Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-06-16 / 580. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 MBwaiHaKv&aiBvms&mimtBBsmBf&nsisnBaai^Bsa egy apró gépház, melyet sokan Gül- Baba sírjának gondolnak; lehetetlen is egyébként magyarázatát adni annak hogy tűrhet meg a város egy ily rongy putrit legfőbb útvonalának egyik kimagasló pontjában ! ? De egyebet is megtűr! Megtűri például, hogy az Országházzal szemben, pendant-képpen a túlsó parton egy üzemben lévő otromba gőzmalom alkossa a budai Dunapart méltó lezárását! Valóban vegyes érzelmek és gondolatok támadhatnak az előkelő idegen lelkében, mikor ezt a tohuvabohut szemlélni kénytelen! Mindenesetre nehéz problémák előtt áll. És valószínűleg nem tog találni halandót, ki elfogadható magyarázatot tudna arról, hogy miért került az a hatalmas, óriás frontokkal biró középület: a „Pestvidéki Igazságügyi Palota“ a háttérbe, szűk, rendetlen utcák közé, mikor előtte, a Dunaparton, a fenséges perspektiváju útvonalon, kis düledező, alig pár méteres fronton félemeletes, süppedt viskók húzzák meg magukat, — szégyenkezve, pirulva, hogy az egész világ szeme — a Dunapartokról — rajtuk kénytelen megpihenni! Persze, mindenre lehet kifogást találni, de ezzel a nagy, helyreho- zatatlan hibákat mentesíteni nem lehet Fábián Gáspár. J UNIUS havában oly nevezetes évfordulóhoz jut Buda, amelyet állandóan kellene ünnepelni, mert épen ennek az évfordulónak köszöni nemcsak a város hanem a nemzet is, hogy ismét virágzásnak indulhat. A török uradalom letörése Budavár visszavétéle 232 évvel ezelőtt, 1686- ban épen junius havában vette kezdetét. Junius 18-án ütött tábort Óbuda határában Károly herceg a 42 ezer főből álló fölmentő hadsereg fővezére. Egy nappal előbb junius hó 17-én vonult be Pestre Miksa bajor fejedelem, aki még csak 24 éves volt és 26 ezer embert hozott a táborba. * A KÁRTYÁN való hazardirozás betiltása nem volt első eset Magyarországon. Mert volt idő, amikor a kártyaszenvedély annyira fajult, hogy a budai tanács tagjai még ülés közben is sokszor kártyáztak. Végre ezt a mértéktelenkedést MáriaTerézia megsokalta, tiltó rendeletet bocsátott ki, melyben azt mondja : „Értésemre esett, hogy hatósági személyek az ülés folyama alatt kártyáznak. Háromszáz aranyat fizet büntetésül akit hazárdjátékon érnek, ha mindjárt „huszonegy“ volna is az. Ebből száz arany a feladóé, kinek neve titokban marad. L étezett már 1473-ban egy Budai Krónika, mely a magyar könyvnyomtatás egyik első ismert terméke és latin nyelven jelent meg Cronica Hungarorum címen. -Szerzője ismeretlen és müvét Kazai László budai prépostnak ajánlotta. K ELENFÖLD nem mai keletű város. Ott már az Árpádok alatt is falu állott, mely felhuzódott a Duna mentén egészen a most épülő Sárosfürdőig, — de akkor Erzsé- betfalva volt a neve. A Kelenföld elnevezés már újabb keletű. Ám mindenesetre szebb, találóbb, mint Budapest bármely városrészének neve. A legnyomorultabb vállalat Budapesten — mindenki tudja — közúti vasút. Kénytelenek vagyunk vele foglalkozni, mert belevág az életünkbe, rágja az idegeinket, szívja a velőnket és markol a zsebünkbe. Teljesen lerongyolódott külsőleg, és élére rakja a pénzt belől. Aki négyszer kénytelen naponta felülni rá, az megbékült már a háborúval, a drágasággal, mert mindez tűrhető és elviselhető, — csak a közúti nem. Nincs Budapesten semmi, a mi oly rettenetes elkeseredést szülne, olyannyira rontaná a