Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-05-11 / 575. szám

2 BUDAI NAPLÓ rendezni kellett a Retek-utcának ezt a részét is (a fogaskerekű vasútállo­mása és a Kútvölgyi-út között), ahol 5 hid áll egymás mellett a Ördög­árok felelt, amely munka szintén 340 ezer koronát emészt meg, a mire fedezetet úgy találtak a városházán, hogy elejtették a III. kér. Pacsirta­mező-utca, a Miklós-utca és a VII. kér. Hernád-utca burkolásának tervét, így vitte el ezeknek az utcáknak a ' kövezetét is az Ördögárok. Hogy az ördög vigye el! A vizes lepedőt bontotta Sándor Pálra a pénzügyi bizottság legntóbbi ülésén Szekula Gyula, a mikor ki­jelentette, hogy *. . . a sokat ócsá­rolt omnibusz a maga csekélyebb méreteiben sokkal pontosabb, mint a közúti . . .“. — Szekula is, Perczel Béla is, de Németh Imre is azt sür­gették, hogy az omnibuszjáratokat legalább a fővonalakon, ha ritkáb­ban is — de járassák. Bódy Tiva­dar polgármester, aki elnökölt, kije­lentette, hogy úgy nem lehet ezt csinálni, mert ha ritkábban jön az omnibusz annál veszedelmesebb a közönség tolakodása. Élet-halálharc volna ez. A vitában tisztázták a kü­lönbséget az autó és ló között is. Az autó csak akkor eszik, ha üzemben van, a ló ellenben éppen akkor eszik, a mikor nem dolgozik. Most már ezt is tudjuk. Hadikisajátiíás — olyas valami, ami a nagytőkéseknek árt — lesz Óbudán,” csendőrrel, bírósággal — erőszakkal, ha a telektulajdonosok sokat követelnének földjeikért, amit a főváros kertlakások céljára kisze­mel. A 250 millió koronás költség- vetéssel épülő kertlakásokból Óbuda Ullmann Gyula főv. biz. tag kezde­ményezésére 10%-ot követel a maga számára, kifejtve ezt egy ügyesen meeirt rnernQiffodúmban., amit polgármesterhez a napokban juttat­tak el. A polgármester meleg érdek­lődéssel kiséri ezt az akciót, de a 20.000 lakáshoz szükséges telek­komplexum ügyében még nem tör­tént döntés. A jövő nemzedék már most pusz­tul, az esztétikai érzésekre nem rea­gál, a társadalmi élet részére hasz­nálhatatlanná lesz. Ezt csak egy erős, tervszerű, de főképen gyors önvé­delmi törekvéssel lehet a helyes vá­gányra terelni. Elsősorban az iskola keresztülvihető munkájára gondolunk. Vezessék be a vándor, illetve erdő­melletti iskolák rendszerét, a mire különösen a három budai kerület változatos, dombos, erdős vidéke alkalmas. A Szemlőhegy, Rókushegy, Szépvölgy, (Vérhalom-téren építsen a főváros nyári iskolákat, napközi otthonokat egy helyesen megállapí­tott foglalkoztatási tervvel és olyan berendezéssel és környezettel, amely a lélek nemessé formálása mellett a test hygieniai kívánalmainak is meg­felel. Egy-egy iskola hetenkint 2—3- szor ide vonulna ki egész napra fel­váltva (az étkezésről a főváros gon­doskodjék !). S ezeknek mintájára lehetne állandó ilyen oktatási helye­ket berendezni, melyek hatalmas lé­pésekkel emelnék a közegészség- ügyet, a pedagógia fellendülne a mostani négy fal közzé szorított avasságából, uj momentumokat és kísérletezési anyagot kapna. Ez a Budára ültetett ötlet nemsokára tiz éves születésnapját ünnepli, de mint ez is és minden helyes és jó idea ná­lunk, csak terv marad. A gyermekeink pedig lelkileg lezüllenek, testileg el- senyvednek egy pár ezer hiányzó korona és egy pár fölösleges, in- dollens ember miatt. H YMNUSZOKRÓL irt lapunk számára — már az előző szám­ban közölt — érdekes adatokat dr. Wagner József tanár és most folytatólag Írja a következőket: Heil dir im Siegerkranz dallama azonos az angol God save the King himnuszéval, a melyet a nyomor miatt 1743-ban öngyilkossá lett an­gol komponista, Henry Carey szer­zett. 1790-ben egy német pap, Hein­rich Harries e dallamra a dán ki­rályra ir himnuszt, melyet B. G. Schumacher az 1792/3. francia had­járatban részt vett II. Frigyes Vil­mos porosz király tiszteletére elpla­gizál s a Vossische Zeitung ősében, a Speuersche Zeitung 1793. dec. 17-i számában tesz először közzé. 