Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-01-08 / 571. szám
XV. évf. 571. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló uiság. Előfizetése egy évre 24 korona. Negyéuevre 6 korona. Szerkesztősége: I., Bors-utca 24. sz. Kiadóhivatala: II.,.Fő-utca 7. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: J. VIRAÁG BÉLA Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. M n- den további centiméter 3 kor. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. január 8. Sokat vétett a Duna ellen Budapest népe. És ha az elmúlt idők csapásain okulva, megtanult is védekezni a haragvó Duna ellen, a pártpolitikáktól agy onsanya i ga tolt közvéleményben nem tudott gyökeret verni az a tudat, hogy a Dunában nem félelmetes ellenséget, hanem érdekeink hatalmas emeltyűjét, s köz- gazdasági életünk nagy célokhoz vezető országutiát kell látnia. Több mint 300 millió koronát vett fel pénzügyi programmjába az országos vizi utak kiépítésére az 1908. és 1914-iki törvényalkotás; de ebből a nagy összegből eddig alig 50—60 millió korona tudott közgazdaságunk testévé válni. A legfontosabb kérdés, viziut- rendszerünk központi 'kikötőjének ügye még ma is csak a vajúdás állapotában van. S ami a legnagyobb baj, ennek az országos nagy kérdésnek, amelynek helyes megoldásától kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági érdekeink jövője függ, mely Vi Kelettel való gazdasági kapcsolatunk és a fejlettebb Nyu- útíLUl vaió védekezésünk egyik legerősebb fegyvere, — gazdátlanul áll a pártpolitikai problémák tömkelegében. Mert hát ki ís ennek az ügynek felelős gondozója? A Duna, mint folyamrendszerünk gerince, vízjogi törvényeink értelmében a földmivelésügyi minisztérium jogkörébe tartozik. Mint közforgalmi ut, közlekedési eszközeivel együtt a kereskedelemügyi minisztériumban felállított Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség alá tartozik. Kikötőinek ügyeit a kereskedelemügyi minisztérium Tengerészeti és Hajózási Osztálya intézi. A révjog szempontjából a pénzügyminisztérium illetékessége áll fenn. A vasutakkal való szerves kapcsolatnál fogva a kikötőkkel való vonatkozásai a Aíűv. ingeren- ciája alá is tartoznak. A part-bérletek és partok melletti közterületek dolga végül a székesfővárost illeti. Mindezekből kétségtelen egyfelől, hop-y ez közgazdaságunk nézőpontjából szerves egység gyanánt kezelendő kérdés teljesen fel van aprózva a sok különböző hatóság kompetenciája között; másfelől — hogy törvényeink szerint az egész Duna-kérdéshez s a kikötő-ügyekhez a legjobban érdekelt magyar székesfővárosnak van a legkevesebb köze. Ki hinné, hogy a magyar folyam-rendszer középpontjában álló, a gazdasági készültség összes intellektuális és anyagi eszközeivel felvértezett székesfővárosnak még cask annyi joga sincs a partbér-ilietékek megszabásán kívül a magyar Dunához, hogy a helyi csavargőzös-vállalat sötét állomásain egy lámpa felállítását követelhesse. A Duna-bizottság, mely végre munkához látott, tekintettel a fent vázolt tagolatlan viszonyokra, energikus elhatározással kívánt a székesfővárosi kikötő ügyének lökést adni. Kimondotta, hogy ennek a nagy horderejű, végtelenül sürgős kérdésnek felelősség mellett való intézéséhez egy erre hivatott tényezőt kell delegálni. Kimondotta, hogy a külföld példájára ez az egységesen vezetendő akció nem kerülhet más kézbe, mint a legjobban érdekelt Budapest székesfőváros jogkörébe. A határozat nagy jelentőségét fokozta egyfelől azon körülmény, hogy a