Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-06-02 / 578. szám
BUDAI NAPLÓ A Margit-hídon túli rész — különösön a Császár- és Lukács- fürdőntuli; — úgy fest, mint valami háborús készülődés: kapkodás, rendetlenség, tervnélküliség mindenütt. De maradjunk még kissé a Lukács- és a Császárfürdő partvonalán! Mikor 14 évvel ezelőtt, technikus koromban, Budapest szépségeit kutattam, — írja röpiratában Fábián Gáspár műépítész, — a Margithid mögötti kedves fürdőparkot óhajtottam megközelíteni. Természetesnek találtam, hogy oda a Duna felől nyílik a bejárás; de nagy volt a meglepetésem, mikor a Margithid alatt sártengereken és teljesen elhanyagolt utón kellett átvánszorognom célom felé. Itt pedig óriás homokbuckák, kőtengerek állták utamat, úgy, hogy csak hosszabb kerülő utakon át értem végre a park sétányaira. Ha ma valaki eme legfőbb, legtermészetesebb útvonalról akarja megközelíteni e parkot, ugyanazt találja, mint én 14 évvel ezelőtt. Ha ez a park azért létesült itt, hogy a nagy Duna mellett, a Margitszigettel szemben, egy kedves és szép, strandszerü sétahelyet nyújtson a közönségnek, akkor józan észszel megérteni nem lehet, hogy éppen a strandon, ahol a legszebb kilátás (és belátás a Duna felől) nyílik, ott homok- és kőlerakodó helyet létesítenek, mely nemcsak az egész part képét teszi tönkre, hanem még kellemetlen portengerrel is belepi a gyógycélokat szolgáló telepeket. Ami azután a fürdőkön túl következik, arról jobb meg sem is megemlékezni. Szakadozott partok, füst, korom, piszok, zűrzavar. Jés hogy e part nagy része el van zárva, mind itt, mind az újpesti részen; viszont nem nagyon kellemes, hogy éppen a Margit-szigetről tárul mindkét Dunapartra ilyen kép a szemlélő elé. Egyetlen jellegzetes architektúrája van Budapesnek, minőt az egész világon föl nem lelhetünk, melyet más nemzet mint sajátos kincset óvna és fejlesztene, melyet azonban mi elhanyagolunk, tovább 'építéséről megfeledkezünk és pusztulni engedünk, — írja röpiratában Fábián Gáspár. Ez Schulek mester gyönyörű alkotása, a Halász-bástya! Miért maradt abba ennek kiépítése úgy, amiként azt nagy mesterünk tervezte ? Miért nincs levezetve a Duna- partig? Hisz ez volt egyik főcél, amiért készült! Nemcsak a szépészeti szempont, hanem a forgalmi szempont is követeli azt. Hisz aki ma a Halász- bástyáról a Dunapartra akar jutni, oly labirintusokon, zsákutcákon, drót- akadályokon és farkasvermeken kell átvergődnie, sőt még az ott elrejtett bizonyos házak őrszemei miatt erkölcsi botlásoktól is kell magát óvnia, hogy e különben természetes -és legrövidebb útvonal megtételére csakis viharedzett egyének vállalkozhatnak. Ezt a lépcsős útvonalat a Halász-bástyától a Dunapartig mielőbb ki kell építeni! Mecset. A Margit-hiddal szemben, a hegyoldal alsó részén kiemelkedő és elég feltűnő épület, a mely Gül- Baba sírját körülfogja, jó kiindulási pontul szolgálhat ar további tervezések fejlesztésére. És tényleg innét fog indulni most az építkezés, mert e hely közelében fogják — nagyon helyesen, — írja dr. Lcmii Adolf — a Budapesten lakó muzulmánok templomát, a török Mecsetet felállítani, Ha mutatós lesz a mecset, ezen a helyen a kertes városrész keretében valóban szép látványt fog nyújtani — nemcsak török barátaink örömére — különösön a hídról és a Duna felől. A helye még nincsen pontosan megjelölve; én a következőt ajánlom: A Margit-utca alján kezdődő széles szerpentin-ut alsó kanyarulata ezzel az utcávalé s a Zárdautcával együtt elég terjedelmes, magasan fekvő, majdnem sik háromszöget foglal körül, a melynek alsó széle meredek támasztó falával a Margit-körutról és a hídról imponáló magasságban látható. Erre a háromszögre építeném a bizonyára kupolás mecsetet és Kelet felé, tehát a támasztófal fokára a sudár minaretet, a mely mint kecses torony jóváí felülemelkednék az alatta maradó utcák háztetőin. Azt tartom, pompás képet adna ez az elrendezés különösen a hid felől. A törököknek régente ezen a helyen terjedelmes rózsakertjeik voltak; ezek között a szentéletü Gül-Baba kertje a legszebb volt. Elevenítsük fel e mecset során a róla szóló legenda emlékét: rózsákat ültessünk e térségre, egész ligetet a mecset körül elterülő kertbe és feljebb az utón, meg pirosvirágu felfutókat a támasztó kőfalak mellé; ne pedig unalmas vadszőlőt, meg borostyánt mint másutt szerte a városban. — A mecset fölépítését már elhatározta a tanács, oda, ahová Lendl Adolf tervezi és Végh Gyula műszaki tanácsost bízta meg a tervek kidolgozásával. Változtatni kell a főváros gazdálkodási rendszerén, melyet az alábbi kis példa is méltóan illusztrál. A Római fürdőben a főváros még a háború előtt két villát bérelt évi 10,000 koronáért. Ugyanakkor 30.000 koronáért egy-egy villát meg is lehetett volna venni. De a főváros gazdálkodása előnyösebbnek ítélte ezt az üzletet, amin csak a villatulajdonosok nyernek. Azóta 4 év múlt és még mindig átalakított villákban tanítanak. Ott különben már régen esedékes egy iskola-és egy templom építése is. Mindezidáig azonban sehol még egy szót nem mondottak ennek az érdekében. S igy a Római fürdőből kivesznek az ájtatos keresztények, mert Óbudára, vagy Békásmegyerig kellene menniök, hogy a templomba jussanak. A Víziváros fészke volt a régi budai kulturális és társadalmi egyesületeknek, amelyek e városrész társadalmának kezdetben németes, azután magyaros fejlesztésében jelentősen szerepeltek. A Budai Polgári Lövészegyesület több mint százéves érdemes múltra tekint vissza; a Budai Polgári Kör, a Budai Tornaegyesület, a Budai Zeneakadémia, a Budai Dalárda, a Tanférfiak és Tanügybarátok köre évtizedeken át egyesítették és magyarosították társadalmi és kulturális téren a budai kerületek intelligens lakosait. És nagy szerepük lesz még a jövőben is. Kívánatos volna tehát, ha főként a Zeneakadémiára és a Dalárdára való tekintetből megfelelő központi épülettel, kultúrpalotával rendelkeznének. Ezt a Korvin-téren, a Zeneakadémia mostani helyén kellene létesíteni. Van erre sok hely a Vízivárosban az uj Csalogány-utca mentén is. Baj van a budai hídfők szervezetlen, csak a legközelebbi vidékszabályozásával törődő megoldásaival. A hibák állandóan hatványo- zódnak és ezekkel szemben csak illetékes és illetéktelen beszédek hangzanak el, javító célzatú cselekvések nélkül. A helyi vonalozások nem elégíthetik ki egy világváros rendezését! — A többi hídnál jobb helyzete van, egy régebbi hiba révén az óbudai hídnak, mert ott a hídfőnél jelentősebb kiépítések nincsenek. Azonban itt nincsen még szó semmi egységes tervről annak dacára, hogy a hidat, ahogy azt Szántó Albert min. tan., a hídépítési osztály főnöke kijelentette, a normális viszonyok beálltával azonnal megépítik. Sarkára állni készül a II. kerületi bizottsági tagok mindegyike, hogy a Víziváros számára legalább valami omnibuszforgalmat megmentsenek. Batthyány-tértől Budán, a Vilmoscsászár-utra Pesten. — Csak épen, hogy átlehessen jutni a Vízivárosból Pestre a Lánchídon át. És ehhez kötik magokat. Jártak már de- putációban a polgármesternél, akit szimpátiák fűznek Budához s igy még remélhető, hogy valami eredménye is lesz. Az omnibuszok megvolnának, csak a lovat vette el a város És a lovat talán visszakapjuk, ha — részletekben is, mint a hogy a lovasi- tott fináncok kapták. m m m m m Elmimf lefir I Kozma-féle Bépirá és lɧ»siíó intézet IL, Fö-wtcza 19. szám. Leírás. Írógépekbe dikíálás.Steno- grafálás. Gyors, pontos és megbízható munka. Igazgató: Kozma Bern át, felső keresk. iskolai, gyorsíró tanár. Telefon: 174-04. m 0 0 m $ 0 m iCaaiiG&aQaisaBBiisEisMis&auaBtiBasiaaBBaBBsnBa pesa DES BS S3 es B* na GiJ Veszek »3 sr> ars KB un »B est mindenféle EB na EB US SS cs régiséget BÜ BU ma S3 fi; 3 &Í3 aranyat ■ » PB S3 US RS ezüstöt Éh a aa KI 12« drágakövet m* um 0« porcellán EB EH 63 e:s E5 figurát sa ea E3 S3 Ptt EV szőnyeget Cfi 03 OS EB bútort BÜ HB GB RS Cl zongorát H0 ■a KB US zálogcédulát B* OS K 3 ina PH snu bármiről E '3 ua ■ M wa pa on fa a sa 6HI1IS Salamon EJ SiU as £3 OS »u n cci L, HíIIIm. 8. GS B* UO R 90 E* RJIO □ BQ neveljünk tehetségeket irta: Kapcza Imre. A mai társadalom már teljesen tisz.ában van azzal, hogy a jövőben csak akkor tud megküzdeni a reá várakozó nagy feladatokkal, ha a mai fiatal nemzedéket egészségessé, művelté és okossá neveli. Lépten nyomon találkozunk az ezt célzó nemes törekvésekkel. A „gyermekért“ jelszó fogalom lett társadalmi életünkben s ezért a célért úgy az állam, mint különböző egyesületek, magánosok sőt maga Őfelsége a király is sokat, igen sokat áldoztak. De nem szabad megállani ennél. Nem elég, hogy embertömegeket nevelünk, vagy megmentünk az életnek, hanem már most ki kellene válogatni a mai ifjú nemzedékből azokat, akikben tehetségei, erőt fedezünk fel. Ezeket a kiválogatott tehetséges gyermekeket, ifjakat (férfi és nőket egyaránt) valamely erre alkotott szervnek állandóan figyelemmel kellene kisérni, törekvéseiben támogatni, a szegénysorsuakat anyagilag segélyezni, pályaválasztásuknál őket a nekik tehetségüknél fogva megfelelő helyre állítani, az elzülléstől is elparlagiasodástól megóvni. A német nemzet nagysága és ereje legfőképen abban rejlik, hogy az mindenkit a maga tehetségének és képességén megfelelő helyre állít. Nálunk ez azonban sajnos nincsen igyAttól mi még igen messze vagyunk, amit már a németek megvalósítottak, hogy a tehetségesek részére külön iskolákat állítsunk föl. Ajánlanék azonban egy egyszerűbb, kevésbé költséges módot ennek a gondolatnak a megvalósítására. A tanító már az elemi iskola első osztályától megfigyeli a gyermeket. Ha valamelyik gyermekben tehetséget vagy különös képességet fedez föl, arról két törzslapot állít ki. Az egyiket magánál tartja, a másikat pedig egy erre a célra szervezett nyilvántartó hivatalba küldi be. A törzslapon följegyzendő lenne a gyermek személyi adatain és életviszonyain kívül az észlelt tehetség vagy különös képesség. Ez a törzslap állandóan kisérné a gyermeket addig, amíg tanulmányait teljesen be nem fejezte. A tanító vagy tanár minden osztályban megteszi reá a folytatólagos észrevételeit, amelynek másolatát beküldi a központi nyilvántartóba. A törzslap nem titkos, bárkinek, de különösen a szülőnek megmutatható. Ha már most a szülő olyan helyzetben van, hogy a gyermeket neveltetheti, akkor a szülőre kell bízni, megfelelő tanácsadással a gyermek sorsát. De ha szülő a gyermeket anyagi vagy más viszonyainál fogva neveltetni nem lenne képes, akkor áll elő a közfeladata, hogy minden eszközzel támogassa