1813-ban teljes elterjedését az 1812-i francia-orosz téli háborút követő porosz feltámadás hozta meg. Az önérzetes porosz öntudat kifejezése. 1840-ben Thiers minisztériuma alatt a franciák vissza akarják sze­rezni az 1815. óta német kézen levő Rheinprovinzot. A költői tiltakozások egyikére (Nicolaus Becker: Sie sollen ihn nicht haben) maga Müsset felel sarkasztikusan. A berni vasöntöde egyik tulajdonosának az 1849-ben elhalt Max Schneckenburgernek Wacht am Rheinje nem lett azonnal nép­szerű. 1854-ben Kari Wiihelm kre- feldi karmester Vilmos porosz herceg ezüstlakodalmára megkomponálja e dalt, mely az 1870/1. háborúban lett a németek harci indulója. Wilhelm ekkor nagy beteg volt s 300 márka évdijat kapott. te 7XZÁRTÁK’ p Pövájnhá^töl I-“** az összekötő vasúti hídig a J—^ dunapartot a pályaudvarral még a sétáló közönség jelöl is, úgy, hogy ma igen kevesen tudják, hogy e partokról nyílik a legpom­pásabb kilátás a Gellérthegy csodá­latosan szép déli lejtőire! József nádor, aki idegenből hozott szép­séges neje gyönyörűségére Buda­pestet naggyá, széppé óhajtotta tenni, a többek között a dunapartokon vé­gig vonuló széles parkot tervezett, melynek maradványait a dunaparti terek máig is mutatják. Budapest akkor még kicsiny volt. József nádor szemei előtt sem lebegtek magasabb épületek a maximális kétemeletes házaknái, melyek amaz időkből máig is láthatók. így az egész Lipótváros eszerint épült. De József nádor min­den figyelmét a dunapartra irányí­totta. Itt egy Champs Elysées-t akart létesíteni! A terv nagyszabásúnak ígérkezett. Azonban hamar rájöttek, hogy ily óriás útvonal mellett mint a Duna, még két oldalt 50 méteres park nem lehet. De ahelyett, hogy e szabad teret egy jövendő világ­város középületei számára foglalták volna le, odadobták a telekspekuláció minden szépet, nagyot, művészit megrontó és csak hasznot ismerő kezeibe. Pedig mit lehetett volna itt létesiteni! Még az elképzelése is lenyűgöző egy oly varázslatos kép­nek — írja röpiratában Fábián Gás­pár műépítész — mely a Dunapartot a parlamenttel hasonló fekvésű és nagyságú középületsorral népesíti be, a Margit-hidtój egész a Ferenc- József-hidig! De hol vannak most a József nádorok, a nagy rajongók és ideálisták 1? Ma a Moloch az úr és ez utálja a busás kamatokat nem hozó művészi befektetéseket! Jövőbetekintés. Irta: Dr. Lendl Adolf IV. A székesfőváros pesti kerületeiben végig vonuló nagy körút északi részében, a Margithidon át helyes folytatására talál a budai oldalon; a déli vége azonban befejezetlenül az Elevátor alatt megszakad; pedig feltétlenül megkívánja ez is az össze­köttetést a budai Műegyetem-rak­parttal. Az óbudai hid építését biztosította az Országgyűlés 1908-ban; törvénybe foglalta; igaz, hogy egyelőre még nem épül, azonban a közeljövőben kétségtelenül létesülni fog. Nagy küzdelmet folytattak ugyanakkor — főként a közvetlenül érdekelt kerültek vezérei — a borárostéri hidért is. Bizonyára csak az óriás költségek ismeretlen fedezete késleltette a kü­lönben jogos és általánosan elismert helyes kívánságnak a teljesítését. Hogy mibe került az Erzsébet-hid, azt csak a beavatottak tudják. A hid nagyszerűsége, közbeeső pillér nél­kül való, óriás ivének szerkezete, meg a budai hidfő építése alkal­mával munkaközben mutatkozott bajok leküzdése rengetegül meg­drágította. A borárostéri hid jóval olcsóbb és egyszerűbb is lehetne; mindamellett 8—10 millió koronát szánjunk reá. Tekintélyes összeg ez is, amely ugyan a hidvám bevétele­iből hosszú évek folyamán törlesz- tődnék. Csakhogy ez nem szívesen vállalt módja a jövedelmeztetésnek, mert tulajdonképen minden fővárosi polgárnak az volna a kötelessége, hogy a hidvám mielőbb való eltör­lését szorgalmazza. Más módot ke­res sWk~téfi at ; Hiszen akadhat "bőven fakadó