Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-12-08 / 603. szám

-tartott népes értekezletén Timon Ákos elnökölt és sajnálattal emléke­zett meg arról, hogy Károlyi Mihály gróf beteg s igy el kellett halasz­tani 10—12 napra a nagygyűlés össze hívását, mert a miniszterelnök rszemélyesen is részt óhajt azon venn. Becsey Antal ügyvezető elnök tett ezután jelentést a pártszervezés -örvendetes eredményéről. * A Víziváros csendes berkeiben is valami különösebb mozgolódás ész­lelhető. Ez a főváros IV-ik választó kerülete, amelynek most alkalma nyílnék régi tartozása törlesztésére. Mindenki tudja, mindenki érzi, hogy • van e kerületnek egy évtizedek óta szorgalmasan s a köz érdekében dolgozó, önzetlenségéről és tehetsé­geiről általánosan becsült helyi je­löltje : Lendl Adolf dr., aki eddig nem tudott mandátumhoz jutni, mert a régi rendszer miniszterekre vadá- szot, országos tekintélyeket kény­szerűéit • mindig a választókra; leg­utóbb pedig alkalmi jelöltként a ke­rület egyik vezére Kollár Lajos jutott előtérbe a munkapárt segítségével. Most azonban munkapárt már nincs s megszűnt minden más kényszer, mert titkos lesz a szavazás, általános a választójog; a kisemberek, meg az asszonyok ezrei fognak dönteni. Most alighanem megfordul a kerék és Lendl javára billen a mérleg, ha még egyszer fel akar lépni. Eddig meg semmiféle programmot nem adott. Vele szembe kerülne esetleg dr. Szalay Sándor — Károlyi párti programmal — akit a választók, főként a tisztviselők, -mint kerületi elöljárót igen megkedveltek, de le­hetséges, hogy az újlaki kerületben lép fel. A radikális párt részéről Haypál Benő református lelkészt is emlege­tik, mint jelöltet, akinek ismert, szinte páratlan szónoki tehetsége volna egyelőre az ajánló erő. Lehet­séges azonban, hogy ez a párt is­mét vezető politikusokkal fog kisér- ■ létezni s egy közigazgatási bírót emlegetnek, aki most jutott nagyobb szerephez. Az óbuda-ujlaki részekben a volt demokratapárti képviselő visszavonu­lásával megüresedik egy mandátum. Ezt Garami Ernő miniszternek akar­ják felajánlani a szociáldemokrata párt részéről, a mi számbamenő nyereséget jelentene a budaiak ré­szére. Ha azonban még egy hatodik választókerületet hasitanának ki a budai oldalon és Újlak önállóan vá­laszt, akkor a viszony nagyon vál­toznék. * Újlakon is megalakult a Károlyi­párt, amelynek elnöke Szalay Sán­dor a II. kér. érdemes elöljárója, ügyvezető elnöke Schubert Sándor, titkára pedig Zsoldos Károly. Az uj kerület határainak megállapítása egyelőre határokat szabott a párt szervezés elé. Előkelő I. Kriszíína-koruf 77. Ravasz László Skultéthy Ferencz kárpitos si II., Fő-utca 57 megbízható régi mester. V BUDAI NAPLÓ Elvész a polgárság! — Középosztály nélkül. — Nagy kérdés, hogy az ország megélhet-e a középosztály nélkül? Van-e egészséges ipar az önálló, »független kézmüiparos nélkül ? Fej­lődhetik-e ki az ipar terén művé­szet? Törődik-e a munkásosztály, a valódi proletárság'a polgári osz­tályba tartozó kézmüiparos aggkori ellátásával ? . . . Ezek mind olyan kérdések, amelyekre minden polgár­nak önmagának kell felelnie. A polgári osztályok felfogásáról nehány szemelvénnyel szolgálunk: „S a szociálisták nem lankadnak hivatásuk teljesítésében, sőt készek mind újabb munkát vállalni. S a polgárság kényelmesen elveti ^ a lábát, — derék szociálista, ő áll helyetem őrt, ő állítja ki az öt év­folyamba való katonát, ő gondos­kodik, hogy a nem neki való munka is elvégeztessék, ő hajlandó a ruha­beszedést is elintézni, mindent, min­dent ö végez s én, polgár, mint a török szultán csak köpködök hozzá. S a derék polgár nem veszi észre, hogy minél többet végez a szociá­lista s minél kevesebbet végez ő maga, csak arra vezet, hogy a szo­ciálista mindenütt nélkülözhetetlen, a polgár pedig fölösleges legyen. A szociálista tudja, hogy annyi ha­talma van, a mekkora a fontossága. A