Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-12-15 / 604. szám

I

4

merítünk és az ifjú magyar nemzedék szivébe átültetünk. A Klotild Szeretetházban nevelt erős, egészséges, de szegény és elhagyott 126 magyar árva fiú (köztük 86 hadiárva) felé forduljatok, magyar szivek ! Az egyesület küzd, eltartja, neveli őket. Segitsetek, — pénzzel, természetben nyújtott adománynyal, mindennel, amit árva fiaink számára felhasználhatunk! Karácsonykor, a szeretet ünnepe alkalmából intézzük ezt a kérelmet Tag- társainkhoz, minden magyarhoz s minden jó emberhez. A pénzadományokat a felhíváshoz csatolt postatakarékpénztári befizetési lap utján, a természetben nyújtott adományokat pedig a szeretetházba kérjük elküldeni.

A Klotild-szereíetház választmányi ülése hétfőn e hó 16-án d. u. 4 órakor lesz (I., Budafoki-ut 4.), melynek tárgyai: folyó ügyek és az árvák karácsonya. Dr. Ripka Ferenc elnök, özv. Keinz Jánosné másodelnök, dr. Szabó Árpád titkár.

Gazdag programmot, sok jó kedvet, táncot igér karácsony második ünnepére a szo- ciálista munkásnők vigalmi bizottsága. A III.kér. demokratakörben rendezik kedélyes estjüket, melynek sikerét biztosítja a nagy ambícióval dolgozó lelkes gárda.

Renesszánsz-áramias emeli Óbudának társadalmi életét, mely a háború alatt teljesen lezüllött. A politika abszolút kizárásával, a keresztény elemek tömörülése indult meg a Katholikus Körből átalakult keresztény szociális kultur egyesületbe. A keresztény felekezetek közötti válaszfalak ledöntésével, előadások, viták, müvészesték rendezésével a magyarság ősi jogait, a nemzeti szellem fejlődésének lehetőségeit óhajtják megvédeni. S ezt nem az antiszemitizmus jegyében, hanem a christianizmus nemes jelszava hirdetésével végzik. Erős harcok, belső forrongások előzték meg ennek az alakulásnak a kikristályosodását. Két közgyűlés, izgatott jelenetek, apró puccsok és több kilépés után december 12-én egy negyventagu előkészítő bizottság értekezett a többi keresztény felekezetekkel való érintkezés, a készítendő kulturprogramm és egy megfelelő helyiség megszerzéséről. A Katholikus Kör átalakulását célzó uj irányzat programját ifj. Schaffer István ismertette a közgyűlésen. A nagy alapossággal, szépen felépített és okos konzekvenciával előadott fejtegetés nagy hatást tett. Kívánja, hogy a mostani súlyos viszonyokban előforduló bármely keresztény kérdés egy blokkban találja hazánk összes keresztényeit.

A lakásínség enyhítése céljából a kormány hosszú rendelkezést adott ki, melynek 7. §-vaí a kerületi lakáshivatalokat utasítja, hogy a hadból visszatérőknek lakásait, üzlet- helyiségeit, a méltányosság szigorú keresztülvitelével szerezze vissza, esetleges megegyezéssel az uj s régi bérlők között a legsimábban intézze el: lakáshoz juttatva mindkettőt. A III. kerületi elöljáróságon naponta néhány ilyen természetű ügyet intéznek a rendelkezés szellemében Gergelyt Sándor elöljáró és Tompó József fogalmazó. Különösen a visszatérő vendéglősök, akik a borkimérést abbahagyták — követelik nagyszámban a régi helyiségüket.

Megélhetést biztosit sok családnak avmrógép^csakhogy nagy

BUDAI

tőkebefektetést igényel a szegényebb sorsú aktól. A Kelenföldi Népsegitö Szövetség, mely a háború tartamára létesült s egy millió korona kifizetett munkabéren felül még 60.000 korona segélyt is osztott ki, — most felszámol s mint utolsó szociális segélyt nyújtja a szegény asz- szonyoknak a varrómühelyében levő, teljesen üzemképes varrógépeket, — 100 koronáért darabját, holott bolti ára 300 korona ! Ezek családi varrógépek. De csak január 1-ig kaphatók. — Lapunk olvasóit arra kérjük, hogy hívják fel e rend- kivüli alkalomra azok figyelmét, akiknek áldásává leltet egy ilyen olcsó varrógép. Jelentkezzenek : 1., Budafoki-ut 14.

Munkásházak épülnek a közel- jö vőbena Filatorigát és Aranyhegyiárok közötti hatalmas rétségen. Óbuda düledező, nedves lakásaiból, melyek a fertőző koroknak valóságos melegágyai — végre kikerülnek a testileg ronccsá lett emberek. Az építkezést gyors tempóban indítja meg az állam, hogy az Óbudáról már nagy számban kilakol- tatandók végre megfelelő, higyéni- kus lakásba jussanak.

