Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-12-08 / 603. szám
XV. évi. 603. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. december 8. Iüunkára! Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter a népköztársaság kikiáltása napján ezzal a három szóval fejezte ki Magyarország fennmaradásának feltételeit: dolgozni, dolgozni, dolgozni! Nincsen polgára a magyar államközösségnek, aki ne látná be ennek a hármas jeligének életfenntartó szükségességét. Nincs polgár, aki ne vallaná teljes meggyőződéssel, hogy áruló az, aki ezekben a végtelenül nehéz időkben nem veti latba megfeszített erejét a gazdasági élet folytonosságának és az erre alapított közrendnek sürgős helyreállítására. Ám az eredmények eléréséhez nem elég ez a belátás és a kötelességeknek becsületes megértése. Meddő vágyakozás marad mindez, ha nincsenek meg a munkára való készség mellett a munkalehetőség mindazon feltételei, amelyek nélkül termelő munka nincsen. Mik ezek a feltételek ? Általánosságban személyiek és dologiak. Az iparost és segitő- munkásait mindenekelőtt fel kell szabadítani a katonai szolgálat alól. Igazán érthetetlen, hogy még ma is érkeznek hozzánk panaszok iparosaink részéről, akiket mindeddig nem engedtek leszerelni. Eszközöljön ki a kereskedelemügyi miniszter ur a hadügyminiszter részéről sürgős rendelkezést, amely a még katonasorban lévő iparosok azonnal való leszerelését biztosítja. Sokkal több a teendő a tárgyi akadályok elhárítása tekintetében. Állandó a panasz, hogy a hadból hazatérő iparos nem bír műhelyt kapni; pedig nagyon sok üzlet- helyiség van ma is indokolatlanul katonai és egyéb alárendelt célokra lefoglalva. Raktárak, őrszobák, hadigondozók fiók-hivatalai és egyéb jogcímek ürügyén az üzlet- helyiségek egész sora áll kihasználatlanul lekötve. — Nincs szerszám. A hadba vonult iparos családja a megélhetés gondjai között sok esetben munkaeszközétől is kénytelen volt megválni; ezeket ma beszerezni nem tudja; összes reménysége abban van, hogy a frontok leszerelése juttat majd neki szerszámot. — Egyes ipari szakmákban, igy különösen az építőiparban csaknem tökéletes a pangás. Pedig a lakásépítő kormánybiztosság és az egyes resszort- miniszteriumok kellő kooperációjával a műhelymunkáknak egész sorozata lenne előre elkészíthető a tavaszi épitőprogramm céljaira. Az asztalos-, ács-, kőfaragó-, bádogos-, lakatos- stb. ipar mindenesetre alimentálható lenne ily munkalehetőségekkel. — Sürgős megoldásra vár a nyersanyag- szolgáltatás ügye is; a hadiüzemek anyagkészletei, a frontokról megmentett, avagy még megmenthető anyagkészletek mindenáron és legsürgősebben átadandók az ipari termelés céljaira. — Mindezeken felül azonnal rendezendő az ipari hitelszolgáltatás régóta esedékes ügye is; az a 12 millió korona, amelyet a fővárosi hadból hazatérő iparosság hiteligényeinek kielégítésére már az előző kormányok biztosítottak, késedelem nélkül az ipari élet fellendítésére lenne liqui- dálandó. A kereskedelemügyi miniszter felhívásának sikere tehát nemcsak az ipari érdekeltség megértésén múlik, hanem egyúttal azon az energián is, amelyet a munkalehetőségek biztosítása a kormányzattól követel. Mindenkinek be kell látnia, hogy a kormányzat helyzete végtelenül nehéz; hogy emberfeletti munkára, óriási szervezőképességre és vasenergiára van szükség, hogy az iparosság munkakészsége ne csak üres vágyakozásban merüljön ki, hanem hogy az alkotó tevékenység vágya pozitív valósággá érlelődjék. Mégis kötelességünknek tartjuk a siker érdekében kiegé- sziteni a miniszter becsületes szándékú, bölcs szózatát az iparosság részéről visszhangzó hármas kívánsággal: munkaalkalmat, nyersanyagot és termelőeszközöket kérünk! ßecsey Antal. ültért csatlakoztunk a Károlgf-pdrthoz? A főváros budavári I. képviselőválasztó kerületének politikai párt- szervezete, iltetőieg annak intéző- bizottsága egyhangúan azt határozta, hogy a Károlyi-párthoz csatlakozik. Az intézőbizottság minden tagja részletesen indokolta a maga elhatározását s polgártársaink tájékoztatása céljából a következőkben ismertetem a bizottság ülésén elhangzott felszólalások lényegét. A függetlenségi eszmék lelkes, fáradhatlan apostolainak 10 évet meghaladó céltudatos munkája révén, boldogult Szebeny Antal képviselővé választásával 1906-ban jutott kerületünkben először győzelemhez a 48-as párt. A kerület polgársága ettől az időtől kezdve úgy az országos, mint pedig a községi politika terén egyetértő munkában tömörült a függetlenségi képviselő köré. Ez az egységes munka kihatott a kerület egész társadalmi életére s szinte megbonthatatlan szervezettel biztosította az uj politikai iránynak fennállását. Á kerület fenkölt lelkű vezérének és munkatársainak függetlenségi szellemtől áthatott közéleti tevékenysége lelkes buzgó- sággal és példás önzetlenséggel szolgálta úgy a főváros szociális fejlődését, mint pedig a polgárság különleges helyi érdekeit. A kerület tüneményes fejlődése fűződik ehhez az irányzathoz s csak rosszakaratú ember lehet az, aki kétségbe vonja ennek igazságát. A kerület Szebeny Antal elhunytéval is kitartott a függetlenségi párt mellett, amelyben gróf Apponyi Albertet tekintette vezérének. Az októberi forradalom megvalósította függetlenségi törekvéseinket s midőn az uj politikai helyzet az elé a kérdés elé állít bennünket, hogy a forradalmi átalakulás munkájában közreműködő pártok közül melyikhez csatlakozzunk, — természetszerűleg adódik a mi kerületünk elhelyezkedése a Károlyi-pártban, mely párt valóra váltóira azokat a politikai törekvéseket, amelyeknek eléréséért a kerület polgársága 2 évtizeden át exponálta magát. A radikális párttal szemben egyhangúvá vált az intézőbizottságban az a felfogás, hogy a mi pártunk keretébe tartozó polgárságra nézve erkölcsi lehetetlenség volna a függetlenségi és 48-as párt cserben- hagyása akkor, amikor ez a párt az ország függetlenségének biztosításával megvalósította a mi politikai programmunkat s az uj rend megerősítésének nagy és nehéz munkáját végzi. Az I. kerület dolgozó polgársága, tisztviselők, iparosok egyaránt példaadó megértéssel tömörültek abba a politikai szervezetbe, amely kerületünkben a közhatalmat bírta. S ennek a megértő összetartásnak köszönhette azt a tiszteletreméltó pozíciót, melyet a főváros közéletében kivívott magának. A kerület polgárságának minden érdeke a mellett szól, hogy hosszú évek nehéz munkájával megteremtett szervezettsége semmiféle uj jelszavakkal meg ne bontassék, hanem ellenkezőleg teljes érintetlenségében megtartassák és a függetlenségi alapon végzett közmunka tovább is eredményesen folytatható legyen. Az intézőbizottság azt reméli, hogy az I. választó kerület polgársága ezekben a történelmi időkben megérti és átérzi az összetartás feltétlen szükségét és rendkívüli fontosságát s a régi lelkesedéssel, kitartással, igaz magyar szivvel és lélekkel csatlakozik a Károlyipárthoz ! Ripka Ferenc, dr. Van ló: j j^TBluda» dec 7 A dolgozó nép városa! Ismét egy uj frázis. Mert nem volt elég belőlük. Bele vetették a közhangulatba, hogy „...nem akarok katonát látni“ s azóta a szűz szent magyar földet minden zsebrák faj- zat marcangolja. A polgármester amikor elfoglalta a polgármesteri széket, azt jelentette ki, hogy „Budapest nem lesz, hanem van“, és mi erre ölbe tettük a kezeinket és dicsértük egymást és a napot, melygfelettünk ragyog, — most jött a harmadik kijelentés, mely szerint „Budapest nem lett fürdőváros, nem lett világváros, hanem a dolgozó nép városa lett. Dolgozó nép városa! Hát mik voltunk eddig? Hát volt Európában még egy város, hol oly örült iramú munka folyt volna, mini Budapesten ? Igaz csak voltunk. Mert ma nem akar dolgozni senki. Nosza hát! Elő egy frázissal. Talán attól észbe kap a nép. Nem uraim! maradjunk csak a régi jelszónál, mert Budapest fürdőváros! — nem Bárczy, hanem a jó Isten kegyelméből és e természettől ingyen kapott kincsünket ne dobjuk, a szemétre. Azután meg bizony kul- turvárossá, világvárossá is kell lennünk. És végül legyen elég a frázisokból és — kezdődjék a munka. Fábián Gáspár Uj pártalakitás céljából értekezlet volt a „Budai Polgári Körben“, ahol Zipernovszky Károly műegyetemi tanár felhívására e hó 4-én este egybegyűltek a II. kerület vezető férfiai közül többen. Az uj párt célja az lett volna, hogv áthidalást létesitsen a kerületben megalakult 3 politikai párt, a Károlyi-, a Radikális- és a Szociáldemokratapárt között, ami a barátságos együttműködést a jövőben is lehetővé tenné. WeimessMárián, dr.Lendl Adolf, Kögler Gusztáv, Havas Károly, Szekula Gyula és Beck Gyula felszólalásai után azonban beismerték az értekezlet tagjai, hogy uj párt alakítására tulajdonképpen nincsen szükség és hogy egy ilyen pártnak a létesítése a „mungómen- tés“ látszatát viselné magán. A felszólalók mindegyike azt fejtegette, hogy lépjen be mindenki valamely
