Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-10-27 / 598. szám
Fehér veréb. „Egy bakfisch levele“ címen írja nekünk egyik hölgy olvasónk, aki szomszédunk is, mert levele Bors-utcából kelt, hogy most már biztosan meg lesz a béke, mert az utcában megjelent a — fehér veréb. Ott él a többi veréb között és csodájára járt egy ideig még a szomszédos utcák népe is, főleg a gyerekek és öreg anyókák. Mert hát ez a veréb hozza a békét, — azért fehér. Mi is megnéztük a különleges verebet, mely a közismert „béke galamb“ szerepét tölti be, de olyannak is készül a béke, mint amilyen a hírnöke. Vagy hogy a mostoha budai viszonyok okozzák, hogy mire hozzánk kerül a béke galambja, veréb lesz belőle? Megkérdeztük dr. Lendl Adolfot is, az állatkert tudós igazgatóját, hogy mit tart a Borsutcai csodaverébről, s ő azt a lesújtó felvilágosítást adta, hogy a •fehér veréb, nem is olyan ritka. A veréb lassan házi állattá lesz s azok tudvalevőleg — az idők folyamán megfehérednek. — Hát ilyen a mi budai szerencsénk 1 Egyszer fogtunk egy fehér béke verebet, abban a hitben, hogy csodát fogtunk s most kisül, hogy ez a csoda, nem is csoda. Hát micsoda? A Bierwagen valamikor fogalom volt, még Pesten is. Lefordították a nevét „sörös kocsira“, de már akkor hanyatlóban volt ez az egykor országos hirii budai vendég- fogadó, mig végre eljutott a mai lehetetlen helyzetébe. Csak sötétben jár bele a vendég és ma már senkisem meséli másnap, hogy járt a „sörös kocsi“-ban. Most ismét szóba került a napisajtóban, valami botrány révén, melynek központjában a volt tulajdonos leánya áll, akit nagynénje megkárosított s az árvaszék volt kénytelen az ügyet a büntetőbíróság elé vinni. Greguss szobra alatt, a Palota- uton, a szerpentin-ut vasrácsozatának támaszkodva, nézem a hunyó nap vöröses sugaraiban fürdő Tabán romjait, — és nézem az esti lapot. Sötétedik. Csak a nagy betűket látom, a főcímeket, amelyek bolseviki uralom krónikáját mondják el: — Kronstadtban 300 mérnököt lövetett agyon a bolseviki kormány! — Két minisztert kivégeztek! — A szovjet 3 milliós hadsereg szervezését határozta el vörös gárda néven! — Tömeges kivégzések a Néva partján ! — és igy tovább. Ha a cári uralom került volna felül, ez fordítva csinálná. Ej, egy kutya! Már hajtanám össze a lapot, amikor észre veszem, hogy vállam fölé hajolva Greguss is nézi az újságot! A szobortartó oszlopnak dűlök és úgy tartom eléje, mialatt eszembe jutnak az aezopusi mesék. Talán Greguss is azokon tűnődik, hisz néki is kedvesek voltak, ő is igy mondotta el kemény kritikáit. Mit szólna most? . . . Talán azt, hogy az állatok egyszer elhatározták, hogy felmentik^ szolgaság alól a házi állatokat. Mért görnyedjen igában az ökör, hámban a ló? Miért fejjék a tehenet? Miért zárják el a kanárit? És az ember belenyugodott az állati szovjet határozatába és másnap reggel szabadon bocsátotta minden háziállatját, még a kanárit is kantjából. Vidáman ment minden állatja a szabadságnak -és a kanári leszállt a verebek közé. Azok rögtön nekiestek a sárga jövevénynek és megkergették, megcsipkedték, úgy hogy alig tudott estére visszavergődni a kalitkájába, ahol végre biztonságban érezte magát. De megjöttek estére mind: a ló, az -ökör, a tehén, a sertés, kecske, lúd, tyuk és mindannyi. Hangos hápogással becsászkáltak a kacsák is, — de általános megdöbbenésre sehol sem találtak egy szem élelmet. Üres volt a jászol, a ludak vedre, a mos- i lékos vályú, de még a kalitkában se volt egyetlen szem kendermag sem. Alig várták, hogy reggelre felkeljen az ember és amint az udvarra lépett, sietve jelentette ki mind, hogy szívesen áll hámba, igába, ad tejet, tojást és trillázó füttyöt, — csak meglegyen a mindennapi abrakunk! . . . Összehajtottam a lapot, elővettem a