Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-07-14 / 583. szám
— XV. évi. 583. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Borsutca 24. szám. Felelős szerkesztő: J. VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ái Egy hasáb széles és egy centiméter magas terüiet egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. Í9Í8. Julius 14. Hz elsikkasztott széni esete sokaknak szemet szúrt és egy komoly levél alapján kell, hogy szóvá tegyük mi is. Idéznünk kell a történelmet, mely szerint a kereszténység terjesztése és a magyar nemzetnek a pogányhitről való áttéritése szent Gellert püspök érdeme, akit ezért a pogány magyar papok megöltek az avarok által Peszt- nek mondott hegyen, mely Aking mellett a Dunapartján emelkedett föl meredeken a vízből. Ezt a hegyet nevezték el kegyeletes hálából a keresztény magyarok szent Gellert hegyének és állított e szentnek szobrot I. Ferenc József apostoli királyunk, Szent István birodalmának királya. A történelmi név tehát Szent Gellért és nem pusztán,,Gellért“,akik vannak ma is többen nem szentek, és semmi közük nincsen sem a szent Gellért hegyéhez, sem a kőszikláiból fakadó gyógyforráshoz, de — úgy látszik — a magyar történelmi hagyományokhoz sem. A Sárosfürdőt a szent Gellérthegyről nevezték el szent Gellért fürdőnek s érthetetlen módon a Gellért elöl a jellemző, a történelmi, a hagyomány által is szentesitett „szent“ szót elsikasztották. Vájjon kinek állhatott útjában? Kinek lehetett ez a kicsinyes érdeke? Nem bi- gotizmus, nem vallási elfogultság e kérdés föltevése, hanem egyedül és kizárólag azoknak a történelmi hagyományoknak a féltékeny gonddal való ápolása és megőrzése, amiket oly léhán és brutálisan eltapos és elsikkaszt valami kozmopolita áramlat, holott arra szükség van mint a szobornak a patinára, a régi csészének különjegyére, és a családi aranyékszernek a fémjelzésre. Micsoda örületes rendszer az, mely abban merül ki, hogy folyton dörzsöli rólunk a magyarság történelmi hagyományának patináját, a mi lehet jelentőség nélküli azok előtt, akiknek nem szimbólum a magyar szent korona, akiknek nem hagyomány a magyar nemzet honfoglaló történelme, akiknek sallang a nemzeti hagyomány, — de nekünk itt Budán kegyeletes áhítattal megőrzött hagyományunk a [[mohamedán szent: — Gülbaha, de még inkább a keresztény szent Gellért, mert őseinkről maradt, mert nemzeti, mert magyar. Egyetlen vallásfelekezet sem teheti ezt a vallási érzékenykedés tárgyává, mert a történelmi alakká vált szent Gellért épen úgy az alföldi reformátusoké, a felvidéki luteránusoké és a zombori rácoké, mint a katolikusoké. És a zsidóság gyomrát sem rontja meg a szent Margitszigeti üdítő ásványvíz és kéjjel lubickol a szent Lukácsfürdö medencéjében. Az egész budai polgárság nevében követeljük, hogy a város ezt a hibát tegye jóvá és az ezidő szerint Gellért- nek nevezett fürdőt nevezze ezután hivatalosan is Szent Gellértfiirdőnek. Különös szóbeszédet, hogy úgy mondjuk politikai pletykát tett szóvá Szekula Gyula városi bizottsági tag a pénzügybizottság legutóbbi ülésén, amikor követelte az omnibusz közlekedés újbóli megnyitását a Szénatér és Marcibányi-tér között, a Lövőház-utcán át. Tényleg fontos vonal, de elhibázott dolog volt e közlekedés elmaradásának okául beállítani azt, hogy Bódy Tivadar polgármester neheztel a II. kerületre, mert nem választották meg országgyűlési képviselőnek. Aki ismeri a történteket, az tudja, hogy Bódy föl sem lépett. A polgárság körében vetődött föl Bódy jelöltetésének terve, a pártvezéreknek is tetszett, nem is akartak ellenkezni a polgárság akaratával s tárgyalások indultak meg Bódyval, aki ezt a tervet nem ellenezte, de nem is rajongott érte valami különösen. Kollár Lajos hívei külön tárgyaltak Kollárra], aki a jelöltséget szintén elfogadta. Bódy, akkori alpolgármestert legfeljebb az az ügyetlenség bántotta, hogy nem kész és egyetemleges megállapodással jöttek eléje, kerülni akarta azonban a pártharcot és amint Kollár elhatározása a tudomására jött, sietve lefújta a maga részéről az egész akciót. — Hogy a kerületre nem neheztel, azt több ízben bebizonyította, legutóbb a hadikonyha felállításával is, és a hogy a polgármester terveit ismerjük, legközelebb ismét érezni fogja jóakaratát a kerület, ahol különben sem jutott tudomásunkra semmiféle olyan vélemény, aminőt a Rózsadomb képviselője a bizottságban felhozott, magánvélemény lehetett. — Amit pedig az omnibuszról mondott Szekula Gyula, azzal részletesen foglalkozunk legközelebb. A Rózsadomb és környékének eminens érdeke ez. A poloskák már jönnek hosszú sorban át a Margithidon és a Lánchídon, kettős rendekben, jobbra át — direktion: — a Vérmező. És útközben lerágják a tudomány kertjének minden ifjú palántáját, a Hősök ligetének alapvető csiráit. Mert jönni fognak rendületlenül, amint elkezdik beépíteni a Vérmezőt. A poloska tudja, hogy az ideiglenesnek mondott építkezés — sajnos — végleges. Mindig végleges, amikor a befolyásos telekspekulánsok, akár bankosok, akár magánosok egyszer rátették a lábukat valamely közterületre, ott többé nem nő fü. A poloska ezt nagyon jól tudja és — jön. Budán még tűrhető volt a helyzet, a régi budai polgár nem bírta, nem tűrte a poloskát, de Pesten már túlszaporodtak és a poloska helyet követel magának Budán. A Vérmezőre tervezett ideiglenes bérpaloták ettől jók. Ide át jön, hogy tönkre tegye az éjjeli nyugalmunkat, hogy tűrhetetlenné tegye az életünket. — Szerencsére még nem miénk a Vérmező. Nem adják a katonáék, s ezzel dugába dől Alpár Ignác terve, akinek nagyon fáj ez a szép 20 holdas terület, aki a rózsadombi villája friss levegőjén élve, nem tudja megérteni, hogy miért kell a krisztinavárosinak is jó levegő, amikor ö építkezni akar. Egyelőre központokat. Azoknak van pénzük, mindegy hogy mibe kerül. Néhány év múlva megszűnnek a központok, a lakásokra szükség lesz, uj ideiglenes palotákat építenek a mezőn, melyhez a vértanu- ság nagy nemzeti hagyományai fűződnek. Azt Alpár Ignác elhallgatta, hogy a központoknak Budára való áthelyezésével — gyalog kell járnunk. A mi nyavalyás, lezüllött villamos közlekedésünk egészen csődöt mond, ha azon naponta 4-szer jön-megy 3—4000 pesti hivatalnoka a központoknak. Már ezzel elkezdődik .Buda jellegének kiforgatása és végleg elintézi ezt azután a pesti invázió. — Ez ellen akar tiltakozni a budai polgárság, mely gyűlést tart a Krisztinavárosi Kaszinóban e hó 18-án, csütörtökön este hét órakor, hogy a kerületi bizottsági tagok által megfelebbezze a közgyűlés határozatát. Küldöttséget menesztenek Wekerléhez és Szterényihez, de ha kell, élnek a. budai polgárok régi jogával és elmennek keservükben az apostoli király elé. Visza kérik tőle a Vérmezőt, de nem azért, hogy beépítsék. öreg hiba volt és most, bár későre, de mégis szóvá tette Sigray Pál a pénzügyi bizottság ülésén, — hogy elhirtelenkedték a Tabán ügyét. Saját tapasztalásából beszélt. Végig járta a Tabánt, a Gellérthegyet, a Naphegyet, ahol a főváros kisajátította a házakat. Igazán vandál módon jártak el sok esetben. A múlt évben még laktak bennük, jó házak voltak, most lehetetlenné tették az ottlakást, ahol le nem rombolták, ott keresztüllyuggatták a falakat, beverték a pincék bolthajtásait, hasznavehetetlenné tették azokat. Milyen jó lett volna, ha ki is sajátították ezeket, de meghagyták volfia s bizonyos feltételek mellett a tulajdonosok bennmaradhattak volna, vagy újakat telepíthettek volna be. Egyáltalán nem tudja a rációját annak, miért kellett azokat elpusztítani. Ezentúl is lesznek ilyen kisajátítások. Ha ezeket az előbb lerombolt házakat már nem is tudják felépíteni, legalább az újabban kisajátitandókat ne pusztítsák el, ezzel is valamelyest enyhíteni fognak a lakásínségen. — És igaza van a Martinovich-al kivégzett magyar jakobinusok erőslelkü, szókimondó utódának. Rettenetes impresszióval hatott dr. Csupor József tanácsnokra a Hősök temetője, mondotta ö, mint elnök, a köztemetői bizottság legutóbbi ülésén s ezért hívta meg a bizottság több tagját, hogy ők is tanúi legyenek. Egyúttal megnézték a budai Seenger-ié\e gyártelepen a a hősök számára készülő márvány emléktáblákat. - Hátborzongató dolgokat mondottak el a bizottság ülésén ezek a ,,szemtanuk“. Steinhardt Antal siratta el elsőnek a Hősök temetőjében látott csúf és szégyen- teljes állapotokat, Paksy Béla és Gerenday Béla (aki igazán ért a dologhoz) szomorúan igazolták a vádakat. S hogy a helyzet mily rettenetes, azt legjobban bizonyítja Sag- müller József óbudai plébános felszólalása, aki mint pap volt kénytelen elitélni az eljárást, mely a temetőben és a temetéskor oly kegyeletnélkülivé teszi a Hősök temetőjét. Terhére van mindenkinek a hősi halált halt katona, még a temetést végző lelkésznek is. Sürgős felterjesztés utján orvoslást követel a főpapi hivataltól. Minden felszólaló elismerte Csupor tanácsnok . érdemét, hogy magáévá tette a Hősök temetőjének ügyét.