bizottságban az illetékes hatóságok és gazdasági érdekek legelőkelőbb exponensei vettek részt; másfelől az a tény, hogy a bizottság ezt a határozatot teljes egyhangúsággal hozta meg. A magam részéről ismételten kifejtettem, hogy mindezen szétágazó és egymással sokszo«- ösz- szeütköző érdekek és hatáskörök harmonikus munkája csakis a parlament által delegálandó (tehát a mindenkori pártviszonyoktól független) kormánybiztos utján lenne biztosítható. És bár ma ís meg vagyok győzőn ve arrotj hogy ily intézkedés nélkül y kérdés országos rendezése cl nem képzelhető; — másrészt teljes mértékben csatlakozom ahhoz az állásponthoz, amely a budapesti kikötőnek, mint az országos nagy Duna-kérdés egyik fontos részletének intézését az erre leghiva- toltabb székesfővárosra kívánja ruházni. Ezekután Budapest székesfőváros törvényhatóságán es közönségén van a sor, hogy az jogi testet öltsön. Mannheim, Mainz stb. német kikötőváros annak köszönheti váratlan fellendülését és gazdagságát, hogy maga vette kezébe a vizi közlekedés kulcsát: kikötőinek megépítését. Folytassa a székesfőváros törvényhatósága a kommunalizálás terén eddig bevált politikáját; biztosítjuk a hatóságot, hogy a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kommunális megalkotásának tervében maga mögött fogja látni a székesfőváros egész polgárságának osztatlan közvéleményét. Ha pogányok volnánk még mi, magyarok, akkor a Dunát kellene imádnunk, oly hatalmas a jóban és a rosszban. Itt hömpölyög, hol csendesen, lágyan, hol gátakat rombol rohanva; — életet, üdülést, erőt és jólétet hordva méhében azoknak, akik Isten adta erejét felfogják és vele élni tudnak: — halált, pusztulást és szegénységet azoknak, kik gyengék ahhoz, hogy megértsék és közömbösek, hogy felkínált javaival éljenek. Becsey Antal. A megértésnek a hiánya derült ki a Duna-bizottság értekezletén, amely Déry alpolgármester elnöklete alatt a városi és kormányhatóságok, a kereskedelmi és ipari élet képviselőinek jelenlétében az elmúlt napokban folyt le. Pedig figyelmeztetésben és kezdeményezésben nem volt hiány. Már Széchenyi István figyelmeztetett arra a nagy hatalomra, amelyet a magyar közgazdaság szempontjából a Duna képvisel: 1840-ben törvényt is hoztak a Duna fejlesztéséről és a dunai kikötök létesítéséről. Ám az a sok viz, amely azóta a Dunában elfolyt, nem tudott közgazdasági életünk ereiben vérré válni. Az abszolutizmus sötét napjai után az újra éledő ország ismét felvette 1867-ben a Széchenyi kezéből kihullott fonalat, de eredménytelenül. A kilencvenes években a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, majd később a Magyar Mérnök és Építész Egylet és vele közgazdasági életünk minden néven nevezendő . közülete felkarolta és sürgette a* .Dunának és vele kapcsolatos vizi ' utaknak fejlesztését, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő megépítését. Boldogult Hoszpotzky Alajos, ünnda Béla, az európai furíi K/.v assay Jenő és közélebereist fáradságos munkájával í Ka. Iák felrázni a mi é r z é k e t- Éc n közvéleményünket az ország legfontosabb gazdasági erőforrásának felismerése iránt; de mind ez a munka csak csalódást tudott számukra teremni. A Duna-bizottság megalakulásával oly tényező kezébe került a kérdés, mely teljes garanciát nyújt az iránt, hogy az a méltó megoldásban részesül. Izgatja is az a tény, hogy Bécs titokban építteti a freude- naui kikötőt és ezzel akar élénkbe vágni. Bennünket Budán az érdekei, hogy ez a kérdés miképen szolgálja a mi gazdasági érdekeinket, és — bár nem az történik, amit a közhangulat kiván — megnyugtató az események fejlődése, mely erős gazdasági élet keletkezését teszi valószínűvé. A Budai Napló sokat és sokszor foglalkozott ezzel az ügygyei, a mi közönségünk tisztán látja évek óta az egészet és bizonyára megnyugszik annak a hirére, hogy a téli kikötő környékén már folyik a munka. Az Atlantica r.