Ellenőrzést követel az élelmicikkek szétosztásánál a szociáldemokratapárt óbudai szervezete. A községi élelmi-bódék és egyes kereskedők a jogtalanságok, lelkiismeretlenségek halmozását még most is folytatja: 100 kg. disznóhusból az órákig ácsorgóknak csak 20 kg. jut — a többi a jobban fizető „stam-kundsaftok“-nak. A pajtásság is nagy előny és biztos óvszer az éhenhalás és ácsorgás ellen. Retorzió pedig ezekkel szemben eddig nincs. A pártvezetőség hatalmas súlyát fogja most a szervezet igénybe venni, hogy bizalmiférfiak ottlétével s ellenőrzésével győzzön az egyenlő elbánás elve: az igazságosság.

ÍRÁSOK.

Magasban. — Migray József, Szerettem volna ennek a könyvismertetésnek azt a címet adni : Jó versek — rossz rajzok, de nem akartam ezzel kisebbíteni a poétát. Húsz évvel ezelőtt, talán az első költeményét én adtam ki a Fővárosi Lapok-ban. Akkor tűnt föl különleges írásaival. Valami forrongó, szokatlan világnézetek gomolyogtak azokban. — Azután vidékre ment, Batthyány Ervin gróf mellé, onnan Brassóba került mint szerkesztő. Régi magyar nemes családból származik és e verskötetnek minden sorából kiérezni a magyar úr természetimádó filozófiáját. Nem forradalmi poéta, ehhez sok benne a rezignáció és szordínó alól csendül föl benne a vasrácsot zörgető ember. Aki elolvassa ezt a kötetet, sehogy sem látja meg az Íróban a fanatikus forradalmárt, aki az október végi napokban a katonaságot eskette és állandóan a hóhérbárd alatt volt a feje. A nagy szabadság őt is elragadja.

Szilaj gyönyörrel rohanok előre,

A völgy öléből fel a hegytetőre,

Hogy ott a napnak ébredését lássam És a magasból hangosan kiáltsam A völgybe le, az alvó embereknek: .Ébredjetek s ujjongjatok a reggnek !

Nem akarom öt összehasonlítani sem Vajda Jánossal, sem Komjáthival, mert egészen önálló. Azt mondja magáról — akit nem ismernek:

Fia — napistennek.

Anyám : a melegség És apám : a fény ;

— Éjszakát elűzni Jöttem ide én ! . . .

NAPLÓ

Nehéz, küzdelmes életet élt, beleszületett a szociális küzdelmekbe s ennek áldozta egész életét. Ennek az eszmének fanatikus apostola. A mellett tanít. Kenyerét mint tanító keresi. Ez az ő múltja és jelene. Ez a két szélsőség nem adja meg mélységes költeményeinek magyarázatát. A mának él, de az örökkévalóságnak ir. Mentem, vándorbotommal a kezemben, Ki a városból, hegyen, völgyön át. Szerelmet, küzdést, mindent elfeledtem: A sok embert s a sok komédiát.

Előttem messze nagy célok ködlének, És hajnalodott lelkem mélyiben. Örültem a pacsirták énekének S szabadságdalban ujjongott hitem ! . .

A kötet legtöbb darabját illusztrációk kisérik. Ezt is. A kötet élén az áll: „Nagy Séndorék rajzaival.“ Nagy Sándorék: igy egy fogalom s a rajzok — egy kivételével — karrikaturák. A kötet erejét bizonyítja, hogy ezekkel a rajzokkal agyon nem verték. Ezt a sejtelmes szép költeményt is, amelynek bevezető sorait idéztem, valami csúnyául eltévesztett rajz kiséri. Egy háttal álló meztelen ficsur, a vele való schwal is a karjáról leng el, kificamított karjait hátra téve — fütyül az egész világra. Szerencsére nem minden gondolathoz tudtak Nagy Sándorék ilyen karrikaturát rajzolni. Néhol csak egy oda nem való virágdísz rontja a Heine-i hangulatot.

És akit vártam nem jött.

Megállt az óra és a nap :

És mindmáig még úgy maradt A hegy, a kert és minden.

Egyetlen egy helyen ad szárnyakat a nyomtatott, leragadt betűnek a rajz, a hol maga a sorokba öntött gondolat is mint a kriptaajtó nyomja le az embert. Őszi éjben a kötet egyik legszebb verse :

Hiába nyögnek itt a fák, Tavasznak, nyárnak vége:

Az álmok és tragédiák így vesznek ködbe, éjbe.

Nagy gondot fordít a formára is, a mi tulemeli Vajda Jánoson. Gondolatai csi- szoltan, könnyen gördülnek mind. Csupa subjektiv érzés s még sem az én, hanem a gondolat uralkodik. Ebben erősen eltér a modern lírikusoktól. Ha Nagy Sándorék nem pengálták volna oly sokszor oda, nem is látna az olvasó a sok opálszerü sejtelmes színekbe burkolt gondolattól magát a poétát. V. B.

