Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-11-10 / 599. szám
BUDAI NAPLÓ 2 2 volna-e okszerűbb, helyesebb, szebb a köztársasági államforma követelésének határozatba foglalása. Kinevettek vele, mint régen valamikor Nagy Gyurkát. Mily történelmi sulylyal vett volna részt ezzel a főváros törvényhatósága a forradalom dicsőségében! Nem bizalmatlanság, de bizalom környékezné az ország első városát, mely mozgalmával megindíthatta volna az egész ország városainak megnyilvánulását. És ne higyje senki, hogy a főváros képviselő testületének tagjai között csak én vagyok republikánus. Össze kell fogniok első sorban a politikailag intakt embereknek, a többiek, a kik megtérnek, jöhetnek azután és csatlakozhatnak. Nem nehéz a dolog, csak akarat kell hozzá! Csak a magam kerületében két bizottsági tagtársamról tudom, hogy köztársasági pártiak voltak már abban az időben, mikor velem együtt kinevették őket. Mi, a komolytalanok, a gyerekek csináljunk becsületes városi politikát. Benedek Jánost és Szilágyi Károlyt e lap hasábjairól hívom fel: tömöritsék, a republikánus bizottsági tagokat! Dr. Orova Zsigmond. A Szent Gellért-fürdő eladása képezi ma gyakori megbeszélés tárgyát a budai bizottsági tagok körében és az eszmének sok hive van. Városi kezelésben nem vélik elérhetni azt a rentabilitást, melyet magános, vagy részvénytársaság elérhet. A bürokratikus kezelés ezt — természetesen — ki is zárja. Úgy értesültünk, hogy magán a városházán is erős pártja van az eladás tervének. A fürdő eladása esetén a város megszabadulna egy csomó adminisztratív munkától s egy lassan törlesztödő teher helyett mintegy 10 millió haszonhoz jutna: — k. p. Sok érvelés szól az eladás mellett: — magános vállalkozó nagyobb, ügyesebb reklámot fejthet ki, jobban alkalmazkodhat a változó viszonyokhoz, esetleg saját kezelésébe veheti a vendéglőt és kávéházat, jobban kihasználhatja a hangverseny termet, a felső kertet, a cukrászdát és sok más olyan jövedelmet biztosíthat magának, mint a székesfőváros. — Viszont azok, akik nem szívesen látnák a fürdőt idegen kézen, azzal érvelnek, hogy nagyon kérdéses, nem ér-e többet a drágán épült fürdő, mint positiv érték a nagy variatiónak kitett pénz értékénél? Ezek várni akarnak az eladással a biztosabb idők megérkeztéig. — Más a felfogás az ásványviz-iizem ügyében, ahol csak bérbe adásról lehet szó és sokan fáznak az újabb befektetésektől. Ma már sajnálják az Arany Bárány átalakításával járó költségeket, mert célra sem vezettek, amennyiben az üzem számára nincs elegendő hely és újabb építkezések váltak szükségessé. A drágán átalakított épület most útját állja a Rudas-fürdő méltó kiépítésének, ami a fővárosi fürdő- programm lényeges része. Ez a két vizüzpm sok gondot okoz még a városházán és van aki attól tart, hogyha végig süt az ásványvíz- üzemen a radikális revideálás napja, az egész üzem felszikkad, mint nyáron a „Harmat!“ Hadiprogrammnak is mondhatnánk azt a közmunkaprogrammot, amit a székesfőváros tűzött maga elé a budai oldalon. Hát biz ez sovány, nagyon sovány! Mégis interpelláltuk érte Fock Ede tanácsnokot, hogy mért nem szabja hát egészen a maga mértékére ezt a közmunkatervezetet. Ha már sovány, legyen hosszú! Csakhogy ez rövid is. A tanácsnok ur azonban kedvesen megnyugtatott, hogy ez a Programm nyújtható, hosszabbra mint ő, ha meg lesz hozzá a költség. Mert terve sok van, csak a pénz kevés, meg a munkaerő. Ha változnak ez irányban a viszonyok, akaor a programm is változik. Az alábbiakban adjuk erre vonatkozó értesülésünket: Az I. kerületben csak két Névtelen-utca megépítése fontos — a programm szerint — és ezek csatornázása, a Bugát-utca vaskorlátja és az Enyedy-utcának adandó kis bazalt kövek. A II. kerületről is mostohán gondoskodik a város. Nem hisszük, hogy segítene a kerületen a program és a kerület elmaradásának nem lehetnek okai, hogy a Mész- és Füge-utca nem volt megépítve, a Rózsahegy-utcának nem volt támfala és a Drasche-féle telek nem volt feltöltve. A jövő évi programm ezt béigéri, de nem hisszük, hogy ezzel megindulna a 'II. kerület reneszánsza. A III. kerületre is még a II. kerületi Szekula bácsi hat. Mert a Rózsadomb két utcája van a megépítendők és csatornázandók között. Egy kis utcácska (Templom) trachit járdát kap, a Császárfürdő előtt egy pár bazalt kockát fektetnek majd le és két tényleg fontos árkot (Szépvölgyi és Aranyhegyi árkot) megrendszabályozzák. Pont. Nincs tovább. A várbeli csatorna, mely életveszélyes be- omlásokkal fenyeget, a Kelenföld víztelenítése, a Sashegyi vizeknek levezetése nincsenek felvéve. A kültelkeken gyalogutak nincsenek ; Óbudának a Margithidig nincs párhuzamos útja a Lajos-utcával, a beltelkeken mindenhol csupa alsórendü kövezet van, ami állandó portermő : egészségellenes. Fő útvonalak rendezetlenek, csatornázatlanok, aszfaltnélküliek — a székesfővárosi cim és jelleg nagy szégyenére. Nyílt kérdést vet föl az 1. kerületben a legutóbbi választások alkalmával alakult „Radikális párt“ intéző bizottsága megbízásából az egyik párttag az alábbi levélben: Becsületbeli kötelességünk föltenni a kérdést, hogy ki szövegezte a legutóbbi választás alkalmával azt a plakátot, mely szerint a radikális párt jelöltje és választói „nemzettagadó népámitók!“ Fölvetjük egyelőre a Budai Napló nyilvánossága előtt ezt a kérdést, mely budai újság sohasem vallotta magát pártlapnak, klikkek szolgálatába nem szegődött, de mindig kereste a tárgyilagosságot és a gyöngébb pártjára állott. A választáskor is — józan mérsékléssel ugyan, — de magáévá tette a mindig mellőzött tisztviselők, az önálló iparosok és a kereskedők ügyét, akik a budai radikális pártot megszervezték. Fölvetjük a kérdést most, amikor az ellenpárt elégtételt szolgáltat a radikális párt jelöltjének: dr. Sapka Gézának és őt jelölte a fővárosi könyvtár igazgatói állására. Elismeri tehát, hogy érdemes ember, kulturális ember, aki hivatva volna betölteni olyan rendkívüli állást, mint a fővárosi könyvtár igazgatójáé. Ha' erre érdemes, akkor érdemes a képviselőségre is és akkor nem lehet „nemzettagadó népámitó.“ De ha Platthy György és Szigeti János ma elismerik ezt, nem tehetjük föl, hogy azt a plakátot ők szö- vegezték. Csakhogy ezt a tényt mégis tisztázni akarjuk, nehogy megtorlatlan például szolgáljon a jövendőben. De különösnek találjuk azt is, hogy Platthy és Szigeti mint városi képviselők már igen jól tudták, hogy a fővárosi könyvtár igazgatói állása érdemes emberrel már be van töltve, amikor Supka Gézát ajánlották e helyre, úgy ennek valami külünös célja volt. Vagy Supkát akarták ugratni, vagy Madzsart kissebbiteni. Ez azonban másodrendű kérdés, — a fő most azt, hogy ki szövegezte azt a plakátot és meri-e vállalni érte a felelősséget a nyilvánosság előtt ? Kérve e sorok közlését vagyok tisztelettel egy radikális párti budai polgár. (A nevem egyelőre igazán mellékes.) / ofe ÜB tiCB« N EM JÓ TANÁCSADÓ az ijedelem és a forradalmi időkkel vele jár a pánik. Főleg a békés polgárság körében okoz felesleges felfordulást a riasztó -vészhir.' Ma is, a múltban is. Amikor 1848 végén a magyar országgyűlés megkezdte költözködését Debrecenbe a közeledő Windischgrätz elől, valami szerencsétlen ember kiadta a jelszót, hogy elzárják a Lánchidat. Rettenetes pánik fogta el Budát. Rosszul megrakott társzekerek dübörögtek minden oldalról a Lánchíd felé, közben úri kocsik, síró asszonyokkal és gyerekekkel. Aki számottevő ember lakott Budán és volt félteni valója, az menekült. A polgárság még bízott az országgyűlés által kiküldött bizottság eljárásának sikerében, de mikor vizkereszt ünnepén hire ment az osztrák főgenerális kijelentésének: Mit Rebellen unterhandle ich nicht! — és hire jött annak is, hogy Batthyány Lajost ott fogták az osztrák táborban, — akkor a polgárság is ijedten menekült. Windischgrätz herceg küldött is fülár utján parancsot, hogy a Lánchidat zárják el, de ez a futár valószínűleg vagy átment a honvédséghez, mert ez a parancs nem érkezett Budára. Itt katasztrófát idézett volna elő, mert a kocsik és gyalogosok hosszú sora vonult szakadatlanul át a Lánchídon Pestre és onnan tovább Szolnok felé. Valóságos népvándorlás hömpölygött át a hídon. — Utóbb Hentzi fölszedette a Lánchíd fapadozatát és lőporos aknát helyezett el a budai pillér mellé, de az akna Al- noch ezredest ölte meg és Lánchíd nélkül is bevette Budavárát négy hónap muiva a honvédség. A MOHÁCSI VÉSZ után Mária királyné éjjel, szökve menekült Budáról. Éjféltájban ért Budára néhány menekülő lovas és a királyné rögtön szekérre rakatta ami kincse még volt s ő maga udvarhölgyeivel gyalog ment le a mai Krisztina-városon végig a bécsi-utig s ott szállott kocsira. A királyasszony menekülésének hírére a német polgárság is összeszedte kincséit és elosont a várból. Csak a magyarok és — a zsidók maradtak itt, hogy megvédjék a várat, amelynek őrsége 64 emberből állott. A többi már ott feküdt a mohácsi fűben. Az itt maradtak hiába vártak segélyt. A menekülők rémeket meséltek s másnapra a módosabbak szintén menekültek a várból. Csupa szegény ember maradt itt. A zsidókat össze- fogdosta Szolimán szultán és le- küldte őket Konstantinápolyba, Pes- tet-Budát felgyujtatta s ezzel vége volt e városok hajdani nagyságának. E Z AZ ORSZÁG, a szabadság földje. A lelki szabadságé is- Amikor nem igy volt, mindig megrokkant ez a nemzet. A történelem bizonyítja lépten-nyomon. A mohácsi temetkezést is vallási villongások készítették elő. Egymást üldözte a magyar. így került máglyára könyveivel együtt Rüm György budai könyvkereskedő, mert Luther tanait követte. Nemzeti létünk itt megbotlott, a magyarság kizökkent Rbból az irányból, mely addigi nagyságát biztosította és ment a végzete felé. Önkéntelenül következett, hogv emberi méltósága ellen is vétett és a zsidó származású Szerencsi Imre kincstárnok palotáját megrohanták abban a hitben, hogy ő lopta el az ország pénzét. A kincstartó megszökött s a tömeg erre a módosabb zsidók házait rabolta ki. Ez volt az első zsidóüldözés az országban és annyira elfajult, hogy még az esztergomi érsek palotáját is ostrom alá fogták, mire Zápolya hadai szétverték a garázda népet. Ilyen elfajulás után okvetlenül be kellett következnie Mohácsnak.