polgár nem akarja tudni. Boldog abban, hogy a szociálista vigyáz reá. Pedig nagon veszedelmes és főleg megalázó boldogság ez. Ez nem öntudatos emberé, hanem a házi állaté, akire szintén mások vigyáznak, s akik vigyáznak rá, azok a gazdái. A polgár társadalomról minden nap olyan rétegeket választ le, mely természete és életérdeke szerint hozzátartozik. Tisztviselők, magán­alkalmazottak, ügyvédek, orvosok ha belépnek is szociáldemokrata pártba, mégis csak polgárok. Tisztviselők, lateinerek első köz- társasági hevületükben a szociáliz- mushoz csatlakoztak. Bérmunká­soknak tekintik magukat és kacér­kodnak proletárvoltukkal. Kár, mert az igazi proletárok között nem ta­lálják meg helyüket, azonfelül pe­dig ahhoz, hogy valaki a szociá- listákhoz csatlakozzék, szociálistá- nak kell lennie, nem pedig pusztán tisztviselőnek. Olyan vallás ez, me­lyet nem lehet fölvenni, annak át kell hatnia testet-lelket. Másfelől pedig a tisztviselő, akár állami, akár magán, történelmi produktum. A készültsége, a hivatása és a je­lentősége is. A főkülönbség, hogy minden munkás a bére fejében uj értéket produkál, mely forgalomba kerül. A tisztviselő ellenben a mun­kájával nem teremt, csak a termelés értékesítésénél és rendjénél hasznos. A szociáldemokratáknak is csak az olyan hódítás értékes, mely hit és meggyőződés alapján jut nekik. A puszta érdekből való csatlakozást ez a párt sem tekintheti másnak, mint minden más hatalomra jutott párt a hatalom felé ár adózókat. “ így ir egyik legkomolyabb napi-' lapunk : — Az Újság. Megszívlelendő sorok és élesen megvilágítják az irányt, hogy a mai feltolakodó streberkedés helyett, — merre kell haladnia a polgárságnak. JlipeR. Telefonon értekezhetni a felelős szerkesztővel: d. e. 10—11, d. u. 5—6. Telefonszám 24—77. Nagy horderejű kérdés és főleg a Csepelszigettel szemben tervezett nagy munkástelepre nézve életkér­dés, hogy Weiss Manfréd csepeli gyártelepét részben lokomotivjavitó üzemmé fogja átalakítani. A Máv.- nál sok ezer lokomotív vár javí­tásra és erre való tekintettel már néhány héttel ezelőtt más gépgyár is hasonló lokomotivjavitó gyár­telepet létesített. Reánk azért bir különös fontossággal, mert Weisz Manfrédnek éppen a kérdéses mun­kástelep területén nagy telkei van­nak, s igy neki is nagyobb érdeke, hogy munkásai közel lakjanak, a mi viszont a telep létesítésével egy uj hídnak építését is valószínűvé teszi, ami városfejlesztési szempont­ból fontos a budai résznek. Tárlat és vásár készül a Szent Gellért fürdő téli kertjében, melyet a Kelenföldi „Művészek és müba- rátok szövetséde e hó 2-án Beze- rédy Gyula szobrászművész elnök­lésével tartott választmányi ülésen határozott el. Ez volna a szövetség első karácsonyi kiállítása gyönyörű miljőben. A téli kert átengedését a nála járt küldöttségnek készségesen megígérte Folkusházy Lajos alpol­gármester és pártolólag terjeszti a tanács elé. Bosányl Béla a fürdő igazgató főorvosa szintén a leg­melegebben pártolja ezt a tervet. A kiállítást december 15-től január 5-ig tervezik. A hazatért hősöket ünneplő szívvel fo­gadta a katholikus Legénvegyesület elnöke, Knapp Nándor az e hó 1-én rendezett házi-ünnepen. Nagy számmal jöttek el a visszatért katonák és szívhez szóló, meleg jelenet volt üdvözlésük.’ Az óbudai kath. legényegylet zenekara közreműködésével azután sikerült előadásban került színre Kazaliczky Antal színműve A harang. A törekvő dilletánsokat, leginkább Steiszkal Frida, Garai Micike, Heger Lujza, Ábra- hámy Ilonka és Valicska Rózsika közre- r működő hölgyeket zajosan megtapsolták, t A férfiak is jól megállták helyüket. Hollós József, a posta és távirda uj ve­zérigazgatója szintén budai ember. Kiváló mérnök hírében áll és nagy érdeme, hogy a magyarországi városok túlnyomó része villamvilágitással bir. Erősen támogatta azt az irányzatot, hogy ez nem magán- vállalatok, hanem a községek utján