Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-11-10 / 599. szám
xy. évi. 599. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 24—77. j Felelős szerkesztő: . V1RAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 1918. magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. nOYBIIlbSr Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg- .. rendeléskor előre fizetendő. Ív. Szabadsági melyért oly sokszor véreztünk, ismét meghordozták zászlóidat! Mohácsnál is nagyobb csapások értek. Legjobbjaink elhullottak és borítsuk érettük gyászfátyollal a nemzeti szinü lobogót. Kétségbe kellene esnünk, ha lehetséges volna, hogy annyi szív hiába ontotta vérét. Jönnie kellett a jobb kornak, melyért egy ezredéve szenved ez ä nemzet és megfogyva bár, — de tán törve még sem, — él a magyar nép a magyar hazán! Csakhogy a balsors, mely oly régen tép bennünket, még nem tellett be egészen, nehéz napok előtt állunk, még jöhet reánk, — ha jönnie kell, — a nagyszerű halál, amikor a temetésen egy nemzet áll vérben. Lehet, hogy egy uj élet, egy uj ezredév hajnala ez, — lehet, hogy az örök éjszaka estéje. De csüggedés ne szálljon szivünkre! Mi bátran kiálthatjuk a nagy világnak, mely a népek hazája, hogy annyi balszerencse, oly sok testvérviszály után, most a halál küszöbén — életet követelünk. Jobbat, mint a múlt volt. Ez az a föld, melyen annyiszor hős apáink vére folyt! Ezer évnek minden szent neve, tapad minden rögéhez. Nekünk szent a Kárpátalja, Erdély bérce, a négy folyó, a hármas halom. Mi bátran kiálthatjuk a nagy világnak, hogy számunkra máshol nincsen hely, nekünk itt kell élnünk, vagy itt kell meghalnunk. Nekünk csak egy hazát adott a végzetünk és akár áld, akár ver a sors keze, kell hogy ennek az egy hazának legyünk mindhalálig hívei — rendületlenül! isten! — áldd meg a magyart! Öreg Buda. Komolyan, mint ahogy a deresedő testvér nézi fiatal öccse küzdelmét, erőkifejtését, és kész erős ököllel megvédeni mindazt, amit ifjú tüzes- vérü testvére megszerzett, úgy nézzük rokonszenves érzelmekkel ifjú Pest nagy küzdelmeit. Van a nézésünkben biztatás is, mérséklés is, ahogy ez hozzánk — öregekhez — illik. A forradalom hullámai átcsaptak hozzánk is, a mi orcánkra is pirt csalt ki az a márciusi szellő, mely az esős októberi mapon is az emberiség tavaszát hirdette. Nekünk is melegebben dobbant a szivünk, amikor csörömpölve hullottak le rólunk évszázados bilincsek, amikor a nemzeti föllángolás megteremtette a Nemzeti Tanácsot és a független szabad magyar nemzet kormányzását átvette hetven év után ismét egy független, a magyar nép szuveréni- tásából alakult kormány. És akkor szerettük volna csendesen rátenni testvéri kezünket a lázban égő, tettrevágyó öccsünk vál Iára, nehogy fiatal hevében továteb ragadtassa magát. Már az első napon eljutottunk odáig, ahol végezni akartunk. Megtartani nehezebb, mint szerezni. S azóta komoly polgári gonddal foglalkoztat minket az a gondolat, hogy miképen tartsuk meg azt, amit a népek szerencsés órájában szereztünk. Magtarthatja a polgárság fegyelme, elveszítheti a polgárság szertelensége, — fegyelmet pedig csak a szervezettség nyújthat. A dolgozó társadalom egyik része, a munkásság már szervezve van és ragyogóan megállotta a tüzpróbát. Már az első napon is az esetlegesen kockára tett vagyonbiztosság őreként jelent meg. Ettől a szervezettől kell példát vennie a még szervezetlen résznek, ezzel karöltve keil elindulnia, hogy «megfékezhesse a forradalmak által önkéntelenül felszabaduló alantas indulattal, nehezen zabolázható szenvedélyeket. A rendbe bele nyugszik az is, aki ellene'' volt a régi rend felforgatásának. És legyen ez az uj rend jobb a réginél. Ám jobb is lesz, ha a polgárság összetart és amit megteremtett az ifjú hév, azt rendben tartja a meggondolt higgadtság. A forradalom megteremtette a jobb jövő minden szükséges alapját és most a becsületes, a dolgozó társadalomnak kötelessége ezeken az alapokon fölépíteni mindazt, amit ez a szebb, ez a jobb jövendő- követel. Ehhez nyugalom, rend és fegyelem kell és ezt a hármat megadja az okos szervezkedés, mely ma kötelességeket ró mindenkire. Buda öntudatos, csendes, békés polgársága elévülhetlen, történelmi érdemeket szerezhet most e nehéz időkben azzal, hogy példát mutatva az egész országnak, hazafias és felebaráti szeretettel összetartva megteremti ott azt a rendet, betartja azt a fegyelmet, melyet minden időben tanúsítani tudott. Csaknem egy ezredéven át mi voltunk az ország első városa és a múlt e hagyománya oly törvényt szab elénk, melyet nem kell megírni, nem is kell kihirdetni, mert ezt átérzi, ez előtt tisztelettel hajol meg minden budai polgár! A 36-os bizottságról. Ezekben a történelmi nagy napokban sok szó esik a fővárosról. Korruptéról ha beszélnek, a fővárosra gon- golnák. A város alkalmazottai is a város képviselőtestülete ellen mentek panaszra a Nemzeti Tanácshoz. Kormánybiztost kívánnak. Pedig, aki ismeri a közgyűlés tagjainak többségét egyénileg, az tudja, hogy összességében mint testület sohasem volt hü kifejezője a bizottsági tagok akaratának. A képviselő testület tagjainak akarata soha nem tudott érvényesülni nagy kérdésekben a közgyűlés termében. — Miért? — Mert az egyéni akaratot elnyomta a „36-os bizottság“, a mely uralta a kerületeket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a 36-osok, az úgy nevezett klikkvezérek becsületszó mellett bizalmasan tanácskoztak és aztán ebben az irányban preparálták a kerületet, a hol az elnöknek mindig személyi többsége volt és van. A legjobb ötlet születése pillanatában hal meg, mert nem tetszik az elnöknek és barátainak. Engem ne válaszon el senki és semmi az én második kerületi bizottsági íagtársamtól azért, mert ö a Niedermayer-utca másik pársorában lakik. Omoljanak végre az elválasztó falak a kerületek között és fogjunk össze, hogy a városházán is végre rendet csináljunk. A 36-os bizottságra többé ■ nem vagyok kiváncsi, azzal tovább nem törődünk. És mi is késlekedünk mindenben. Pedig most lépést kell tartani a kor rohanásával. Két héttel ezelőtt felvetettem a kérdést, hogy vájjon a perszonális uniót követelő közgyűlési határozat helyett nem