-t. már eddig hat milliónál többet épített bele az uj hajógyárba, több hajósvállalat érdeklődött az iránt, hogy miképen kapcsolhatná bele magát e kikötő üzemébe, a máv.- nál készülnek a tervek s igy bizalommal nézhetünk a jövö elé. Buda, január 7. Végre a Szépvölgy is sorra kerül. Sokszor írtunk erről, sokszor elsírtuk, hogy ennek a vadregényes völgynek, mely a Hiivös- völgygyel párhuzamosan húzódik az újlaki templomtól kifelé — mi a baja. Csodásán szép vidék, nagy jövő előtt áll, csak közlekedést kapjon és utat csatornával, fock Ede tanácsnok, aki szereti Budát, ha azt is mondja, hogy Buda a város kényeztetett gyermeke és egy városrész számára se vasaltak ki annyit, mint Piatthy György és Becsey Antal Buda számára — mégis arról értesit bennünket, hogy a sokat sürgetett Szépvölgy sorra került. Most készítik a rendezés terveit. Ez Újlakra rendkívül kihatással lesz, mert mint a Szépvölgy kapuja, közvetíti a forgalmat. Az autóbusz által kiszorított omnibusz-kocsik majd erre járnak, amig megépül a városi vasút, mely számára utat és helyet már a közmunkatanács is kijelölt. Tengeri hajókat épít majd a budai részen az Atlantica tengerhajózási R.-T., mely elsőnek állott hivatása magaslatára és rögtön munkához is látott. A Duna- I bizottság üléséről vezető helyen írott cikkünkben történik említés e korszakos vállalkozásról, mely a budai gazdasági élet egyik legfontosabb fordulata. Eddig mintegy hat millió koronát fektetett az építkezésekbe a társaság, melv e vállalkozása miatt, becsi* ietes törekvéssel emelte föl alaptőkéjét. 3—4000 tonnás hajókat építenek és üresen szállítják a Dunán Gáláéig, ahol a végső fölszerelés történik. P o 1 n a y Jenő vezérigazgató külön osztályt létesített, melynek egyedüli célja és feladata e nagyszabású hajógyár és ezzel módot adott a székesfővárosnak, hogy a Tabán kipusztitá- sával hajléktalanná tett őslakosságot megfelelő viszonyok közé elhelyezze az uj hajógyár és a téli kikötő környékén. Megírtuk már több ízben, hogy végzetes hiba volt pénzen megváltani a tabáni apró házakat a tulajdonosoktól, akiknek nagy része mesterember és hajós. A pénz elfogyott s e nép ma hajléktalan zsellér. Ezeknek itt a kikötő mellett cserébe kellett volna adni kész házakat, apró kertekkel, hogy régi életmódjukat itt folytathassák. Télen ellátni lakással, étellel a pihenő hajós népet, nyáron dolgozni a kikötőben, hajókon, amig az asszony otthon bajlódik tyúkjaival, galambjaival, kecskéjével, kis kertjével. A lebontott otthon helyébe, uj hasonló otthont kellett volna nekik nyújtani, amit sajnos szerencsétlenül elmulasztott a bölcs kupaktanács. De még most sem késő. Óbuda ütőerén egy nagy, nehéz szij feszül: a rossz közlekedési politika, amely a szabad vérkeringést, a helyes fejlődést, a többi városrészek és az ő javára való ügyes, mindenképen kihasználható központba kapcsolást akadályozza. A közlekedési bizottság, ahogy V a 11 i n y i J. főtanácsos biztosított bennünket, régen forszírozza, hogy a budai belső körúton át Kelenföldre legyen Óbudának relációja. Sajnos, a Közúti ezt nem mondja annyira fontosnak, mert