más pénzforrás is, amely méltányos megoldást igér.Meg kellene állapítani — például a mostani adó­zások alapján —, a József- és Ferenc- körút palotasorainak, meg a közel­fekvő mellék utcák összes ingatlana­inak valódi értékét, árát s azután, ha a híd elkészült, a házak érték- emelkedését megfelezni; a többérték felerésze a háztulajdonosnak jutna, másik felerésze kifizetné a hídépítés költségét. Téves azonban, sőt helyenkint határozottan elitélendő, az a nem régen követett építési mód, amely tulnagy és tulmagas bérkaszárnyá­kat teremtett a budai oldalon olyan városrészekben is, ahol arra nem volna szükségünk. Elég baj, hogy a pesti oldalon a túlzsúfoltságot el kell tűrnünk; mentsük meg tehát legalább a jobbparti részeket, mert ezek a székesfőváros kellemes lakó város­részei gyanánt volnának fejlesztendők. A budai oldal fekvésénél, természeti szépségeinél fogva erre hivatott. Az óriás bérkaszárnyákkal való unalmas beépítésétől mindenképen meg kell kímélni. Az építkezések helyes vezetése első sorban az új, általános szabályozási tervnek az elkészítését teszi szük­ségessé. Ennek a tervnek kidolgo­zása és tanulmányozása közben ön­ként fogjuk megerősítését találni ama régóta hangoztatott kívánságunknak, hogy a Kelenföldnek azt a részét, amely a Műegyetem alatt a Dunapart mentén az összekötő vasúti töltésig, sőt ezen túl terjed, feltétlenül sza­badon hagyjuk, mert ez az állandó kiállítás területe gyanánt tartandó fenn. Ilyen célra sehol másutt a székesfőváros széles határában alkalmasabb terület nem kínálkozik, nem található. Hogy ez a terjedelmes síkság kiállítások rendezésére valóban használható, azt ma már bizonyítani sem kell; hiszen sikerült már annyira érleltetni ezt az ügyét, hogy egyrészt a székesfővárosi Közmunkák Tanácsa, másrészt a székesfőváros hatósága ezt a területet tényleg ilyen célnak szánta. Az első elhatározás szerint megvan már; végrehajtása tekintetében azon­ban eleddig egyetlen egy lépés sem történt. A tulajdonképeni kiállítási terület a Dunaparttól a Budafoki- útig, az összekötő vasúti töltés és a Boráros-téri hid tengelyében vezetett új út határa között terülne el. Területe közel 60, hektár (600.000 m2) volna; 10 hektárral nagyobb tehát, mint a párisi Champs de Mars. És ha a Városligetünkkel összehasonlítjuk, úgy megfelel ez terjedelemben körül­belül az 1896-ban a Millenniumi Kiállítás céljaira lefoglalt területnek. Mindamellett célirányos volna — egyes nagyobb kiállítások alkalmi kibővítésére gondolva — a szomszéd területek egy részét szintén szabadon tartani; például a Műegyetemig ter­jedő mezőt, a Nádor-kertet stb. sőt, hozzácsatlakoznék a téli kikötőnek használt holt vízzel borított terület, meg a vasúti töltésen túl fekvő mező is. Ezzel olyan nagyra növeszthető az egész kiállítási terület, hogy akár­milyen nagyszabású világkiállítást rendezhetünk rajta, — és foglalkoz­zunk is ezzel a gondolattal, mert Budapest Európa közepe és nem­sokára az óriás méretű, keletfelé törekvő forgalomnak a lüktető köz­pontja lesz Berlin és Konstantinápoly között. Moo»- 1i> »Lakács gfőgffSrdő. Tél! és ngárí ggőggxíielg csúz, köszvény, ideg- és bőrbajok ellen. Természetes forró, meleg kénes források, rádium iszapfürdők, iszapgöngvölések, kő- és kádfürdők, vizgyógyintézetek, gőzfürdők és gyogyvizuszodák. Rádium-Emanatorium. Thermopenetratio. Nagy gyógyszálloda és Thermal-gyógyszálloda. Kimerítő prospek­tust küld a Szt.-Lukácsfürdo igaza. Budán. ©@®@®@@®©®® m ü e Kozma-féle iéplro is isisszoposifé intézet II., Fő-utcza 19. szám. Leírás. írógépekbe diktálás.Steno- grafálás. Gyors, pontos és meg­bízható munka. Igazgató: Kozma Bernáí, felső keresk. iskolai, gyorsíró tanár. Telefon: 174-04. m © m m e m $ Skultéthy Ferencz kárpitos EE3 IS., Fő-utca 57 megbízható régi mester. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom