Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)

1917-07-14 / 99. szám

XIV.. évf. 89. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 12 korona. Egyes szám ára 25 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 11., FELELŐS SZERKESZTŐ: J. VIRAÁG BÉLA Fő-utca 7. szám. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 3 korona. Min­den további centiméter 2 korona. Nyilttér sora 3 K. • Szöveg között 4 korona. A hirdetések dija a meg- > rendeléskor előre fizetendő. 1917. julius 14. •• Ügyetlen szóval kezdte hódoló feliratát Budapest székesfőváros, melyet Őfelsége IV. Károly királyhoz intézett, megkoro- náztatása alkalmából. A felirat igy kezdődik: . . . „Mikor . . .“ stb. Rettenetes szó. Kérdés. Mert ha nem kérdés, akkor ezt úgy mondjuk, hogy amikor. Már Gárdonyi Géza kioktatta a közönséget, hogy amikor laikus ember akar valamit nagyon szépen leírni, addig rágja a tollat, amig leírja azt az első szót: — mi­szerint. Ha a székesfőváros is igy kezdte volna, az lehetne a ment­sége, hogy laikus. Mondhatnánk, hogy adminisztrálni jól tud, de nem mestere az írás művészetének. De így ... ? Se adminisztrálni, se írni . . .! Pedig volnának ott a vá­rosházán, akik írni tudnának. És idejük is volt készülődni ennek a fontos okiratnak a megírására* Épen ötven év. Mindenesetre néhány ej­tendő, amikor Istenben boldogult öreg királyunk már az emberi kor legvégső határát járta. — És nem is sokból állott volna en­nek a hódoló feliratnak a helyes megszerkesztése, csak épen két mondatot kellett volna felcserélni, így szól a rossz szövegezés: . . .„ Mikor szent István koronájá­val Felségedre immár teljességében szállott őseitől örökbe vett hatalma: magyar birodalmának székesfővá­rosa hódolattal áll trónjának lép­csőjénél.“ Ezt a két mondatot kel­lett volna felcserélni . . . Magyar birodalmának székesfővárosa hódo­lattal áll trónjának lépcsőjénél, ami­kor szent István . . . stb. íme bizonyság, hogy a világhá­ború mindent megváltoztat. Eddig az ország szive panaszkodott, hogy oda fent az udvarnál nem bírják kellően a magyar nyelvet. Most, hogy aranyos ifjú királyunk aja­kéról üdén, tisztán — mondhatnánk — népiesen csendül a magyar szó, — most az ország szive nem tud jól magyarul. Hiába, — változunk 1 Még a Korvinák is megváltoznak, amikor a Korvinák származási helye: Buda és a vele összeforrott Pest, ezek segítségével szól felséges kirá­lyához. Olyan szobafestő patron- disszé válnak, aminővel ma festetik szalonjaikat a hadseregszállitó millio­mosok. Azoknak megfelel, de a hó­doló feliratra nem való. Az okmány díszének nincs semmiféle történelmi karaktere, nincs magja. Olyan viszás rajta minden. Az évszám arabs be­tűvel, az hogy december 30 pedig római betűvel. Pedig a magyar ok- mánydiszitő ornamentika világhírű. Nemcsak a Korvinák, de a még szebb armálisok. Klasszikus művelője volt Bocskay György, Rudolf király világhírű udvari festője, akinek ini­ciáléit az egész világ elismeri min­tának, elsőnek a maga nemében. Budapest szkfőv. tanácsának ezt tud­nia kellene, hogy az egész világ diszokiratait a Bocskay-féle betűk­kel, ornamentikával ékesítik. Ha ott nem tudnák, bizonyára tudja Ignotus. Ő pedig kéznél van. Ő azt is tudja, hogy az erdélyi udvarnál élt Fejér­vári Csutak Pál és Egerházy Balázs, a XVII-ik században szintén világ­hírre méltó szép