Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-06-09 / 579. szám
XV. évi. 579. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., BorsJ utca 24. szám. Felelős szerkesztő: . VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 19Í8, magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter3 korona. Nyilttér sora 10 K. jjJSíítlIS Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg- _ rendeléskor előre fizetendő: Eíviíie ű Sáiioshegseí magával Pestre dr. Harrer Ferenc alpolgármester, aki a Budai Hegyvidéki Társaskör legutóbbi közgyűlését követő lakomán mondott fel- köszöntőjében kijelentette, hogy „. .a szivén hordja a budai hegyvidéket...“ s igy bizonyára a szivén hordja a Jánoshegyet is. Lakoma után hirtelen főikerekedett a társaság és az alpolgármester ur elfeledte leemelni a szivéről a jánoshegyet, hogy visszategye a helyére s tévedésből magával vitte át Pestre. Hej, de boldogok is volnának a pestiek, ha egy szép reggelen arra ébrednének, hogy a jánoshegy ott áll a Városliget mellett. Sohse kapnánk vissza! Hanem azért erősen belekapaszkodunk az alpolgármester úr kedves kijelentésébe és ha egy kissé nyomja is a szivét, szépen rajta hagyjuk a budai hegyvidéket, hátha végre méltó elbánásban részesül. Ennek a csodásán szép hegyvidéknek mindig voltak lelkes apostolai, a kik végül egyesületekbe tömörültek, — mindég volt jóakarója és legutóbb még az érzéketlennek mondott közmunkatanács szive is melegebben megdobbant, a mikor a Szépvölgy számára széles, hozzáférhető, jó utat s azon vasúti közlekedést tervezett, — mindig akadt vállalkozó nagy tőke is, mint legújabban a Magyar Bank-é, mely miilókat szánt valamely rész különösebb, intenzivebb kultiválására, és — tudj a jó isten ! oly nehezen megy mégis ennek a minden szépre- jóra teremtett hegyvidéknek föllendülése. Teljesen elhibázott volt a város- politika, mely a hozzávezető utakon temetők, kórházak és téglavetők létesítését elnézte és megengedte. Ha a hegyvidék nem volna olyan áldott hely, ilyen viszonyok mellett, régen megzápult volna, de igy az eléje rakott akadályok dacára — önmagától fejlődik. Az a csoda történik, hogy kívülről jön befelé a város felé, nem — a hogy a természetes rend kívánná — hogy a város húzódna kifelé. A józanabb, értelmesebb, előrelátóbb kor igyekszik most segíteni ezeken a bajokon. A Hűvösvölgy bejáratát már tisztogatják. Boltozzák az Ördögárkot, megszüntetik a temetőket, a melyek a völgy torkát fojtogatták. Ez a vidék most levegőhöz jut, ha tőnkre nem teszi a telekspekuláció. A Svábhegyen is uj élet várható jobbról és balról. Jobbról a fogaskerekű uj rendje hozza magával a rendes föllendülést, — balról óriási arányokban fejlesztheti a Magyar Bank semering-szerti telepe. Csak a közepét bénítja a farkasréti temető. Budapest legszebb, legegészségesebb vidékére, ahol a török basák rózsakertjei virultak, ahol a délszaki növényzet még a telet is bírja és uj életre kél a pestiek elsorvadt tüdeje, — pont oda temetőt építtetett a város. De még fmilyen temetőt! Egy évszázad sem tudja majd onnan áttelepíteni, valahová ki, a budaörsi határ mellé. A Svábhegynek ezt a legszebb részét egyelőre agyonütötték. Buda ez istenadta szép helyére Csak agy juthat az ember, ha előbb — meghal. Az óbudai hegyekkel ezidő szerint nem törődik senki. Legfeljebb Schmidt úr, a loécsi gyáros, a ki megvette az Árpád korabeli magyar királyok ősi rezidenciáját s elkerítette a hozzátartozó Királyhegyet, épen úgy mint Saxlehner úr a Sashegyet. Hanem a Táborhegy az rossz néven vette ezt a nemtörődömséget és lassan, de biztosan átsétál Pestre. Ha erősen meg nem fogja Harrer alpolgármester úr, hát lecsúszik a szivéről. Nagyon kérjük aranyos Alpolgármester urat, aki, születésekor először is a Táborhegyet látta meg, mint a volt óbudai polgármester ma már nagytudásu fia, ne engedje !e- sildani szivéről ezt a budai hegyvidéket. Ennek a természeti kincsnek az elsaínyult városi polgárság javára való értékesítése oly lelkeket mozgató szép eszme, oly nagyszabású, nagyarányú, — a városházán mégis oly mostohán kezelt, — hogy egy nagyobb koncepciójú városi ember inkább otthagyta évtizedes küzdelmes pályáját minden keservesen elért sikereivel s elment rideg bankembernek, ahol mégis megértették az eszmét, értékelték a terveket és harminc milliót szántak azok keresztülvitelére. Milyen fonák felfogás