Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)

1917-11-00 / 100. szám

2 BUD AI NAPLÓ 2 i ) hálóhelyiségnek. A kerületi bizottsági tagok erélyes föllépésére az egyik emeletet kiürítették, de használható csak hetek múlva lesz, mert annyira férges. A kelenföldi iskolánál a klo- zettok oly förtelmesen elhanyagoltak, hogy a tiszti orvosi hivatal ezt a különben is rozoga iskolát be akarja záratni. A kerület iskolai ügye oly nyomorúságos, hogy talán s még ha oly hosszú ideig tartó ülése nem volt az iskolaszéknek, mint ez, ami­kor gondosan letárgyalták az iskola mulasztások folyton roszabodó ügyét. A tagok egymásközt osztották föl az egyes iskolákat és ülés nélkül, az igazgató jelentése alapján, rögtön eljárnak ily mulasztások esetén és haaszü[ők rosszhiszeműsége az oka, szigorú megtorlást keresnek az elöl­járóság utján, ha ellenben szociális okai vannak, ruha- vagy cipőhiány, azonnal intézkednek a helyi segitő- bizottság utján. Az érdemes szülők gyermeknevelő terheit viszont köny- nyiteni igyekeznek, hogy ezzel az ambíciót ébren tartsák. Buda határán, Albertfalva mel­lett a jövendő e nagyra hivatott tényezője: a repülés épített magának végleges otthont és legújabban a Magyar Repülőgépgyár R.-T. öt millióról 10 millió koronára emelte föl alaptőkéjét. Ránk budaiakra nem lehet közömbös e vállalkozás fejlő­dése, mely gazdaságilag nagy hasz­nunkra lehet, ha a főváros bele tudja vonni azt a maga érdekkörébe. Ma kívül esik és épen ezért szük­séges volna, hogy Budával szerve­zett kapcsolatba kerüljön a repülő- gépgyár. Munkás telepeit föltétlenül a főváros területén kellene fölépí­tenie és az I. kerület bizottsági tag­jaira vár a feladat, hogy a főváros illetékes tényezőit ez irányban moz­gósítsák. Furcsa, — hogy ... „a székes- főváros pénzügyi osztálya élén nem állhat soha egy olyan pénzügyi látó­körrel biró ember, aki valamely köz- gazdasági intézetnél a legnagyobb zseni lehet. Nem állhat a székesfő­város közélelmezési osztálya élén, nem vezetheti ezt a nagy kereske­delmi látókört feltételező közélelme­zési ügyet egy olyan kereskedő, aki ezekben az ügyekben praktikus látó­körrel bir és emellett esetleg főis­kolai képesítése van. Az a mérnök, aki bizonyos rátermettség mellett az ország legnagyobb üzemének, a ma­gyar királyi államvasutaknak lehet az elnökigazgatója, az nem lehet a székesfőváros közlekedési ügyosztá­lyának a vezetője. Az az orvos, aki elméleti képességekkel esetleg egy fél emberöltőt töltött el a közegész­ségi közigazgatás szolgálatában, nem lehet a kórházi ügyosztály ügyve­zető tanácsnoka csak azért, mert az előirt jogi minősítéssel nem bir“ ... Ugy-e furcsa ? Pedig egyszerűen csak idéztük Becsey Antal felszó­lalását, amikor megokolta azt az in­dítványát, hogy az egyik alpolgár­mester legyen mérnök, mert a vá­rosnak öt műszaki osztálya van. Szt. Lukács gyógyfürdő Téli és nyári gyógyhely csúz, köszvény, ideg- és bőrbajok ellen. Természetes forró, meleg kénes források, rádium iszapfürdők, iszapgöngyölések, kő- és kádfürdők, vizgyógyintézetek, gőzfürdők és gyógyvizuszodák. Rádium-Emanatórium. Thermopenetratio. Nagy gyógyszálloda és Thermal-gyógyszálloda. Kimerítő prospek­tust küld a Szt.-Lukáesfürdö igazg. Bndán. A Sósfürdőt megvásárolta a Magyar Város- és Községfejlesztési R.-T. két és fél millió koronáért. Nem tudjuk, hogy a főváros mikép­pen biztosította azt a jogát, hogy ezt a fürdőt is belekapcsolhassa a maga nagykoncepcióju fürdőprog- rammjába, de alig hisszük, hogy e téren történt volna valami. A bizott­sági tagokat, a közgyűlést az ilyen vásárlások csak akkor érdeklik, a mikor a főváros két-, sőt három­szoros áron kénytelen megváltani, ami ismét néhány szép milliót je­lent. A Sósfürdő különben komoly vállalat kezébe került s igy közeli nagyarányú föllendülése előrelát­ható. A kivitelre kerülő terveket még nem ismerjük. A tabáni szovjet vasárnap fog összeülni, hogy döntsön Hegedűs János öröksége felett és jelöltet állít­son az elhunyt képviselő helyébe. Tényleg szükség is van valamelyes intézkedésre, mert még jóformán el sem hántolták volt Hegedűst, olyan tülekedés támadt a mandátum kö­rül, hogy szinte imelyitő. Ez a kerü­let az ellentétek és a meglepetések kerülete, ahogy azt a vezető cik­künkben megírtuk, és hogy az előz­ményekkel is tisztában legyünk el kell mondanunk egyetmást. Két éve talán, hogy a krisztina­városi plébános választás erős éket vert a szabadpolgári párt szarvastéri kaszinója és a felső krisztinavárosi kaszinó közé. Annak elnöke Platthy György, ennek pedig elnöke Ripka Ferenc, alelnöke Perczel Béla. Azóta a két kaszinó folyton távolodott egymástól, amit nem szívesen látott a kerület polgársága, mely értékes­nek tartotta mindakét vezérember, működését, Hegedűs János halála aktuálissá tette ezt a kérdést, mert jelöltet kellett állítani. A kerülethez föltétien jussa van az Apponyi vezérlete alatt álló függet­lenségi pártnak, ahol a kerületöe- liek tanácsára Szigeti Jánost je­lölték, mint a központ jelöltjét. Vele szemben mindenki természetesnek találta Perczel Béla föllépését, aki már Szebeny Antal elhunyta alkal­mával is csak azzal a föltétellel lé­pett vissza Hegedűs javára, hogy a legközelebbi választásnál a párt honorálja azt a tiz esztendős mun­kát, melyet a kerületi érdekek körül és a kis emberek érdekében végzett. Ripka Ferencet a saját kaszinóján kívül azok jelölik, akik méltányolják, a háborús jótékonyság terén kifejtett rendkívüli tevékenységét és igy sze­retnék lekötni a kerület érdekében nagy befolyását a városházán. Ez. volt a helyzet, amikor a szabadpol­gári párt választmánya ülésre jött össze. Általános, ám rokonszenves meglepetést keltett, hogy a gyűlésen Platthy György elnökölt, aki ide­stova két éve visszavonult minden budai szerepléstől. Közmegelége­désre oldották meg a belső kanapé processust azzal, hogy a két vezér összebékült s ezzel a tabáni vizeken elült a vihar és elsimultak a hullámok. A három értékes jelölt közül nehéz volt választani s nem ma­radt más megoldás mint az ügyet a 340 tagú végrehajtó bizottság elé vinni, hogy — mint a tabáni szov­jet — döntsön a felett, ki legyen hát a hivatalos jelölt. — Mindezekkel szemben meg­mozdult a Kelenföld is és ott szin­tén ilyen kerületi szovjet alakítását tervezték, hogy emu k 'íz uj város­résznek és leendő külön választó kerületnek aspirációi érdekében je­löltet állítsanak. Itt Becsey Antal kimagasló egyénisége állott az elő­térben, de épen maga Becsey volt az, aki el akarta kerülni a testvér- háborút és hivatkozva a világháború teremtette különös helyzetre, mely számos választót elszólitott részben a harctérre, részben a másvilágra, az itthonlevőket pedig megélhetési gondok közé sodorta, — a Kelen­földiek felbuzdulását lecsillapította, nem vállalkozván egyelőre a válasz­tási küzdelembe saját — gazdasági célokért emelt — lobogóját is bele­vinni, s úgy a kerületnek ez a része bevárja a vasárnapi döntést s csak azután határoz végleg. Egyelőre mind a három jelölt vezérkara erős munkát végez, hogy a szovjet vasárnapi gyűlésén a többséget megszerezze. De megmoz­dult a munkapárt is a régi párt­keretek között és a krisztinabeliek Nemes Antal címzetes püspököt, a kelenföldiek pedig Révai Mórt szeretnék jelölni, de a meglazult pártszervezetek aligha bírják majd a várható erős választási harcot. Szerintünk ez az egész korai versengés olyan, mint a hirtelen fel­forrt leves, melynek bugyborékoló felszine tele van habbal, de még távolról sem ehető. És a levest sem eszik olyan forrón, ahogy főzik. A polgárságnak meg nem sürgős, még várhat. Rá ér. A végküzdelembe alighanem döntően beleszólnak majd olyan tényezők, a melyekkel ma nem igen számolnak a kerület régi vezérei, akiknek vezetése alól — esetleg — kicsúszhat a kerület. Az I. kerület iparosságának leg­utóbbi gyűlésén valaki találóan je­gyezte meg : — Látszik, hogy választás lesz, megérkeztek a vezérek ! * A választásig még sok minden történhet. Megalakulhat gazdasági jelszó alatt Wekerle kormánypártja s ezt nem kötelezné semmiféle párt­közi megállapodás De lehetséges, hogy akkorára megtesz a világbéke és ez is erősen változtatna a dolgokon. HÍREK A Gellérthegyi zergetelepről irt legutóbbi cikkünket általános ér­deklődésiét fogadta a budai közön­ség és kérdést is intéztünk Lendl Adolf dr.-hoz, miképen volna meg­valósítható ez a terv. Az Állatkert igazgatója következő szakszerű fel­világosítással szolgált: „A zergék általában rövidéletüek a fogságban; külföldi állatkertekben ezért nem is tartják, mert hiányzik nekik a szabad mozgás, a sziklákon való kapaszkodás és ugrálás. A mi Állatkertünkben a nagy sziklás hegy oldalára telepítettük őket, a hol fel­szaladhatnak a magasba, lerohan­hatnak, fokról-fokra szökdelve. Külö­nösen a reggeli órákban mulatoznak ilyen módon és kergetőznek, a mig belefáradnak. Ez egyik feltétele meg­élhetésüknek. A hol ezt megadhatjuk nekik legalább is olyan mértékben, mint a mi Állatkertünkben, ott előre­láthatóan jól fognak tenyészni, ha csak némi gondozásban és kellő etetésben részesülnek. Eszerint az ősz Gellérthegynek a Duna felé néző szirtes oldala nagyon alkalmas e célra és betelepíthetnénk egy-két kisebb csapatot, ebből a valóban kedves vadfajtából, hogy életet lás­sunk az érdekes meredekeken, ami nagyon kedves képet nyújtana. Az őz, a muflon, a kecske és a juh- félék nem oly alkalmasak erre, mert sok kárt tesznek különösen a kerti növényzetben. Lecsipdesik a bokrok fiatal hajtásait s a kerti növények virágait. A zerge e tekintetben szinte kivétel számba megy, mert inkább a friss füvet szereti. Állandóan friss vizet kíván; vagyis mesterséges kis forrásokat kellene a hegyoldalon létesíteni. A telepítés alig kerülne pénzbe s a többi kellék pompásan megvan, hogy a zergék a Gellért­hegy keleti oldalán megmaradjanak. Alul úgyis be van kerítve a terület az ut mellett. Felül pedig csak egy pár szál dróttal kellene elzárni, mert az egyébként kényes és félős állatok ott tartózkodnának a sziklákon, a viz közelében és azokon a helyeken, a hol az emberek meg nem közelít­hetik őket. Bizonyosra vehetjük, hogy el nem szöknének; alulról azonban kedves látványt nyújtaná­nak. Magyarországon a Magas Tát­rában, a Retyezáton és a fogarasi havasokon élnek zergék vadon. Leg­könnyebben szerezhetők Bajorország magasabb hegyeiből, mert ■ ott a vadászok maguk foglalkoznak zer­gék tenyésztésével. A fiatal gidákat azután eladják 500—600 márkáért az Állatkerteknek. Nekünk ez idő szerint nyolc zergénk van az Állat­kertben és igen jól érzik magukat valamennyien.“ Ennyit tudtunk meg Lendl Adolf dr.-tól erre vonatkozólag. így hát nem adjuk föl ezt a kedves ideát, ha ily egyszerű módon létesíthető s ezzel Budának újabb érdekességet szerezhetünk. Rákosi Jenő, a magyar újságírás magasan kiemelkedő vezére, a ma­gyar nyelv művelésének apostola, az irás mesterségének egyik legki­válóbb művésze, megélte jó egész­ségben, szellemének frissességében születésnapjának hetvenötödik évfor­dulóját. A Budai Napló szerkesztő­sége, a maga igénytelenségében üdvözlettel hódol meg előtte, Body Tivadar első alpolgármester, udvari tanácsosi méltósággal való kitünte­tését különös rokonszenvvel fogadták Bu­dán, főleg a Vízivárosban, ahonnan nősült, ahol sokáig élt, sok a jóbarátja és isme­rőse, s amely városrész érdekében min­dig szívesen eljárt. Budai dohány lehetne majd a neve annak a finom dohányfajtá­nak, amelyet kertjeinkben nemesítve termeszthetnénk, ha valóra vál dr. Vangel Károly a dohányjövedéki központ európai hirü igazgatójának az a terve, hogy még azok is ter­meszthetnek ÍO négyszögölnyi terü­leten dohányt a saját szükségletükre, akiknek termelési engedélyük nin­csen. Szolgáljon addig is vigaszunkra, hogy 1918-ig a mai keretek mellett el tudja látni az országot dohánynyal, a jövőben aztán termeljen magának mindenki, kertben, cserépben. Van­gel Károly min. tanácsost legutóbb a polgári hadiérdemkereszttel tün­tette ki a király. A budai háztulajdonosok figyel­mébe ajánljuk, hogy a fürdőkályha vörösrézhengereinek kicserélését még november hó folyamán meg­kezdi a Neptun részvénytársaság, melynek Budán van az irodája I., Fehérvári-űt 1. A honvédelmi mi­nisztérium 13765/eln. 20/b—1917.

Next

/
Oldalképek
Tartalom