ne hallgatnák meg. Ma még kellő időben szólalhatnak fel és minden tervezet megváltoztatható. Hol a hiba, hogy a Szent Gellért- fürdő megnyitását előbb négy hétre, utóbb három hónapra elhalasztották? A közönség itt sehogysem lát tisztán és izgalmas hírek kelnek szárnyra. Egy őszinte nyi'atkozat sokat segíthetne ezen. Szociális érzelmű egyéniségek előtt érthetetlen, hogy a mai nagy lakásínség idején ez az óriási szálloda üresen áll, habár minden szobája teljesen be van rendezve. Avagy féltik a gyógyfürdő jövendő renoméját, melyet már csirájában sikerült agyonütni? Mit árthat a fürdőnek a szálloda megnyitása? Ha máson nem, segít a vendéglősön, aki egy világszálloda számára rendezkedett be s most csak a söntésből él, mert természetes utón nem jut elegendő vendéghez. — Nem ártana az őszinteség más irányban sem, mert megzavarja a közönséget az a látható tény, hogy a szálloda elé nap-nap után nagy halom agyagot és más törmeléket hordanak a házból. Abnor- misan sokat. Honnan? Mi történik ott titokban? Mit túrnak a föld alatt? Lehet, hogy igen természetes dolgot végeznek, de az építési vezetőség, a szállodai intézőség titokzatos elzárkózása minden felvilágosítás elől — csak olaj a közönség fantáziájára. Mit kell itt titkolni ? Es tudnia kellene a közönségnek, hogy mi az, ami nincs befejezve és miért? így aztán tisztán látna, hogy — hol a hiba ?! B UDA ŐSI NEVÉT keresem én is, mint tették annyian. Évtizedek óta bebizonyosodott tény, hogy Óbudát nem rómaiak alapították, tehát a neve sem lehet római eredetű. Thuróczy krónikája szerint Priamus unokája Franko, Trója eleste után sok néppel bujdosásnak indult és az Ister-folyó mentén, Sycan-hegy tövében népes várost építtetett Ó- buda helyén és azt Sycambriá-nak nevezte el. Utóbb nyugat felé vonult népével és ott telepedett le végleg. Az országot Frankóniá-nak, az uj várost atyja után Páris-nak nevezik ma is. Frankóval együtt bujdosott el Aeneas, Róma megalapítója s igy Óbuda egy idős volna Rómával. Ezzel szemben Bonfin olasz tudós, Mátyás király unszolására megállapította, hogy az ősi Buda nevét az ide őrségül elhelyezett sicamberek légiójától vette, mely itt várost épített. A germán származású sicamberek adtak volna latin nevet a városnak? Állítólag Bonfin feliratos követ talált, mely ezt bizonyította. Lazius katonaorvos I. Ferdinánd alatt Óbudát „ad Herculem“ római castrumnak teszi meg és egy szomszédos falut Sicambriának, melyet már barbár hangzással Schambry- nak ir s a vele egykorú Verantius Antal Sámborja nevén nevezi azt. Ptolomeus 1540-ben Buda helyére teszi Curta városát, és az 1575-ben megjelent Antonius „Itinerariumá"- ban már szerepel az Acincum- név. Bél Mátyás legjobb tudásával bizonyítja, hogy Aquincum volt, de Se.