verhette bilincsbe régebben a tanács várospolitikáját, hogy ilyen rikító megvilágítás, magnesium fénynél való fényképfelvétel vált lehetővé. Az önkéntes számkivetésbe ment apostolból lett a megváltó, csak I meg ne kövezzék a város főpapjai, hogy agyonüssék az igazságot. Mi hiába egyleteskedünk, áldo- másozzunk és perczelkediink, — minden vezércikk hiábavaló, — ha Önök ott a városházán elejtik a budai hegyvidéket, kicsorbul a Jánoshegy, — elgázolja Sándor Pál vasútja és rémiszt csinál a szépvölgyi cseppkőbarlangból. IZéíidisg szó jövő működése mr ő!. Irta: Badál Ede. A jó helyi közigazgatás minden előfeltételét lehetőleg mielőbb megteremtem. |Ez ugyan a mostani rendkívüli időkben, a mikor a személyzet jelentékeny része bevonult, és sok a gyakorlatlan kisegítő munkaerő, de mindenesetre törekedni kell arra, hogy a kér. elüljáróság megfelelő számú, kellő tudással, gyakorlattal s a mellett kellő szociális érzékkel bíró személyzettel rendelkezzék. Különös súly fekszik azon, hogy a kér. elöljárósághoz beosztott tisztviselőnek kellő szociális érzéke legyen, mert.mostaz alkalmazottaknak majdnem mindegyike közvetetlenül érintkezvén a néppel és pedig különösen annak gazdaságilag gyengébb osztályával, annak minden vonatkozásában segitőleg, támogatólag kell fellépnie. A vezetésemre bizott személyzetnek;: ily irányban való vezetését és nevelését tehát elengedhetetlen feladatomnak fogom tekinteni. Amig a rendkívüli idők tartanak, az a legfőbb gondom, hogy a napi munkánk mellett a háborús közigazgatás minden feladatát, beleértve népjóléti feladatainkat is, továbbra is lelkiismeretesen, hazafias készséggel és odaadással végezzük. — A békére- való átmeneti időben az egész köz- igazgatás még sokáig a háborús viszonyok jegyében fog áílani. A közegészségügyi és műszaki szolgálat helyes ellátására különös gondot kívánok fordítani. A ragadós betegségek elleni védekezés és közegészségügyi ártalmak megszüntetése iránti intézkedések a leghaíhatósab- ban foganatositandók. Két tiszti orvos erre kevés, különösen ha figyelembe vészük, hogy a íejigazolványok kiadásával járó nagy és folytonos munka erősen igénybe veszi idejüket. I Ugyanazért a t. orvosok számát szaporítani kell. A műszaki szolgálatban a közmunka programm összeállításánál a < kerület speciális viszonyait, s a polgárság érdekeit a lehetőségig szem előtt kell tartani. — Csatornázás, árvíz és belviz elleni védelem, útépítés, utak rendezése és fenntartása, közlekedési eszközök javítása, a kerületi hegyvidék részeinek a belső beépített részekkel megfelelő utak s közlekedési eszközök utján való szoros egybekapcsolása és egyéb sok fontos kérdés vár itt megoldásra, nem is szólva a városrendezésről és az építkezésről, mely most teljesen pang. A kerületben levő iskolák, s azok belélete nemkevésbé figyelmet érdemelnek úgy kulturális, mint szociális szempontból és csak kívánatos, hogy az a kapcsolat, mely az iskolák é^ a helyi hatóság közt már is meg van pl. a népjóléti téren, más «irányban is minél szorosabbra fűződjék, így a kér. elöljáróságnál egy iskola ügyi előadói állásnak szervezését úgy az iskolakerülések meggátlására, mint népjóléti (gyermekfelruházási) ügyekben való együttműködésre feltétlenül szükségesnek tartom. A kerület továbbfejlesztése szempontjából különös érdekességei, az, hogy a székfőváros közigazgatási kerületeinek újabb beosztásánál az I. kerület mikép fog tagozódni, mert kétségtelen, hogy miként a kerületek újabb beosztása sem várathat sokáig magára, úgy az 1. kerület a maga különös elhelyezésénél és topogra- phiai viszonyainál fogva sem maradhat meg egy közigazgatási kerületnek. — Ezzel összefügg a kerület székháza elhelyezésének kérdése is, s itt meg kell jegyeznem, hogy bárhová tervezik is azt, a Vár erre nem alkalmas ! A várbeli régi eiüljárósági épületet muzeumnak kellene fenntartani. Egy városi muzeumnak alig akadna alkalmasabb épület. — A várnak egyébként is történelmi karaktere van, a mely ellen már is sokat vétettek, de a melyet nézetem szerint feltétlenül meg kellene övni, mint például a nürnbergi várét, ahol minden újabb építkezést csakis a régi történelmi motívumok szem előtt tartásával engednek meg. Itt van a Tabán újjáépítése, a Naphegynek a Krisztinavárossal való szoros kapcsolatbahozatala, középületek, iskolák, múzeumok létesítése és elhelyezése, vagy az erdei iskolák és