A rádiumkiráiy címen Ujj Gyula nagyszabású és minden tekintetben értékes regénye hagyja el a sajtót a jövő héten. A cinre is alkalmas arra, hogy a legszélé- sebb körű érdeklődést keltse. De a mü tartalma messze túlszárnyalja azt. A főhős a rádium csodás hatalmával befurja magát a Bálaton alá, ahol egy egész eltemetett ősvilágot talál. Majd felrepül a levegőbe s onnan parancsol tiszteletet az emberi kultúra számára a hóditani akaró, háborút szervező népeknek. Az Alagút izgalmas légkörét elénk varázsoló regény át van szőve a puritán jellemek finom, tiszta szerelmének és a természettudományok legújabb, világokat formáló igazságainak könnyed, páratlanul vonzó leírásával. Végül a mai válságos időkben valóságos oázis az a lelkesedés és az a fanatikus hit, amivel a szerző az újjászületett Magyar- ország nagyszerű jövőjét elénk tárja.

Buda! diók

cimen megemlítette, a Budai Napló, hogy a szén mennyivel drágább Budán mint Pesten.

Nemcsak a szénnel vagyunk igy, hanem minden egyébbel a mi Budára csak fuvarral tud el jutni.

Buda oly népes varos, hogy annak meg kellene lennie a saját teherpálya-udvarának, s nem Pesten múlik az, hogy ilyen teherpálya udvarunk nincsen, írtért az Pestnek nem érdeke, hanem! a saját érdekünk. Szégyene az a budaiaknak és azok vezető köreinek hogy soha senkinek sem jutott eszébe a kormányokat vagy a város tanácsát arra ösztökélni, hogy ezt a vitális kérdést napirendre vegyék, és életre való formába öntsék. Az összes országgyűlési és városi képviselőink megválasztatásuk után megszűntek közérdekű dolgokkal törődni, s csak a pártkérdést s. a saját énjüket érdeklő dolgokat ápolták.

Ma sem változott meg a dolog,, mert mindaz a pártalakulás, a melyekről híreket olvassunk Budán,, egyéni érvényesülésekről tesz tanúságot, a miből a köznek egy csep haszna nincsen, s a közérdeknek nincsen ahhoz semmi köze.

Nem pártalakulások kellenek ide, hanem egységes gazdasági önnállő politikára van szükség, a melyből mindannyinknak van haszna nem csak annak a néhány embernek a kinek zsebébe összes keresetünk vándorol. Ha a Buda-császárfürdő állomáson egy kereskedő a maga szakálára vaggonból adja a szenet,, s a fetesleget egy szomszédos udvarba tárolhatja. Mért ne lehetne ott egy hivatalos szénrakadót csinálni ?

Ezek mellett a gazdasági problémák mellett kell agitálni, a melyekhez első sorban közlekedési lehetőségek és rakodók kellenek.

A császárfürdői állomás mellett lehet annyi helyet szorítani, ha mindjárt az ápolatlan s csirkefogó tanyát képező park rovására is, hogy onnan egész felső Buda a szenet olcsóbban megkapja.

A margitköruíi üres gázgyár területére lehet az egész budai kox leadást koncentrálni s nem kellene sem a távoli Óbudáról, sem Pestről szállítani az árut.

A budai déli vasúton és a kelenföldi pályudvaron is lehet szénleadó állomásokat létesíteni, s tessék meggondolni, hogy mennyi felesleges fuvarköltséget takarítunk meg vele s mennyire tehermentesítjük a hidakat a nehéz fuvaroktól.

Hasonlóképen miért ne lehetne a budai vásárcsarnokot és a piacokat villanyoserővel vontatott vaggonok- kal ellátni, minek az átrakás és fuvarozás? Ha Debrecen, Arad kereskedőinek betolhatják vaggo- nokban az árut a boltjuk elé, miért ne lehetne azt éppen Budán megtenni ?

Ebben a sok pártpolitikától megfogyott kis Magyarországban Buda oly jelentőségteljes nagy város, hogy annak szabad bizonyos mértékű kereskedelmi és ipari jelleget megadni, amit azonban forgalmi berendezkedés nélkül nem lehet keresztül vinni.

Ezt karolják fel azok, a kik a közéletben szerephez jutottak s meglátják, hogy milyen hálás lesz nekik Buda, tekintet nélkül arra, hogy máról holnapra milyen politikai párthoz tartozandónak valják magukat. Jakab István, mérnök.

Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Telefon: 24-77 d. e. 10-11 d. u. 5—6.. Szerkesztők:

Holló Tivadar és Réw Sándor.

Nyomatott az Attila R-t. könyvnyomda müintézetében, I. kér., Sztjános-tér 1/a.

Kiadó: Viraág és társa.