szivartárcámat, megkínáltam vele Greguss bátyánkat és hazamentem. Okos ember volt Aezopus. Leintett rendelet. Tanítói körből kaptuk a keserű feljajdulást, hogy a járványra való tekintettel mindenféle gyülekezés, emberek összezsufolása tilos, de a tanítóságot mégis szabad prédának dobják oda a fertőzésnek. Az iskoláknak szünetjük van. De most folyik a gyermek felruházó akció, mihez az oktató személyzet természetesen szívesen nyújt segítő kezet. Most azonban az összes szülőket berendelték az iskolákba : megtudni, hogy kell-e a gyermeküknek cipő, ruha. Járvány van és napokig folyt ez a munka. Népes iskolában hétszáz szülő és ugyanannyi gyermek fordult meg az utcasarkon kiragasztott vörösplakát megcsúfolására. Hát csak a tanítók immunisak a járványos nyavalyával szemben? Zománcuzsora. Románcnak is be- illenék ez a dal a zománcozott edénynyel űzött uzsoráról s akivel megesett ai maga: — a főváros. Különféle konyháiban pusztul a zománc edény, amit végre is pótolni kell. Nem is kell messzire menni, mert a szomszédban, Budafokon vagy Nagytétényben — egyre megy, hogy hol — zománc edény gyár van. A megbízott tisztviselő ki is ment a gyárba, ahol rengeteg kész árut talált felhalmozva. Csakhogy rövid volt az öröme, mert a gyárban kijelentették. hogy ez mind — megrendelt áru, ebből egy lábast sem tudnak eladni, hanem menjen ki az ur a Népszinház-utcába, ott lakik az igazgató öccse, az tudja, hogy hol kapható zománc edény. Csak épen 100 százalékkal volna drágább az az áru, amit az illető késznek nyilatkozott megszerezni — maga is edény kereskedő, — de menjen vissza az ur a budafoki gyárba, ott van egy könyvelő, az megmondja annak a kereskedőnek a nevét, akinek van áruja. A könyvelő is csak 100 százalékot kért és a sógorához küldte a tisztviselőt, aki végre elég szerényen 50 százalék haszon mellett megmondotta, hogy kinél van edény. Eddig tehát 250 százalékkal drágult az áru és az a bizonyos kereskedő is élni akar, csakhogy ott az üzletvezető ismét 100 százalékot követelt a cég számára s mialatt alkudozott a városi megbízott, megjött a gazda és kijelentette, hogy ilyen potom haszonért nem is adja az áruját. Nincs! Menjen a város embere Isten hirével. Ez aztán el is ment az árvizsgáló bizottsághoz és — most már adnák olcsóbban is a zománcozott edényt Budafokon, vagy Kistétényben — egyre megy, hogy hol, — itt valahol a budai oldalon. Megint egy árvát mentett meg a budai társadalom, az, amely egyesül a Virányos-Kútvölgyi egyesületben, és megértve a kor intő szavát, a maga részéről is gyors elhatározással és gyors cselekvéssel e hó elején Perczel Béla elnöklésével tartott ülésén megalapította hadiárva-alapját. A fölvetett eszmét lelkesen fogadták a jelenlévők és azonnal '"357 koronát ádakoztak össze. Az alapot Perczel Béla-alap címen kezelik és remélhetőleg rövid időn belül any- nyira gyarapítják, hogy a hadiárvát is gondozásba vehetik. Jubeliumot ül Laumann József li. kerületi bizottsági tag és városbiró : 30 éve szolgálja közbecsüléssel a főváros közügyét. Mint esküdt- kezdte a pályáját, később választmányi tag, majd bizottsági tag lett s egy évtized óta városbiró, s iskolaszéki tag. Buda érdekeiért sokszor emelt szót s a szegényügy terén különösen kiváló érdemei vannak. Egyik szervezője volt a 11. kerületi első napközi otthonnak. Önzetlen munkásságával a polgárság szere- tetét vívta ki magának, akik örömmel üdvözlik őt e kedves ünnepen. Elment a pásztor és őr nélkül maradt a nyáj. Horváth József, a felsőviziváros jólelkü, derék plébánosa spanyol betegségből keletkezett tüdőgyulladásban 51 éves korában meghalt. A tragikus sorsú lelkészt nyolc, évvel ezelőtt választották meg plébániája élére, azelőtt belvárosi segédlelkész volt. Múlt szombaton a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Igazlelkü, kulturális embert vesztett benne Buda, lapunk pedig egyik lelkes pártfogóját. Nehéz órákban biztató szóval oszlatta el a szerkesztő csüggedését. A jó Isten adja meg neki a jól megérdemelt nyugalmat és örök boldogságot. Sokan ejtettek könnyet utána. Nagy szüksége van az iparos osztálynak, hogy a város közigazgatási bizottságában, de az országgyűlésen is saját véréből, való emberek képviseljék. Beigazolást nyert az most Budán, ahol az iparigazolványok kiadásának szigorítása sok iparost tartóztat boldogulásában, akiknek ügyét lelkesen karolta fel Szabó Gyula bizottsági tag és fáradhatla- nul jár el azok elintézésében. — Az ő lelkes közreműködésével hozta meg az asztalosmesterek orsz. szövetsége legutóbbi közgyűlésén azt a határozatot, mely sürgeti az önálló vámterületet, nehogy Ausztria az utolsó órában hitvány áruval elárassza az országot és lehetetlenné tegye hosszú időre a magyar iparosok megélhetését. Szegények portréja. Erős és éles színek kellenek most, olyanok amiken azonban lágyság, gyengédség ömlik, hogy ennek a kavargó, vészes kornak a legsúlyosabban megbáii- tottjait; a pénzérték és méretek örült zűrzavarában elesetteket jellemezhessük. A halál felé zarándoklók kis csapata ez — a társadalom által koronákkal segítve; kabinet-alakok, akik hol mulatságos, hol komor hatásúak, de egyformán rongyosak, éhesek, szánalomra méltók és elhagyatottak. Dömök bácsi a nagy kuruc, akit mégis Tisza Istvánné protegál. Ma 82 éves és reggel 6 órakor indul a Hengermalom-uti lakásáról gyalog, hogy pont 11-kor az 1. kér. elöljáróságon felvegye havonkint a 20 korona segélyét. Egész télen csak krumplit evett, s mikor egyizben az elöljáróság ingyen 1 kg. marhahúst osztott ki — két hétig „eszegette.“ Nagyon szeret politizálni s háború alatt folyton azt hangoztatja: „először megkéne verni a nimetet, aztán az ángliust, aztán a többit. . . éljen Kossuth Lajos!“ Egy volt 1848-as miniszternek a leánya, aki 65 éves, állandóan szidja a mindenkori kormányokat, mert magyar, francia, angol, német perfektsége mellett sem tudják méltányolni: 1200 korona kegydijat kap s „rongy ötven koronáért kell ide a Várba feljönni“. Különösen Wekerlét nem szívelheti. Sok eredetiség van egy tót koldus asz- szonyban, aki az Elipsznél ül a rózsafüzérével. Gurszka Anna a neve, de többet senki emberfia nem bir belőle kivenni. Egy hangot nem ad ki magából, pedig tud, beszélni: örökös némaságra kárhoztatta önmagát. A segélyosztó fogalmazó ajtaján kopog, benéz, kimegy és csendben, összehuzódzkodva várja neve kiáltásár. Havonta 16 koronát kap. A kivégzett bank, a 111. kerületi takarék Óbuda—bécsi-uti parcelláin hatalmasan gyűlik a piszok, bűzlik a sok odahordott emberi maradék. Mintha természeti tréfa, vagy méltó szimbólum lenne ez a sok spekulálásra összevásárolt telek 1 S a pénzt gyűjtők, akik bizalommal hordták filléreiket a bankba most mást hordanak a földbe temetett pénzük helyére. Gyász. Az I. kér. Fehérsas-téri fiú tanonciskola szomorodott szívvel tudatja, hogy tantestületének érdemes tagja Turcsányi Kálmán e hó 21-én váratlanul elhunyt. Családi házak megvétele iránt keresték meg többen a „Budai Napló“-t. Eladni szándékozók tegyenek részletes ajánlatot a kiadó- hivatalnak czimezve : Budapest, I. Bors-utca 24. szám. Krisztinavárosban bérpalotát óhajtok venni. Ajánlatokat kérek e lap kiadóhivatalába feltüntetve a lakás részleteit és az eladás árát. REISZAIRNH ZONGORA TERME ií, ZSIOMÖHD-UTCf! i. SZ. MFY-TÉH. Hires külföldiva- lamint saját gyárbnányu zongorák és piani- nok nagy választékú raktára. Átjátszott zongorák becseréltetnek vagy legmagasabb árak mellett megvétetnék. javítások és hangolások kezesség mellett a legolcsóbban eszközöltetnek. Olcsó bérlet!