közhangulatot, mint ez a közlekedési vállalat, mely ennek a milliós városnak az idegrendszere és vérkeringése — volna. Az utolsó piaci kofa is magasan felette áll ennek az igazgatóságának. Más világvárosokban áldozatokkal fejlesztették a közlekedési vállalatok a forgalmat a háborús szükségletekhez mérten, csak Budapesten züllött le évről-évre a mai roncsá! Egy elkeseredett olvasónk írja: — Mi az, hogy kormány és város tétlenül nézi azt a pusztítást, amit a közerkölcsben végez a közúti ? Kocsijai egymásután meg- romlanak, mert nem fizetik az éjjeli munkát, a mikor a nappali rongálást kis eszközökkel helyre lehetne hozni. Egy két kocsimester, néhány néhány inas még végig nézni sem képes a kocsikat, nem hogy javítani. Igaza volt a Budai Napló-nak, mely közlekedési kormánybiztost kér Budapest számára. Egyszeribe rendbe jönne sok száz kocsi, csak bírságot birságra kellene kiróni a közútira egész a milliókig. Majd ugranak, majd sietnének és rögtön volna munkás is, kocsivezető is és kalauz is. Csak meg kell azokat fizetni, nem pedig a részvényeseket. Elgá- zolás sem volna oly sok, ha körül- deszkáznák a kerekeket, emelő villát csatolnának a kocsi elé. Csak bírságot neki! sűrűn minél nagyobbat s ha igy sem megy, akkor a föld alá kell dugni az egész verklit, a mire rá menne a közúti sok pompás palotája a Szász Károly-utcá- ban. — Csak megváltani nem lehet és nem szabad ezt lerongyolódott vállalatot most, ilyen züllötten és hadiáron. Nem szabad megváltani részletekben, hanem az összes helyi- erdeküekkel együtt, mert örökre lehetetlenné kell tenni, hogy ilyen szellemben vezetett és kezelt vállalatnak befolyása és beleszólása lehessen egy fejlődő világváros közúti forgalmára. A közgyűlés pedig másszon ki a közúti zsebéből, mert kómikus dolog, ha valaki fügét mutat a közútinak a Sándor Pál zsebében. Ybl Miklós szobrát nézem, ezt a nagy építő művészt, akinek keze alól fővárosunk mindmáig utói nem ért alkotásai kerültek elő, melyek jellegzetes erővel domborítják ki ma is Budapest képét. A budai Várkert aljának kiképzése a pompás kioszkkal, nemcsak magában véve a genie játszi, tökéletes alkotása, hanem a Dunavonal eme szakaszának is remek lezárása. Ameddig Ybl keze működött, nincs semmi hiba — irja Fábián Gáspár. De ahol az epigonok kezdtek el dolgozni, már élénk tárul a kicsinyesség, a gyámoltalanság. A két oldalról pompásan körül határolt teret az északi oldalon egy mellbeteg épület zárja le, a Fiume-szálló 5 méteres frontjával! Ami ezután következik a Lánchíd felé, Ybl mester két háza és a Lipthay-palota: tökéletes lezárást ad. Mindenesetre szöget üt a gondolkodó és látó ember fejébe a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium elhelyezése, mely ahelyett, hogy az 500 méter széles útvonalra került volna, meghúzódik a hátsó utcában, a szűk hegyoldalban, illetőleg csak egyik sarkával kandikál elő. Ezt a palotát most ismét szükutcába a főutca 68 szám alatti régi kaszárnya helyére tervezik. Furcsa, de a városi választások mai rendszere mellett előforduló furcsaság, — a mire a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén rávilágított Perczel Béla. Az ideiglenes tisztviselő, aki a fogalmazói szakon teljesített szolgálatot, jogvégzett, még nem választatott meg, hadbavonult. Most az ö helyébe került egy ideiglenes tisztviselő, akit azonban csak a háború tartamára fogadtak fel. Ügyes ember és időközben beveszik végleges ideiglesnek, megüresedik egy állás és nem azt választják meg, aki régebben szolgál és hadbavonult, hanem aki a helyébe került és időközben véglegesítették. Vagy-vagy — mondotta a köz- gazdasági bizottság legutóbbi ülésén Weimesz Márián a II. kerületnek ez a kiváló képzettségű tagja, a mikor arról volt szó, hogy mi adunk élelmet Ausztriának, viszont Ausztria az ipari cikkek feleslegét adja nekünk át. Azt nem fogadhatja el, mert ezzel tőlük teszik függővé, hogy mit akarnak átadni. Az mindig précaire dolog, hogy mit tartanak feleslegnek. Ha mi átadunk bizonyos mennyiségű élelmicikket maximális áron, ők annak ellenértékét szükségleti cikkekben tartoznak visszaadni szintén maximális áron. Amikor a gabona árát maximálták, azt csak pro domo kellet volna maximálni, de ha már a kivitel számára is maximálták, akkor kövelteljük meg, hogy Ausztria is maximális áron adja nekünk az iparcikkeit, vág pedig mi is szabad kezet kapjunk gabonánk árának a megállapítására. A hadísegély felszólamlási bizottságok, amelyeket a törvényhatóság közgyűlése néhány hónappal ezelőtt szervezett a hadbavonultak hozzátartozóinak védelmére, egymásután alakulnak meg a főváros különböző kerületei szerint. Az I. kerületi felszólamlási bizottság e hó 14-én péntek déli 12 órakor alakult meg az elüljáróság helyiségeiben Badál Ede elüljáró elnöklete alatt. Amennyiben tehát a hadisegélyek körül akár a segélymegállapitás mértéke, akár módja körül bárkinek panasza van, az elsőfokú hatóság intézkedései ellen, ezekhez a felszólamlási bizottságokhoz felebbezéssel élhet. Nagyon helyesen tette a székesfőváros törvényhatósága, hogy e bizottságokba a hatóságok képviselői mellé az egyes kerületek szociális érzéséről közismert polgárait választotta be. Kebelei és politika. — A Szebeny emlékünnepről. — Borongás szomorú délután volt. A felhő itt-ott könnyét is hullata, de nem vált záporrá. A farkasréti temető kapujában lassan gyülekeztek boldog emlékezetű Szebeny Antal, a kerület volt orsz. képviselője meghittebb barátai, hálás hívei és eredményes várospolitikájának munkatársai. A bejárat közelében van a sírja. Egyszerű korhadó fakereszt jelzi. Ha az esti lakomán gyüjtőívet köröztettek volna, már együtt volna egy méltó emlék nagyobb része. Félkörben helyezkedett el a közönség és a sir mellett állottak sorban a Klotild szeretetház jól gondozott árvái. Két nagyobb fiú hozta a polgárság koszorúját. A gyászoló j család mellett állottak Bárczy István ■ főpolgármester, Platthy György és j Szigeti János orsz. képviselők, dr. 5 Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgató j Perczel Béla, Klassohn Gyula és az • I. kérőiét minden számottevő vezér- embere. A Budai Dalárda éneke nyitotta meg az ünnepet, közérzést, meleg kegyeletet keltve. Azután a sirhoz lépett Bartus Gyula és csendesen, egyszerűen, a közvetlen meleg érzések nemes pathoszával patinázott hangon mondotta el az ünnepi beszédet : A szeretetnek virágözönével diszi- tett, sirhantot a polgárság kegyelete, valóságos kegyhelylyé avatta; amelyhez csak a legtisztább érzelmekkel, a szívnek és léleknek igaz áhítatával léphet az, akit az őszinte kegyelet ide vezérel. A szeretetnek abból a kiforrásából merit szóló is, amelyből merítette Szebeny Antal is minden fen- költ gondolatát, a miben kialakult egész egyénisége. Ez ami fogadalom- szerű megemlékezésünk csupán szerény viszonzása lehet annak a nagy szeretetnek, amelyben Szebeny Antal minket részesített és a melyet az