dolgokat produkál­tak. De az ország határain túl is terjedő hírnévvel bir az orsz. levél­tár mostani heraldikusa, Sebestyén József festőművész. S ha mindezt a városházán nem tudnák, — legyén nyugodt afelől a tekintetes tanár?, — Bécsben az udvarnál tudják ezt. Pest ismét blamálta Budát. Pest ismét megtagadta Buda ősi tradí­cióit. Kisebbnek, ostobábbnak, műve­letlenebbnek látszunk, mint amilye­nek vagyunk — Pest jóvoltából. Buda, julius 14. A múltak bűnét fizeti a főváros azzal a rengeteg pénzzel, amibe a Palota-ut roskadozó, düledező tám­falainak ducolása kerül. Tudvalevő­leg ezt, az uj királyi palotához fel­vivő utat még a rósz emlékezetű és minden közvállalkozásból kizárt Haas és Deutsch cég építtette a Holzspach cég megbízásából és a támfalak alá nem épített alapot. Elő­re megjósolta mindenki, aki az épít­kezést látta, hogy ezek a nyerskő­ből épült támfalak nem soká bírják. Tavaly az egyik fordulónál a Zerge- lépcsö közelében kidőlni készült a fai és csak Fock tanácsnok erélye és gyors elhatározása mentette meg a leomlástól. A legmegbízhatóbb cégre bízta a sürgős munkát s az­óta a László és Blum vasbetonépitök örök időkre megtámasztották vasból és betonból készült dúcokkal. A for­galmat meg sem zavarták. Csakhogy ez a kis útvonal is 180,000 koro­nába került. Ám — mozog az egész fal három kilométer hosszúságban. Micsoda pénzt fognak ebbe bele- ducolrii! Nyilt seb lesz ez a város költségvetésén, vagy ha úgy tetszik, egy újabb tengeri kigyó. Élénk a pesti Dunapart nyáron. A Duna szélét mindjobban ellepik a hajók. Uszályok egész sora álla rakodó­part alján és hatalmas daruk könnye­dén emelik ki a rakományt. Fürge munkások teherkocsikra rakják és nyikorogva törtetnek föl a partra ... Nekünk is van itt Budán szép rako­dópartunk. Szép zöld. Belepi .a fü, a moha. Szerelmes párok sétálnak ott suttogva. És egyetlen élet rajtuk a homokszóró kotróhajók egyforma zakatolása, amivel halomra rakják a kavicsot. Más hajót ritkán látunk. Ha csak üresen nem jön át pihenni, amikor várnia kell, amig uszályai kirakodnak. De minek is jönne ide? Itt nincs se raktár, se magtár. Nincs elevátor. Innen fuvarozni Pestre drága mulatság, mert hídon, alaguton fizetni kell a vámot. A cári család hatalma elpusztulhatott, de a hidvám az örökkévaló. Ezt nem pusztítja el „se a hó, se a revolució“. Koncentrációs áramlatok indul­tak meg Budán, mind a három kerü­letben, ahol a közérdeket szem előtt tartó vezérférfiak érzik az együtt­működés szükségét. Nem elvfeladá­sokról van szó, amit tisztességes politikus sohasem kíván még ellen­felétől sem, hanem becsületes együtt­működésről, mely most a háború ütötte sebek gyógyításában, háború után pedig azoknak a nagy nemzeti és gazdasági kérdéseknek előkészí­tésén és kivitelén munkálkodnék. — A üi-ik kerületben a kultúra terén találkoztak egyelőre a különböző pár­tok, de meg van a vágy is, a törek­vés js, hogy ezt a közélet minden terén keresztül vigyék. így sikerülne a közszereplés terére hozni ismét azokat is, akik különféle okokból visszavonultak, de mert értékes elemek, sínylette visszavonulásukat maga a kerület és annak sokféle érdeke. Nagyon komoly ügyben gyűltek tanácskozásra a napokban gróf Apponyi Albertné meghívására Badal Ede, Hosszú István, Ripka Ferenc, Papp Vilmos, Rottenbiller Fülöp és Becsey Antal a I. kér. közjótékony­sági egyesület vezéremberei. Apponyi grófnénak ugyanis sikerült kiesz­közölnie a városnál, hogy a Szarvas­téri rozoga iskolaépületet átalakíttatja étkezőhelyiségekké, gyűjtés utján pedig összehoz 16—20 ezer koronát egy modern konyhaberendezésére és a közélelmezési hivatal által adott termények s más éle! •■'cikkekből naponta ezerötszáz ebedet főzet a népkonyha számára. A polgári osz­tály számára is rendeznek be étkező- helyiséget, a hol nagyon mérsékelt áron, esetleg egészen díjtalanul jut­hat ebédhez a szegény sorsú tiszt­viselő is. Nagy horderejű szociális intézmény lesz ez, mely sok keserű nélkülözésnek venné elejét. Rozoga ma már minden kocsija a Közútinak. Tűrhetetlen, elviselhe­tetlen az utazás, főleg a pótkocsi­kon. Olyan nyikorgás, rázás és recse­gés, olyan príittyögés és berregés kiséri az indulást és megállást, hogy még az ép idegzetű ember sem bírja. A kocsik kínnal másznak, örökös a tologatás és mindenki könnyűben felsóhajt, amikor a Lánchíd alatt kín­nal átvergődött egy ilyen elnyűtt tákolmány. A Közúti nem javít semmit, egy fillért sem fektet az üzembe, amióta a megváltás terve kisért és csak épen egy Baross Gábor hiány­zik, aki egy pár miiló erejéig meg­bírságolná ezt a társaságot, mint ahogy tette az osztrák államvasutak­kal az átvétel előtt. Régebben volt egy állandó őrszemünk, aki gukkerrel és órával a kezében leste a Lánchid- tól induló közúti kocsikat és minden mulasztást rögtön bejelentett. Volt is akkor rend és végül is megépült a Lánchíd alatti átjáró, csakhogy ettől a kellemetlen kontroltól megszaba­duljon a Közúti. A városnak hivatal­ból kellene kiküldenie néhány szak­embert, akik állandóan és a Közúti tudta nélkül ellenőriznék a kocsikat és az igy készült jelentés alapján a kormány kiróhatná a bírságot a város kérelmére. De ki merné ezt indít­ványozni? Választás előtt! Mi készül Budán? A struccok most is bedugják a fejüket a homokba és végigszáguld felettük a Számum orkánja. A struc­cok vagy kibirják, vagy ott vesznek. A világháború ma már véres hadi­játékká lett, de ott már a háború sorsát eldöntő eseményekre számí­tani nem lehet. A hadviselő felek nagyon kitanulták már a háború mesterségét. Előtérbe kellett tehát tolni azokat az eszméket, amelyek az idők méhében élnek, hogyha már anyagi eredményeket nem lehet elérni a milliónyi halott és nyomo­rék révén, legalább erkölcsi ered­ményekkel igazolhassák eljárásukat a világmészárlás intézői. Á jelszó ma a társadalom megújhodása, az ember társadalmi egyenlőségének ünnepies beiktatása. És megindult világszerte a tár­sadalmi átalakulás, hogy átalakulva — megteremtse a világbékét. Választáson kezdjük mi magyarok. A hadviselő országokban ez lesz az első választás. Hej, ha mi ezt okosan, komolyan meg tudnánk csinálni! Budán, a konzervatív Budán még nem forrott ki teljesen semmiféle áramlat. Kísérletek, tapogatódzások folynak. A régi nevek mellé újak kerülnek. Némely kerületben ugy- látszik, hogy megdől az egész régi rend, — némelyikben pedig olyan a csend, mintha nem is készülne semmi. Pedig készül. Titokban, suttyomban, nehogy a kártyába lás­son az ellenfél. KIVÁLÓ CIPŐK FÉRFI, NÖ ÉS GYERMEKEK SZÁMÁRA NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK BUDÁN I. KÉR. KBiSZT IflATÉR 3. SZ. r , PREISACH JÓZSEF““ HAZA3AN.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom