Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)
1917-12-25 / 102. (570.) szám
....... ... ^iiiiitwwnawtw«»"1**1 2 BU DAI NAPLÓ 2 Évődés, vagy talán cicázás voij, ahogy egymást kezelték Szekula Gytüa és Pető Sándor, a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén, ahol Szekula azt találta mondani, -hogy a gáznak rövid időn belül 16 íillérről 26 fillérre való emelése — árdrágítás. Pető ezt kifogásolta; _— nem árdrágítás! Szekula egyidesg bizonyítgatta, hogy mégis az, Pető tagadta és végül a békesség kedvéért Szekula kijelentette, hogy hát ~ nem árdrágítás. De már ekkor Pető annyira benne volt az évődésben, hogy most már ő hangoztatta, hogy biz "ez árdrágítás — de szükség volt rá. így változnak a vélemények, Így evődnek a városatyák. A zsánzsán eíviiek a mimikri elmélet ügyes felhasználásával évek óta, mint képviselőink ülnek a nyakunkon — írja egyik íll-ik kér. előfizetőnk — Eddig azonban moáioha — atyáknak nyilvánítottuk őket — most azonban, amikor már anyagilak és szellemileg érezzük a kárt, melyet nemtörődésükkel reánk zúdítanak, nem maradhatunk tétlenül, A Budai Napló múlt számában az óbudai vásárcsarnok megoldásának elodázását hallottuk, egy másik hírben kilencezer korona előrelátható veszteséget a halastónál; a Táborhegy folytonos csúszásával egész Óbuda elpusztítására van kilátás (a hegy belsejében hatalmas víztömeg szűrődik át, ami folyton mossa a földet és r egyszer egy erőteljesebb erupció Óbuda nyakába zúdítja a hegyet); az állandó várospolitika stagnálás, a félmegoldással kiizko- dő városrendezés nem csábit ide ide gent„ ami Óbuda lakosságának ke- resetforrását mindinkább szűkíti, ami ugyancsak anyagi károsodást jelent. Ezért a tett mezejére kellene a lakosságnak lépni és a sok Ígéretet megunva, a politikai behálózás leszaggatva, mindazokért a tényékért, amiket Ígérnek (s ebből nekik lesz hasznuk, mert megválasztják őket) de meg nem tartanak, vagy rosszul tartanak meg és ezzel nekünk, a lakosságnak vagy adófizető alanyoknak kárt okoznak — legyenek azok orsz. képviselőink, városatyáink, vagy fővárosi alkalmazottak! — azokat az 1908. évben 36. sorszám alatt az Országos (Törvénytárba becikkelyezett törvénycikk 50-ik §-ában körülirt csalás címén fel kell jelenteni. A felhívott corpus juris hely szerint csalást követ el az, aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan hasznot Szerezzen, valaki fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezáltal annak, vagy másnak vagyoni kárt okoz. A csalás elkövetési cselekedete a megtévesztés. Tévedésben van az; aki valamiről nem azt tudja, ami való- dilag van, vagy valamit nem úgy -tud, amint az van. Eszerint a megtévesztés lényege valótlan dolgoknak a való színében való olyatén káp- ráztatása, a felismerő képesség olya- íén behálozása vagy behálózott állapotban való tartása, hogy aki ellen az irányul, valónak látja azt, ami nem való, bekövetkezőnek azt, ami be nem következik. Próbáljuk meg most másképen, menjünk a bíróság elé. Legyen vége már a csúnya játéknak. ____________dr. Zs. A, V az Á LLATKERTBEN! Bűz és iszap, piszok és mosogatóié kígyózik, kószál, terjeng és folyik negyven óbudai utcán. Nincsen kellő csatornázás — csak ott, ahol bizottsági tag urak laknak. Úgy értesülünk, hogy a ÍÍI-ik kerületben arra akarják kényszeríteni az ügybuzgó városatyákat,! hogy é'venkint legalább egyszcr-kétszer költözzenek más utcába, amitől az is fellendülne, rendbe jönne. A városrendezésnek ez is egy módja. Igaz, hogy különös módja, de — uram Istenem! — oly különös időket élünk. — Egy panaszos levél fölemlíti, hogy az újpesti hídnál épült uj és hatalmas gázgyár a szenyvizét, ami kellemetlen szagú gázokkal terhes, ahelyett, hogy egyenesen a Dunába vezette volna, az óbudai csatornába kapcsolta be. Ennek következménye, hogy az utcák csatornanyilásán orrfacsaró ködoszlopok törnek fel és a lakásokban a hiányzó világító- gázt a vízvezetékből és fürdőszobákból kiíüanó büdösség pótolja. Ezért az előre nem látásért és s-lendrián megoldásért egész Óbuda állandó szidalma kíséri a tervezőket. A legközelebbről érdekeltek — a Szentendre, Laktanya és Miklós- utca lakói a Budai Napló utján jelentik be tiltakozásukat a már hónapokig tartó utca és lakás beszennyezés ellen. Gyalogjárót, igazi, tényleges, járható utat követelünk a tabáni templomtól a Döbrentei-térig. A villamos az ott elhelyezett vaskorlátot majdnem súrolja és emberéletek kockáztatása ott minden perc. A háború csak nem kifogás még ennél is? Széljegyzetek a választási? ö:&. Általános beszéd tárgya ma is még a Krisztinában a képviselő- választás, melynek előzményei oly szokatlanok, a korteskedés mindkét részről oly elütő, oly különös volt, hogy foglalkoznunk kell vele. Nem is annyira nii, mint inkább maga a közönség teszi szóvá, ahogy azt a két különböző táborból érkezett levél bizonyítja. A két levélben megnyilatkozó felfogás annyira érdekes, annyira különös világot vet a választásra, hogy a közönség tájékoztatását szolgáljuk azok közlésével. I. Az első „titkos“» — Hogyan választoltak a kerületben, — December 6-án megtartott választáson Dr. Supka Géza radikális párti jelölt ellenében 945 szóvá 334 szavazat ellenében Szigeti János 'lett a kerület országgyűlési képviselőjévé. Szigeti János derék, puritán, elvhű ember, aki intelligenciájánál és képességeinél fogva mindenesetre elég jól be fogja tölteni azt a hivatást, amelyet magára vállalt. Az ő személyét ne érintse ez a néhány sor, mert csak azt a módot akarom szóvá tenni, amely- lyel a választás történt. A választásnak ez az uj módja nagy megelégedéssel töltötte el a pártelnököt, aki szerint ez volt az első titkos szavazás Magyarországon. Hát ha a párt vezetőség meg is van elégedve önmagával, vegye szives tudomásul, hogy az I. kerület polgársága sehogy sincs megelégedve se a választás módjával, se annak eredményével, mert az egyáltalán nem födi a polgárság igazi akaratát. A választásnak ez a módja játék a nolgárság bizalmával. A jelöitség kérdésében a párt 350 tagú végrehajtó bizottsága döntött. Kikből áll ez a végrehajtóbizottság? Ez még 1913. évben, tehát az akkori viszonyokhoz mérten összeállított társaság, amelynek összeállításánál még arra se voltak figyelemmel, hogy a tagok a kerület tagoltságát figyelembe véve, annak részei szerint megfelelő számaránynyal legyenek képviselve. A tagok kétharmadrésze a Ta- bá és környékéből került ki, amely részen a tabáni polgárság kilakoltatása folytán ma a legkevesebb választó lakik. Nem volt csoda tehát, hogy a végrehajtó-bizottság Szigeti Jánosi jelölte, akinek eddigi működési köre tsztán a Tabán kicsi körzetére szorítkozott. 350 embernek nincs joga 7000-néI több választó nevében jelöltet oktrojálni a kerületre, becsületszó- kötelezettséggel tiltva el a másik két jelöltet attól, hogy föllépjen? Ily játékhoz se a pártvezetőségnek, se a végrehajtó-bizottságnak joga nincsen. Hogy az I. kerület választópolgársága nem egyhangúlag Szigeti Jánost óhajtotta képviselőül, azt a szavazatok számából lehet legjobban megállapítani. A kerületnek több mint 7800 választópolgára van az 1914. évi jegyzék szerint. Mondjuk ebből elköltözött, meghalt, hadbavonult 2000. A megmaradt 5800-ból leszavazott Szigetire 945, Supkára 339. Tehát mintegy 4600 választó tartózkodott a sza- k vazástól. De a 945 szavazt se mind Szigeti-párti szavazat volt. A Rip- ka és Perczel-párt becsülettel mind elküldte embereit szavazni. Ez is kitett legalább 560 szavazatot. Azoknak a szavazatoknak a számát, amelyeket tisztán Szigetire leadottaknak kell tekintenünk, nem lehet a legjobb értékeléssel se többre becsüni 350—400-nál. Tehát egy 7800 választóból álló kerületben 400 szóval is lehet az emberből képviselő, csak érteni kell hozzá! Hát ez egyszer megtörténhetett. De a kerület öntudatos polgársága azért öntudatos polgárság, hogy vele se az ellenpártiak, Üe a saját vezérei se játszhassanak. Ha meg tudta buktatni elleneit, meg fogja tudni buktatni saját vezéreit is és olyan vezéreket fog maga fölé emelni, akik meg tudják becsülni s nem fognak visz- szaélni a beléjük helyezett bizalommal. Kapcza Imre. II. Tanulságok. A krisztinavárosi választás alkalmával először állott egymással szemközt olyan két irányzat, mely a jövő politikai harcait jellemezni és uralni fogja. A szerzett tapasztalatok és tanulságok mindkét félre nézve igen érdekesek és értékesek. Utoljára győztek régi, elavult jelszavakkal, eszközökkel és fegyverekkel, viszont először mutatkozott be a jövendő uj éra nemes fegyvereivel: a felvilágosítással és a bátor szembeszállással. Hosz- szadalmas volna itt a régi rendszer bűneivel foglalkozni, elég az az immár minden vitán felül álló megállapítás, hogy a mostani világégés annak összes borzalmaival és következményeivel az ő leí- kiismeretén szárad. A háború alatt tapasztalt nagy igazságtalanságok csak logikai következményei voltak e rendszernek, azonban nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az eddig félrevezetett osztályok ön- tvfdatra ébredjenek. Fényes dokumentuma ennek a választás eredménye is, mely szerint a leadott szavazatok negyedrésze — a nyomás, a terror, valamint a nyílt szavazás dacára — az uj radikális eszmék mellé állott és igy joggal és nagy reménnyel nézhetnek hívei a jövő elé. Úgy látszik, a régi rend urai ezt előre sejtették, sőt mi több, talán általános felzúdulástól tartottak, mert a propagandával járó plakátharc utolsó csattanója, félreismerhetetlenül jele volt a bizonytalanságnak, az izgalomnak és a félelemnek. A megrémült pártnak ökölbe szorított keze látható ezen a plakáton, melyet még arra is felhasználtak, hogy a fel- mentetteknek és egyéb függő exi's- tenciáknak buzdítására szolgáló radikális párti plakátot átragasztással — eltüntessék. E hírhedi plakátnak kifakadása, mely a radikálisan gondolkodó önzetlen és abszolút tisztességes polgárokat „nemzetellenes népámitók“ jelzővel illette, minden komolyabb, jobb érzésű polgárnál valóságos megütközést keltett. Közönséges kortesfogással állván szemben, méltóságon alulinak tartom ezt a csúnya választási eszközt itt további vita tárgyává tenni. Bízunk az igen közeli jövőben, mely kérlelhetetlen bírája lesz a rágalmazóknak. Egy további tanulsága a választási eseménynek azon általános megismerés, hogy a nyárspolgári csendélet vezetői az ö kicsinyes községi érdekköreikkel nem alkalmasak arrau, hogy komoly, nagy- fontossságu, az egész nemzetre kiterjedő politikai áramlatok harcaiba befolyást gyakorolhassanak. A ■kerület urainak lehetnek ambíciói és érdekei helyi jelentőségű kérdésekben, de képtelenek arra, hogy uj világáramlatok felismerésével a nagy politika irányításába beleszóljanak. Megjegyzendő, hogy ez íulajdonképen igy volt eddig is. Tszta dolog t. i. az, hogy a kerület évtizedes szervezete: a ikülöböző kaszinók, jótékonysági egyletek és borozó, söröző társaságok minden meggondolás és meggyőződés nélkül a „Függetenségi és 48-as párt“ mögé bújtak, mely párt politikai elveitől íulajdonképen teljesen távol állnak és annak irányításába semmi beleszólásuk nincsen. Az Ap- ponyi-pártnak egyszerűen exponensei a kerületi pártvezérek, akiknek szereplését ismerjük, de a cégérnek használt politikai párttal se érdemes foglalkozni. Lejárta magát és épen az utolsó napok parlamenti eseményei bizonyíthatják, hogy jelszavaik Komolyan sem vehetők. Három évtizede ámítják a híveket azzal hogy „Magyarország függetlenségéért“ harcolnak és íme most az első alkalommal Váltsunk üllőikéin bérletjegyet! < I