tör­ténjék. A székesfővárosnak is szakértője volt, úgy a lágymányosi elektromos-müvek megépítésénél, mint pedig a két villamos vállalat megváltásánál. A műegyetemen a telefon-tant adta elő. Budán az Ág-utcá­ban van háza és régi budai lakos. A 111. kér. katholikus kör ügyében legutóbbi számunkban Írott hírünk­re vonatkozólag, a kör ifjúsága nevében azt Írják nekünk, hogy az összes keresztények tömörítése ma a főcél, mert csak igy vehetik föl sikerrel a harcot azok ellen, akik nem állanak velük egy erkölcsi alapon és veszélyeztetik létüket. A katholikus autonómiát is biztosab­ban megvalósíthatják igy, mint azokkal a kath. urakkal, akik ennek mindig akadályai voltak és most árulói lettek. Aláírva: dr. Zloch János, Demkó Ferenc, Laseczky István, Dobay Zoltán, Seidl Jóssef, Schäffer Ödön és József. Gebhardt József, dr. Dvorzsák Dezső, Georgi István és Flóry Ottó. Szívesen adunk helyett az ilyen megnyilatkozásnak, habár nem az volt tendencia nélküli hirünk célja. Abban a hitben éltünk, hogy két egyesület is tud egy cél felé ha­ladni, de ha biztosabban érnek célt egyesülve, mi — igazán — nem akarjuk ennek útját állani. Exner Kornélt, a közigazgatási biróság itélőbiráját. aki a vízivárosi társaság egyik közkedvelt tagja, a pénzügyminisztérium államtitkárává nevezte ki a kormány. A Svábhegyen is megalakult nagy lelkesedés mellett a „Polgárőrség“. Lelkes fiatal fiuk és harctérről hazajött vitézek nagy lelkesedés mellett szervezkedtek Varga Antal ref. tiszteletes vezetése mellett, hogy megvédjék a fennlakók va­gyonát. Különben a forradalom izgalmas napjai idefenn semmiféle különösebb ribilliót nem okoztak, a legnagyobb rendben és nyuga­lommal fogadta mindenki a város­ból hozott híreket. Uj élet pezsdül a budai hegyvi­déken most télire, ahol az üresen álló villák váratlanul jutnak lakók­hoz. Ahogy lapunknak írják, az erdélyi és felvidéki menekültek számára a hatóság az összes Sváb­hegyen lévő üres villákat rekvirál- tatta, igy nemsokára újra mozgal­mas élet lesz a téli álomba merült legyen. I Petneházy contra Gerbaud! Lelkes budai } iparos: Petneházy Lajos cukrász forradal­mat csinált a forradalomban és másfél nap alatt kivette a budapesti cukrász ipartestületet a cukrász-arisztokraták ke­zéből, hogy visszajuttassa azt a kis cuk­rászok kezére. Először összegyűjtötte a döntő adatokat. Gerbaud és társai, az úgynevezett nagycukrászok valósággal mo­nopolizálták az ipartestületet és a felosz­tásra kerülő anyagot aránytalanul felosztva, a maguk részere szerezték meg. 280 cuk­rász van Budapesten, köztük 4—5 nagy­cukrász, a kik a háború alatt milliókat szereztek, mint a Király-utcai Freund Ödön. 20 waggon cukorból Gerbaudnak jutott 12 waggon, a többi 270-nek összesen 8. Diót kaptak szétosztásra 160 métermá­zsát s abból egyedül Gerbaud 110 méter- 1 mázsát tartott meg. Ezért volt kénytelen a háború alatt 50 kis cukrász az üzletét be­zárni. A mikor Petneházy Lajos, a kinek a Corvin-téren van cukrászdája és piskóta­gyára, összegyűjtötte ezeket a súlyos ada­tokat, összehívta értekezletre a kis cukrá­szokat és 18 elszánt társával megszállta az ipartestületet, lemondatta Hauer Márton elnököt, megszervezte a cukrászok taná­csát, mely mindent ellenőrzés alá vett. Ezzel uj. méltányos és becsületes korszak nyílt meg a cukrász ipartestületben. A polgári tisztesség hangjai kell vísszasegiíení régi jogaihoz azzal a bolseviki hanggal szemben, amellyel uralmát a többi társadal­mi osztály felett érezteti a napszá­mos munkásosztály, melyet meg­zavart a szociális forradalom, ilyen az a kofa, aki mintha részeg lett volna, sorban felhívta a villamos kocsiban a már ott ülő hölgyeket, hogy keljenek föl és csináljanak nehi helyet, amellett szemérmet sértő kifejezésekkel illette az ellent­mondókat s végül is egy éltesebb hölgy ölébe ült erőszakkal, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom